Ma végre megszültem a lakásdekorációra vonatkozó gondolatomat. Sokáig hordtam magamban, mint valami kényelmetlen, de el nem intézhető ügyet. Az ember ugyanis sokáig azt hiszi, hogy az otthonát be kell rendeznie. Függönyöket választ, képeket akaszt a falra, párnákat helyez el a kanapén, tárgyakat gyűjt, melyekről idővel elfelejti, miért vásárolta őket. Aztán egy napon rájön, hogy a lakása tele van mindazzal, amire valójában semmi szüksége.
Azt hiszem, lakásdekorációra nincs szükség.
Építs magadnak olyan lakást, amely minden részletében a te igényeidet szolgálja. Gondolj a fényre, a csendre, a hőmérsékletre, a tárolásra, a mozdulataidra. Arra, hogy reggel merre indulsz el, hol teszed le a kulcsodat, hol olvasol, hol dolgozol, és hová vonulsz vissza, amikor már nincs kedved részt venni a világban. A fal ne azért legyen ott, mert a tervrajzon oda rajzolták, hanem mert szükséged van rá. Az ablak ne a szoba dísze legyen, hanem az a hely, ahol beengeded a napot. A szék ne mutasson valahogyan, hanem legyen jó ülni rajta.
A szerkezet készüljön maximális odafigyeléssel. Ez a fontos. Minden más csak ezután következhet, ha egyáltalán következik valami.
Mert a dekoráció gyakran annak a pótléka, amit az építéskor elmulasztottunk. Függönnyel takarjuk el a rosszul elhelyezett ablakot, szőnyeggel a hideg padlót, képekkel a sivár falat, dísztárgyakkal az ürességet. Aztán büszkén mutatjuk meg vendégeinknek a lakást, amelyben minden tárgynak megvan a maga helye, csak éppen nekünk nincs benne nyugtunk.
Az otthon nem kiállítás. Nem kell bizonyítania semmit. Nem kell tanúskodnia a műveltségünkről, az anyagi helyzetünkről vagy arról, hogy milyen életet szeretnénk mutatni másoknak. Az otthon arra való, hogy az ember végre ne szerepeljen.
Lehet, hogy ez a gondolat nem elég tetszetős. Nem lehet belőle lakberendezési irányzatot alapítani, és nem lehet hozzá katalógust nyomtatni. Nem kínál új színeket, új formákat, új tárgyakat. Mindössze annyit mond: figyelj oda arra, amiben élsz. Ne a lakásodat próbáld megszeretni a díszítése révén, hanem építs olyat, amelyben már eleve jól érzed magad.
S ha elkészült, hagyd békén.
Ne siess megtölteni. Ne félj az üres faltól, a szabad asztaltól, a tárgy nélküli saroktól. Az üresség nem mindig hiány. Néha a rend legmagasabb formája.
Ma végre megszültem a gondolatomat. Nem tudom, igazam van-e. De ha egyszer felépítek egy lakást, először azt szeretném tudni, hogyan lehet benne jól élni. És csak azután gondolkodnék azon, hogy mit kellene még beletenni.
Talán semmit.
Ez volna a legszebb dekoráció.