Gyerekek a képernyő előtt
A képernyő nemcsak a testi mozgást bénítja le, hanem a lelki feldolgozó tevékenységet is. A külvilágból és saját belső világunkból ránk ható benyomásokat, impulzusokat, feszültségeket, szorongásokat ugyanis belső képekben - fantáziaképekben, álomképekben - dolgozzuk fel. A gyerek nagyszerű belsőkép készítő. Ha szabadon játszhat, és közben biztonságban érzi magát, akkor folyamatosan belső képeket készít. ,,Ne lépj a szőnyegre, az a tenger!" A vizsgálatok szerint ebben a kettős tudatban a gyerek valóban nemcsak a szőnyeget „látja”, hanem a tengert is, belső képeit kivetíti, proíciálja.
A gyereknek óriási a képéhsége, mert nagyon sok feldolgoznivalója van - de a külső és a belső kép között nem tud különbséget tenni! Ha odaültetjük a televízió, az elektromos bébiszitter elé, hogy egy kis nyugtunk legyen, akkor azt tapasztaljuk, hogy lenyűgözi őt a mozgó kép „imádja”, nem tud elszakadni tőle, még akkor sem, ha egy kukkot sem ért belőle. Egy idő után esetleg csavargatja a haját, tördeli a kezét, rágja a körmét, ugrál a kanapén - de a képernyőt nem hagyja ott. A külső kép megjelenése viszont azonnal blokkolja a belső képkészítést, leállítja a feldolgozást! A külső kép a belső képhez képest olyan, mint kutyának a gumicsont: boldogan kap utána, nem bírja kiereszteni a fogai közül, de végül is semmi táplálót nem tud lerágni róla, kiszürcsölni belőle. Vagyis: átverés. Ha egy gyerek csak a legszelídebb, legkiválóbb angol természetfilmeket nézi, a képernyő előtt akkor is agresszívebb lesz, mert nincs mozgás és nincs feldolgozás! Más kérdés, hogy a gyerekek általában nem a legszelídebb, legkiválóbb természetfilmeket nézik…
Persze, ha egy jó családi beágyazottságú, testileg- érzelmileg biztonságban inger gazdag környezetben felnövő gyerek megnéz néhány agresszív filmet, attól még nem lesz agresszív. Éppen az a tragikus a dologban, hogy sokkal inkább a rossz helyzetű, érzelmileg nélkülöző gyerekek azok, akikre az ilyen filmek különösen nagy hatást gyakorolnak, s akik frusztrációjuk és feszültségeik levezetésére megfelelő mintákat találhatnak ezekben. Eron, Huesmann, Lefkowitz és Walder vizsgálatai szerint a kilencéves fiúknak az a csoportja, amelyik különösen erős kötődést mutatott az erőszakos tartalmú tévéműsorok iránt, tizenkilenc éves korára a kiemelkedően agresszív viselkedésűnek ítélt csoportba került. Ám természetesen nem azért, mert túl sok agresszív filmet nézett, hanem éppen fordítva: már kilencéves korában is azért nézett ilyen sok agresszív filmet, mert egyébként rossz, frusztrált helyzetben volt.
Érdemes tudni, hogy a valóságban látott agresszió kisebb mértékben növeli az agressziós szintet, mint a filmen látott –de a legjobban, ugrásszerűen a rajzfilmben ábrázolt erőszak, viszi fel az „agressziós görbét”! ( Banduráék vizsgálata ) Az élő modell agressziója szorongást is kelt, ami némileg visszafogja a saját agressziót, viszont jól utánozható a játékban is. A film virtuális világában a ,,következmények” nélküli agresszió szabadabb kiélésre csábit, és csökkenti a játékos utánzások számát. A rajzfilmen látott agressziós cselekmények viszont nehezen utánozhatók, már csak a rajzfilm „hamis” dramaturgiája miatt is: a végképp ellapított főhős a következő pillanatban felugrik, mintha mi sem történt volna, és rohan tovább. Közben azonban az általános agressziós szint nagyon megemelkedik, s ez a mindennapi életben szinte észrevétlenül húzódik meg a gyermeki agresszió hátterében. Amikor tehát azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a gyerek csak a „nekivaló” Cartoon Network vagy Minimax műsorát nézi szombat délelőtt – akkor tulajdonképpen azt nézi, amitől a legagresszívebb lesz.
Hozzáteszem: arról is erőteljesen lebeszélném a szülőt, hogy kamaszkoránál fiatalabb gyereke számára számítógépes játékokat vegyen, és a gyerek naponta hosszú órákat töltsön a monitor előtt, a virtuális agresszió válogatott izgalmai között.
Vekerdy Tamás
Ezt az írást Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság c. könyvében találtam. Az egész könyvet ajánlom minden szülő figyelmébe, mert nagyon sok érdekes témáról ír a tévénézésen kívül is.
Ezenkívül még néhány cikk a témában: