Miután az üvegpalota kártyavárként omlott össze Pista feje felett, Aranyhajú Kata nem sokat teketóriázott. Egy gyors mozdulattal letörölte a könnyeit (vigyázva, hogy a vízálló szempillaspirál ne kenődjön el), és miközben a romok között még szállt a por, ő már a Business Class-on posztolta a pezsgős selfiet: „Új fejezet, új energia, irány a sivatag! #luxury #blessed #szabadlábon”.
Kata ugyanis nem akármilyen fehérnép volt, a vérében nemcsak nemesi gőg, hanem valódi NER-es dörzsöltség is csörgedezett. Tudta jól, hogy az apja otthoni befolyása és a „királyi” családi pótlék elegendő tőkét biztosít egy új kezdéshez. Dubajba érve azonban a vártnál is nagyobb volt a forróság – és nem csak a nap miatt.
A dubaji pálmaszigetek árnyékában, a legdrágább vízipipázók mélyén helyi sihederek hada leste a „friss húst”. Ezek a srácok úgy néztek ki, mint akik most léptek ki egy olajreklámból, hófehér disdása, aranyóra, és olyan magabiztosság, amit csak a hitelekből lízingelt Lamborghinik adhatnak. Amint Kata (aki itthon a „Királykisasszony kerestetik” győzteseként vonult be a köztudatba) megjelent a színen, a helyi kandúrok azonnal egymásra néztek.
– Fogadjunk egy tál datolyában és a legújabb iPhone-ban, hogy három óra alatt eladom neki a sivatagi homokot is aranypornak! – súgta az egyik, akinek a zsebében valójában több volt a végrehajtói felszólítás, mint a készpénz.
Kata, aki azt hitte, ő a világ legdörzsöltebb influenszere, úgy benyelte a mézesmadzagot, pont, mint Pista a medvehagymás pogácsát. Az egyik siheder, aki magát „Al-Kredit-Millionér” sejknek adta el, már az első este a legdrágább tetőteraszon duruzsolt mikatán menetirány szerint tekintve a bal oldali kecses fülébe.
– Ó, te sivatagi rózsám, nálunk az olaj ingyen van, a gyémántot pedig csak a macskák elé szórjuk! – duruzsolta a fülébe. Kata szeme előtt már fel is csillant az újabb címlap: „A magyar nemeslány, aki meghódította az Emíreket!”.
A nászéjszaka nem is sokat késett, még aznap a Hotelben megesett. Hogyan, hogyan? Ne aggódj! Elmondom én pontról, pontra.
Lám így esett: Selymes homályában Kata és az álszakállas adósságkirály úgy fonódtak össze, mint két éhes kígyó a homokdűnék között, a leányzó a hatalom és a végtelen luxus ízétől megrészegülve adta át magát a „sejknek”, aki minden érintésével egy-egy újabb gyémántot hazudott Katának, a kéj mélyvörös tüze olyan vadul csapkodott a légkondicionált lakosztályban, hogy még a Burj Khalifa üvegfala is beleizzott a látványba, de mivel a szerkezetet kínai vendégmunkások hada építette, stabilan a talpán maradt, nem rogyott össze. Kata abban a mámoros pillanatban, amikor a „szüzességét” (és vele együtt minden józan eszét) feláldozta a sivatagi katarzis oltárán, megcsillant elméjében, hogy ő valójában a világ közepe, a siheder pedig olyan hévvel „művelte meg Kata ezidáig bevetetlen területeit”, mintha legalábbis az utolsó csepp olajat akarnák együtt kifacsarni a földből – azt viszont gondosan titkolta a nagy lángolás közepette, hogy a tűzijáték árát is Katával fogja kifizettetni másnap reggel.
Ezzel a romantikus katymaty le is zárult, Kata szíve kitárult, de ennek a lelki folyamatnak is hamar vége szakadt mert a settenkedő homokvihar eljött hamar.
A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor az aláírások száradni kezdtek a házassági papírokon. Kiderült ugyanis a nagy titok, a srácok nem a sejk fiai voltak, hanem profi „sejk-imitátorok”, akik pontosan tudták, hogy Kata apja otthon a húsosfazék mellett ül. Nem ők akarták eltartani Katát, hanem Katát akarták fejős tehénnek használni a saját adósságaik rendezésére.
Mire az első homokvihar elvonult, Kata rájött: a „szüzességét” (vagyis az ártatlan hitét a luxusban) alaposan beszántották, a családi zsetont pedig úgy szippantották ki a bankszámlájáról, mintha porszívóval mentek volna át rajta. Amikor pedig reklamálni próbált a helyi bíróságon, az ősz szakállú kádi csak annyit mondott:
– Lányom, itt a sivatagban a férj szava az úr, a te jussod pedig annyi, amennyit a tevék hagynak maguk mögött egy éhes oroszlán látványa után. Azt hitted, te vagy a vadász? Nem, itt nem a nyúl viszi a puskát.
Kata ott állt a sivatag közepén, selyemruháján már több volt a folt, mint égen a csillag, a gyémántos iPhone-ja pedig lemerült. Nem volt térerő, nem volt lájk, csak a forró szél, ami mintha azt suttogta volna: „Pista vályogháza most egészen hűvösnek tűnik, ugye?”
Aki nem hiszi, nézze meg Kata utolsó sztoriját, amit egy nyilvános vécé wifijéről posztolt, mielőtt végleg letiltották a hitelkártyáját. Mert bizony:
Arany ide, sejkek oda, a sivatagi tevék hátsó fele nem egy gyémántbánya bejárata, hanem a szerves trágya hiteles lelőhelye, ami táplája növényeinket, többek között a medvehagymát is, a sok hamis ígéret pedig csak egy trágya hitel, amit - nincsen az a bank, amelyik jó árfolyamon váltana be.
Aki pedig a házassági szerződések apróbetűs részére kíváncsi, a webshopomban hamarosan kapható lesz a „Túlélőkészlet Aranyásóknak” – tartalma: egy visszautazásra szóló fapados repjegy és egy receptkönyv, hogyan készítsünk békanyálból kaviárt. Fizetés csak készpénzben vagy medvehagymával, esetleg angolt telivérek alól szedett friss szerves trágyával!