NÁCZ JÓZSEF FELMÉRÉSE (1899)

1899-ben jelent meg Nácz József alapos, a de a kor színvonalát meg nem haladó tanulmánya a Vértes műemlékeiről, mely az addig feltárt írott adatok ismertetése mellett részletes – Csernó Geyza figyelemre méltó grafikáival kísért – leírást és értelmezési kísérletet is adott a várról:

„Gesztes komor, ránczos homlokával, szintúgy mint Vitán, északra néz. A hegylánczból kitolt, a Kathócz (gadócz) és Nagy-Somló gerinczei által képezett hosszú csap, elválasztja Vitántól. Két hegyszoros közé ékelt 404 méter magas kúpon erdőben lappang, honnan a völgykatlanban szerénykedő hasonnevű falucskát váraljául annyi század óta őrzi s a Kozma és Csákvár felé hasadó szorosokat védi. A feljárás hozzá épp oly csigavonalu, mint Vitánnál. Ezt a várat is egészen meg kell kerülni, hogy hozzá lehessen férni. Gesztes faluvégétől jobbra tartva, a vár alját nyugatról szegélyező szorosból a várhegy déli hosszoldalán fel s a keleti oldalt is megkerülve, az északi hosszoldal alá érünk, hol a várbástya homloka előtt kell elhaladnunk, hogy az előudvar kapujához jussunk. Ezt az útat, melyet a soha sem hiányzó várárok szintén megnehezített, a vár aljától egészen a kapuig a várból védhették. A várhegy kúpja majdnem félhektár síkfelület. Ezen helyezkedett el az előudvar, a várudvar s a vár. Ma a várhegy keleti oldaláról kényelmes út vezet a várudvarra a vár homloka elé. A felületes látogató ezt fogja eredeti bejárónak tartani, mert az előudvar nyomait ma csak gondos körültekintés és tapasztalati ismeret fogja megtalálni. A keleti oldalról bejárás nem volt, mert ellenkezik a szabályszerű várfeljárásokkal, hogy az ellenséget olyan könnyen, a várnak megkerülése nélkül engedjék a kapuhoz férni. Szabályellenes lett volna továbbá, hogy a hegykúpon üresen maradjon az a síkfelület, melyen az előudvar a várudvarhoz támaszkodott. A síkfelületet a vár körül felhasználták, körülbástyázták, hogy az ellenség ott sehol meg ne állhasson. A kúp síkfelülete nyugati szélén lejtős térségbe végződik. Ezen állt az előudvar, melynek bástyaalapzata a lejtős térség szélén, a zárfal sarkán s a kapuhoz közeli részen még látható. Ezen zárfalon belül egy másik párhuzamos falnak alapzata látszik. Ebben a sikátorban tanyázott az előudvar őrsége.

A sikátort a várudvarral összekötő falakról csak az alapzatuk kiszedése után támadt árok tanúskodik a kapunál, míg a kapunak átelleni oldalon a kiszedés által fellazított talaj a lehengerített kőanyaggal együtt lecsúszván, előtűnt a szikla, mely csak annyiban irányít, hogy az összekötő fal ennél kiebb esett. A sikátor és várbástya közti udvar térségét most hosszában 6—7 méter széles árok felezi, melyen keresztül, körülbelül ennek közepén, az útnak meghagyott 5 méter széles anyaszikla visz a vár bástyája alá. Ez az árok alighanem csak 1652 után vágatott, mikor a várnak nagy tatarozásához szükséges kőanyagot innen fejtették akár építésre, akár mészégetésre.

A bejárás az előudvarból a várudvarba nem egészen világos. Az előudvar kapujától a sziklahídon keresztül a bástya aljáig, odáig, hol a két udvar egymással vízszintes, legalább 6 métert emelkedik. Első tekintetre itt gyaníthatnók a várudvar kapunyilását. De az előudvar vizszintességét kétségkívül törmelék teszi s ezen törmeléken fölül a bástyafalnak folytatása még látszik, mely itt is úgy mint a további folytatásánál egyforma vastag. Ez az egyik körülmény, hozzá a várudvar bástyafalának nem ok nélküli szögletes, az előudvar összekötő falával való párhuzamos megtörése, s hogy ezen megtörési sarkon a toronyszerű fal vastagabb s hogy az összekötő fal felé nyilással bírt, mindez valószínűvé teszi, hogy a vastagabb fallal védelmezett, bevonható híddal megnehezített bejárás a bástyafal ezen sarkán, s ugyancsak ennek a földszintől 6 méter magasságnyira eső nyílásán volt. Hogy, az előudvarba betérve s itt a sziklahídon át a kapu fala felé visszakanyarodva, miként juthattak a hídra, azt tervezgetni lehet, de a rekonstruálásra nincs tényleges adat. A bástyasaroknak másik oldalán az előudvarra nyiló ablakából a hídra való feljárást akadályozhatták. A mint az ellenség a hídon keresztül a várudvarra belépett, mindjárt szemközt a várból 2 méter négyszögű tátongó ablak fenyegette. A várudvarnak 11 —16—24 méter közt váltakozó szélessége elég helyet hagyott katonai gyakorlatokra, középkorban szokásos tornajátékokra. A bástyafal 7—8 méter magas, 2 méter vastag s gyilokvedős volt, minek nyomát a várudvarnak déli oldala hosszán a várnak keleti sarka körül látni lehet. A várudvarnak négyszögű térségén emelkedik szabályos egyenközényben a vár, melynek hossza 51-76, szélessége 18’40, magassága 18 méter volt. Az északi hosszoldalon nyiló várkapu mellett egy 6,20x7,00 négyszögméteres torony őrködött kapuvédkép. Úgy Gesztes, mint Vitán várának homloka 21°, 5—8’ elhajlási szög alatt áll a délkörhöz. A 14 méter hosszú belső udvar a várat két egyenlőtlen részre osztá, melyek közül a nyugati, éppen úgy mint Vitánnál, majdnem kétszer akkora volt, mint a keleti. Különben mind a kettő kétemeletes torony volt, melyeket az egyenközénnyel párhuzamos közfal ketté szelt, s ez által az egész vár tulajdonkép négy osztályra fel volt négyelve. Az udvar hosszúsági vonala feloszlott két negyedes osztályra s a közfalra vagyis 5’90 X 2 + 2-20 = 14 méter. A milyen széles, olyan magas volt a vár t. i. a bolthajtásos pinczehelyiségek 6’40, a két mennyezetes emelet egyenkint 5”0, s az ormozat 2’0 összesen 18’40 méter.

A várkapu nagy homokkő koczkákból épült, lapos ívezetű nyílása 3,30 méter széles, kivül mélyedéses, belül fülkés volt. A mélyedésbe kívülről sarkonforduló vaspántos kapu illeszkedett, melyet összekapcsolva a belső tölgyfakapuval, se kiemelni, se betörni nem lehetett a falnyilásnak vastag közép- vagygáttagozata miatt. Az udvarról a vele vízszintes pinczehelyiségek mindegyikébe majd két méter magas l-80—1’50 méteres befelé szűkülő tetőirányos ajtó s ugyanolyan 0’85 x 60 négyszögméteres ablak volt. A gyönyörű boltozatok vékonyabb fajú téglából, kettős sorozattal, igen ellenállósak voltak. Egyik pinczének két harmadát most is borítja a boltozata. A pinczék istállók, eleség- és éléskamrák, szertárak voltak.

Az udvarról a nyugati torony elsőemeleti karzatára, úgy mint Vitánnál, kőlépcsőzet vezetett a közfalnak az udvarra kiszögellő sarkán. A karzatot szögletessé faragott hatalmas gyámkövek tartották az első emeleten, de a második emeleten gerendás karzat lehetett, mivel ott gyámkőnek nyoma nincs, csak lyukak jelölik köröskörül az udvarban a karzatok irányát. A közfal a földszinti helyiségeket egymástól teljesen elkülöníti. Az emeleteken a karzati közlekedésen kivül másik közlekedésnek is kellett lennie a tornyokon belül, mert erre mutat az, hogy a keleti toronyban a közfal a keleti szélességi oldal felé éppen annak egyetlen nagy ablaka közepére vág. Mindegyik osztálynak, mint lenn az udvarban, úgy az emeleteken is, külön bejárása s e mellett ablaka volt az udvarra is. Egyik ilyen ablak profilozott béléssel szép csúcsíves, lehet hogy az udvaron a többi ablak is ilyen volt.

Az emeletekre benyitva előszobába jutunk, melyből a vár hosszoldalaira egy-egy ablak nyilt, így a keleti toronynak homlokoldali osztályában a várkapu felé rézsut vágott akkora keskeny ablaka volt, hogy ember állhatott benne. Ez ablak fölött a szoba sarkába lapulva, kürtő könyökölt két gyámkövön, melyek egymást keresztezve a sarok két oldaláról kinyúltak. A veszprémmegyei Somló várban ilyen kürtőnek szerkezete jobban tanulmányozható. Itt a szobában tüzeltek, valószínűleg mivel konyha is volt. Az osztálynak a szoba melletti nagyobb része terem volt egy nagy ablakkal. A szomszédos emeleti osztály szintén előszobára és teremre volt beosztva, melyekből egy-egy ablak szolgált a déli hosszoldalra. Az előszoba ablaka erkélyes volt. Az előszobákból létrákon hágtak fel a második emeletre, melynek beosztása alig különbözött az első emeletétől, csak ablaka volt több, melyek tetőirányosak voltak.

A hosszú nyugati toronyosztályok is csak előszobákból és termekből álltak. A homlokoldali osztály előszobája a kapuvédős toronynyal egy nagy homorúan oldalozott nyílással volt kapcsolatos, melyből a kapu védelmére a toronyba szálltak. Mig ennek a toronynak sarkát a kapu felől a rézsútos ablak fedezte, addig az átellenes sarkot a torony mellett a teremből nyiló nagy ablak védelmezte. A homlokoldalon a vársarok védelmére még egy, a nyugoti zárfalon pedig két ablak volt a kapuk őrzésére. Egyik keskeny ablakból az előudvar kapuját tarthatta szemmel az őr, ki a lóczás ablakmélyedésben jobbra balra leülhetett. A másik széles nagy ablak az előudvarból a bástyán vele szemközt benyíló kaput őrizte és védelmezte. Ugyancsak a déli osztálynak terméből, s nem az előszobából, erkélyes ablak nyilt délnek. A női lakosztály ezen erkélyéről merengett Mária királyné a vár alatti völgyre. A hosszú toronynak második emeletéből itt nem maradt semmi, csak a homlokfalon látható itt-ott egy-egy düledező ablaknak lapos ívezete. Az ablakok különfélék voltak, nagyok, kisebbek, szélesek, keskenyek, rézsut vágott, homoruan kivájt, csúcsívesek, lapos ívezetüek vagy tetőirányosak. 

2) Véleményünk szerint a követ ekkor fejtették az előudvar árkából. Ha Vitán és Gesztes várakat egymással szépészetileg összehasonlítjuk, úgy Vitán körvonalainak töröttségénél, alakjának kitetsző formai változatosságánál fogva a szemnek tetszetősebb, mint Gesztesen az a megkövesült egyformaság, melynek nincs vonzó, lekötő pontja s azért fárasztó, visszatetsző, daczára hogy ennek az egyhangúságnak a különféle ablakok s a kapuvéd némi külsőséget kölcsönöznek. Ha azonban e két várat a technikai szempontból mérjük össze, akkor az anyagnak nagyobbmérvű és terjedelmesebb feldolgozásánál a mértani számítás pontossága, a munkának építészetileg tökélyesebb mivolta, kisebbmérvű műalaki kiállítása Gesztest helyezik Vitán fölé, mely szegényesen, kezdetlegesen épült. Itt sem az értelmi, sem a vagyoni képesség nem állott egyformán Gesztessel, hol értelem tervezett s gazdagság Csernó Geyza rajza a palotaépület belső udvarának keleti részéről épített. Vitánnak csekélyebb értékéből s Gesztesnek fejlettebb építészetéből következtetjük, hogy Gesztes Vitánnál fiatalabb, s hogy gazdagabb úr építtette.
Védelmi tekintetből is Gesztes erősebb volt Vitánnál. Ennek csak két kapuja volt, melyeken keresztül egy kanyarodással a várban volt az ellenség. Gesztesnek három udvara, három kapuja, egy felvonóhídja volt. Az ellenségnek az előudvar kapujától öt kanyarodást kellett merészlenie, ha a várba akart jutni, minden kanyarodásnál tátongós ablakok veszedelme fenyegette. Ortelius írja, hogy Gesztes, mely erdőborította magas hegyen fekszik, sokkal erősebb volt, mint Tata. Hogy Gesztesnek előudvara, s hogy ezen előudvaron keresztül volt a bejárás a várba, azt Birkensteinnak a XVII. század végén kiadott « Erzherzogliche Handgriffe des Zirkels » czímű művében látható gesztesi várképe tanúsítja, habár az különben látszattanilag hibás. Birkenstein felmérte és a képen feltüntette a várhegy kúpfelületét is, mely a mi felmérésünkkel egyezik.”