Bútorok

A 18. században a társadalmi élet központja Párizs volt. A főúri palotákban, később a nagypolgárság házaiban is, létrejöttek a szalonok. Kialakulásuk új lehetőséget kínált az iparművészet minden területének, mely a rokokó stílus diadalában és Franciaország határain túlmutató hatásában teljesedett ki.

Az emberek egyre inkább előnyben részesítették a bensőséges környezetet, az otthont, az óriási termek helyett a kisebb szalonokat. Ennek megfelelően eltűntek a nehézkes bútorok, a könnyed elegancia, a nőies formák kerültek előtérbe. Új bútortípusok születtek, a régiek pedig átalakultak.

Boulle-kabinetszekrény

A széknek például új funkciója született - használni kezdték. Régebben a méltóság jelképe volt, elsősorban tekintélyes embereket illetett meg, a családban a családfőt. Egyre kényelmesebb típusait hozták létre.

rokokó karosszék

Az egyik új bútor elnevezése szó szerint kényelmet jelent: komód. Népszerűek lettek a kanapék is, mert egyszerre több személy is ráülhetett.

A rokokó stílus jegyében készült bútorok rózsafa vagy más nemes fa alkalmazásával készültek. Formájukkal a barokk bútorokat idézik, lágyan ívelt, karcsú, de lendületes bútorelemekből építkezik, de felületüket csiszolólakkal kezelték vagy aranyozták. Díszítőelemei között gyakran fordulnak elő kagyló-, inda-, csiga- és levélmotívumok. E korban készítenek először egységes szobaberendezést.

Az új bútorok hamar kedveltté váltak mind az udvar, mind a nemesség és polgárság körében. Alakjuk is sokat változott. Már nem követték az építészeti formákat, elsődleges szempont a kényelem lett. A barokk kor súlyos asztalairól eltűntek a keresztrudak, a lábakat összekötő lécek. "S" alakban hajlított lábai miatt könnyed hatást keltettek. A "könnyű kisbútorokat" tetszés szerint variálhatták a vendégek száma szerint, megfelelően csoportosíthatták és ahogy a szükség kívánta, hamar átrendezhették az egész szalont.

rokokó aranyozott konzolasztal

A bútorokat a merész, kínaias indíttatású díszítőművészet hangsúlyozta, kifejezve a kor emberének vonzalmát is az egzotikus világ iránt. Megszületett az üveges szekrény, a vitrin, melyben helyet kaptak a Kínából érkezett, nagy becsben tartott porcelán teáskészletek, vázák, majd az európai porcelángyárak készítményei is.

18. századi francia rokokó tűzaranyozott, kézzel festett, metszett üveges vitrin

Változás történt a társasági életben is. Meglazultak a feudális életforma kötelékei, új világnézet formálódott, előtérbe kerül az emberek kényelemigénye. A bő női ruhák divatja a bútorok ülőfelületének növekedését hozta magával. A székekre jellemző a pasztellszínű kárpitozás. A társasági élet központjába a nő került, aki az emancipáció első jeleként lerázta az etikett nyűgjét. Az otthont teremtő nő új szerepköréhez tartozott a társasági élet összefogása. Viselkedését a természetesség és a kulturáltság jellemezte. Az otthonok központi helyisége ennek megfelelően a női szalon, jellemzően konzolasztalokkal, női íróasztalokkal, kerek lapú társalkodóasztalokkal berendezve. A bútorelemek a csatlakozó felületeken „egymásba olvadnak” plasztikus összhatást eredményezve. A kétajtós szekrény megőrizte formai kialakítását, de az új stíluselemekkel díszített.

Források:

S. Nagy Anikó Szalonok és teaestélyek című írása a Terebess.hu weboldalon: >>>

Kis István bútorasztalos-bútorrestaurátor honlapja: >>>