Hajdu Bence
"Ábrázoló geometrián kaptuk azt a feladatot, hogy reneszánsz, ill. erős perspektívával rendelkező képeken keressük meg az enyészpontokat, húzzuk be a perspektíva- és, horizont vonalakat. Mivel én ezt tök unalmasnak találtam, kitaláltam, hogy a híres festményeket úgy fogom vizsgálni, hogy eltüntetem róluk az összes szereplőt, hogy megnézzem, a festő hogyan festette meg a tereket.
Később tovább gondoltam ezt a projektet. Az kezdett érdekelni, hogy milyen új hangulatot, gondolatokat ébreszthetnek ezek az ismert festmények úgy, ha a fő témájuk, az emberek nincsenek rajtuk.
Ismerhetjük pl. a Horatiusok esküje című Jacques-Louis David-kép háttértörténetét, látjuk az eredeti képen a szereplőket, a feszültséget, de nem figyelünk arra, milyen térben is helyezkednek el. Ha megnézzük a kiretusált párját, az elhagyatott festményt, az teljesen új érzéseket, gondolatokat vált ki belőlünk. A tér egy kicsi, nyomasztó helyszín lesz, nem halljuk a dobogást, a kardok zörejét, a nők sírását, csak a csöndes, rideg falak maradnak. Érezzük, hogy itt valami történni fog, vagy valami rossz már történt.
Ugyanez érvényes a többi képre is.
A következő hat darabot készítettem el eddig, mindegyik a művészettörténet egyik híres, már-már közhelyes műtárgya:
Sandro Botticelli: Angyali üdvözlet,1489-1490
Fra Angelico: Angyali üdvözlet, 1450
Andrea Mantegna: Oculus, 1473
Jacques-Louis David: Horatiusok esküje, 1784
Claude Lorrain: Szent Orsolya partraszállása, 1641
Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora, 1495-1498"
Hajdu Bence:
___________________
Hajdu Bence:
Elhagyatott festmények
2012
Nagyításhoz kattints a képre!