Dr. Kovács Géza (Karakószürcsöl, 1928. március 14. – ) magyar büntetőbíró, jogász, a Veszprém megyei járásbíróság vezető büntetőbírája, az iratkezelési fegyelem elkötelezett híve. Szakmai pályafutását a jogszabályok szigorú alkalmazása, a dokumentáció iránti különös érzékenység és a határidők következetes betartása jellemzi. Szabadidejében az alkoholfogyasztás történeti, társadalmi és élettani összefüggéseivel foglalkozik.
Felesége, dr. Kovács Gézáné, született Szabó Ilona, polgári bíró. Egyetlen fia Kovács Pistike, aki apja szakmai elvárásaival szemben irodalmi pályára lépett.
Kovács Géza 1928. március 14-én született Karakószürcsölön. A település sajátos közigazgatási hagyományai, a központi hatalommal szembeni helyi ellenállás és a mindennapi ügyintézésben kialakult informális kapcsolatrendszer már gyermekkorában hatással voltak gondolkodására.
Édesapja a helyi közigazgatásban dolgozott. Tőle tanulta meg, hogy a társadalmi érvényesülés egyik legfontosabb feltétele a megfelelően kitöltött dokumentáció, valamint az ügyintézőkkel fenntartott jó kapcsolat.
Általános iskolai tanulmányait 1934 és 1942 között végezte Karakószürcsölön. Kiváló tanuló volt, különösen a történelem, a számtan és a helyesírás érdekelte. Már ekkor megmutatkozott későbbi szakmai személyiségének egyik meghatározó vonása: a feltett kérdésekre nem mindig válaszolt, ellenben rendszeresen felhívta a figyelmet azok pontatlan megfogalmazására.
1946-ban érettségizett, majd jogi tanulmányait a budapesti egyetemen kezdte meg. Jogi diplomáját 1951. június 25-én szerezte meg.
1952. január 4-én kezdte meg munkáját a bírósági szervezetben, először bírósági titkárként. A kezdeti években elsősorban büntetőügyek előkészítésével, iratkezeléssel és jegyzőkönyvek ellenőrzésével foglalkozott.
Munkatársai már ekkor felfigyeltek kivételes adminisztratív képességeire. Géza szerint az igazságszolgáltatás alapja nem a bírói kalapács, hanem az irattár. Meggyőződése volt, hogy egyetlen ítélet sem tekinthető teljes értékűnek, amíg annak valamennyi melléklete, kézbesítési igazolása és iktatási adata nem áll rendelkezésre.
1955. szeptember 1-jén nevezték ki bíróvá. Ezt követően elsősorban büntetőügyekkel foglalkozott.
Pályafutásának egyik legkülönösebb állomása a nürnbergi 600-as tárgyalóteremhez kapcsolódik, ahol a történelmi jelentőségű perek dokumentációs munkálataiban vett részt.
Miközben a tárgyalóteremben a huszadik század legfontosabb erkölcsi és történelmi kérdései kerültek napirendre, Kovács Géza elsősorban az iratok szabályszerű kezelésével foglalkozott.
A koncentrációs táborok bizonyítékainak bemutatásakor feljegyezte a bizonyítékok sorszámát, majd érdeklődött, hogy a mellékletekből kérhető-e további másolat. Freud professzor szakvéleményének meghallgatását követően a példányszámok megfelelő elosztását ellenőrizte.
A tárgyalás végén megállapította, hogy a jegyzőkönyv aláírásra előkészítve, a jogerő megállapításához azonban még szükség lesz a kézbesítési igazolásokra.
Az esemény később meghatározó példaként szerepelt Géza szakmai gondolkodásában.
Kovács Géza pályafutásának egyik legtöbbet emlegetett ügye Adolf rehabilitációs pere volt.
Az eljárás során a történelmi körülmények, a nemzetközi politikai helyzet és a védelem sajátos érvelése együttesen vezettek a később sokat vitatott döntéshez. Az ítélet következtében Adolf három év és négy hónap után szabadult, majd később a NATO keleti blokk-szakértőjeként kapott megbízatást.
Kovács Géza az ügy dokumentációját a 042-es számú dossziéban helyezte el. A dossziét azóta is gondosan őrzi.
A rehabilitációt követően figyelemmel kísérte Adolf és Krausewitzné kapcsolatának alakulását, a lakbérhátralék rendezését, az orgonamag átadását és a telefonvonal kiépítését. A kapcsolódó eseményeket külön is rögzítette, mivel álláspontja szerint egyetlen ügy sem tekinthető teljesen lezártnak, amíg valamennyi kapcsolódó adminisztratív kérdés nem rendeződött.
Az üggyel kapcsolatos további események az Adolf a faluban című történetben olvashatók.
1962. január 1-jén Veszprémbe került, ahol büntetőbíróként folytatta munkáját. 1971. július 1-jén vezető bírói megbízatást kapott a Veszprém megyei járásbíróságon.
Bírói tevékenységét a törvény betűjéhez való ragaszkodás, az eljárási fegyelem és a bizonyítékok szabályos értékelése jellemzi.
Tárgyalásain ritkán emeli fel a hangját. A vádlottak érzelmi kitöréseit tudomásul veszi, de lehetőség szerint jegyzőkönyvben rögzítteti. A tanúk bizonytalan emlékezetét türelmesen kezeli, a szakértői véleményeknél azonban mindig ellenőrzi, hogy azok megfelelő példányszámban készültek-e.
Kollégái pedáns, megfontolt, olykor szigorú emberként ismerik. Külső megjelenése, öltözködése és beszédmódja egyaránt a hagyományos bírói tekintélyt képviseli.
1953. június 18-án kötött házasságot Szabó Ilonával, aki később szintén bírói pályára lépett. Dr. Kovács Gézáné elsősorban polgári ügyekkel foglalkozik.
A házaspár szakmai érdeklődése több tekintetben hasonló, munkamódszerük azonban eltérő. Míg Géza a büntetőjogi ügyekben az eljárási fegyelem és a bizonyítékok pontos dokumentálásának híve, felesége a polgári jogviszonyok, szerződések, követelések és vagyoni viták rendezésében jártas.
Ismerőseik szerint a házasságukban a két jogterület sajátos munkamegosztást eredményezett. A családi viták során Géza rendszerint büntetőjogi szempontból közelíti meg a problémákat, míg felesége polgári jogi megoldásokat keres.
A közös háztartásban ezért időnként két különböző jogértelmezés találkozik. A végső döntés meghozatalát általában a feleség vállalja magára, mivel Géza hajlamos a határozathozatal előtt további dokumentumokat kérni.
Házasságukból 1985. február 11-én született egyetlen gyermekük, Kovács Pistike.
Géza kezdettől fogva azt szerette volna, ha fia a jogászi pályát választja, és idővel az igazságszolgáltatásban helyezkedik el. A családi hagyományok folytatását nemcsak erkölcsi kötelességnek, hanem társadalmi elvárásnak is tekintette.
Pistike azonban már fiatalon különös érdeklődést mutatott az irodalom iránt. A jogtudomány helyett az írást választotta, ami az apai házban nem aratott osztatlan sikert.
Géza több alkalommal is kifejezte rosszallását fia pályaválasztásával kapcsolatban. Véleménye szerint az irodalom olyan foglalkozás, amelyben nincs megfelelően körülhatárolt felelősségi kör, nem létezik egységes eljárásrend, és az eredményesség sem mérhető objektív szempontok alapján.
Egy alkalommal megjegyezte, hogy harminc év bírói szolgálat után nehezen tudja komolyan venni azt a foglalkozást, amelynek művelői tetszés szerint alakítják a valóságot, majd ezért még honoráriumot is kérnek.
Különösen rosszallóan fogadta fia Spermafolt a lepedőn című kamaradarabját. A művet elolvasta, majd megjegyezte, hogy a cím alapján az ügyben legalább egy helyszíni szemle indokolt lett volna.
Pistike mindenesetre kitartott elhatározása mellett. Írásaiban az emberi természet ellentmondásaival, a társadalmi viszonyok abszurditásával és a mindennapi élet visszásságaival foglalkozik.
Géza szerint az írói tevékenység egy komoly bírói pályához képest valóban nem számít különösebben nagy teljesítménynek. Míg ugyanis egy büntetőbíró emberek sorsáról dönt, addig egy író legfeljebb kitalálja őket.
Ennek ellenére időnként elolvassa fia írásait, és ha azokban súlyosabb logikai vagy szerkezeti hibát talál, azt lehetőség szerint szóvá teszi. Pistike ezt irodalmi kritikának tekinti, Géza viszont úgy gondolja, hogy apai kötelességét teljesíti.
Pistike irodalmi tevékenységéről további információk a Kovács Pistike – Egyenesben című írásban találhatók.
Bírói tevékenysége mellett Kovács Géza hosszú évek óta foglalkozik az alkoholfogyasztás történeti, társadalmi és élettani vonatkozásaival.
Érdeklődése a szülőhelyének kultúrális nyomására az alkoholizmus iránt természetes módon alakult ki. Kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy az alkohol az emberi civilizáció fejlődésének egyik meghatározó tényezője volt.
Álláspontja szerint a szeszes italok szerepet játszottak a közösségi élet, a diplomácia, a mezőgazdaság és a kultúra alakulásában. Tanulmányaiban történelmi és gazdasági szempontból egyaránt vizsgálja az alkoholfogyasztás jelentőségét.
Kulturális magazinok számára rendszeresen készít esszéket. Kiemelt írása Az alkohol természete, amelyben az alkohol emberi történelemre gyakorolt kedvező hatásait elemzi.
A téma kutatása során időnként saját tapasztalatait is felhasználja, amit módszertani szempontból nem minden szakmai fórum tart elfogadhatónak.
Amikor felkérték, hogy az alkoholfogyasztás káros következményeiről is készítsen tanulmányt, a feladatot kezdetben fenntartásokkal fogadta. Végül azonban elkészítette az írást, amelyben a függőség testi, lelki és társadalmi következményeit is tárgyalta.
A munka során különösen nehéznek bizonyult számára, hogy a tudományos objektivitást saját életvezetési gyakorlatával összeegyeztesse.
Az alkoholról szóló írása az Az alkohol természete című tanulmányban olvasható.
Kovács Géza szabadidejében szívesen olvas jogtörténeti munkákat, tanulmányozza a közigazgatási rendszereket, és különös figyelmet fordít a régi irattári dokumentumok rendszerezésére.
Hobbijai közé tartozik az alkoholfogyasztás megfigyelése és dokumentálása. A borozói tapasztalatait időnként feljegyzi, bár ezek a feljegyzések tudományos publikációként még nem jelentek meg.
Különösen kedveli a karakószürcsöli borozót, ahol a helyi társadalmi viszonyokat is tanulmányozza. Megfigyelései szerint a borozóban elhangzó kijelentések bizonyító ereje általában fordított arányban áll az elfogyasztott ital mennyiségével.
Kovács Géza személyiségét a külső tekintély és a belső bürokratikus gondolkodás kettőssége határozza meg.
Kívülről komoly, pedáns, törvénytisztelő szakember benyomását kelti. Beszédmódja kimért, megjelenése kifogástalan, szakmai véleményét pedig rendszerint határozottan képviseli.
Magánemberként azonban sokkal rugalmasabban értelmezi a szabályokat, különösen akkor, ha azok saját életvitelével kerülnek ellentmondásba.
Gondolkodásának középpontjában a hivatali rend áll. Meggyőződése, hogy minden élethelyzet kezelhető, ha megfelelően dokumentálják, és minden problémának létezik adminisztratív megoldása.
Személyiségének egyik legjellemzőbb vonása, hogy a legösszetettebb erkölcsi kérdéseket is képes eljárásjogi problémává egyszerűsíteni.
Dr. Kovács Géza a karakószürcsöli történetek visszatérő szereplője. Figurája a magyar bürokratikus gondolkodás, a hivatali tekintély és a személyes következetlenségek sajátos irodalmi megjelenítése.
Történeteiben a jog és az igazság, a hivatalos tekintély és a hétköznapi emberi gyarlóság közötti ellentmondások kapnak hangsúlyt.
Életútja azt példázza, hogy az emberi társadalom működéséhez nem elegendő az igazság ismerete. Szükség van megfelelő nyilvántartásra, iktatásra, ellenőrzésre és a dokumentumok gondos megőrzésére is.
A törvény ugyanis törvény.
A többi pedig adminisztráció kérdése.
Rádli Róbert