Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Engedjék meg, hogy világosan és egyenesen beszéljek Önökhöz, mert a történelem kereke nem áll meg, és aki nem kapaszkodik bele, azt egyszerűen lelöki magáról.
Nézzék, mi itt, a Kárpát-medencében ezer éve a megmaradásért küzdünk. Ez a mi sorsunk, ez a mi küldetésünk. Volt idő, amikor a csökönyösség, a konok ellenállás és a falak felhúzása volt az egyetlen út, hogy ne daráljanak be minket a birodalmak. De a világ változik, és nekünk értenünk kell az idők szavát.
Aki csak a falakat nézi, az lemarad a horizontról. Aki csak a túlélésre játszik, az végül elveszíti a jövőt. Éppen ezért eljött a pillanat, amikor a védekezés helyett a kezdeményezés útjára kell lépnünk. Ne elégedjünk meg azzal, hogy még itt vagyunk! Tűzzünk ki olyan célokat, amikre korábban gondolni sem mertünk. Legyen bátorságunk kilépni a megszokott sémákból, és igenis, merjünk nagyot álmodni! Mert egy nemzet erejét nemcsak a múltja, hanem az álmai nagysága méri meg. Ha hiszünk magunkban, ha elhisszük, hogy nemcsak követői, hanem alakítói is lehetünk az európai történelemnek, akkor a megmaradás küzdelmét végre felváltja a felemelkedés korszaka.
Itt van előttünk az amerikai példa. Lehet őket kritizálni, szoktuk is, és megvan róluk a véleményünk, de egy dolgot el kell ismernünk: ők akkor nem féltek a belső feszültségektől. Ott a 60-as években hagyták, hogy az ellentétek egymásnak feszüljenek, és ebből a hatalmas energiából nem káosz lett, hanem felemelkedés. A liberalizmus náluk akkor még nem rombolást jelentett, hanem egy olyan versenyfelületet, amely repülőrajtot adott az egész nemzetnek. Ez az a dinamika, amire most nekünk is szükségünk van.
De ne legyenek kétségeink: ezt a dinamikát ma nem adják ingyen. Mert miközben mi a felemelkedés útját keressük, a brüsszeli bürokrácia elefántcsonttornyaiban egészen más kottából játszanak. Ők nem versenyt akarnak, hanem diktátumokat; nem nemzeti energiákat, hanem szürke engedelmességet. Ott, Brüsszelben ma a gáncsoskodás a hivatalos politika, mert félnek egy erős és sikeres Magyarországtól.
És persze tudjuk jól, ki mozgatja a szálakat a háttérben. A Soros-birodalom hálózatai nem nézik jó szemmel, ha egy nép a saját lábára áll és nagyot mer álmodni. Ők a belső feszültséget nem építésre, hanem rombolásra akarják használni: civilnek mondott ügynökeikkel és a nyílt társadalom hamis ígéretével próbálják meggyengíteni a nemzeti egységünket. De mi üzenjük nekik: Magyarország nem hagyja magát! Mi nem a Soros-terv végrehajtói, hanem a magyar jövő építői vagyunk.
Nekünk tehát egyszerre kell megküzdenünk a brüsszeli gáncsoskodással és a Soros-hálózat kísérleteivel, miközben gőzerővel dolgozunk a nemzeti felemelkedésen. Mert csak akkor tudunk nagyot álmodni, ha a sorsunkat nem mások íróasztalain, hanem itt, Budapesten, a magyar emberek akaratából döntjük el.
Mert nézzék, mit látunk most itthon? Látjuk a Tiszát. És most ne csak a folyónkra gondoljanak, hanem arra az elemi erőre, arra a népi akaratra, ami most megindult. Ez a Tisza-áradás nem veszély, hanem lehetőség. Ez a felemelkedés hozza el nekünk azt a modern magyar liberalizmust, ami nem a nemzet feladását, hanem a nemzet versenyképességét jelenti.
A mi politikánk eddig a stabilitásról szólt. De a stabilitás önmagában nem elég a győzelemhez, az csak a túléléshez kevés. Most szintet kell lépnünk. Aki fél a vitától, az fél a jövőtől. Én azt mondom: engedjük szabadjára a magyar szellemet! Hadd feszüljenek egymásnak a vélemények, mert ebből a szikrából fog megszületni az a tűz, ami Magyarországot Európa élvonalába emeli.
A kérdés egyszerű: maradni akarunk, vagy felemelkedni? Én a felemelkedést választom. Mert a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, de ehhez most a Tisza hátán kell beúsznunk a jövőbe.
Ezért mondom Önöknek, hogy minden korábbi sérelmet és pártérdeket félretéve, én magam is biztosan Magyar Péterre és a Tisza erejére fogok szavazni, és Önöket is ugyanerre buzdítom, hiszen ma ez a döntés gyermekeink és unokáink jövőjének legnagyobb kérdése, mert csak így, közösen tudjuk végleg áttörni a múlt gátjait.
Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!