Naivak meggyőzése 

A magyar nép, nemzet fokozott hajlama az elbirkásodásra.

 Magyarország példázza, hogy egy társadalom elbirkásodhat.

Az Orbáni rendszernek van vagy száz összetevője, attól függ hogy mennyire részletezzük, de az elbirkásódás az egyik legjellemzőbb tényező összetevő társadalmi folyamat.

De nincs kizárva hogy ez világ-jelenség.

Az elbirkásodásnak sok jele van, a leginkább nyilvánvaló, hogy a nép elfogadja, beletörődik a diktatúrába.

Vannak jó oldalai, főleg a felületes gondolkodó számára, de összességében ártalmas az elbirkásodás. De erről később, most inkább a jelekről.

Én először az autós közlekedésben vettem észre.

Felfigyeltem arra a jelenségre, hogy a két sávból egy sávba leszűkülő utaknál, szinte senki nem áll be a tolakodó sávba. Tíz évvel ezelőtt még többen álltak a tolakodó sávba, írtam is erről, hogy ez a magyar népkarakter undi vonása. Hát akkor ez megszűnt, ez akkor jó? Nem. Most megfordult, a másik végletbe esett bele a társadalom. Ez sem jó, ugyanis a folyamatos gyors közlekedést gátolja. Egy másik jelenség, pár éve figyeltem fel arra, hogy aki alárendelt útról akar elsőbbségadás kötelező tábla mellett főútvonalra kimenni, az nem a sarkon áll meg, hanem vagy két méterre és úgy csinál, mint akinek minden mindegy. Nekünk még úgy tanították hogy ki kell húzódni a főút széléig és egyértelműen jelezni kell, hogy mi a szándékunk. Nem véletlenül, mert így lesz a közlekedés gyors, és folyamatos. Tehát a birkaság első látásra udvarias, szelíd jó dolog, de alaposabb vizsgálat után rengeteg komoly hátránya van. Az egyiket már említettem, a folyamatos gyors működés rovására megy. De a szelídségen is lehet vitatkozni, ugyanis a másik oldalon pedig a farkas típusú emberek vadsága pofátlansága fokozódik. Úgy is mondhatjuk, a birkásodás teret ad a farkasoknak. A hátrányaira még visszatérek, most visszatérek az észlelt jelenségekre.

Kevesebb a vita, a békés vita is kevesebb, a megbeszélés is, de ha kitör egy vita, akkor az gyakran eldurvul. Tisztázzuk a békés vita, az építő kritika, a megbeszélés előnyös, még akkor is, ha ez akkor, ott szelídség, békesség megbontásának látszik. De az a szelídség a szőnyeg alá sepert szemét árán jönne létre.

Nézzük ezt a példát.

Az egyik, bármelyik iskolában ezelőtt négy évvel a harmadik osztály o.-fője szülői értekezletet tartott. Az egyik anyuka a WC miatt reklamált, a másik a tanítás módszere miatt, és így tovább. Vita volt, kisebb konfliktus, idegeskedés is volt, hazamenetel után is. De azért egy kicsit mindenki változtatott.

Négy évvel később ugyanaz az osztály most már hetedikesek, ugyanazok a szülők csendesen ülték végig a szülői értekezletet, pedig az oktatással, sokkal több probléma volt. Többek között, minden második nap volt egy óra, amit nem tudott szaktanár megtartani, mert tanárhiány volt. Több és komolyabb hibák voltak, mint négy évvel korábban, a szülők mégis kevesebbet reklamáltak, kritizáltak. Mert közben elbirkásodott a társadalom. És volt egy „reménytelen, bele kell nyugodni” hangulat. Mely hangulat alapvetően hazugságra, kényelemre épült.

Ez tehát egy példa, cseppben a tenger, ráadásul sok hasonló cseppet látunk, eme cseppek mutatják az elbirkásodást.

Többek között felmerül a kérdés: Ugyanazok az emberek hogyan tudnak négy év alatt ekkorát változni? Ugyanaz az ember miért és hogyan változik meg? Hogyan tud létrejönni a tömeges változás, méghozzá negatív irányú változás?

Tulajdonképpen az ember legfontosabb jellemzői

változnak   a birkásodással. Az ambíció, az igényesség,

önrendelkezési vágy, a fejlődési vágy.

Illetve felmerül a kérdés: az ember alapvető jellemzői hogyan képesek ilyen gyorsan tömegesen, ráadásul negatív irányban változni?

Akkor hát menjünk vissza az emberi jellem kialakulásáig. Az élőlényekben nemcsak faj és létfenntartási ösztön (vágy) van, de fejlődési ösztön (vágy) is. Az evolúció ezt igazolja. 

A fejletlen állatokban is van, a fejlett állatokban több erősebb és az emberben még több erősebb a fejlődési vágy. A fejlődési vágy, hogy vannak alapvető szükségletei (igazságosság, önrendelkezés, egészség, jobb élet, öröm, boldogság) mindezeket, mint egyén növelni kívánja, de ezek a szükségletek csak társadalmi szinten  fejleszthetők, és ezt egy kisiskolás értelmű is megérti. Ezeket a szükségleteket fejleszteni akarja az ember (egyénileg is és társadalmilag is) de semmiképpen nem szeretné gyengíteni sorvasztani.

Márpedig az elbirkásodás, az a sorvadásba, a hanyatlásba való belenyugvást jelenti.

Tehát ez a legkomolyabb rejtély. Mert az rendben van, hogy egy nép beteg lesz. De itt egy ősi, alapvető emberi jellemzőről van szó.  Azok kérdések kételyek nehezen érthetők, amikor valaki megkérdezi: mi értelme van tanulni, dolgozni? Mi hasznom van belőle? Hiszen még a fejlett állat sem kérdezi meg, mi értelme van enni, inni, szállást készíteni, utódot nemzeni, családot alapítani, a csapatba tisztes pozíciót szerezni. Ezek az igények ambíciók, motivációk alapból benne vannak a fejlett élőlényekbe. És főleg benne kellene lenniük az emberi jellemekben.  De az emberek nem állatok, az emberekben alapból a jellemükben kellene lenni a tudásvágynak, az igazságvágynak, az önrendelkezési vágynak, az egészségvágynak, és még lehetne sorolni.  

Mégis létrejöhet egy viszonylagos elbirkásodás.

Másképp jön létre az elbirkásódás a városi tanult diplomás rétegben és másképp a borsodi kisfaluban élő tanulatlan emberekben.

De vannak közös vonások. Közös vonás például nagyfokú társadalmi műveletlenség. Közös vonás az érdektelenség, a beletörődés, az igénytelenség, valamint a lustaság erősödése.  A fejlődésvágy hiánya. És persze mindez összefügg azzal, hogy a nép, az emberek elfogadnak rossz kizsákmányoló társadalmi rendszereket, ilyen vezetőket, diktátorokat és diktatúrát.

A falusi tanulatlan emberekben szinte nullára apad a fejlődésvágy. A városi tanult rétegben pedig szintén jelentősen, de mivel magas bázisról indult ez nem nulla, de jóval kisebb lesz, mint korábban.

Az elbirkásodás egyik oka, mert sok van, a népkarakter bizonyos gyengesége. A többség az átlag viszonylag gyenge akaratereje, küzdőképessége.

Egy másik oka, a hatalom részéről történő, állandó, folyamatos ravaszsággal, átveréssel kombinált bántalmazás, degradálás, lenézés, lesüllyesztés.

Valamint az előbbi kettő és még sok más sokk hatására kialakuló reménytelenség.

De mint mondtam azért a birkák meglehetősen buta, önző lények.

De megint visszatérek a legnagyobb rejtélyhez.

Mert az rendben van, hogy egy nép beteg lesz. De itt egy ősi, alapvető emberi jellemzőről van szó.

Nézzünk néhány megfejtést a problémára.

Az egyik hogy a fejlődési vágy széles skálán mozog és viszonylag könnyű változtatni. Vagyis, pl. magyarok esetében sem lett nulla, csak mondjuk egy 10 skálán 5. szinten álló visszaesett 2. szintre. Vagyis nem tűnt el, csak visszaesett. Azért az meglepő, hogy pár év alatt ilyen könnyen változtatható.

Egy másik magyarázat, hogy miért jöhet létre ez a lelki állapot: „egy kicsit rosszabbul élek, de nincs mit tenni, nem baj, kibírom” állapot?

Mert egy kicsit rosszabbul élek még mindig nem szenvedés. (Ez sem igaz, mert a kis faluban élők egy része szenved, éhezik) Viszont a játék, a drog, a virtuális világ, a képernyős világ ad egy látszat pótlást. És azért a szenvedés sem olyan, mint száz évvel ezelőtt.

Mert elveszett a reménységük a fejlődésben a dolgok megjavulásában. (Természetesen ez a reményvesztés oktalan baromság.)  Sok oldalról árad a reménytelenség szellemisége.

Valamint, mert a magyar népben túl sok, az átlagnál több a reményét könnyen vesztő, a pesszimista, a beletörődő, a lusta, a csöves lelkületű, az igénytelen, magát a gazdára bízó - szóval, a birkásodásra hajlamos.

Miért is ártalmas a birkásodás?

Első gondolatunk az lehet, hogy „igénytelen birka, na és az ő baja”. De alaposabban átgondolva rájöhetünk, hogy ezzel másoknak is árt. Például a borsodi faluban élő igénytelen árt a gyermekeinek. Kétszeresen is árt, egyfelől, mert a gyermekei nélkülöznek. Másfelől azzal, hogy belőlük is hasonló igénytelen embert nevel. Általában az igénytelen ártalmasak a társadalom számára.

Többek között, azért mert ezek az igénytelen emberek rontják a nép átlagos színvonalát, - minden tekintetben.

Például a faluban ődöngő munkanélküli, bár maga is nélkülözik, keveset fogyaszt, de még annál is kevesebbet termel. Tehát végső soron többet vesz le a közös asztalról, mint amit rátesz.

(Itt azért feltétlen meg kell jegyezni, hogy ez az állapot csak félig az ő hibájuk, a kormány, az uralkodó osztály is, keményen sáros. Direkt kihasználja eme emberek tudatlanságát, átverhetőségét, kiszolgáltatott helyzetét, nemhogy kiemelné őket a birkakarámból, hanem még erősebbre építi a karámot.)

Visszatérve a birkákra, azok, ahogy már említettem a farkasok dolgát könnyítik.

A társadalom működését nehezítik a birkák. És nem utolsó sorban rossz rendszert, rossz uralkodókat támogatnak.

És ártanak a saját családjuknak. Mindezt pedig nekik maguknak is látniuk kell, ha pedig nem látják, akkor felületes hanyag emberek. Ami biztos, hogy mindenképpen önzők, hiszen saját hibájukból saját kedvük miatt ártanak másoknak.

Ezek a hátrányok pedig túltesznek a békesség, szelídség előnynél.

Ráadásul kérdés, hogy a szelíd birkanyáj adott esetben átalakulhat e megvadult mindent letaposó bivalycsordává?

Merthogy az elbirkásodott társadalomban, rejtetten elég nagy feszültségek lappanganak.    

Valójában ideális az lenne, ha nem birka, nem is farkas, hanem egy normális kritikus, vitatkozó, versengő társadalom jönne létre, úgy hogy azért a békés szelíd légkör is megmaradjon.

Sajnos ettől messze vagyunk.  

Ismétlem, az elbirkásodás egyik oka, mert sok van, a népkarakter bizonyos gyengesége. A többség az átlag viszonylag gyenge akaratereje, küzdőképessége.

Egy másik oka, az állandó folyamatos ravaszsággal átveréssel kombinált bántalmazás, degradálás, lenézés, lesüllyesztés.

Valamint az előbbi kettő és még sok más sokk hatására kialakuló reménytelenség.

De mint mondtam azért a birkák meglehetősen buta, önző lények.

A jóindulatú b. (birka) lelkületűek meggyőzése.

Rájöttem, hogy vagy százhúsz szempontból leírtam taglaltam az Orbán érát, Orbán rendszert, de ez valahogy kimaradt.

Kiket is akarok meggyőzni? B lelkületű nem akarok illetlen lenni, mert valójában egy háziállatra gondoltam, de mondjunk most, belenyugvó, béketűrő természetűt. Valójában ezen lelkületűek nagyobb része, nem jóindulatú, mert minimum önző felületes. De most feltételezzük, hogy Magyarországon van pár százezer jóindulatú b lelkületű. Jellemzőik ök. nem túl okosak,  és tájékozatlanok, de azért nem annyira mint a legalsó réteg, aki csak egy pártot, egy politikust ismer. Ők ismernek, mondjuk négy pártot, négy politikust, de nem többet. Viszont a hiányos tudása arra jó, hogy néha vad, „jól értesült” kombinációkat agyaljon ki.

Folytatás előtt újra mosakodok egyet: miért is írom ezeket le?

Tulajdonképpen minden magam miatt írok le, pontosabban, azért ha belenézek a tükörbe legalább elmondhassam: én a magam részéről próbáltam tenni. Másfelől talán-talán egy százalék eséllyel abban reménykedem, hogy a jövő értelmes emberei nagyjából mindent kielemeznek és ne mondhassák: nem csoda, hogy a jóindulatú b lelkületű emberek Fidesz hívők voltak, meg sem próbálták őket meggyőzni. Annak szinte nulla az esélye, hogy mostanában azok is elolvassák eme írásom akiknek szánom, és ha el is olvassák akkor sikerül meggyőzni őket. 

Tehát hogy gondolkodik a jóindulatú b lelkületű?

1.     Baj van, de nem nagy, ez még elmegy.

2.     Nincs olyan ellenzék, aki sokkal jobb lenne, ezeket, viszont már megszoktuk.

3.     Ebben a helyzetben még kis baj mellett, és biztos alternatíva nélkül jobb a jelenlegi erőshöz dörgölődzni.

Tulajdonképpen első látásra ezek logikus gondolatok, tehát nem csoda hogy a nem túl okosak, nem éppen tájékozottak, ráadásul b lelkűek így gondolkoznak. Alaposabb vizsgálat után ez egy baromsághalmaz.

Először is „nagy baj van”.  Ezt az értelmes tájékozott, akár az összehasonlító statisztikai adatokból is látja. Illetve a tendenciából, vagyis itt nem egy kisiklásról van szó, hanem folyamatos lecsúszásról. Egy b lelkű mit tapasztal? Az még elfelejtettem, hogy a jóindulatú b lelkűek anyagilag általában az alsó-közép, ill. a középosztályhoz tartoznak. Szóval azt tapasztalja hogy bizony kevesebbet, és rosszabb minőségű  dolgokat tud vásárolni, de azért nem éhezik. Régebben két hetet tudott nyaralni, most egy hetet. Régebben havonta ment szórakozni (mozi, színház, vendéglő, stb.) most félévente.  De azért elvagyok. Az már túl magas neki hogy régebben azért többet spórolt mondjuk hatévente autót váltott, stb. – most erre képtelen. Nem tud a gyerekének lakást venni, régebben tudott. Az is magas neki, hogy jó-jó a gyereke elvégez valami iskolát, csak éppen kevesebbet tud, a bizonyítványa kevesebbet ér. Jó többet kell várni a vizsgálatra, messzebb kell menni, de ezért valami van, nem halunk meg. 

Az pedig végképp magas neki hogy a jövőbe tekintsen. Az pedig már nagyon magas neki, hogy a demokráciaszintet is nézze.

Hallja ugyan az ellenzéktől a jogos szidalmakat, de azt gondolja: ez az ellenzék dolga, nem kell komolyan venni.

Tehát szerinte: kicsit romlott a helyett. Miközben durván romlott a helyzet.

A második még nagyobb tévedése: ha kicsit romlik a helyzet, akkor még nem kell leváltani a vezetést.

Egy sereg érv szól, amellett hogyha kicsit is romlik a helyzet (ráadásul tendenciában) akkor már le kell váltani a vezetést.

(Ha kicsit is romlik és nem nagyon.)

Tulajdonképpen a képviseleti demokrácia egyetlen fejlődési lehetősége, ha a rossz helyett jobbat választunk. Ha csak kicsit jobb van, vagy azonosan rossz a leváltó erő, akkor azt kell megválasztani, de a rosszat semmiképpen nem szabad hatalmon hagyni, mert abból csak hanyatlás lesz. Ha a rosszat hatalmon hagyják, akkor azt üzenik neki, nyugodtan folytathatod, sőt fokozhatod a hibáidat.

A meggyőzést kezdjük azzal hogy a nyilvánvaló átverést, hogyan lehet felismerni.

Kezdjük azzal a nézettel illetve Fidesz átveréssel, hogy a másik, az ellenzéki vezetés még rosszabb lenne.

Erre az Orbán-Fidesz propaganda ilyen bugyuta hazugságokat gyárt. Mert az ellenzék háborúpárti. Mert az ellenzék migránspárti. Mert az az ellenzék Soros-párti. Mert az ellenzék kommunista. Stb. de most maradjunk ennél „az ellenzék háború-párti”  frázis átverésnél.

A butus választó így kombinál: az ellenzék háború-párti, - a háború borzalmas, - tehát az ellenzék is borzalmas,  - vagyis ha ők jönnek jön a háború is. Mindenképpen alkalmatlanok a vezetésre. Ráadásul a gonosz-hatalommal, Brüsszellel szövetkeznek.

Itt viszont térjünk vissza oda, hogy kiket akarok, illetve kiket lehet meggyőzni? A nagyon ostobákat, tájékozatlanokat nem lehet. A Fidesz szekta tagjait nem lehet. A közömbös szekta tagjait nem lehet. A szándékos hazudozó nyerészkedőket nem lehet.

A jó szándékú b. lelkületű, azért valamennyire gondolkodni tudó, valamennyire tájékozott, valamennyire elfogulatlan embereket lehet, - őket győzném meg, ha egyáltalán olvasnák eme sorokat.

Az ilyen embereknek és az értelmeseknek fel kell tenni az alábbi kérdéseket. (Maradjunk csak ennél „az ellenzék háborúpárti”) Ugyanakkor látni kell, gondolkodástani szempontból a pl. „háborúpárti”, ugyanaz, mint pl. „migráns párti”, vagy pl. „Soros párti”, stb.

Tehát a kérdések, amit egy közepesen értelmes embernek fel kell tenni.

1.     Ebben a helyzetben mit is jelent, hogy háborúpárti?

Ki mennyire háborúpárti? Vagyis a frázis helyett pontosítsunk.

2.     Biztos, hogy az ellenzék háborúpárti, ez nem a kormány propagandája? Tekintettel arra, hogy Orbán többször nyíltan, körülírva kijelentette, hogy ő az ellenzéket le akarja járatni.

És tekintettel arra, hogy ez az ellenségképp (háború, Brüsszel, ellenzék) most nagyon jól jön a halmozódó bajok elfedésére, ill. másokra kenésére.

3.     Biztosan rossz, ha mértékkel háborúpárti? Ha annyira háborúpárti, mint Brüsszel, mint a környező EU-s országok?

Tekintettel arra, hogy pl. Csehország, Szlovákia, Románia, stb. egy fokkal háború partibbak, mint mi mégis kisebb cirkuszt csinálnak, és kevesebb baj van náluk, pl. az infláció is alacsonyabb.

4.     Nem furcsa és rendellenes hogy benne vagyunk szövetségekbe, EU (Brüsszel) NATO, mint pici tagok, azoktól pénzt, védelmet várunk, de állandóan rossznak, elhibázottnak és számunkra károsnak tartjuk a politikájukat? Nem néha, nem kicsit, hanem szinte mindig, ők a mi megrontóink.  Egyrészt ezzel az utálkozással nem változtatunk rajtuk, csak magunkkal szúrunk ki. Másrészt, ha ennyire károsak, rosszak miért nem lépünk ki? Ez az Orbán-Fidesz rezsim ellentmondásos, agyament, káros politizálása. Az ellenzék nem ezt csinálná.

(Sajnos gazdasági baromságokra nem tudok részletesen kitérni, de olyan sok van, hogy minimum fel kell tenni a kérdést: Mennyire jó ennek a kormánynak a gazdaságpolitikája, pénzügyi politikája, ha versenytársakhoz képest állandó lecsúszásban vagyunk, ha a szegény-réteg nő, ha állandóan komoly problémák sora jelentkezik?)

5.     Nem mindegy, hogy az ellenzék háborúpárti vagy sem, hiszen nincs érdemi beleszólása semmibe?  És egyáltalán Magyarországot, bármilyen vezetés önállóan beleviheti bármilyen külön utas háborúba? Tekintettel arra, hogy a nagy szövetség EU, NATO határozza meg a követendő irányt.

6.     Nem visszatetsző pofátlan, ha van egy vezetés, amely 13 éve teljhatalommal kormányoz,  és mégis mindig másokra mutogat? Minden hiba miatt, mely értelemszerűen főleg az ő sara, másokat, pl. az ellenzéket hibáztatja. Nem a pofátlan diktatúra jele, ha saját ténykedését állandóan dicséri, az ellenzéket és mindenki mást állandóan szidalmaz, érdemi megbeszélésre soha nem hajlandó?

7.     Ha egy rosszul működő ráadásul becstelen, pofátlan vezetést újra- választanak, akkor nem törvényszerű, hogy még jobban elszemtelenedik, még rosszabb, még önzőbb korruptabb még diktatórikusabb lesz? Pláne, ha az elszemtelenedési hajlamát eddig is bizonyította.

(Ehhez képest van egy olyan ellenzék, mely kb. olyan átlagos politikát folytatna, mint a környező EU-s országok vezetései. Amely környező országok minden tekintetben lehagyták Magyarországot.

Mindezek után meglehetősen nagy baromságnak tűnik ez a felvetés: az ellenzék sem lenne jobb?

Nagy ostobaság, mert nem összehasonlítható, a két vezetés (jelenlegi és a lehetséges potenciális ellenzéki) rosszasága, alkalmatlansága. Az eddigi vezetés már bizonyítottan hanyatlásba vitte az országot, bizonyítottan fokozódik az alkalmatlansága, pofátlansága. )

(Van még itt az a felvetés miszerint: ha baj van, akkor jobb az erős ismertet választani, ahhoz kell dörgölődzni.  Először is a bajt, főleg ez a vezetés, ez a rezsim okozta. Tehát ez így baromság: ha baj van, akkor állj be a látszólag erős, de valójában gyenge bajcsináló mögé.  Másfelől az akkor lenne igaz, ha az erős, aki mögé beállsz, becsületes is. Mert ha becstelen, akkor úgy jársz, mint az, aki enged a zsarolásnak. Még inkább meg fogják zsarolni, még jobban kifosztják.)

Összefoglalva, egyszerűen, a jó szándékú, b. lelkűeknek is meg  kell válaszolni az alábbi kérdéseket.

Nem a kormány ellenzék-lejáratása, ez a frázis: az ellenzék háborúpárti?

Egyáltalán miért foglalkozik ennyit a kormány a hatalom nélküli ellenzékkel, a sok energiát, pénzt miért nem a helyzet megjavítására fordítja?

Nem lenne jobb, ha Magyarország békésebb barátságosabb viszonyban kerülne a szövetségeseivel? Háborúpártiságban is közelebb kerülne hozzájuk? Ez pedig csak ellenzéki kormány alatt következhet be, -  a jelenlegi kormány alatt szinte kizárt.

Nem lenne jobb, ha Magyarországnak nem ilyen un-ortodox, mindenkivel hadakozó mindent tönkretevő, hazudozó, becstelen diktatórikus kormánya lenne? Hanem olyasmi, mint a környező EU-s országoknak, akik folyamatosan lehagynak, mivel mi minden tekintetben hanyatlunk.

Jó ötlet egy gyenge teljesítményű, folyamatosan elszemtelenedő, az újraválasztásával visszaélő, korrupt diktatórikus vezetést újraválasztani?

Tehát a fenti kérdéseket vagy azok egy részét még a nem túl okos, nem túl tájékozott, de jó szándékú, b. lelkületű embereknek is fel kellene tenni maguknak és logikusan megválaszolni. Ráadásul én most, legalábbis elméletileg segítettem nekik, tehát nincs sok gondolkodásra szükségük, hogy ráébredjenek: nagy baromság lenne az Orbán-Fidesz bandát újra-választani.

Nyilván elfogulttá és hatástalanná válik ez a meggyőzés, ha az Orbán-Fidesz rezsimről egy kukk jó dolgot sem írok, ha meg sem próbálok pozitív vonatkozásokat keresni. Az a helyzet, hogy 2012-ig lehet találni pozitív megmozdulásokat. Pozitívnak indult, hogy a korábbi kormányok túlságosan neoliberális politikáját megpróbálták ellensúlyozni. Pozitívnak indult a munkaalapú gazdaság. Pl. a közmunka-program. Valamint a gyermekvállalás (családi) támogatása. Az, hogy a dolgozók és a gyermekeket nevelők kapjanak adókedvezményt. Szerintem a keleti nyitás gondolatban is volt ráció. Azért tettem hozzá az „indult” kifejezést, mert ezeket később túlzásba vitték, ill. a végrehajtásuk merevvé vált, a felmerülő problémákat nem reagálták le. Például, a közmunka akkor lett volna, jó, ha párhuzamosan megy a közmunkások átképzése, oktatása.

A gyermekvállalási adókedvezményt pedig progresszív adózássá alakítják át. Szinte minden jó kezdeményezés elromlott. Mindegyik túlzottá vált, összezagyválódott, illetve nem tudott a körülményekhez alkalmazkodni. Ugyanis azt történt, hogy a kitaláló Orbán úr, egyre nagyobb hatalommal egyre nagyobb diktátori kevélységgel ragaszkodott az eredeti elképzeléséhez. „Amit ÉN kitaláltam, az biztosan jó. Amúgy pedig minden intézkedésnek elsősorban a hatalmam erősítését kell szolgálni” tipikus diktátori felfogása érvényesült, - persze, mert egyre csökkent a kiigazító kontroll. Tehát az a kevés potenciálisan pozitív elképzelés, ami elindult, el is romlott. Méghozzá lényegében két alapvető hiba miatt: mert Orbánon egyre jobban eluralkodott a „hatalomitisz” betegség. És mert Magyarországon egyre jobban elterjedt erősödött a „diktatoritisz” betegség.

Így aztán, minden jóindulatom ellenére jelenleg 2023-ban sajnos nem tudok egyetlen érvet sem mondani, amely az Orbán –Fidesz rezsim maradása mellett szólna.

A magam részéről, elismerve, hogy ez szubjektív vélemény; a hihetetlenül sok, bugyuta, pofátlan hazugság miatt utálom ezt a rendszert.  Ugyanakkor sem magam részéről, sem a jövő generációja részéről nem jöhet az a vád: de hát szegény jó-szándékú, (naiv) b. lelkületű, viszonylag elfogulatlan embereket senki nem próbálta meggyőzni.  Én elméletileg megpróbáltam.

Azt gondolom, hogy aki egy kicsit is hajlandó önállóan gondolkodni, az ennyi érv alatt csak eljut arra a meggyőződésre: hogy az Orbán-Fidesz bandát le kell váltani.