CSÁNYI KÁROLY ÉS LUX GÉZA FELMÉRÉSE (1942)

HARTDÉGEN ÁKOS

A két világháború között Csányi Károly és Lux Géza műegyetemi Középkori Építészeti Tanszék tanárainak vezetésével folytak hallgatói felmérések. Ezeknek célja az oktatás mellett a még fellelhető középkori műemlékek inventarizációja, dokumentálása volt. A hallgatók által készített rajzokhoz Lux és Csányi építéstörténeti tanulmányt írt, amiket rendszeresen a Technika című folyóirat hasábjain publikáltak. Az Építéstörténeti Rajztárban ezekhez a cikkekhez tisztázott rajzok lelhetők fel, továbbá több későbbi hallgatói terv is ezekre a felmérésekre épült. A korábbi évtizedekhez hasonlóan, a Lux és Csányi által vezetett felmérési gyakorlatok anyagát a későbbiekben szintén hallgatói tervek formájában hasznosították az oktatásban. A két világháború közötti oktatógeneráció tehát nagy arányban építették be tanrendjükbe a történeti épületek felmérését, ami számukra is leginkább a helyreállítások, műemléki tervek előkészítését jelentette.

A Gesztesi várnál tett megfigyelések eredményeit – bőséges dokumentációs anyaggal – 1942-ben tették közzé. Ők – miközben az írott források vonatkozásában Nácz említett munkájára támaszkodtak –, a várban jelentős számban megfigyelhető épületfaragványok korhatározását is megkísérelték, a 14. század végére, Zsigmond korára helyezve döntő többségüket:

„A gesztesi vár magvát a hossznégyszögű, meglehetős szabályos alaprajzi beosztású tömb alkotja, amelynek romjai helyenként még elérik az eredeti, I. emeleti párkány magasságot és sok érdekes ablak- és ajtókeretet őriztek meg a fejlett gótika korából, a XIV. század végéről. E megállapítással bízvást arra következtethetünk, hogy a vár javarésze Zsigmond király idejében készült. A várnégyszög zárt tömbje közül külső védfalak omladoznak, de ezek irányát – nemhogy alaprajzát – alig lehet meghatározni, annyira az alapszintig elpusztultak már. Épp ezért a vár teljes és megbízható alaprajzát csak ásatásokkal lehetne elkészíteni. Addig azonban meg kell elégednünk a látható és nagyjából felismerhető részek feltüntetésével. Nácz József még látta a vár délnyugati részén a várkapu omladékát, ahonnan zwingerszerű sikátorok és elővédműrendszereken át lehetett, megkerülve a lakótömb oldalait, a főbejárathoz jutni. A főbejárat a lakótömb északi oldalán található, a képzeletbeli középtengelytől meglehetősen keletre eltolódva, közelében jobboldalon toronyomladék falcsorbái mutatkoznak. A tornyot nyilván a kapunyílás védelmére építették, formáját egyáltalán nem ismerjük, négyszögletes alaprajzát is csak sejteni lehet. Déli oldalával a lakótömb északi falára támaszkodott. A kapunyílás a középkori felvonóhidas típus jellegzetes képviselője, kifelé négyszögletes, a falsíkba bemélyített, befelé íves, faragottkő kerettel. A kapu külső négyszögletes részébe simult bele felhúzott állapotában a vonóhíd faszerkezete.

A kapun belépve tágas udvarba jutunk, amely hosszabb oldalával teljesen elfoglalja a lakótömb szélességét és azt egy rövidebb keleti és egy hosszabb nyugati szárnyra osztja. Mindkét szárny két szobasorra van osztva egy közfal közbeiktatásával. A két lakószárny közti kapcsolatot az emeleten, kőgyámokon nyugvó függőfolyosó biztosította. A kőgyámok megcsonkított darabjai jól felismerhetők még az udvar falain. Ezek az udvar nyugati oldalának közepétől, az északi fal egész hosszában, a felvonóhidas kapu íve felett, a keleti oldal közepéig sorakoznak. A kőgyámos folyosóra szabadlépcső vezetett fel, amely az udvar, kapuval szemközti sarkában indult és a nyugati oldal közepén ért fel a folyosó szintjére. A lépcső és folyosó találkozásánál, a csatlakozás alátámasztására támpillér emelkedett. Erre boltív feszült. A boltívre pedig a kőlépcsőfokok kerültek, amelyeknek befalazási helye olyan jól látszik még, hogy nemcsak a lépcsőfokok számát, hanem a méretét is meg lehet állapítani. A lépcső-támpillér ma már eredeti magasságának csak feléig ér; oldalán emléktábla van elhelyezve.

A lépcső-támpillér két oldalán a földszinten egy-egy 0,65x1.00 m méretű négyszögű ablak látható. Ezek faragottkő keretét a gót stílusra jellemző módon leélezték. Ugyanilyen éltompított kerettel készült a baloldali ablak melletti szegmentíves ajtó is, amely egy dongaboltozatos, egykor raktár céljára szolgáló helyiségbe vezetett. Ugyanilyen lehetett a jobboldali helyiség is, de ennek dongája teljesen beomlott, csak a boltozat vállai ismerhetők fel. Az udvar keleti oldalán a földszinten alaktalan nyílások jelzik a földszinti helyiségekbe vezető bejáratok helyét. Ezek a helyiségek a nyomok szerint ugyancsak dongaboltozatosak lehettek. Felettük az udvari homlokzat közepéig a függőfolyosó gyámkövei sorakoztak. Ezek felett egy, az építési korra jellegzetes, egyszerű, kissé nyomott csúcsíves ajtó látható éltompított faragottkő kerettel, tőle kissé jobbra, fentebb egyszerű négyszögletes ablak hiányos kerete mutatkozik, ugyanolyan kialakításban és méretben, mint a már ismertetett földszinti raktárablakok.