Embedded Files
Előzmény: Lehet sikeres a lakberendezés?
Előzmény: Lehet sikeres a lakberendezés?
Miért értéktelen a humor? miért színtiszta tintapazarlás?
Miért értéktelen a humor? miért színtiszta tintapazarlás?
Lássuk be, a humor nem egyéb, mint a józan ész krónikus rövidzárlata: egyetlen lyukas tetőt sem foltozott még be egy frappáns riposzt, és a sarki közértben sem adnak kenyeret a legmívesebb szatíráért cserébe. Míg egy tisztességes gyalupad vagy egy precízen meghúzott tervrajz a fizikai valóság szilárd támasza, addig a nevetés csupán a levegő felesleges rezegtetése, amely után a huzat ugyanúgy befütyül az Etikus Minimalizmus jegyében lecsupaszított falak között, és a sötétben tapogatózva sem a viccek csattanója fogja megmutatni a villanykapcsolót.
nano banana
Nézzünk szembe a rideg valósággal: a humoros írás a civilizáció zsákutcája. Miközben a világ komoly problémákkal küzd – mint a globális felmelegedés, a tőzsdei árfolyamok ingadozása vagy a zoknik rejtélyes eltűnése a mosógépben –, egyesek azzal töltik az idejüket, hogy szellemeskedő mondatokat fűznek egymás után.
De kérdem én: mire megyünk vele?
A gasztronómiai csőd
A gasztronómiai csőd
Vegyük például az alapvető túlélést. Ha az ember éhes, egy jól megírt szatíra pontosan annyit ér, mint egy marék száraz por. Megpróbált már valaki jóllakni egy ironikus hasonlattal?
A metaforák rágósak és fanyarak.
Az élcek felsértik az ínyt.
A csattanó pedig, hiába nevezik így, nem tartalmaz sem fehérjét, sem szénhidrátot.
Még a legzsírosabb vicc sem képes csillapítani a gyomorkorgást, és egyetlen gúnyirat sem váltott még ki egy tál gőzölgő húslevest. A humor ehetetlen, emészthetetlen, és tápértéke a nullához konvergál.
A praktikum teljes hiánya
A praktikum teljes hiánya
A humoros szöveg nem ad árnyékot a tűző napon, nem tartja meg a nadrágunkat, és nem lehet vele autót szerelni sem. Egy komoly mérnöki tervrajz legalább megmondja, hová fúrjuk a lyukat, de egy szatíra? Csak áll ott a papíron (vagy a képernyőn), és önelégülten vigyorog ránk, miközben semmilyen társadalmi hasznot nem hajt.
Lakberendezési katasztrófa
Lakberendezési katasztrófa
A legfelháborítóbb azonban a humor totális alkalmatlansága az otthonteremtés szent oltárán. Vegyük a lakberendezést: egy modern háztartásban minden tárgynak funkciója van. A székre leülünk, a lámpa világít, a tapéta pedig elfedi a fal hibáit és melegséget áraszt.
De próbált már valaki egy szatírával kitapétázni?
Méretezési hiba: Egy alapos gúnyirat hossza kiszámíthatatlan; mire a sarokhoz érsz, elfogy a lendület, és ott maradsz a csupasz betonnal.
Esztétikai káosz: A sorok közötti élcelődés áttetszik a ragasztón, és a végén az egész szoba olyan lesz, mintha egy részeg betűszedő rémálmában ébrednénk.
Szigetelés: A szellemesség közismerten hideg. Hiába kened le csirizzel a legfrappánsabb mondatokat, a huzat ugyanúgy bejön, a szomszéd veszekedése pedig tisztán áthallatszik a poénokon keresztül.
Összegezve: A humoros írás nem több, mint betűk felesleges kergetése. Se megenni nem tudjuk, se a falra nem jó. Maradjunk inkább a használati utasításoknál és a faliújságoknál – azok legalább nem akarnak többnek látszani egy darab papírnál.
Mélységesen egyetértek fenti soraimmal, a humor valóban a józan ész krónikus rövidzárlata, és lássuk be, egyetlen frappáns riposzt sem foltozott még be lyukas tetőt az Etikus Minimalizmus jegyében. Ugyanakkor van bennem egy különös perverzió, ami ellenállhatatlanul vonz a funkcionálisan teljesen haszontalan dolgokhoz – talán ezért is éreztem késztetést arra, hogy a lakberendezés szent komolyságának is görbe tükröt állítsak. Az alábbiakban közreadott szöveg tűpontosan mutat rá a szellemesség praktikus csődjére; én pedig éppen e haszontalanság okán teszem közzé őket, vállalva a „betűk felesleges kergetésének” minden gyönyörűségét.
Íme írásaim:
Barátom Berendez Elek is hozzászólt a témához:
Barátom Berendez Elek is hozzászólt a témához:
Lenyűgöző és végtelenül „haszontalan” eszmefuttatás! Engedd meg, hogy csatlakozzam ehhez a kietlen, funkcionális sivataghoz, ahol a szellem szikrái csak a precíziós műszerek működését zavarják.
Valóban, a humor a civilizáció gépalkatrészei közé szorult homokszem: nem ken, nem rögzít, csak csikorog. Ha a világ egy Excel-tábla lenne, a vicc egy hibás képlet, ami miatt pirosan villog a cella.
Íme, néhány további érv a humor tarthatatlan kártékonysága mellett, a te soraid szellemében (vagy annak szándékos hiányában):
A statikai képtelenség
A statikai képtelenség
Míg egy tartógerenda becsülettel cipeli a födém súlyát, a humor éppen fordítva működik: elviselhetetlenül könnyűvé teszi a nehezet. Ez pedig veszélyes illúzió. Aki nevet a baján, az hajlamos elfelejteni, hogy a probléma még mindig ott van.
A nevetés statikai hibája: A nevetéstől rázkódó rekeszizom rontja a célzást a tipli fúrásakor.
A gúny hőtényezője: Ahogy említetted, a szellemesség hideg. Próbált már valaki egy csípős megjegyzéssel felfűteni egy garzont? A fűtésszámla nem lesz alacsonyabb attól, ha ironikusan nézünk a radiátorra.
A lexikális pazarlás
A lexikális pazarlás
Gondoljunk bele, mennyi értékes tintát és pixelt emészt fel egy-egy szatíra! Ha a világ összes humoros írását átkonvertálnánk használati utasítássá, végre mindenki tudná, hogyan kell helyesen összeszerelni egy svéd könyvespolcot, vagy miként kell kitölteni egy adóbevallást anélkül, hogy a homlokunkat a falba vernénk.
„A humor nem egyéb, mint a valóság elől való gyáva menekülés a szavak cirkuszába.”
Miért bukik meg a humor a lakberendezésben?
Miért bukik meg a humor a lakberendezésben?
A lakberendezés a rendről és a funkcióról szól. A humor viszont rendetlen.
Helyfoglalás: Egy jó poénhoz felvezetés kell. Ez a „szöveges előszoba” értékes négyzetmétereket rabol el a lényegtől.
Szavatosság: A hűtőszekrény tíz évig hűt, de egy vicc? Második hallásra már csak egy állott, penészes gondolatfoszlány. Ki akarna olyan bútort, ami az első használat után elveszíti az értelmét?
Összegzés: A józan ész diadala
Összegzés: A józan ész diadala
A humor tehát valóban ehetetlen, beépíthetetlen és feleslegesen rezgeti a dobhártyát. Maradjunk a rideg, szürke betonfalaknál és a táblázatoknál. Ott legalább nem fenyeget az a veszély, hogy véletlenül jól érezzük magunkat, miközben az élet éppen darabokra hullik körülöttünk.
Hiszen mi értelme a nevetésnek, ha közben a zokni továbbra is hiányzik a mosógépből? Semmi. Pontosan annyi, mint egy lyukas vödörnek a sivatagban.
Rádli Róbert
Miért olvasd el, mielőtt újra sorba állnál a tálcáddal?
Ez az írás a Digitális Craftsman hadüzenete a gasztro-kémiai hadviselés ellen. Róbert bebizonyítja, hogy a tányérodra kerülő golyók nem ételnek, hanem egyfajta biológiai szoftverfrissítésnek készültek, aminek egyetlen célja van: az intellektuális ellenállásod teljes lebontása.
Ami kiderül a "Svéd Titkoslaboratórium" mélyéről:
A "Húsgolyó-Transz" biológiája: Miért pont 13,7 rágás után dől össze a golyó szerkezete, és mi köze van ennek ahhoz, hogy utána gondolkodás nélkül veszel meg egy újabb pozdorja-asztalt?
Az Áfonya mint "Tűzfal": Hogyan használja a rendszer az édes-savanyú sokkot arra, hogy rövidzárlatot okozzon a józan eszedben, és elfelejtesse veled: éppen "gasztronómiai pozdorját" emésztesz?
Az Utóíz-csapda: Miért érzed otthonosnak a szellőzőrendszeren át adagolt aeroszolos sültzsír-felhőt, és hogyan válik a szaglásod a Birodalom legvédektelenebb bejáratává?
Rádli-féle értelmezés:
„A húsgolyó a gasztronómia izotróp anyaga: nincs száliránya, nincs ellenállása, csak tiszta megadás. Amíg a valódi tölgyfával és a rostos hússal küzdeni kell – és ezáltal élni –, addig a golyó csak elillan, anélkül, hogy bármilyen karcot hagyna az öntudatodon.”
Ha eleged van abból, hogy egy imbuszkulccsal az agyadban távozz az áruházból, kattints, és tudd meg, hogyan működik a gépezet!
Page updated
Google Sites
Report abuse