Társadalmi intelligencia

A magyar nép társadalmi intelligenciája alacsony szintű.

Társadalmi intelligencia 

– mondhatnánk e helyett, pl.:

közösségi szellemiséget,

vagy, szociális érzékenységet,

vagy, demokratikus felfogást,

vagy, öntudatos állampolgárságot,

vagy közpolitizáló aktivitást,

vagy a társadalmi intelligencia hiányára, mondhatunk:

elbutított népet,

vagy, elbirkásított népet,

vagy, agymosott manipulált népet.

Szóval mindezt mondhatnám, de egyik se fedi le pontosan a „társadalmi intelligencia” fogalmát.

Úgy gondolom, hogy a „társadalmi intelligencia” elnevezés, elég pontos tudományos közérthető.

Sok mindent jelent, ugyanakkor azt is jelenti, hogy sokféle intelligencia van és abból csak az egyik a társadalmi intelligencia.

Pont most győződtem meg az elnevezés helyességéről, mikor a házunk lakóközössége újfent képtelen volt egy problémát megoldani, mert hiányzott a közösségi gondolkodás, mindenki csak a saját önző szempontja szerint gondolkodott és viselkedett. Ebben az esetben a viselkedés inkább nagyfokú passzivitásban jelent meg. Tehát mindjárt megállapíthatjuk: a társadalmi intelligencia, nemcsak az országos társadalomban való részvételt jelenti, hanem általában a közösségben, bármely közösségben való viselkedést is. A mi lakóközösségünk esetében az egyik probléma, demokratikus viselkedés hiánya, vagyis a „mindig a főnököt követem” viselkedés. Ezzel az a probléma, ami a mi esetünkben is, hogy a főnök (a közös képviselő) alkalmatlan ostoba, uraskodó ember, vagyis a követése, zsákutca. A másik gyakori hiba a passzivitás, de ez általában önző megoldásokhoz vezet. Az önző (közösségellenes, un- demokratikus) viselkedés lényege: „csak azzal a problémával foglalkozom, ami engem érint, én magam oldom meg, de mások se jöjjenek segítségért” felfogás és viselkedés.  Ráadásul ezek az egyénieskedő megoldások, ilyesmik: - Szétverem a hülye fejedet, ha ellenkezel. Vagy, sunyiba megkarcolom a kocsiját. Vagy okosba megoldjuk, valakit lefizetek, és kinyalom a fenekét. Vagyis nemcsak az a baj ezekkel az egyéni megoldásokkal, hogy kevésbé hatékonyak, mint a közösségi (a közösség összefogásával megoldott probléma), hanem is, hogy ez egy harcoló, veszekedő bunkó, korrupt légkört alakít ki.

Nevezzük, ezt önző egyénieskedő anti-demokratikus felfogásnak, viselkedésnek.

Vagy mindezt nevezhetjük a társadalmi intelligencia alacsony szintjének.

Miért függ össze a közömbösség, a hitványság, adott esetben a diktatúra támogatásával? Sok minden miatt. De nézzük ezt. Adva vagyon, mondjuk egy ilyen felfogású ember: Engem hagyjanak ki, én csak békességre vágyom. Én nem állok egyik oldal mellé sem, csak nyugiba akarok élni. Ez az ember azzal, hogy meg sem próbál a jó oldal, ill., a közös megoldás mellé állni eleve a rossz oldalt támogatja. Látszólag közömbös, de valójában akadályozza a jó közös megoldást. De nézzük el neki. Viszont mi van, ha ez az ember találkozik egy őt is érintő általános problémával, ami nagyon is valószínű, hiszen éppen az önző viselkedésével gerjeszti az elintézetlen problémák sokasodását. 

Szóval találkozik az őt érintő problémával, de arra nincs jó közös megoldás, akkor marad a három vari: A nyugit akaró emberünk, beletörődik, hogy ő lesz a vesztes. Vagy elmegy nyalni, fizetni az elintéző főnöknek. Vagy bevadul, és ő is elkezdi a „szétverem a pofád, megkarcolom a kocsid” viselkedést. Így jut el a nyugit akaró ember a birkasághoz, vagy az ügyeskedéshez, vagy a bunkósághoz.

Még annyit ehhez az egészhez; mi van, ha az emberünk rengeteg hibás törvényt lát maga körül, ezeket a törvényeket jogosan közös megoldásnak tekinti, és éppen e miatt lesz közömbös. Emberünk megint egy lépéssel előbb hagyta abba a gondolkodást. Mert a következő lépcső e kérdés feltevése lenne: Nem azért van ennyi rossz törvény, mert sokan, hozzám hasonlók könnyen feladják, hogy értelmesen beleszóljanak a törvényhozásba? Nem azért van ennyi rossz törvény, mert a többség átengedi az uralkodást az alkalmatlan önző, saját érdeküket néző alakoknak? A válasz erre az lenne: de igen.

Tehát a közömbös nyugit akaró ember, ezen a vonalon is eljutna a társadalmi aktivitás fontosságának felismeréséhez.

Mindjárt megállapíthatjuk, a társadalmi intelligencia legfontosabb összetevője, a társadalmi érdeklődés, az alapos átgondolás, ill. a társadalmi aktivitás. De mindjárt hozzá kell tenni: a felületes kapkodó „érdeklődés, átgondolás, aktivitás” nem igazi érdeklődés, átgondolás, aktivitás.

És még egy megállapítás: a társadalmi érdektelenség, a közpolitizálás hiánya, a társadalmi intelligencia hiánya segít kialakítani a négy negatív réteget:

A beletörődők a birkák rétegét.

A szolgálók, az uralkodókat követők rétegét.

A csak magukkal törődő ügyeskedők, a tisztességtelenül érvényesülők rétegét.

Az agresszív bunkók rétegét, akik azért gyakran sunyin bunkósodnak.  

De térjünk vissza oda, hogy milyen intelligenciák vannak.

Mielőtt továbbmegyünk meg kell jegyezni az emberi jellem lélek nemcsak intelligenciákból áll, sokkal bonyolultabb.

 Az emberi lélek, jellem alkotói - felsorolás, összefoglalás.

Akkor kezdjük az említett általános nagy intelligenciákkal, illetve azok szintjével.

De nemcsak általános nagy intelligenciák vannak, hanem egyén speciális képességek, adottságok tehetségek, készségek, érzékek is vannak.

Pl. van, akinek van pedagógiai érzéke, van, akinek alig van. De még ennél is szűkebb csoportokat is meg lehet jelölni. Pl. egyiknek a festészethez van tehetsége, a másiknak a zenéhez, és nagyon sokáig lehet sorolni. Pl. az egyik ember nagyon jó hosszútáv-futó, a másik jó sprinter, de hosszú távon lemaradna, stb., stb.

A tehetség érzék általában genetikus adottság, de szorgalommal is el lehet érni jó eredményeket. Persze a kettő kombinációja az igazán nyerő.

1. Tehát vannak a tehetségek (többnyire genetikus)

2. Vannak a tulajdonságok, - melyeket feloszthatunk:

Testi fiziológiai eredetű tulajdonságokra,

Szellemi, értelmi, tulajdonságokra,

érzelmi, lelki tulajdonságokra. (genetikus és környezeti, tanult)

3. Vannak az érzelmi érzékenységek, vérmérséklet, illetve érzelmi gyengeségek (többnyire genetikus)

3b. Vannak devianciák, mániák, fóbiák, pszichés és idegrendszeri zavarok. (többnyire genetikus).(Ezek is általánosak, kijelenthetjük; mindenkinek van egy kis flúgja. A kis flúg természetes, viszont bizonyos szint felett, már nem természetes)

4. Vannak az alapvető felfogások, világnézetek. (többnyire környezeti, tanult)

5. Van az ismeretek sokasága. Az ismeretek sokféle szakra, szakmára, tudásfajtára oszthatók,  melyek egy részében az adott egyén viszonylag tájékozott, illetve viszonylag tájékozatlan. Illetve összesítve sokféle tudással rendelkezik viszonylag magas szinten vagy ellenkezőleg. (többnyire környezeti tanult).

És megint egy másfajta kategorizálás:

Tudatos igazmondásra való törekvés,

féltudatos kisebb-nagyobb ferdítés,

negyed-tudatos jelentősebb elfogultság,

szándékos hazugság.

Egy újabb kategorizálás:

Vannak alapvető általános emberi gyengeségek (pl. irigység), melyek egyben az egyének gyengeségei, is de különböző mértékben. (genetikus és környezeti, tanult.)

Az emberi lélek, jellem alkotóinak, alakítói – felsorolás összefoglalás.

Egy nagy csoport:

Gének, (született tulajdonságok, képességek, stb.)

Környezet neveltetés, társadalom

Önálló egyéni szabad akarat.

Az biztos, hogy ez a három, van, ami érdemes elgondolkodni; ez a három, milyen arányban hogyan illeszkedik egymáshoz. És mindehhez hogyan viszonyulnak olyan fiziológiai eredetű tulajdonságok, mint pl. az agyterületek nagysága, fejlettsége.

(Minden a világban levő dolognak három kivetülése, része van:

Az egyik a valóságos ismert anyagi. A másik egy a mikró-mikró világban (ember által nem látott világban) levő rezgés-kombinációja. A harmadik az (emberi) gondolati (pl. egy logikai ábra). Így többek között az emberi jellemnek is van egy agyi, idegrendszeri vegyi impulzus béli része. Ez a látható anyagi rész.

Aztán e mögött van a láthatatlan atom alatti világ mindenféle rezgésekkel (résstruktúrákkal). A harmadik az emberi gondolkodás, vagyis az ismert részleteket valahogy összerakja, modellezi, logikai ábrákat készít. Valójában ezt a hármat (de legalább kettőt) kellene a helyes gondolkodáshoz, megoldáshoz helyesen alkalmazni. Pl. így lehetne az emberi jellem részeit működését viszonylag pontosan feltérképezni, ill. a rendellenességeket korrigálni.)

Ismételt rész:

Magam részéről modellben szeretek gondolkodni, nézzük ezt:

Az önálló tiszta egyéni lélek, egyben szabad akarat, kap egy testet és vele a géneket, a programokat, a született tulajdonságokat.

A lélek az eredeti őssejt alakban kerül a testbe az ivarsejtek közé, de ez lényegtelen. Kitől kapja az egyéni lélek, szabad akarat ezt a testet és géneket? Sőt ráadásul azt a környezetet, ami majd szintén meghatározza a sorsát? A rávágott válasz: hát a szüleitől a szülei őseitől a néptől.

De ha belegondolunk, akkor az egyéni ártatlan tiszta lélek nem tehet róla, hogy hová születik. Pontosabban rendben van, de akkor, a tiszta, tudatlan lélek szempontjából, a magzat, a kisbaba, a kisgyerek szempontjából, ki, vagy mi határozza, meg hogy milyen testbe milyen génekbe, milyen környezetbe, milyen szülők közé születik?  Csak találgatok: talán a véletlen, vagy valamilyen előre elrendelés, vagy valami igazgató erő? Vagy részben a véletlen, részben a valahonnan irányított sors?  Az előre elrendelés, az irányított sors is sokféle lehet: pl. az előző élet (akik abba hisznek), - vagy a természet eddig ismeretlen törvényszerűsége, - vagy Isten.

Én nem tudom, tehát az én modellem a következő: Adva van az egyéni lélek melynek az a feladata, hogy minél szebb mások számára is élvezhető zenét játsszon. Vagyis, másoknak hasznos dolgokat tegyen. Ehhez a véletlen, vagy valami, valaki, valami, a sors, az Isten, stb. ad egy zongorát, ez lesz a lélek teste.

És e zongorában vannak gének, programok, amelyek késztetéseket, (tanácsokat, parancsokat) adnak az egyéni léleknek, az önálló szabad akaratnak, arról hogyan játsszon a zongorán. Illetve ezek automatikusan játszanak, jól, vagy rosszul, egy zenei aláfestést.  Némelyik genetikus parancs gyenge, másik parancs nagyon erős, alig lehet ellenállni neki.

Na de minden egyéni lélek más jóságú zongorát, más jóságú programokat (ritmust, kíséretet) kap a véletlentől, vagy a megírt sorstól, vagy valakitől, valamitől. Itt van, ez a te tested, ezek a te született tulajdonságaid, ebből hozd ki a legjobbat.  Szóval az egyik zongora lepukkadt hamis, a másik kitűnő, felhangolt, de adott esetben, aki a jó zongorán borzalmas dallamot hamisan játszik, annak zenéje rosszabb lesz,  mint aki egy vacak zongorát, felhangol és aztán azon csodás dallamokat remekül játszik.

Na de, ráadásul nemcsak a jó-rossz állapotú zongorát kapja készen az önálló akarat, hanem azt is, hogy a véletlen vagy sors, vagy akárki, akármi hová teszi le, milyen környezetbe teszi le a zongorát. Ugyanis a környezet (szülők, iskola, kultúra, stb.) is ad tanácsokat, arra vonatkozóan hogyan kell szépen játszani. Csakhogy az egyik környezetből sok jó tanács érkezik, a másik környezetből kevés és inkább rossz tanács jön. Az is igaz a környezeti tanácsok általában kevésbé parancs jellegűek, mint a genetikus parancsok.

De ennek ellenére, lehet, hogy azon önálló szabad akarat (egyéni lélek), mely lepukkadt zongorán játszik és ráadásul a környezet sem segít, szebb zenét fog játszani, mint az, aki jó zongorát kapott, a környezete is jó tanácsokat ad. Szóval szebb zenét fog játszani, de ehhez kétszeres belső jóságú egyéni lélek és kétszeres belső önálló jóakarat szükséges.  

Tehát így viszonyul egymáshoz, a test, a gének (a kapott zongora), a környezet (hová kerül a zongora) és az önálló szabad akarat, mely mindkét oldalról kap ilyen-olyan tanácsot, és ezek alapján megpróbál szépen zenélni.

Van itt még egy tényező, amit majdnem kifelejtettem: nem elég hogy testünk a génjeink az egyén szempontjából részben a véletlen játéka, nem elég hogy a környezetünk is részben a véletlen játéka, még a zajló sorsunknak is van egy szerencse aspektusa, az önálló szabad akaratnak még ezzel is meg kell küzdenie. Én nem tudom pontosan, hogy egy egyén életének hány százaléka múlik a szerencsén, de úgy tippelem, hogy 20 és 80% között van a szerencse faktor aránya. Azt sem tudom pontosan, hogy életét hány százalékban alakítja az önálló szabad akarat, de úgy tippelem, hogy a szerencsén kívüli résznek 20-33% közötti értékben. A géneket, testet 40-50%-ra, a környezetet 17- 40%-ra tippelem. Mindez a véletlenen, szerencsén kívüli rész felosztása. )

Valójában a magam részéről hiszek, sőt ráutaló bizonyítékok is vannak egyfajta túlvilágra, túlvilági ítélkezésre, vagyis szerintem: 80%-ban a jó az igazságosság, a hasznosság, az élet irányába vannak az emberi életek, sorsok „rendezve, szabályozva”.  Vagyis a rendezettség legalább 80%-s, a véletlen legfeljebb 20%.  Ezt a rendet, szabályt szerintem az Isten-természet alkotta. Szerintem nem lehet a végtelen, kiismerhetetlen természetet, világmindenséget és az Istent szétválasztani, egy és ugyanazon dologról, akármiről, identitásról van szó.  Milyen jelek, sőt közvetett bizonyítékok vannak a túlvilág létezésére, igazságszolgáltatására? – erről több írásomban már elmélkedtem, itt most nem térek ki. Csak annyit jegyzek meg, hogy nem felhők között zenélő angyalokról van szó, hanem energiamezőkről, rezgésszintű létezésről van szó.

Ha nincs túlvilági kompenzáció, akkor az ember élete 80% szerencse, véletlen. Szerencse, hogy egyáltalán megszületik, hogy hova születik, milyen testbe milyen öröklött tulajdonságokkal, az is hogy milyen általa kivédhetetlen, előre láthatatlan események, ill. betegségek következnek be.

Működik a szabad akarat, ill. hogy mindenki saját szerencséjének kovácsa, de csak 20%-ban.

Ha van valamilyen túlvilági kompenzáció, az azt jelenti, hogy a jelenlegi, hogy az a nagyfokú, kb. 80%-s véletlen, szerencse-arány ami átlagosan jellemzi az egyének életét, valójában legfeljebb csak 20%-s. Vagyis ha van túlvilági kompenzáció, akkor az ember élete legalább 80%-ban kiszámított, logikus, igazságos, és legfeljebb csak 20%ban szerencse kérdése. 

Visszatérve a zongora modellre. Na és aki nem próbál szépen zenélni? Az elbukik annak nincs értékelhető önálló akarata, egyéni lelke. Másképpen: az egyéni lélek az önálló szabad akarat csak azon része értékelhető, mely másoknak hasznot, és örömet akar adni. És mi az önálló szabad akarat? Talán ez: Nem fogadjuk el, amit a természetünk a génjeink, és a környezetünk tanácsol, de el sem utasítjuk, hanem a másnak hasznosság szempontjából átgondoljuk, aztán még alaposabban átgondoljuk, és aztán az átgondolás irányába megyünk akkor is, ha az nem egyezik a belső késztetésünkkel, vagy, és én nem egyezik a környezet akaratával.

Még egy dolog, - kihangsúlyozom, mindez az egyén szempontjából nézve. A társadalom szempontjából más számok más okosságok jönnek ki. Nézzünk egy példát. Pl. az, hogy egy gyerek milyen színvonalú általános iskolába kerül, a gyerek szempontjából nagyobb részt szerencse kérdése. Mondjuk 95%-ban, nem az adott gyerek önérdemű teljesítményén, akaratán múlik.  Az hogy egy társadalom (nép, ország) gyerekei átlagosan milyen színvonalú általános iskolába kerülnek, már nagyobb részt bizonyos emberek akaratától függ. Elsősorban a vezetők akaratától, de a nép akaratától is. Tehát mások az arányok és a tényezők, ha egy bármilyen gyerekről beszélünk az egyén szempontjából, vagy egy magyar gyerekről, a társadalom szempontjából.  A következőkben már társadalmi szempontból vizsgálom a dolgokat.

A modell után térjünk vissza, az emberi tudat alkotóira, pontosabban az alkotók, alakítóira:

Szóval az alkotók alakítói szintén több kategóriába oszthatók:

Tulajdonképpen az előzőkben már említettem a nagy kategóriákat:

1. Gének, vagyis az öröklött, ill. szabad akaratból kialakult tulajdonságok.

Öröklött (vele született), ill. szabad akaratból kialakult készségek hajlamok, képességek, tehetségek, érdeklődések.

Érzelmi irányultságok, vérmérséklet, stb.

2. A tudatalakító környezet,a tanító ismeretek, - nagyobb egységei:

A kor, és a hozzátartozó tudás, szellemiség, melybe él.

Az ország, annak kultúrája, (népkaraktere), aktuális rendszere, törvényei, szellemisége, oktatása, tájékoztatása, propagandája, amelyben él.

Az ország azon részének közösségének, kultúrája, szellemisége, amelyben él.

A család kulturáltsága, szellemisége, amelyben él.

Mindezekből ered többnyire a világnézet, alapvető felfogások sora, a természettudományos és társadalomtudományos ismeretek halmaza.

Ezek után újra soroljuk fel az alapvető intelligenciákat.

Van lexikális intelligencia.

Van technikai intelligencia. (Műszaki, ill. reáltudomány érzék.)

Van logikai és kreativitás intelligencia.

Van hétköznapi intelligencia. (Gyakorlati érzék, ill., csak elméleti érzéke van,)

(Szexuális intelligencia is egy kisebb, de külön kategória)

Van társadalmi intelligencia.

Van humán, művészeti intelligencia.

Van érzelmi (mentális) intelligencia.

Természetesen ezek az intelligenciák összefüggnek, átfedik egymást.  De azért van saját aspektusuk is.

Mint már említettem, ezeken belül vannak a speciálisabb érzékek (tehetségek), mint pl.: matematikai érzék, zenei érzék, pedagógiai érzék, nyelvérzék, és még hosszasan lehetne sorolni. De ezek a felsorolt nagy intelligenciák ágai. Kölcsönkapcsolatban vannak, mint a  fa törzse, a vastag ágak és a vékonyabb ágak. Ha a fa egyik fele sorvad a másik fele terebélyes, akkor azon az oldalon a kisebb ágak, (speciális tehetségek) is fejlettek. Az jó, ha van az intelligencia-fának egy terebélyes oldala, de ennek nem szabadna a többi oldal rovására menni. Ugyanis az intelligencia-hiány nem egyszerűen „nincs”, hanem torzult jellemet hoz létre.

Két intelligencia hiány (mentális, és társadalmi) biztosan torzult jellemet eredményez.

Az intelligenciák párhuzamosan is fejleszthetők, sőt egymást támogatva, de néha üthetik egymást, ill. kiszoríthatják egymást.

Pl. nem véletlen, h. az emberek ilyesmiket mondanak magukról: a matekot nagyon utálom, de a magyart kedvelem.  Az emberek többsége, sőt a tudomány sem ismeri ezt az intelligencia kategorizálást.

Többször említettem, de itt is: az intelligenciánk két fő alakítója: a vele született érzék (genetikus összetétel) valamint az oktatás, nevelés.

Az intelligenciák felsorolása az emberi tudat alkotóinak egyfajta felosztása. Az egyének is és a társadalmak (népek) is rendelkeznek az összes itt felsorolt intelligenciával, csak különböző szinteken

Az egyének és a társadalmak tudatállapota is érthetően egyszerűen pontosan jellemzi az adott egyén, az adott társdalom tudatállapotát, mert sok mindent magában foglal.

Ez tehát hét nagyobb intelligencia, de ezek is tovább bonthatók.

Úgy is továbbonthatók, hogy minden intelligencia egyik alkotója az érdeklődés, tehetség, képesség, ill. az érzelmi irányultság,  - de a másik alkotója,  környezet tanításai is, világnézetek, szellemiségek, vallási tanítások, iskolai tanítások, stb.

Tehát amit előzetesen fejtegettem a tudat alkotóiról és az alkotók alkotóiról azok az intelligenciákra is igazak.

Ugyanakkor egy adott intelligenciát a többi intelligencia, kiváltképp a rokon-intelligencia is erősíti.

Pl. a lexikális intelligencia és a műszaki intelligencia rokonok, mondhatjuk a magas szint csak egymás támogatásával alakulhatnak ki.

A magasabb szintű társadalmi intelligencia pedig nem jöhet létre, ha a logikai, kreativitás intelligencia alacsony, illetve ha a hétköznapi intelligencia alacsony. Egyébként a logikai intelligencia és a hétköznapi intelligencia rokon-intelligenciák, mindkettőre mondható: a józan paraszti ész szerint.

De magas szintű társadalmi intelligencia nem alakulhat ki alacsony szintű mentális intelligencia mellett sem.

Mentális intelligencia, mikor vannak érzelmek, főleg jó érzelmek, és ezek az érzelmek helyesen vannak kezelve.

A társadalmi intelligencia, egyébként egy meglehetősen összetett intelligencia.

Az intelligenciák arról is szólnak, hogy többféle okosság van.

Ha valaki  pl. nagyon jó számol, vagy remekül tanul nyelveket, (valószínűleg magas a lexikális intelligenciája), az még nem biztos hogy pl. magas mentális intelligenciával rendelkezik. Sőt az sem biztos, hogy a logikája magasabb az átlagosnál.

Ha intelligenciákra osztunk egy tudatot, akkor pontosabban látjuk.  Nyilván igen csak ritkák ezért vannak olyan egyének, társadalmak, melyeknek szinte minden intelligencia szintje magas. 

Az intelligencia egyfajta fogékonyság, érzék, illetve potenciális majd később tehetség, képesség, bizonyos tudományok, tudásfajták iránt. Szóval itt nem konkrét tudományokról van szó, hanem tudomány irányokról. Másrészt az intelligenciához tartozó ismeretanyag is szükséges. De azért persze ezek az intelligenciák is taníthatók, illetve rossz esetben elhanyagolhatók.

Érdeklődés-felkeltés, -  tehetség felfedezése – megfelelő tanítás.  Az elhanyagolt intelligenciát az elhanyagoltság miatt kell fokozottan tanítani. Amely tudományágban, szakágban, szakmában, művészetben pedig tehetséget mutat, a diák azt pedig azért kell fokozottan tanítani.

Az intelligencia, nem egy ismeret, szaktudás, nem egy képesség, érzés, felfogás, nem egy tulajdonság, - hanem több (egy csoport) ismeret, szaktudás, több (egy csoport) képesség, érzés, felfogás, több (egy csoport) tulajdonság összessége, ötvözete.  Tehát akinek pl. magas a lexikális intelligenciája, annak nem biztos, hogy magas pl. a társadalmi intelligenciája. De azért az egyik okosság valamennyire vonzza a másik okosságot. 

Az intelligenciát mérhetjük, nézhetjük összevontan is, de még jobb, ha kategorizáljuk.

De térjünk vissza a társadalmi intelligenciához, - miért különleges?

Itt jegyzem meg, ha valakinek szinte nulla a mentális intelligenciája és a társadalmi intelligenciája szintén, akkor az „pszichopatának” mondható. Ez egy komoly betegség ferdülés.

Kezdjük egy megállapítással: társadalmi intelligencia nélkül nincs kellő fejlődés, és társadalmi jólétet sem lehet létrehozni.

Különleges, mert az azok közé tartozik melyeknél nem lehet választás: ennek mindenkinél el kellene érni bizonyos szintet, az átlagos szintnek pedig legalább közepesnek kellene lenni.

Vagyis a társadalmi intelligencia az egyik legfontosabb intelligencia.

És akkor egy rögtön egy másik megállapítás: annak ellenére, hogy a társadalmi intelligencia az egyik legfontosabb intelligencia, átlagosan, általában a legalacsonyabb szintű intelligenciák között van.

Pl. ha a társadalmi intelligenciát összehasonlítjuk a műszaki intelligenciával akkor hatalmas különbséget fedezhetünk fel.

A műszaki intelligencia és rokona a lexikális intelligencia, rendkívül fejlett, és töretlenül fejlődik, ehhez képest a társadalmi intelligencia,.... de ezt talán az mutatja meg élesen, ha belegondolunk az technikai újítások milyen problémákat okoznak. Az ember a csodás találmányait csak részben fordítja hasznos célokra. a legjobb példák erre a fegyverek, leginkább a nukleáris fegyverek. Ugyanis a hasznos célú felhasználás, már a társadalmi intelligencián múlna.

De feltehetjük ezt a kérdést is: holdra utazás,vagy  robot-műtét, szóval hatalmas okosságok, és mellette háborúzás a legnagyobb ostobaság. De hétköznapi szinten is látható a különbség, adott egy ember aki keni vágja pl az informatikát, és mellette akkora társadalmi baromságokat mond, hogy leszakad a plafon.  Sok társadalmilag ostoba ember pedig arra büszke, hogy ő nem politizál, vagyis az élet egyik legfontosabb területéhez fingja sincs, nem is akar róla hallani. Ez olyan mintha valaki azzal dicsekedne, hogy picikét sem ért pl. az egészséges életmódhoz, ezért állandóan betegeskedik.  És mondjuk, az emberek fele ezzel dicsekedne.

Feltehetjük a kérdést, melyek az okai ennek az alacsony társadalmi intelligencia színvonalnak.  Ennek meglehetősen sok oka van.

De mielőtt ebbe belemennénk, tegyük fel a kérdést:

Hogyan mérhető a társadalmi  intelligencia szintje?

Mérhető pl. az előző összehasonlítási módszerrel.

De legegyszerűbb, ha a társadalmi fejlettségből következtetünk a társadalmi intelligencia szintjére.  Miért is?

A mai rendszerekben kevéssé szól bele közvetlenül a nép a társadalmi rendszerbe, a társadalmi fejlettségbe, de azért beleszól. Viszont erősen beleszól, vagy beleszólhat a vezetés-kiválasztásba, és a jelenlegi és az eddigi társadalmi fejlettséget  elsősorban a vezetők uralkodók határozzák meg. Persze erre jön az ellenvetés: de hogy szinte semmi beleszólás sincs. Amúgy pedig szinte minden vezető elbunkósodik miután hatalomra került. Mindkét felvetésben van igazság, de csak féligazság.

Egyrészt nem mindegy, hogy a nép milyen átgondoltsággal választ. Az sem mindegy, hogy a következő választáson leváltja vagy megtartja a vezetőt. És az sem mindegy hogy két választás között mennyire lázad, tüntet, sztrájkol, ellenkezik. És végül de nem utolsósorban, a hitvány vezető csicskásai nyalókái segítő hada is a nép egy része.  Vagyis ha nagy és erős a hitvány uralkodót segítő hada, az is a nép alacsony társadalmi intelligenciájáról árulkodik.

Azért azt be kell ismerni: hitvány népnek, hitvány vezetése lesz, együtt hitvány országot hoznak létre – mindez csak háromnegyed igazság. Mert ezért az uralkodó, és társasága megválasztás után valóban maradhat elviselhető, de baromira elaljasodhat. Elaljasodik, ráadásul a butább rétegeket át is veri.

 Itt valóban van egy kevés szerencse faktor (a választott vezető aljasodásának szerencséje) , de ez csak 20-30%-s, (okos népet nem lehet átverni), vagyis nagyobb részt a nép intelligencia szintje a meghatározó.

És hogyan lehet a fejlettségi színvonalat megállapítani.

Többször elmondtam: a régiós összehasonlítás az alap.

A hasonló földrajzi történelmi hátterű országokkal népekkel kell összehasonlítani, ez az alap, és ezt lehet több mindennel kiegészíteni. Pl. ki lehet egészíteni az időbeli fejlődéssel. Vagy azzal, hogy érte valami önhibán kívüli természeti, vagy háborús csapás (hódítás) az országot. (Magyarország és az Orbán rendszer esetében nincs ilyen tehát   a régiós összehasonlítás marad az alap.)

És mit kell nézni, mit kell összehasonlítani:

1. A szélesebben vett gazdasági fejlettséget, melynek csak egy mutatója a GDP.

2. A demokrácia szint magasságát (nép beleszólásának mértékét a kisebb-nagyobb közügyekbe. A jogállamiság összetevőit.) 

3. A nép megbecsülését, ill. megvetését, pl. a korrupciós szint, vagy hazugság szint (manipuláció, propaganda) szint tükrében.

4. A rendezettséget, közbiztonságot, általános biztonságot.

5. Az egészségi szintet, illetve egészségügy fejlettségét.

6. A boldogságszintet, ami szintén több tényezőből áll, de egyszerűen mérhető.

Ezen kívül a társadalmi intelligencia alacsony szintjét mutatja az emberek rendkívül alacsony társadalmi érdeklődése, rendkívül hiányos társadalmi műveltsége.

Továbbá nyilvánvaló a viszonylagos lemaradás. Pl. ha a társadalmi intelligenciát a műszaki intelligenciához hasonlítjuk, akkor nyilvánvaló a különbség. Pl. ha az elhangzó butaságok, ill. hazugságok számát, és baromságszintjét nézzük, akkor is nyilvánvaló, hogy társadalmi témában rengeteg ostobaság hangzik el.

Természetesen a politikai intelligencia alapfokon azt jelenti, hogy a szavazópolgároknak van egy alapvető történelmi, társadalmi, politikai, szavazási  ismerete.

Néhány nagyon egyszerű ismeret, pl.:

1. A magyar vezetés, a magyar állam alapvető felépítése.

2. Mi a konkrét szavazás célja? - pl. a parlamenti képviselők kiválasztása.

3. A szavazáson induló pártok, emberek, politikai erők neve, és programjának hárommondatos lényege (Legalább az indulók felének).

4. Mi a demokrácia lényege? 4b Mi a köztársaság lényege? 4c Mi az állam feladata?

5. Magyarország (az adott ország) nemzetközi szövetségesei.

6. A magyar történelem (az adott ország történelmének) legfontosabb 10 történése, persze időrendbe.

7. Magyarország (az adott ország) helyzete, és statisztikai pozíciója a régióban.

8. Melyek a legfontosabb statisztika adatok, legalább 5, és ezek hol állnak az EU-hoz mérve. 8b. Az elmúlt négy évben milyen irányba változtak (romlott, javult)  eme statisztikai adatok.

  Talán ezek lennének, melyek ismerete nélkül szavazni sem lenne szabad.

Magyarországon ezen ismereteket a lakosság háromnegyede nem ismeri. Legalábbis ha lenne egy olyan teszt, amelyen ezen 8-12 kérdés szerepel, akkor a kérdések több mint a felére az emberek még elégséges, gyenge szintű feleletet sem tudnának adni. Valójában az emberek háromnegyedének nem is szabadna szavazni.  Aki nem tud ezekre válaszolni, az menjen tanfolyamra, és ha válaszol, akkor mehet szavazni – ez lenne a normális eljárás.

Viszont ami a társadalmi intelligenciát illeti, ezek lennének az alapismeretek. Valószínűleg más európai országokban még a régiós országokban több, nagyobb alap-ismeretük van ezért ott magasabb, nálunk alacsonyabb a társadalmi intelligencia.

De van még egy ennél is fontosabb alapvetése a társadalmi intelligenciának, és ez a társadalom iránti érdeklődés.

Egyszerűbben a közömbösségről van szó.

Erről már annyit írtam, hogy szégyellem magam az ismételgetések miatt.

Itt felellhető a két fő aspektus, az egyik a lelki, leginkább az önzőség, - amely a társadalommal szembeni közömbösséget okoz.

A másik az értelmi. Hát ez már a harmincadik ismétlésem lesz, de azért mondom.

Rengeteg  olyan hagyományos és újabb benyomás, hatás éri az embereket, melyek lényegében a társadalmi közömbösségre motiválnak.

Azt sugallják ezek, hogy a társadalom, a közösség a rendszer nem fontos.

Ezzel szemben sokkal kevesebb, ami azt sugallja, mondja, hogy ezek fontosak. Tulajdonképpen a jelen magyar oktatásból, (annak ellenére, hogy vannak benne ilyen irányú információ-morzsák) összességében inkább a „nem fontos” üzenet jön le.

Pedig hát borzasztó fontos, én magam is legalább harminc plakát rövidségű igazságot gyártottam erről a témáról, mely több oldalról az elhanyagolás baromságáról, ill. a fontosságról szólnak. 

Néhány gondolat arról miért ostobaság a társadalom iránti közömbösség.

Pl., hogy életünk, egészségünk, boldogságunk fele a társadalomból jön, mégsem törődünk vele.

Vagy, hogy a megkeresett pénzünk feléért baromira  sokat dolgozunk az értelmes elköltése is nehéz faladat, a másik felét pedig akárkikre rábízzuk, nem érdekel, mit tesznek vele.

Vagy az a kijelentés, hogy „nem politizálok” azt jelenti, hogy beismerem alapvető műveltségem jelentős része hiányzik.

Vagy azon ember, akit nem érdekel a közösség (társadalom, politika), tulajdonképpen lemond az egyénisége szabad akaratának a másoknak való hasznosság jelentős részéről. Akár a feléről, vagy még többről.

Vagy annak megértése, hogy az ember akkor is politizál akkor is formálja a társadalmat, ha ezt nem akarja. Csak akkor az önzőknek gazembereknek, hüléknek átengedően teszi ezt.

És még lehetne sorolni.

Viszont a másik oldalról jönnek a „nem fontos” sugallatok.

Pl, a politika szónak van minimum két jelentése, és direkt nem tisztázzák, nem különítik el. Politizálás, mint közügyekkel való foglalkozás. Politizálás, mint pártpolitizálás, illetve mint a hatalom megtartása, erősítése. Ha két szó lenne: közügyes politizálás, ill. hatalmi párt politizálás, akkor már jobb lenne a helyzet.

Vagy itt van a társadalom értelmezése, ami szintén zavaros.

A „nem fontos” azaz a közömbösség üzenete az oktatásból is jön, az által, hogy a társadalomtudományok kevesebbek elhanyagoltabbak a kelleténél, - vagyis „kevésbé fontosak”.

1. Jön a hagyományos kultúrából, nézzünk néhány mondást frázist ezzel kapcsolatban:  Úgy is az lesz, amit a vezetők akarnak. Ezek mind gazemberek, csak bepiszkolod magad. Kaparj kurta neked is lesz. Aki igazat szól, annak betörik a fejét. Közös lónak túros (sebes) a háta. A kultúra többet ér, mint a semmit sem adó pártpolitika. 

Hagyományosan, akár a vallás szerint is: mindig voltak, vannak, lesznek, urak (vezetők). 

Persze az értelmes emberből mindez nem legyintést, hanem még több aktivitást vált ki: hát ennyi baj van, pont ezeken kell változtatni.

2. Jön a jelenlegi modern kultúrából, amelyek tulajdonképpen népbutító, egyben közömbösségre motiváló rendszerekből áll.

Pl. a fogyasztói társadalom üzenete: a saját fogyasztásoddal törődj ne a társdalommal.

A bulvár kultúra, pl. akciófilmek, szerencsejátékok, stb. – mind azt üzeni az egyéni boldogulás a lényeg a társadalomnak nincs jelentősége.

3. És jön az eddigi és a mostani rendszerekből is.

Ama társadalmi (leginkább liberálisnak mondható) üzenet sem kedvez, miszerint a társadalom egyéni „versenyzőkből” áll egyébként is az állam lehetőleg legyen minél kisebb, a magán élet minél szélesebb.

Viszont a diktatúra sem jobb, amiben a vezető mond meg mindent szintén fölöslegessé teszi a tagok aktív részvételét.

Tulajdonképpen, ha megnézzük a politikai oldalakat, ideológiákat, akkor egyikbe sem találjuk meg a közvetlen demokráciát. És mindegyik a társadalmi hierarchiát hirdeti.

A képviseleti demokrácia is vezetők-vezetettek viszony.

És hát persze a politikai hazugságvilágot (az állandó erős politikai manipulációt) sem hagyatjuk ki, ami szintén rombolja a társadalmi aktivitást. Részben rombolja, azoknál, akik érzik, hogy itt hazugságról van szó. Részben pedig egy általában torz egyirányúságba tereli a társadalmi aktivitást. (Mi értelme van pl. annak a társadalmi aktivitásnak, amelyben a nép többségbe büszkén énekelve menetel a háborúba. Vagy büszkén menetel a gazember, agyalágyult vezetője után. Ez ugyan aktivitás, de inkább ne lenne.)

  Mindezzel csak azt akartam jelezni, hogy hiába mondunk harminc erős okos érvet a fontosság mellett, ha másik oldalon jön ötven még erősebb ellenhatás.  Ellenhatás, ami az önzőségre, közömbösségre motivál, ami összezavar, ami sugallja ebből ki kell maradni. Vagy motivál, de rossz irányba.

De ismétlem, az értelmes emberből mindez nem legyintést, hanem még több aktivitást vált ki: hát ennyi baj van, pont ezeken kell változtatni.

A  harmadik alapvetése a társadalmi intelligenciának:  a nép átverhetősége.

Erről  is már szinte unok beszélni, de erőt  veszek magamon.

A társadalmi intelligencia alapvetése lenne, hogy az ember legalább a nagyobb hazugságokat észrevegye.

Persze ehhez kell valamennyi igaz tudás, ehhez viszont sokoldalú tájékozódás szükséges.

A társadalmi intelligencia hiánya 2. rész

Először is azt kell látni, hogy a társadalmi intelligencia, egy külön, ismeret, képesség,  érzés, felfogás, tulajdonság csoport.

Akkor egy kis gondolkodástani rész.

Az intelligencia, nem egy ismeret, szaktudás, nem egy képesség, érzés, felfogás, nem egy tulajdonság, hanem több (egy csoport) ismeret, szaktudás, több (egy csoport) képesség, érzés, felfogás, több (egy csoport) tulajdonság összessége, ötvözete.  Tehát akinek pl. magas a lexikális intelligenciája, annak nem biztos, hogy magas pl. a társadalmi intelligenciája. De azért az egyik okosság valamennyire vonzza a másik okosságot.

Az intelligenciát mérhetjük nézhetjük összevontan is, de még jobb ha kategorizáljuk. (Újra felsorolom az alapvető intelligenciákat)  

Van lexikális intelligencia.

Van technikai intelligencia. (Műszaki, ill. reáltudomány érzék.)

Van logikai és kreativitás intelligencia.

Van hétköznapi intelligencia. (Gyakorlati érzék, ill, csak elméleti érzéke van,)

(Szexuális intelligencia is egy kisebb de külön kategória)

Van társadalmi intelligencia.

Van humán, művészeti intelligencia.

Van érzelmi (mentális) intelligencia.

Természetesen ezek az intelligenciák összefüggnek, összelógnak.  De azért van saját aspektusuk is.

Az intelligenciák párhuzamosan is fejleszthetők, sőt egymást támogatva, de néha üthetik egymást, ill. kiszoríthatják egymást.

Pl. nem véletlen, ha az emberek ilyesmiket mondanak magukról: a matekot nagyon utálom, de a magyart kedvelem.  Az emberek többsége, sőt a tudomány sem ismeri ezt az intelligencia kategorizálást.

Az intelligencia egyfajta fogékonyság, érzék, illetve potenciális majd később lehetséges képesség, bizonyos tudományok, tudásfajták iránt. Szóval itt nem konkrét tudományokról van szó, hanem tudomány irányokról. De azért persze ezek az intelligenciák is taníthatók, illetve rossz esetben elhanyagolhatók.

Tehát a társadalmi intelligencia, egy külön, ismeret, képesség,  érzés, felfogás, tulajdonság csoport. nem egy képesség tulajdonság, hanem bizonyos szempontból összefüggő képességek tulajdonságok tudások  csoportja. Vagyis aki pl. ragyogó műszaki intelligenciával rendelkezik, az sajnos rendelkezhet alacsony társadalmi intelligenciával.

A társadalmi intelligenciának „kötelezően” magas szintűnek kellene lenni, ehelyett alacsony szintű. A fenti mondatot értelmezni kell.

Természetesen átlagokról van szó. Magyarországi átlagról, de talán világviszonylatban is igaz, a megállapítás. Mihez képest alacsony szintű? Egyrészt a többi intelligenciához képest gyengécske, főleg a műszaki intelligenciához képest. Másrészt a fontosságánál fogva elvárható szinthez képest. Ismétlem azért a legfontosabb intelligencia a mentális intelligenciával együtt azon két intelligencia, mely leginkább meghatározza az élet minőségét, sőt egyáltalán élet folytatását. Pl. egy mindent elpusztító világháború, más válságokkal erősítve, amely a társadalmi intelligencia hiánya miatt jön létre, elpusztítja az embert többek között a magas műszaki intelligenciával rendelkező embert is.  

Mivel ez az emberiségpusztulás valós opció, létező lehetőség, azért ez már önmagában is az alacsony szintet mutatja.

Mindezen fontossághoz képest alacsony szintű, de miért?

Ennek sok oka van, de most én kiemelem a legfontosabb két okot:

1. Az egyik. Alacsony szintű, mert ezen gondolkodás közben jönnek elő leginkább az érzelmek, nemcsak a pozitív de a negatív érzelmek is (alacsony mentális intelligencia) és ezek az érzelmek magakadályozzák a józan logikus, a jóságra boldogságra törekvő gondolkodást. Megakadályozzák és eltorzítják.

2. Az uralkodó osztály történelmi általános érdeke (hatalmi érdeke), hogy a társadalmi intelligenciát alacsony szinten tartsa, és ennek érdekében tudatosan, féltudatosan, sokféle módon szorítja le a társadalmi intelligenciát.

Sokféle módon, nehéz felsorolni csak néhány: oktatás, tájékoztatás, propaganda (manipuláció), diktatórikus rendszer, nagy népbutító rendszerek, stb.

Nehéz lenne megmondani, hogy eme két fő ok-csoport nélkül amúgy mekkora érzéke tehetsége lenne átlagosan pl. a magyar népnek a társadalmi intelligenciához. Azért nehéz, mert ez a két fő ok ezernyi összetevőjével belekeveredett, beépült a népkarakterbe, a kultúrába, talán még a génekbe is.

De én azt gondolom, hogyha nem lenne ilyen mértékű agymosás, és az ember kicsit ki tudná kapcsolni az érzelmeit, akkor az ember, még a magyar ember is elég tehetséges lenne a társadalmi intelligencia vonatkozásában.

Az embernek, embereknek a társadalmi intelligenciához tehetsége érzéke is lenne, valamint érdeklődése is lenne, ha ezeket nem sorvasztanák el.

Eme elmélkedések közben azért felsorolom azon tényezőket is amin változtatni kellene.

Az alacsony szint rengeteg okát, tényezőjét itt nem tudom felsorolni ezért csak néhányat emelek ki:

A társadalmi intelligencia meglehetősen sok tudásból-képességből érzésből, felfogásból áll össze.

Történelmi, társadalmi ismeretekből. Közösségi érzésből, empátiából, önzetlenségből, stb. Általában a társadalmi intelligencia és logikai, kreativitás intelligencia össze van kötve. De jelentős részben a mentális intelligenciával és a humán művészeti intelligenciával is össze van kötve.

Többek között a logika hiánya, a hétköznapi intelligencia hiánya, a gondolkodás-tanítás hiánya is belejátszik a társadalmi intelligencia alacsony.

Társadalmi műveletlenség néhány fontosabb oka:

1.  Az emberi jellem néhány sajátossága, pl. hogy általában nem képes érzelemmentesen, elfogulatlanul, „tudományosan” politizálni.

2.  Egyes népek, pl. a magyarok kultúrája népkaraktere.

3. Oktatás, propaganda, manipuláció, örvények, rendszer-szellemisége, rendszer, stb.

4. A rendszer népbutító mechanizmusai: reklám, fogyasztói társadalom, bulvárkultúra, bürokrácia, stb.

Az érdeklődés hiányának okai:

Akik az alábbiak miatt nem tartják fontosnak

1. Mert úgysem szólhatok bele

2. Mert bele sem akar szólni, nem az ő dolga.

3. Mert a piszkos politika és nem változik

4. Mert a kultúra és sok más fontosabb

A közömbösség egyéb okai:

 5. Vannak a közömbösség eszméjébe hívő közömbösök.

(büszke arra, h. nem politizál)

6. Vannak a dölyfös közömbösök, akik nem ereszkedek le erre az alacsony szintre.

7. Fontosnak tartja, de nem nagyon. Köztük vannak, akik több ok miatt mennek a többség után, lényegében nincs saját erős véleményük.

8. Akik azt hiszik h. a társadalmi, politikai tudás, műveltség csak úgy magától keletkezik, nem igényel külön tájékozódást, külön gondolkodást, külön elemzést.

9. És nem utolsó sorban, a politizálás egy érdekeket érintő, érzelmeket falkavaró tájékozódási, gondolkodási cselekvési tevékenység. Az erős érzelmi (erősebb, mint pl. egy technikai dolgon gondolkodni) hatás pedig torzítja a józan logikus ítélőképességet. Ugyanakkor a felkavaró jellege el is riaszthat sok embert.

Na és Magyarországon miért alacsonyabb még a környező országokhoz képest is a társadalmi intelligencia?

Nagyon egyszerűen azért, mert a társadalmi intelligencia száz összetevőjéből kishazánkban nagyon sok alacsonyabb szinten, van mint a környező országokban.

Sőt, saját tapasztalatomra támaszkodva ki merem jelenteni,hogy az 1980-2008 között a magyar nép társadalmi intelligenciája  fél fokkal magasabb volt, (közepes volt) mint ezekben az években, amikor átlag alatti. 

Magyarország süllyed, minden szempontból süllyed.  A társadalmi lét minden szegmense süllyed. Süllyed a gazdaság, az életszínvonal. Süllyed a demokrácia. Süllyed a nemzetközi renomé. Süllyed  a kultúra, Süllyed az egészségi állapot és az ország természeti állapota. Ez utóbbi a klímaválságnak is betudható. és nem utolsó sorban süllyed az intelligencia szint, kiváltképp a társadalmi intelligencia.

Természetesen a társadalmi intelligencia szintjének csökkenése, összefügg a diktatúra-erősödéssel, a nép el-birkásításával, a fasizálódással, a süllyedő tendenciával.

A társadalmi intelligencia egyre mélyebbre taszítása.

Normál esetben az intelligenciák, a tudások együtt növekedhetnek. Süllyedő állapotban, mikor az emberek általános tudás-növekedés igénye is, a befogadás is, megáll, az egyes tudások csak egymás kárára növekednek. Magyarországon jelenleg 2020-s években nő az informatikai ismeret, valamivel nő az idegen nyelvek ismerete, nő a bulvár-ismeret, sokasodnak a világhálós ismeretek, pl. a játékok ismerete, - ezek a társadalmi ismeretek rovására mennek. 

A tudás-befogadás, ha nem is véges, de olyan, mint egy nehezen táguló szatyor. Egy darabig könnyen lehet pakolni aztán egyre nehezebben. Napjainkban átlagosan eléggé tele van. Ez azt jelenti, hogy minden fölösleges lényegtelen nem társadalmi intelligenciát növelő információ, márpedig ilyen az információk 70%-a, (további 25% közepesen lényeges de nem társadalmi intelligenciát növelő)  azt eredményezi, h. a szatyorba levő (az emberi tudatban levő) lényeges, a társadalmi intelligenciát nővelő tudás aránya kisebb lesz. Tehát relatíve butulunk.

Többek között, korunk egyik tévhite, h. nincs állampolgári felelősség. Ez a tévhit szintén bagatellizálja a társadalmi intelligencia fontosságát.

Nincs állampolgári felelősség, vagyis a társadalmi intelligencia egy nagyon mellékes, harmadlagos dolog. Ez a téveszme, tudatos manipulációs termék, vagy a butaság terméke? - nehéz lenne megmondani.

Általában is a felelősség és vele a szégyen fogalma korunkban teljesen megváltozott. Korunkban, pl. az 2010-s évek magyar köztudata egészen más, mint amilyen a 1970-s évek magyar köztudata volt.

Ide vehetjük azt a téves felfogást, miszerint a nép dolga legfeljebb annyi, hogy kiválassza a megfelelő vezetőt, onnan minden a vezető dolga.  Ez amolyan féligazság. Egyrészt ha buta, tájékozatlan, akkor nem képes a megfelelőt kiválasztani. Másrészt a kiválasztottról később kiderülhet, (sajnos általában ki is derül), hogy mégsem ő a legalkalmasabb. Ráadásul, még ha alkalmas, akkor is szükséges kontroll. Szóval, a nép, az emberek állandó társadalmi aktivitása nem maradhat el. Mégis jelenlegi felfogás általában: aki politikusnak megy, annak legyen társadalmi felelőssége (a közösség életének alakulása a dolga, azért számon kérhető), de másnak az egyszerű állampolgároknak egyáltalán nem szükséges.

De más tekintetben is sokat változott a világ.

Korábban beégésnek számított, ha kiderült, hogy „nem mondott igazat” –  akár az egyszerű ember, akár a politikus.  Ez nemcsak a hazugságot foglalta magába, hanem a tévedést is. Manapság egyáltalán nem szégyellni való dolog a tévedés, a hazugság. Majdnem hogy büszkén dicsekednek a hazudozók, tévedők: ja én voltam aki baromságot állított. Itt még nem tartunk, de ha folytatódik a tendencia nemsokára eljutunk ide. Jelenleg annyi, hogy nulla a következmény.

Mintha nem is történt volna semmi, pedig gyakran a médiába milliók előtt zajlik hamis állítás, sőt a politikus hazugsága ennél is súlyosabb, hiszen a hamis szavakat hamis tettek követik. Szóval hatalmas károkat okoz. Korábban az is beégésnek számított, ha ismerős társaságban kiderült, h valamilyen hüleséget beszélt az ember. Aztán fokozatosan évről-évre enyhült általában a tévedés hamis állítás megítélése, manapság pedig semmi természetes, még egy ejnye-bejnye sem hangzik el.

Talán ez a legfőbb baj.

Egy kicsike általános gondolkodástan

Érdeklődés-felkeltés, - tehetség felfedezése – megfelelő tanítás.  Az elhanyagolt intelligenciát az elhanyagoltság miatt kell fokozottan tanítani. Amely tudományágban, szakágban, szakmában, művészetben pedig tehetséget mutat a diák, azt pedig azért kell fokozottan tanítani.

A társadalmi intelligencia is meglehetősen sok tudásból-képességből érzésből, felfogásból áll össze.

Történelmi, társadalmi ismeretekből. Közösségi érzésből, empátiából, önzetlenségből, stb. Általában a társadalmi intelligencia és logikai, kreativitás intelligencia össze van kötve. De jelentős részben a mentális intelligenciával és a humán művészeti intelligenciával is össze van kötve.

 Többek között van ez a két látásmód.

„Látásmód” ez is egy szokatlan gondolkodástani fogalom. Ez olyasmi gondolatot jelent, ami gyakran szinte mindennel kapcsolatban eszünkbe jut. Egy állandó elemzési szempont. Hasonlít a szellemiséghez, ill. a felfogáshoz, ill. világnézethez. 

Nézzük az említett két látásmódot, elsőnek a „tendencia látásmódot”.  Szóval itt egy állandó tendencia-nézésről van szó. Pl. a boltban megállapítom, h. ennek is, annak is felment az ára, de akkor én tovább gondolom: mi várható egy hét múlva, egy hónap múlva, egy év múlva, öt év múlva. Szinte mindennel kapcsolatban,- félig tudat alatt végigszaladok ezen a gondolatsoron, - az ember agya, ha edzi akkor sok mindenre képes. Sőt a tendencián is végigszaladok, a múltat is nézem, és megállapítom, jó vagy rossz tendencia, ill. hogy kellene valamit tenni és mit. Ha nem is pontosan, de nagyjából aztán, ha komoly újra előveszem a problémát.  Nevezhetjük ez a jövőre vonatkozó következtetésnek is. Van azért ennek egy közvetlen haszna is, pl. bajt jobban meg tudom előzni, jobb jövő-terveket készítek, stb..

Az átfogó látásmód (a lényeglátás alapja) pedig arról szól, h. a tapasztalt dolgokat egy nagyobb egységbe próbálom beleilleszteni. Egyrészt viszonyítok, másrészt kategorizálók, de ezek csak eszközök ahhoz nagyobb egységekbe, összefüggésében lássam a világot. Pl. maradva az előző példánál, mindjárt eszembe jut, h. vajon más országokban, különösen a régióban mekkora, milyen infláció lehet.  Ezt is egy kicsit továbbgondolva; melyik vezetés hogy teljesít, stb. Ha bonyolult, de fontos akkor szüneteltetem, de újra előveszem a témát.

Az átfogó látásmód hiánya kihat minden tudásra, pl. láthatjuk, hogy az embereknek vannak részinformációi, de ezek kavarognak, ostobasággá válnak, éppen azért mert nem tudják elhelyezni a nagyobb egységbe.

A felülről nézés, a világra rálátás (nemcsak a szűk környezetbe, nemcsak giliszta perspektívából nézelődés) szintén a társadalmi intelligencia része.

Társadalmi intelligenciához szükséges még két látásmód szellemiség életfelfogás.

Szükséges a közösségi szellemiség, de újító szellemiség nélkül nincs társadalmi intelligencia.

De hát sajnos ez a két szellemiség és a társadalmi intelligencia átlaga nagyon mélyen van. Az emberek milliói azt sem tudják, hogy jól vagy rosszul élnek. Ezt azért meg kell magyarázni.

Sokat gondolkodtam azon, és ezt közre is adtam, hogy az rossz dolgokat az emberek ostobaságból vagy valamiféle jellemtelenségből követik el. És már többször megállapítottam, hogy szinte mindegy. De talán abból a szempontból mégsem, h.  egy kicsit másképp kell kezelni.

Én egyébként ezen az ellentmondáson „az ember jó, majd egy másik percben tettben, rossz, majd megint jó, - nem győzök csodálkozni.

Van egy csomó vallásos és vallás nélküli ember, akinek az a vágya, öröme, hogy másokon segítsen. Van egy csomó ember művészek, tudósok, papok és mások is, akik adni akarnak, akik hasznosak akarnak lenni, és adnak is, sokszor, de… A legtöbb ember legyen az egyszerű, vagy politizáló jót akar és pozitív elismerésre, dicséretre vágyik. Szóval nem önző. De itt már felfedeztem egy ellenmondást: nem mindegy hogy elsősorban adni akar, vagy elsősorban elismerésre vágyik. És az sem kitől vágyik elismerésre.

Szóval az emberekbe van egy nagy adag jóindulat, - akkor hogy jön ebből ki ennyi ártás, ennyi harc?

Néhány egyszerű válasz:

1. Talán sokan csak megjátsszák magukat. Sokan ezek közül maguk sem tudják.

2. Talán sokan elsősorban nem adni, csak önző módon elismerést akarnak, és ez ártásba megy át. Ráadásul stréber módon csak főnök dicsérete számukra, ami elismerés.

3. Talán sokan tényleg adni akarnak, de bután, téveszmék mentén teszik ezt, ami rosszul sül el.

4. Talán sokan túl elkényeztetően elnézően adnak, ami ártó adás.

5. Talán sokan pedig túl szigorúak, a „féltő” adásból már rátelepedés, korlátozás, elnyomorítás lesz.

6. Talán sokan nem is veszik észre, vagy nem értékelik az igazi adást.

7. Talán sokan jók akarnak lenni, de nem tudnak uralkodni, a rossz érzelmeiken, a rossz tulajdonságaikon, így ártóvá válnak. 

8. Talán sokasaknak nincs is önálló gondolkodása, mennek valaki, valami után, ami valószínűleg átverés, megvezetés. (Lehet más után menni, de csak úgy, ha a követő is átgondoltan ugyanazt vallja. Ha csak úgy ezért-azért átgondolatlanul megy valaki, bárki után akkor nemcsak az átverés miatt eshet csapdába. Hanem amiatt is, hogy az ő helyzete más, mint a „vezető” helyzete, tehát annak automatikus követéséből nagy pofára esés lehet.) 

  Szóval a végén ebből a sok jó szándékból, az adni vágyásból, mégis ártás lesz. Sokan pedig „egyik kezükkel adnak, másik kezükkel elvesznek” – ez azt jelenti, hogy gyakran valóban adnak segítenek hasznosak, máskor viszont ártanak. Ha nem is tudatosan, de ártanak.

És mit lehet tenni?

Van egy frázis: önkontroll. Azon a téren is önkontroll, hogy vajon jól adok e.

A társadalmi intelligenciához hozzátartozik a politikai egyszeregy ismerete.

Önmagamtól idézek

Amelyik nép nem képes a politikai egyszeregyet megtanulni, az nem érdemli meg, h. jól éljen. Ezt sajnos nem tanítják iskolában, de olyan egyszerű hogy csak a buták nem jönnek rá. A jelenlegi rendszer pártokra, választásokra, hatalomváltásokra épül. Meg lehet állapítani ennek hibáit lehet álmodozni, de jelenleg ez van. Egy olyan párt, mint a Fidesz lényegében nem fog változni, akár kétmillión tüntetnek, akár száz civil szervezet hadakozik ellene. Mindez arra jó, hogy a választási hangulatot befolyásolja. A lényeg a választáson történik, tehát aki elégedetlen, annak el kell menni és nem a Fideszre kell szavaznia.  Ez a politikai egyszer egy, ami egy.

Kétszer egy az kettő, vagyis eme egyszerű igazság: a semminél több a kevés.

Hosszabban a semmittevésből legfeljebb stagnálás lesz, majd romlás (a karbantartás is elmarad), ha fejlődést akarsz, vagy csak a helyzetet fenn akarod tartani, akkor valamit tenni kell ennek érdekében.  Lehet, hogy ez a tevés nem látszik soknak, de akkor is több mint a semmi, azaz a romlás.

Ezt a kisiskolás szintű okoskodás, azért szükséges, mert sokak még ezt sem értik meg. Napi kérdés: mi értelme van, pl. a kritikának, ha nincs eredmény? Először is látszólag rövid távon nincs eredmény, de lehet, hogy hosszabb távon  mégis van eredmény. A lényeg, h. a teljes feladás, biztos bukta, tehát valamit tenni kell lehetőleg okosan hatékonyan.  De első a szándék, a jobbító és aktív  szándék.

Akkor következzen a háromszor egy, az három  okosság:

Nem az ország nagysága a fontos, hanem az ország minősége, és demokratikussága.

Mert a minőség és demokratikusság ad neked jólétet. Mert külföldről is ezek  a jól szervezett demokratikus kis országok kapnak igazi megbecsülést.

De akkor folytassuk, a politikai kétszer-kettő - az néggyel, - az talán világos, h. a biztos rossznál fél fokkal a bizonytalanabb rossz is jobb. De azért a gyengébbeknek megmagyarázom,  egy példázattal. Mondjuk, a házad nagyon rossz állapotban van,  hatalmas állandóan nyíló repedés van a falon, -  több szakember megjósolja, hogy egy éven belül összeomlik. Jelentkezik egy szakember, akinek van egy új, olcsó eljárása, amit te is ki tudsz fizetni, de ez még kipróbálatlan.  Nos az értelmes ember belemegy a bizonytalanba, mert tudja hogy a másik oldalon a biztos rossz van. Belemegy, pláne ha az ember veszi a fáradságot, hogy alaposabban átgondolja a helyzetet és több helyről informálódjon.  Ez az okoskodás arról szól, hogy sokan ezzel a frázissal „jöhet rosszabb is” leplezik gyávaságuk-ostobaságuk.

A politikai háromszor-kettő - az hat pedig ez elehet: a rövid távú következő lépés célokat, ne keverd össze a hosszabb célokkal. Pl. az igaz, hogy a hosszabb távú cél, az optimális megoldás a közvetlen demokrácia lenne, de ehhez eljutni lépésenként lehet. És az első lépcső a rossz (pl. a Fidesz) leváltása, átváltása egy kevésbé rosszra, még akkor is ha az is messze van az optimális megoldástól.

A politikai négyszer kettő az nyolc (hű ez már bonyolult) eme igazság: a jelen rendszerben az egyszerű jó taktika, a „mindig gondosan válaszd ki és támogasd a legkevésbé rossz politikai erőt”

Egy kis magyarázat. Egyrészt eme igazság arról szól, hogy az összemosás – ezek mind gazemberek egyik sem jobb -  én nem támogatok senkit, ez baromság. Még a kis különbség is számít. Ugyanakkor a mai rendszerben, a mai igatag hazudozó erkölcsi légkörben állandó felülvizsgálat nélkül egyetlen politikai erőt sem lehet feltétel nélkül (állandó hűséggel) támogatni. Vagyis állandóan vizsgálni kell a legkisebb rosszat. Másfelől és ez a lényeg, ez a „válaszd a legkisebb rosszat” az egyetlen működő fejlődést biztosító taktika.  A menet: a legkisebb rossz leváltásra kerül, egy fokkal jobb kerül hatalomra, majd egy idő után, megint ugyanaz, megint egy fokkal jobb, és így tovább.

És még lehetne száz ilyen egyszerű igazságot sorolni, ezért politikai egyszeregy.

Tehát a politikai egyszeregy egy sok tételes egyszerű alapigazság, kisiskolás szintű igazság. Az itt említettek csak egy része a teljes politikai egyszeregynek.

Olyasmi ez mint a matematikában az egyszeregy. Abban is hasonlók hogy a matematika műveltséghez szükséges az egyszeregy magtanulása, ugyanúgy a társadalmi  intelligenciához szükséges a politikai egyszeregy megtanulása.

„A politikai egyszeregy”, ez megint egy olyan kifejezés, amely jobban rámutat, hogy az emberek társadalmi, politikai műveltsége, milyen alacsony szinten van.

Tulajdonképpen két részből állna. az egyik a manapság is elterjedt, divatos, politikai, társadalmi baromságok rövid cáfolata. Illetve a másik oldalon az egyszerű társadalmi, politikai igazságok ismerete. Olyan banális igazságok ismerete, mint amit előzőleg már taglaltam, Mondjuk, ha ismer húsz ilyent, akkor már nem lehet teljesen átverni.

A másik rész, viszont az egyszerű logika, az egyszerű józan gondolkodás. Ez is szükséges a társadalmi intelligenciához.