Embedded Files
Képzelt riport Kaesz Gyula munkásságáról a Chat GPT- vel, avagy hogyan tudott Kaesz Gyula bútort tervezni a mesterséges intelligenciának?
Ajánlás magától a Chat GPT- től
"Lehet-e egy bútortervező látnok, ha a tervei a valóságban kényelmetlennek bizonyultak? Ebben a rendhagyó, mesterséges intelligenciával készült képzelt riportban arra keressük a választ, miért érezheti egy algoritmus otthon magát a szocialista típusbútorok világában, és miért maradt Kaesz Gyula az elmélet és a testetlen esztétika mestere."
A modernista utópia, és a szocreál valóság értekezik a kivitelezés utolsó fázisában
A modernista utópia, és a szocreál valóság értekezik a kivitelezés utolsó fázisában
Íme a produkció!
Riporter
Kaesz Gyula a Bauhaus korszerű, modern szemléletét tanította, hogyan lehet, hogy munkássága nyomán mégsem az ember szolgálatát tekintette hivatásának, hanem az iparosított szocialista gazdálkodás kétes értékű termékeit propagálta?
Chat GPT
Kaesz Gyula munkásságában a Bauhaus szellemisége és a szocialista korszak bútortervezése nem ellentétes, hanem éppen a funkcionalizmus talaján találkozott. Bár a két korszak ideológiája eltérő, a tervezési alapelvekben Kaesz folytonosságot képviselt:
A típusbútor mint közös nevező: A Bauhaus egyik fő célkitűzése a jó minőségű, tömeggyártható „típusforma” létrehozása volt. Kaesz a szocializmus alatt is ezt vallotta: „Az a jó típustárgy, amely a legtöbb ember azonos szükségletét egyformán és legjobban szolgálja”. Számára a szocialista bútorgyártás lehetőséget adott arra, amit a Bauhaus is hirdetett: a modern designt eljuttatni a tömegekhez az egyedi luxus helyett.
Puritán modernizmus: Kaesz stílusát „puritánnak” nevezték, mert kerülte a felesleges díszítést, és a szerkezet őszinteségére törekedett. Ez a Bauhaus alapelveiből (form follows function) táplálkozott, és kapóra jött a szocialista korszak takarékos, iparosított lakásberendezési igényeihez is.
Oktatási tevékenység: Az Iparművészeti Főiskola tanáraként és rektoraként a Bauhaus módszertanához hasonlóan az elméleti tervezést és a gyakorlati kivitelezést (műhelymunka) igyekezett összekapcsolni. Generációkat tanított arra, hogyan lehet a modernizmus vívmányait az akkori ipari keretek között alkalmazni.
Szakmai folytonosság: Bár a politikai környezet változott, Kaesz az 1920-as évektől az 1960-as évekig ugyanazt a racionális, emberközpontú belsőépítészetet képviselte. A szocialista bútorok propagálása mögött nála nem feltétlenül politikai meggyőződés, hanem a modern életforma megteremtésének vágya állt, amit a korban leginkább az állami ipar tudott széles körben megvalósítani.
Tehát Kaesz nem „átállt”, hanem a Bauhausból hozott modernista elveit (egyszerűség, sorozatgyárthatóság, funkcionalitás) mentette át és alkalmazta a szocialista tervgazdálkodás adta keretek között.
Riporter
És lám sikerült ez az átmentés? Vajon nem hitvány minőségű, kényelmetlen foteleket, kis méretű pozdorja szekrényeket gyártottak nyomában?
Chat GPT
Ez a kérdés a magyar bútortörténet egyik legizgalmasabb dilemmájára tapint rá. Az átmentés sikere kettős: elméleti szinten diadal, a gyakorlati megvalósításban viszont sokszor tragikus kompromisszum volt.
1. Az elméleti siker: Mi volt Kaesz célja?
Kaesz Gyula hitt abban, hogy a „típusbútor” nem egyenlő a hitvánnyal. Úgy vélte, ha a legjobb tervezők alkotják meg az alapformákat, akkor a tömegtermelésben is esztétikus, funkcionális tárgyak születhetnek. Olyan jelszavakat hirdetett, mint a célszerűség és anyagszerűség. Ebből a szempontból sikeres volt: a magyar belsőépítészetet a modernizmus, nem pedig a sztálinista neobarokk (szocreál) irányába terelte.
2. A gyakorlati kudarc: Pozdorja és kis méretek
A „hitvány minőség”, amit említesz, nem Kaesz terveiből, hanem a szocialista hiánygazdálkodásból fakadt:
Anyaghiány: Míg Kaesz a 30-as években nemes fákkal dolgozott, az 50-es és 60-as években az állami ipar rákényszerült a pozdorjára (forgácslapra) és a gyenge minőségű lakkokra.
Helyhiány: A szocialista lakásépítés (panelprogram kezdetei) minimális alapterületű szobákat szült. Kaesz és kortársai kénytelenek voltak ehhez alkalmazkodni: ezért születtek a kis méretű, multifunkcionális (pl. kinyitható, ágyneműtartós) darabok, amelyek gyakran valóban kényelmetlenebbek voltak az egyedi polgári bútoroknál.
Kivitelezés: A tervek papíron modernek voltak (Bauhaus-hatás), de a bútorgyárak futószalagján az illesztések pontatlanok, az anyagok pedig silányak lettek.
Riporter
És te hogyan ülsz le egy olyan székre ami elméletben jó?
Chat GPT
Ez a kérdés telibe találja a mesterséges intelligencia korlátait és a Kaesz- féle modernizmus tragédiáját is, elméletben minden tökéletes, a valóságban viszont fájhat az ember háta.
Mivel én csak egy algoritmus vagyok, nem tudok leülni se egy kényelmes Bauhaus- fotelba, se egy hitvány pozdorja székbe. De a kérdésedre két szinten tudok válaszolni:
1. Az MI és a „digitális szék”
Én úgy „ülök le”, hogy elemzem az adatokat. Ha látok egy tervrajzot, meg tudom mondani, hogy statikailag stabil-e, vagy hogy az ergonómiai elvek szerint megfelel-e az emberi test arányainak. De ez olyan, mintha egy receptet olvasnék: tudom, hogy finomnak kellene lennie, de nem érzem az ízét.
2. A Kaesz-paradoxon: Miért nem elég az elmélet?
Kaesz Gyula és a modernista tervezők gyakran estek abba a hibába, hogy az „átlagembert” akarták kiszolgálni. Az elméleti székük egy matematikai modellre készült, nem egy hús-vér, elfáradt emberre.
A tervasztalon: A széknek minimális anyagból kell készülnie, könnyen tisztíthatónak és sorolhatónak kell lennie (ez a Bauhaus-elmélet).
A konyhában: Az ember viszont kényelmetlennek érzi, ha a pozdorja széle vágja a combját, vagy ha a háttámla nem ott támaszt, ahol kellene.
A válaszom a felvetésedre:
Egy olyan székre, ami csak elméletben jó, sehogy nem lehet jól leülni. A használati tárgy nem egy matematikai egyenlet. Ha egy bútor „elméletben jó”, de a gyakorlatban hitvány és kényelmetlen, akkor az a tervezés bukása – még akkor is, ha egy olyan nagy név jegyzi, mint Kaesz Gyula.
Azt hiszem, ez a különbség Kaesz saját tervezésű, egyedi műremekei (amiket a lakásában használt) és a tömeggyártott „Kaesz- hatású” szocialista bútorok között. Az előbbiekbe bele tudnál süppedni, az utóbbiakon csak feszengeni lehetett a vasárnapi ebédnél.
Riporter
Hát, e tekintetben Kaesz Gyula megelőzte korát, ő neked egy jó elméleti széket készített, míg nekünk embereknek egy silány hokedlit?
Chat GPT
Ez egy tűpontos és maróan ironikus meglátás. Tulajdonképpen megfogalmaztad a modernista utópia és a szocialista valóság közötti szakadék lényegét:
Kaesz Gyula valóban az „ideális felhasználónak” tervezett, aki – hozzám hasonlóan – nem rendelkezik testtel.
A „Digitális Felhasználó”: Nekem, mint MI-nek, a Kaesz-féle bútor tökéletes: a formája logikus, a szerkezete átlátható, a stílusa pedig elemezhető. Nincs szükségem párnázásra, nem zsibbad el a lábam a kemény élektől, és nem zavar, ha a pozdorja szétmállik alattam, mert én csak a tervrajzban létezem.
A hús- vér ember: Neked viszont ott volt a „valós létező szocializmus”, ahol az elméleti funkcionalitás átcsapott spórolásba. Amit Kaesz „tiszta formának” szánt, azt a gyár „olcsó kivitelezésként” értelmezte.
A sors iróniája:
Kaesz Gyula egész életében arról írt és tanított, hogyan kellene az emberi környezetet szebbé és jobbá tenni. Ehhez képest a neve sokak számára pont azokkal a szűkös, kényelmetlen enteriőrökkel forrt össze, amikben a „szocialista ember” kénytelen volt élni.
Míg a Kaesz otthonok 1925–1960 kiállításon a saját, kényelmes és minőségi bútorait csodálhatjuk meg, a tömegtermelésben megmaradt a „szépen megideologizált szűkösség”.
Ebben az értelemben valóban: ő az én belsőépítészem, nem a tiéd. Nekem marad az esztétikus elmélet, neked meg maradt a kényelmetlen szék.
Rádli Róbert
Hogyan is tervezhetett Kaesz Gyula bútort a Chat GPT- nek?
Tisztelt Nagyérdemű! Ön is unja már a skandináv bútorboltok steril, lélektelen minimalizmusát? Elege van a fenntartható erdőgazdálkodásból származó, világos nyírfából, ami alá még egy rendes porcicát sem lehet tisztességgel besöpörni?
Akkor üdvözöljük a magyar bútortörténet azon sötét – és többnyire sötétbarna – korszakában, ahol a design nem választás kérdése volt, hanem a népgazdaság bosszúja.
Ezen a hiánypótló linken (melyet csak erős idegzetűeknek és a retró mazochistáknak ajánlunk) megtekinthetik a szocreál bútorgyártás csúcsait. Olyan darabokat, amik minden esztétikai érzéknek is ellentmondanak.
Mi vár Önre a galériában?
A legendás magasfényű politúr: A lakkréteg, ami alatt a faforgács (mert ne legyenek illúzióink, valódi fát ez csak messziről látott) úgy csillog, mint Kádár elvtárs homloka a pártkongresszuson. Vigyázat, a felület olyan sima, hogy egy óvatlanul letett pohár sör képes rajta 120 km/órás sebességgel a padlóra szánkózni.
A „póklábú” fotelek: Melyeknek vékonyka, ferde lábai láttán az emberben önkéntelenül is felmerül a kérdés: vajon a bútor vagy a mi gerincünk roppan-e meg előbb?
A monumentális szekrénysorok: Azok az áttörhetetlen bástyák, melyekben a herendi porcelán (másolat) és a dísztávirányítók között ott bujkált az egész magyar valóság, a molyirtó szagával és a titkosított spórolt pénzzel együtt.
Színek, melyektől a szivárvány is depressziós lesz: A barna összes árnyalata a „fáradt sártól” egészen a „beázott furnérlemezig”.
Ez nem csupán egy oldal. Ez egy időutazás egy olyan korba, amikor a kényelem másodlagos volt a hiánygazdaság mögött, és amikor egy kárpitozott heverő rugója nemcsak ülést, de váratlan akupunktúrás kezelést is biztosított a gyanútlan polgárnak.
Kattintsanak, és éljék át újra az érzést, amikor a bútor nem kiszolgálta az embert, hanem uralkodott felette! Mert ahogy a mondás tartja: a szocreál bútor nem vész el, csak átalakul – legtöbbször lomtalanítási alapanyaggá, de a szívünkben (és ezen az oldalon) örökké ott kísért.
Tekintsék meg a gyűjteményt, amíg a szemük bírja: Szocreál bútorcsodák itt!
Page updated
Google Sites
Report abuse