ALAPVETÉSEK 

Némely gondolatok, némely alapvetésekről.

Sokan talán szégyellnék az ilyen egyértelmű egyszerű, magától értetődő gondolatok közzé tételét, és húsz évvel ezelőtt én is szégyelltem volna. De mostanában azt tapasztalom, hogy az emberi tudat átlagosan az ilyen életbölcselkedések, alapvető bölcselkedések tekintetében igen alacsony szinten van, és egyre süllyed. Süllyed, mert a rontó tényezők (bulvár-kultúra, fejlett informatika rossz használata, fogyasztói szemlélet, politikai manipuláció, stb.) egyre erősebbek, tehát nem csoda hogy a tudat az erkölcs terén hanyatlás van.  Szóval, ilyen állapotban és tendencia mellett nem tartom sem fölöslegesnek, sem lenézőnek, sem bugyutának, azon egyszerű gondolatokat melyek az alapvetésekről szólnak.

Jelenleg ezeket, az alábbiakat gondolom, pl. az élet értelméről és más hasonló kérdésekről.  Jelenleg öregkoromra ezt gondolom, mert azért életem során többször változott a véleményem. De talán ez természetes.

Újra és újra elmondom: sok érdekes fontos dologról lehet, érdemes elgondolkodni, de mindegyik célja szerintem, hogy mások boldogságát segítő morzsákat és ismeretmorzsákat  szórjunk szét.

Alapvető kisiskolás szintű, de a kiinduláshoz szükséges megállapítások.

1a. A boldog örömökkel teli élet boldogabb kellemesebb, mint a boldogtalan kisebb-nagyobb szenvedésekkel, kellemetlenségekkel teli élet.

(Ez látszólag egyértelmű, mégis gyakoriak az olyan eltévelyedések, mikor egy olyan cél, harc, élet előzi meg a „boldogságért ténykedő” életet, mely látszólag magasztos, de csak szenvedéssel, harccal érhető el, és ha megvalósul, akkor sem emeli az általános boldogság-szintet. „Pl.: legyen az országunk, nagy és uralkodó.”  Ez egy gyakori cél, de valójában az eléréshez szükséges sok harc, szenvedés, és szenvedésokozás, a másik oldalon, igen rövidtávon, igen csekély örömet okoz. Vagyis vannak olyan esetek, célok nem is kevés, amikor nem a boldogságért küzdenek az emberek, hanem gyakorlatilag a szenvedésért.)

1b. Sok véletlen van az életben, sok csalódás hiábavaló küzdelem van az életben, de a „boldogság célért” való tevés, szellemi fizikai ténykedés azért általában boldog örömökkel teli életet hoz létre. Az ártó ténykedés pedig boldogtalan kellemetlen életet alakít ki.

2. Az ember közösségben élő ember,  a mások boldogságát célzó, másoknak hasznos ténykedésre igazak az alábbiak:

2a. Érdemes jónak, hasznosnak lenni, mert szétoszlik, hasonló segítő hatást vált ki, és visszahat, visszapörög.

2b.  A másoknak ártás is ezt teszi, csak ártó hatással.

Itt meg kell jegyezni, hogy a segítségnyújtás elmulasztása, a jó melletti kiállás elmulasztása is kisebbfajta ártás.

2c. A szeretet érzés a hasznos ténykedést kísérő érzés, önmagában is egy öröm-érzés.

2d. Illetve lehetséges, hogy a túlvilági ítélkezés során a másoknak hasznosság előnyt jelent, az ártás pedig nemcsak a földön érdemel büntetést, hanem a túlvilágon is.

3. Az emberek többsége, többnyire egyrészt igényli, másrészt a megvalósult - igazságosságot, békességet, egészséget, szabadságot (önrendelkezést), hasznosságot, szeretetet, szabályozott igazságos versenyt, kiegyensúlyozott családi életet, jólétet, - mindezt boldogítónak tartja.

Ezek tehát egyrészt alapvető igények, másrészt boldogságokozó tényezők, harmadrészt elérésükét, növekedésükért való ténykedés, viselkedés hasznos ténykedés, viselkedés. Hozzá kell tenni a felsoroltak többsége, igazságosság, békesség, önrendelkezés, szeretet, családi élet, szabályozott igazságos verseny olyan, hogy csak közösen hozható létre. A másik része, egészség, jólét, pedig olyan hogy összefogással, közös ténykedéssel, ill. munka-megosztással magasabb minőségben hozható létre.

4. Azért a hangya, ill. katonatársdalom sem jó, ezek is inkább boldogtalanná mintsem boldoggá teszik az embert.

Az előző elmélkedésből talán az is kiolvasható, hogy a másokért való élet a közösségbe olvadás túlzott is lehet. Még az sem igaz, hogy „minél nagyobb annál jobb”. Van ugyanis két fontos igény, szükséglet, amit szintén teljesíteni kellene. Az önrendelkezés (szabadság), valamint a szabályozott, igazságos verseny. (Persze a nagyon szétesett, ill. a harcoló, ellenségeskedő társadalom sem jó, nem is boldogító.)

Ezért keresni kell:

A szabályozottság és a szabadság arany középútját.

Az állam, és a magánélet arany középútját.

A szigorúság és engedékenység arany középútját.

Az egyéniség megmutatásának az egyéni ambíció kiterjesztésének és a közösségi élet, együttműködés arany középútját.

Az utánzó tanulás, viselkedés és a kritikai tanulás, viselkedés arany középútját.

Arany középút nem mennyiségi középút, hanem egy általános, és az adott helyzetnek megfelelő arány, mely a döntést nem sodorja sem egyik szélsőség, sem másik szélsőség hibás gödrébe.

Mindezen arany középutakat egyfelől a szabályozott, igazságos (egyben nem ártó) versenyek is biztosítják.

Rendszertanilag pedig az igazi (teljes) demokrácia, a közvetlen demokráciára alapuló demokrácia biztosítja leginkább. (A demokrácia rendjéről, rendszeréről más írásaimban sokat elmélkedem.)

5.Bár az emberek többsége többnyire a felsoroltakat (igazságosságot, békességet, egészséget, szabadságot (önrendelkezést), hasznosságot, szeretetet, szabályozott igazságos versenyt, kiegyensúlyozott családi életet, jólétet) igényli és boldogító tényezőnek tartja, de vannak korok vannak népek, sőt népek sora, amikor ez nem igaz.

Ilyen esetekben, ezen tényezők többségét, többnyire nem tartják fontosnak. Nem ismerik fel a saját érdekük, a boldogító tényezőket. Nem ismerik fel, mert egyfajta lelki betegséget kap a nép, mely betegség legfontosabb tényezője a félrevezetés, manipuláció, ill. a nép szándékos el-birkásítása. De azért a nép felelőssége és hülesége is megállapítható.

Egyes népeket gyakran megfertőznek és azok gyenge immunrendszerük miatt el is kapják a „diktatorusz” betegséget, (magyarok jelenleg a diktatorusz-orbánuszba szenvednek). E betegég azzal jár, hogy nem ismerik fel a saját valódi érdekeiket, az igazi boldogító tényezőket, célokat, - a békesség, igazságosság, önrendelkezés, egészség,  igazi jólét, boldogság, boldog családi élet elérésének motivációs hatása csökken, majd eltűnik. Ezek helyett esztelen célok, vagy céltalanság alakul ki. Ilyenkor a nép egy része el-farkasodik, ennél nagyobb része el-birkásodik, és egyre kisebb része marad normális, diktatúrát-igazságtalanságot elutasító, a közösségért tenni akaró állampolgár.

6. Szerintem az emberi élet értelme, - mire kell törekedni. Illetve mi a helyes viselkedés, életmód.

(Hasznos munka, gyerekek helyes nevelése, általában az embertársaidnak való hasznosság (öröm és egészségadás, stb.). Valamint nem utolsó sorban, a haladó, az embereknek hasznos, jó, (igazságos, demokratikus) társadalmi rendszer, vezetés segítése. A jobb hasznosabb rendszer, vezetés támogatása, és kialakítása. És azért emellett mi magunk is viszonylag boldog, egészséges életet élünk.)

6a.

Tudatosan vagy csak felületességből (gondatlanságból) árt aki:

Ártó rossz hatalmat, vezetést, rendszert támogat, aktívan, vagy csak a szavazatával, vagy a közömbösségével.

Aki ártó, rossz munkát, tevékenységet végez.

Aki rosszul ártón, nevel gyereket, ártó jellemet alakít ki.

6b. Hasznos, aki jó (a viszonylag legjobb) hatalmat, vezetést, rendszert támogat. Hasznos pl.. aki a boldog fejlett, demokratikus társadalmat épít.

Aki hasznos munkát, tevékenységet végez. Hasznos, pl. aki testi-lelki egészséget erősíti.

Aki hasznosan jól nevel gyereket, hasznos jellemek kialakításában vesz részt.

A hasznosság ellentéte az ártás. A kettő közötti átmenet keskeny, nem nagyon tud az ember közömbös (semmilyen) lenni. Könnyebb gondatlanul beleesni az ártás csapdájába, mint kiokoskodni a hasznosság módját.

6c. Az ártónak el kell számolnia saját lelkiismeretével.

Lehetségesen el kell számolni az embertársai az utókor ítéletével, megvetésével. 

Lehetségesen el kell számolni a sors, ill. a túlvilág ítéletével, megvetésével.

6d Rendben van, de ki mondja meg, hogy mi a hasznos, ki az ártó. Éppen az a lényeg, hogy ezt nem valaki mondja meg, hanem az egyszerű igazságok egyszerű igaz életelvek, olyanok, amelyek ebben az írásban is kijelentésre kerülnek.

Ha valaki egy-két bizonyos személytől várja az igazságot (hasznosság, ártás, boldogság megtalálásnak módjait) az eleve könnyen eltévedhet. Széleskörű tájékozódásra és sok lehetőleg pártatlan elmélyült gondolkodásra van szükség.

7. A világ szerkezetéről alkotott kép szinte lényegtelen, ha egyébként helyesen viselkedünk élünk. Vagyis, ha valaki az előzők szerint él, mások számára hasznosan él, akkor miért számít, ha a földet laposnak gondolja?

7a. Mégis van értelme,- mert a tudatlan ember nem képes a helyes viselkedésre, életmódra.

És eme gyengeség-sorozat kiderítése mégis igényel egyfajta világ-szerkezet elemzést.

Másfelől, a helyes világ-szerkezet tanítása oktatása, ill. tudása valószínűleg, az egyik tényezője a helyes viselkedésnek, életvitelnek.

Tehát két okból is van értelme, az igaz világ-szerkezet feltárásnak.

7b A világ-szerkezet része az is hogy egyáltalán nagyjából tisztában legyünk:

Hogyan deríthetjük ki a viszonylag  nagyobb  igazságot?

Mivel lehet jobbá tenni a viselkedésünk-életvitelünk? Mik alakítják a tudatunkat?

Ugyanakkor eme megjegyzések után felmerül a kérdés: ezt az egész írást, nem ezen megjegyzések elemzésével kellene kezdeni? Ugyanis ezek tisztázása nélkül minden más elmélkedés a levegőbe lóg.

Néhány bővebb értelmezés:

Az igazságról, ill. az igazságosságról külön könyvet lehetne írni.

Hasznosság:

Hasznosság, ha másoknak közvetve vagy közvetlen boldogságot okozunk. Hasznosság nagysága:  hosszabb távon összes embert nézve mennyi boldogságot okozunk. Másodsorban magunknak, is mint egy embernek is boldogságot okozunk, de semmiképpen más kárára.   A hasznos ember dicséretet, elismerést érdemel

Vétkes bűnös ember, aki önhibájából, tudatosan másoknak haszontalan, sőt másoknak árt, testi-lelki szenvedést, boldogtalanságot, ill. kárt okoz.

Boldogság hosszabban:

Összességében átlagosan, testileg-lelkileg egészséges, magát szabadnak érző, testi-lelki örömökben bővelkedő, (bánatokban, fájdalmakban szűkölködő), sikeres, céljait elérő, sok szeretetet adó és kapó, de mégis békés kellemes életet élő ember. Mindez természetesen nem lehet maximális, de ha az emberiség átlagát eléri, meghaladja, a korábbi átlagot meghaladja, a saját lehetőségeit kihasználja, akkor már akár az egyén akár a társadalom szempontjából boldogságról beszélhetünk.

Mit jelent, hogy „céljait elérő”. Mindig vannak elérendő céljai, és azokat nagyjából el is éri, ráadásul ezeket a célokat hasznosnak tartja és valóban azok. Azért képes többnyire elérni, mert elérhető célokat választ, inkább arra fókuszál, hogy közérdek szempontjából hasznos legyen a cél.

Magát szabadnak érző, bővebben:

Ha saját akarata többnyire érvényesül, ha többnyire saját maga irányítja saját életét, ha érdemben beleszólhat a közösségének (közösségeinek) életébe, ha egyéni vágyai igényei kellőképpen teljesülnek, és ha sem embernek, embereknek, sem belső kényszereknek nem szolgája, akkor elmondhatja, hogy szabad.

A felsorolásból kiderül, hogy a közösség tagjai csak úgy lehetnek szabadok, ha alkalmazkodnak. Illetve akkor szabadulhat meg a saját függőségeitől, ha van önfegyelme.

A világ felépítése:

Bár az ember, emberiség sok mindent tud, de a megismerhető világ legfeljebb egyharmadát ismeri. Ami nem csoda, hiszen a világ végtelen, a megismerése is kvázi végtelen, vagyis teljesen nem ismerhető meg.

Én ezt a fejezetet mégis azon világrészek azon tudások felsorolásával folytatom, melyek a leginkább el vannak hanyagolva, melyek tudásának hiánya a legnagyobb rejtélyek hordozó, melyek tudásának a hiánya okozzák az alapvető problémák megoldását.  Valamint e tudások hiánya gátolja a boldog emberi élet kialakítását.

tehát a legnagyobb hiányok:

Alapvetések. (Korunkban már szinte teljesen eltűntek, az ehhez hasonló elmélkedések, - ez pedig nagy baj.)

Igazság, igazságkeresés ismeretei szintén felettébb hiányosak:

Ember testi-lelki egészsége, az ember, az emberi agy működése – ezek átlagos ismerete kevesebb a szükségesnél.

Emberi logika, gondolkodás ismereti erősen hiányosak.

Emberi lélek, jellem, tévedések tévutak ismereti erősen hiányosak.

Társadalomfejlődés, szintén elhanyagolt tudományág.

A társadalomtudományok – szintén alulértékelt elhanyagolt tudományok.

Szóval ezek lennének a legsötétebb foltok.

Azt még érdemes megjegyezni, hogy a világ a természet részben rendezett. Vannak természeti törvényszerűségek.

Nem tudhatjuk milyen arányban rendezett ráadásul az egyén szempontjából más a véletlen kaotikus arány, mint a társadalom szempontjából, vagy mint az abszolút igazság szempontjából. Én csak annyit tudok megállapítani, hogy a világ nem teljesen kaotikus, mert akkor minden állandóan kiszámíthatatlanul változna, ember sem lenne, gondolkodás sem lenne. Nem kaotikus, mert vannak természettudományos, sőt vannak társadalomtudományos törvényszerűségek. Vagyis kiszámítható ha x,y történik, akkor abból nagy valószínűséggel  Z alakul ki. Azt, hogy a világ, a természet rendezettségét ki hozta létre,(maga a természet, Isten, vagy más) szerintem másodlagos kérdés, mert ettől a rendezettség nem változik meg.

A világ kultúrái sokféle vallást hoztak létre és ezek más-más, de részben hasonló rendezettséget írnak le. Érdemes ezeket kritikusan elemezni, - a kritika nélküli teljes elfogadást nem tartom szerencsésnek.

Egyébként is az igazsághoz közelítő út, az újabb és újabb, még alaposabb még több háttértudással megalapozott, szükségszerűen a régi tanokat részben korrigáló, átgondolás.

A nagy vallásoknak nem érdemes egymással hadakozni, ellenségeskedni:

Mert alapvetően jóindulatú, építő világnézetet vallanak.

Itt jegyzem meg, hogy vannak alapvetően téves, romboló világnézetek is, de ezek nem kötődnek nagy vallásokhoz.

Abban is hasonlók a nagy vallások, hogy értelemszerűen a természet és az Isten egymásból következesét, kvázi azonosságát vallják.  Sőt a normális ateizmus is elismeri a természet magasabbrendűségét, isteni jellegét.

Valójában nem az ilyen típusú nézetkülönbség osztja szét az ellenséges részekre az embereket, hanem a jogegyenlőségben, az egyetemes szeretetben, az igazságosságban való hit, - vagy ezek elutasítása, a felsőbbrendűségben való hit osztja meg az embereket.

Na meg aki harcolni akar, az harcolni fog. Vannak olyan emberi tévelygések, hamis célok (harc, hatalom, stb.) melyek elsődleges motivációk, csak az ésszerűség látszata miatt ürügyet keresnek.  

  Ahhoz hogy hasznosan értelmesen tudjunk élni, minél jobban igazabban meg kellene ismerni a világot. A világ rendkívül sokrétű, kvázi végtelen, nyilván itt nem fogom megfejteni a titkait. Megelégszem azzal, ha a fő részeit felsorolom, de valószínűleg ez sem fog sikerülni.

Kétféle felsorolás következik.

Az első amit jelenleg általában tanítanak az alsó, közép és felső iskolákban.

Természettudományok:

Matematika, fizika, csillagászat, kémia, biológia, egészségtan, környezetismeret.

Humán tárgyak:

Nyelvtan, irodalom, művészetek.

Különböző szakmák ismeretei.

Hétköznapi életismeretek, politechnika.

Sport, testnevelés.

Társadalomtudományok:

Történelem, társadalomismeret, szociológia közösségi élet, közgazdaság, erkölcstan, hittan, jog.

Ezek a jelenlegi alaptudományok. Most abba ne menjünk bele, hogy az iskolákban milyen tananyagi aránytalanságok, ostobaságok vannak. Ha a világról gondolkodunk, akkor ezen tudományok alapjainak tudásával, illetve ezen tudományok átfogó rálátó  tudásával kell rendelkezni.

A másik felsorolás, azon nagy területek, kérdések, melyeken a vallások, a filozófusok (a gondolkodó emberek) gondolkodnak, melyekről kialakítanak álláspontot.

1. A világmindenség, és az ember kialakulása

2. Isten léte, Isten természete.

3. A világ felosztása főbb részei.

1.     Születés, élet, halál, - lélek, jellem, test.

2.     A halál utáni „lét” elemzése.

3.     Általában az ember, emberiség, az emberi jellem alkotói.

4.     Az emberiség és a társadalom. A társadalom alkotói, a társadalom törvényszerűségei, a társadalom fejlődése.

5.     Az igazság, az igazság kiderítése, az emberi gondolkodás. A tudományok, a tudósok szerepe.

6.     Az élet lényege, értelme.

Az itt felsoroltak közül, szinte mindegyikkel foglalkoztam más írásaimban.

Amit én lényegesnek tartok, amiről eddig is beszéltem: az élet értelme, lényege a másoknak való hasznosság, az emberiség boldogság-növelése.  Minden más tudás ennek eszköze. Hosszabb távon logikusan (igazságfelderítően) gondolkodva, a világot, a természetet, a tudományt azért kell fejleszteni, mert e nélkül az ember (általában átlagosan, minél több ember)  sem lehet boldog.

Nyilván itt most nem fogok részletes elemzést írni a felsorolt pontokról, esetleg néhány mondat.

1. A világmindenség végtelen, - legfeljebb körforgást csinál, -  én sem tudok jobbat, vagyis féltudású porszemek vagyunk.

2. Valamiféle irányító törvényalkotó van, mert a világ nem kaotikus. A természet, világmindenség mindenképpen Isten közelében van, ha nem is azonos vele.

A véletlen és az elrendeltetés lehetséges arányairól már elmélkedtem. Ha van isten és van irányultsága, akkor jóságosnak kell elképzelni. Ha rossz lenne, akkor ennél jobban is meg tudná kínozni az embert.

Semmi nem indokolja hogy az Isten (alkotó irányító) nem úgy viselkedjen mint egy jó szülő, egy jó főnők.

A jó szülő, a jó főnök:

Nem szereti a tehetségtelen hízelkedőket. A könyörgőket a tehetetleneket. Az önzőket. Azokat szereti, aki a családot, a céget, az ő általa fontosnak tartott, az ő általa irányított dolgot építik, fejlesztik. (Isten a világot embert társadalmat alkotja irányítja)

Az szeretné, hogy gyermeke beosztotta önálló legyen, boldog legyen, megmaradjon a szabad akarata, de hasznos tevékeny legyen. Nem veszi el az önrendelkezését, önállóságát (az építő kritikát értékeli), de tanítja, tereli, neveli gyerekét beosztottját.

Nem tartja rettegésben, nem túl szigorú, de nem is kényezteti el.

Ha néha próbára is teszi, szivatós kínzó próbának nem veti alá.

Igazságos, vagyis végeredményben a másoknak hasznosság, ill. az önérdem, önhiba arányában ad boldogságot, vagy szenvedést.

Szóval, ha ilyen a jó szülő, a jó főnök akkor miért lenne a jóságos Isten más.

A 3., 4., 5. pontok alatti dolgokról más írásaimban gondolkodom. Nagyon röviden: vannak más világok is, lélek energia mezők, van valamiféle lélek, élet körforgás, van túlvilági igazságszolgáltatás,  - szerintem.

A 6. pont alá néhány megjegyzés-

Az emberi lélek, jellem  alkotói -  felsorolás, összefoglalás.

Akkor kezdjük az említett általános nagy intelligenciákkal, illetve azok szintjével. De nemcsak általános nagy intelligenciák vannak, hanem egyén speciális képességek, adottságok tehetségek, készségek, érzékek is vannak.

Pl. van akinek van pedagógiai érzéke, van akinek alig van. De még ennél is szűkebb csoportokat is meg lehet jelölni. Pl. egyiknek a festészethez van tehetsége, a másiknak a zenéhez, és nagyon sokáig lehet sorolni. Pl. az egyik ember nagyon jó hosszútáv-futó, a másik jó sprinter, de hosszú távon lemaradna, stb., stb.

A tehetség, érzék általában genetikus adottság, de szorgalommal is el lehet érni jó eredményeket.

1. Tehát vannak a tehetségek (többnyire genetikus)

2. Vannak a tulajdonságok, - melyeket feloszthatunk:

testi,  fiziológiai eredetű tulajdonságokra,

szellemi, értelmi, tulajdonságokra,

érzelmi, lelki tulajdonságokra. (genetikus és környezeti, tanult)

3. Vannak az érzelmi érzékenységek, vérmérséklet, illetve érzelmi gyengeségek (többnyire genetikus)

Vannak devianciák, mániák, fóbiák, pszichés és idegrendszeri zavarok. (többnyire genetikus).

4. Vannak az alapvető felfogások, világnézetek. (többnyire környezeti, tanult)

5. Van az ismeretek sokasága. Az ismeretek sokféle szakra szakmára, tudásfajtára oszthatók,  melyekben egy részében az adott egyén viszonylag tájékozott, illetve viszonylag tájékozatlan. Illetve összesítve sokféle tudással rendelkezik viszonylag magas szinten vagy ellenkezőleg. (többnyire környezeti tanult).

És megint egy másfajta kategorizálás:

Tudatos igazmondásra való törekvés,

féltudatos kisebb-nagyobb ferdítés,

negyed-tudatos jelentősebb elfogultság,

szándékos hazugság.

Egy újabb kategorizálás:

Vannak alapvető általános emberi gyengeségek (pl. irigység), melyek egyben az egyének gyengeségei, is de különböző mértékben. (genetikus és környezeti, tanult.)

Több oldalról közelíthetjük meg az ember elemzését. Az egyik oldal, a fejlődés oldala, - biológiai evolúciós fejlődés, a kulturális fejlődés, valamint a társadalmi fejlődés oldala.

Az élőlények, főleg az állatok értelmesedtek és érzéseik érzelmeik is fejlődtek. Ez a fejlődés ellentmond annak, hogy az evolúció csak az életben maradásról szól, hiszen akkor sokáig élő és mindent kibíró kő lények élnének. (Ahogy élnek is ilyenek) Az evolúciós fejlődésnek van vagy húsz mechanizmusa, de az értelmesedést és érzelmesedést csak magyarázza meg, ha életenergia egyben érzelemenergia egyre erősebben hat az élőlényre.

Ami valószínűsíti, hogy ez kívülről jön.

Az értelmesedés alapvető sorrendje: utánzott tanulás – kritikus tanulás (hisztizés, stb.) ez lényegében az önálló akarat – de a kettőnek megfelelő arányban kell keveredni.

Ha rossz az utánzó és a kritikus tanulás aránya (egyfajta arany középút), akkor nincs fejlődés.

És hát beszédet se hagyjuk ki, beszédfejlődés nélkül nem alakulhatott volna ki a homo sapiens.

(Más oldalról: érzelemenergia erősödő hatása. Illetve testi oldal, sejtek sejtszövetek,  agy, idegrendszer, stb. sokasodása bonyolódása, rendezettsége.)

Az állatvilágban talán nincs nagy eltérés (szinte összeolvadnak) a genetikai fejlődés és a kulturális (szabad akarat, tanulás, környezeti, társadalmi tudás, stb.) fejlődés között, - az ember esetében napjainkban, min. 10 000 éve 98%-ban kulturális társadalmi, ill. a rendszerfejlődés a meghatározó.

Az emberi lélek jellem alkotóinak, alakítói – felsorolás összefoglalás.

Egy nagy csoport:

Gének, (született tulajdonságok, képességek, stb.)

Környezet neveltetés, társadalom

Önálló egyéni szabad akarat.

Az biztos, hogy ez a három, van, ami érdemes elgondolkodni; ez a három, milyen arányban, hogyan illeszkedik egymáshoz. És mindehhez hogyan viszonyulnak olyan fiziológiai eredetű tulajdonságok, mint pl. az agyterületek nagysága, fejlettsége.

Magam részéről modellben szeretek gondolkodni, nézzük ezt:

Az önálló tiszta egyéni lélek, egyben szabad akarat kap egy testet és vele a géneket, a programokat, a született tulajdonságokat.

A lélek az eredeti őssejt alakban kerül a testbe az ivarsejtek közé, de ez lényegtelen. Kitől kapja az egyéni lélek, szabad akarat ezt a testet és géneket? Sőt ráadásul azt a környezetet ami majd szintén meghatározza a sorsát. A rávágott válasz az, hogy hát a szüleitől a szülei őseitől a néptől. De ha belegondolunk, akkor az egyéni ártatlan tiszta lélek nem tehet róla, hogy hová születik. Pontosabban rendben van, de akkor, a tiszta, tudatlan lélek szempontjából, a magzat, a kisbaba, a kisgyerek szempontjából, ki, vagy mi határozza, meg hogy milyen testbe milyen génekbe, milyen környezetbe, milyen szülők közé születik?  Csak találgatok: talán a véletlen, vagy valamilyen előre elrendelés, vagy valami igazgató erő? Vagy részben a véletlen, részben a valahonnan irányított sors?  Az előre elrendelés, az irányított sors is sokféle lehet: pl. az előző élet (akik abba hisznek),  - vagy a természet eddig ismeretlen törvényszerűsége, - vagy Isten.

Én nem tudom, az én sejtett modellem a következő:

Adva van az egyéni lélek melynek az a feladata, hogy minél szebb mások számára is élvezhető zenét játsszon. Ehhez a véletlen, vagy valami, valaki, valami, a sors, az Isten, stb. ad egy zongorát, ez  lesz a lélek teste.

És e zongorában vannak gének, programok, amelyek késztetéseket adnak az egyéni léleknek, az önálló szabad akaratnak, arról hogyan játsszon a zongorán. Illetve ezek automatikusan játszanak, jól, vagy rosszul egy zenei aláfestést.  Némelyik genetikus parancs gyenge, másik parancs nagyon erős, alig lehet ellenállni neki.

Na de minden egyéni lélek más jóságú zongorát, más jóságú programokat (ritmust, kíséretet) kap a véletlentől, vagy a megírt sorstól, vagy valakitől, valamitől. Itt van, ez a te tested, ezek a te született tulajdonságaid, ebből hozd ki a legjobbat.  Szóval az egyik zongora lepukkadt hamis, a másik kitűnő felhangolt, de adott esetben, aki a jó zongorán borzalmas dallamot hamisan játszik, annak zenéje rosszabb lesz,  mint aki egy vacak zongorát, felhangol és aztán azon csodás dallamokat remekül játszik.

Na de, ráadásul nemcsak a jó-rossz állapotú zongorát kapja készen az önálló akarat, hanem azt is hogy a véletlen vagy sors, vagy akárki, akármi hová teszi le, milyen környezetbe teszi le a zongorát. Ugyanis a környezet (szülők, iskola, kultúra, stb.) is ad tanácsokat, arra vonatkozóan hogyan kell szépen játszani. Csakhogy az egyik környezetből sok jó tanács érkezik, a másik környezetből kevés és inkább rossz tanács jön. Az is igaz a környezeti tanácsok általában kevésbé parancs jellegűek, mint a genetikus parancsok.

De ennek ellenére, lehet, hogy azon önálló szabad akarat (egyéni lélek) mely lepukkadt zongorán játszik és ráadásul a környezet sem segít, szebb  zenét fog játszani, mint az, aki jó zongorát kapott, a környezete is jó tanácsokat ad. Szóval szebb zenét fog játszani, de ehhez kétszeres belső jóságú egyéni lélek és kétszeres belső önálló jóakarat szükséges. 

Tehát így viszonyul egymáshoz, a test, a gének (a kapott zongora), a környezet (hová kerül a zongora) és az önálló szabad akarat, mely mindkét oldalról kap ilyen-olyan tanácsot, és ezek alapján megpróbál szépen zenélni.

Van itt még egy tényező, amit majdnem kifelejtettem: nem elég hogy testünk a génjeink az egyén szempontjából részben a véletlen játékának termékei, - nem elég hogy a környezetünk is részben a véletlen játékának terméke, még a zajló sorsunknak is van egy szerencse aspektusa,  -  az önálló szabad akaratnak még ezzel is meg kell küzdenie. Én nem tudom pontosan, hogy egy egyén életének hány százaléka múlik a szerencsén, de úgy tippelem, hogy 20 és 80% között van a szerencse faktor aránya. Azt sem tudom pontosan, hogy életét hány százalékban alakítja az önálló szabad akarat, de úgy tippelem, hogy a szerencsén kívüli résznek 20-33% közötti értékben. A géneket, testet 40-50%-ra, a környezetet 17- 40%-ra tippelem. Mindez a véletlenen, szerencsén kívüli rész felosztása. )

Életünk szerencse része, nem az isteni, hanem az ördögi világ része. Az ördögi világhoz hasonló, szóval akinek szerencsétlenségére, sok szerencsétlenség (a véletlen, egyben negatív történés) az elmondhatja magáról hogy üldözi az ördög. Olyan mintha üldözné az ördög.

Szóval akkor az ember és a világ egyik alapvető viszonya az alábbiak szerint alakult ki:

Valójában a magam részéről hiszek, sőt ráutaló bizonyítékok is vannak egyfajta túlvilágra, túlvilági ítélkezésre, vagyis szerintem: 80%-ban a jó az igazságosság, a hasznosság, az élet irányába vannak az emberi életek, sorsok „rendezve, szabályozva”.  Vagyis a rendezettség legalább 80%-s, a véletlen legfeljebb 20%.  Ezt a rendet, szabályt szerintem az Isten-természet alkotta. Szerintem nem lehet a végtelen, kiismerhetetlen természetet, világmindenséget és az Istent szétválasztani, egy és ugyanazon dologról, akármiről, identitásról van szó.  Milyen jelek, sőt közvetett bizonyítékok vannak a túlvilág létezésére, igazságszolgáltatására? – erről több írásomban már elmélkedtem, itt most nem térek ki. Csak annyit jegyzek meg, hogy nem felhők között zenélő angyalokról van szó, hanem energiamezőkről, rezgésszintű létezésről van szó.

Ha nincs túlvilági kompenzáció, akkor az ember élete 80% szerencse, véletlen. Szerencse hogy egyáltalán megszületik, hogy hova születik, milyen testbe milyen öröklött tulajdonságokkal, az is hogy milyen általa kivédhetetlen, előre láthatatlan események, ill. betegségek következnek be.

Működik a szabad akarat, ill. hogy mindenki saját szerencséjének kovácsa, de csak 20%-ban.

Ugyanakkor megállapítható: van legalább 20%-s szabad akarat, a világ működése, jósága rajtunk is múlik. Hiszen tetteinknek, tevékenységünknek, viselkedésünknek van következménye. Ha helyesen főzzük meg a húslevest, akkor az finom lesz. Ha figyelmetlenül lépdelünk le a járdásról, akkor nagyobb valószínűséggel üt el autó. (Itt már van egy véletlen aspektus, de van ember-akarati aspektus is.) Ha rossz ill. felületes gondolkodással rossz vezetést választok, választunk, akkor a társadalmi élet sok kisebb-nagyobb része elromlik, összességében rosszabbul fogunk élni. Stb., stb. Tehát van szabad akarat, vannak társadalmi következmények, sőt vannak társadalmi törvényszerűségek, vagyis a világ részben rendezett.

Ha van valamilyen túlvilági kompenzáció az azt jelenti, hogy a jelenlegi, hogy az a nagyfokú, kb. 80%-s véletlen, szerencse-arány ami átlagosan jellemzi az egyének életét, valójában legfeljebb csak 20%-s. Ebben az esetben így alakulnak a földi élet alkotóinak arányai, szerintem: 20% szerencse, véletlen)

Visszatérve a zongora modellre. Na és aki nem próbál szépen zenélni? Az elbukik annak nincs értékelhető önálló akarata, egyéni lelke. Másképpen: az egyéni lélek az önálló szabad akarat csak azon része értékelhető, mely másoknak hasznot, és örömet akar adni. És mi az önálló szabad akarat? Talán ez: Nem fogadjuk el, amit a természetünk a génjeink, és a környezetünk tanácsol, de el sem utasítjuk, hanem a másnak hasznosság szempontjából átgondoljuk, aztán még alaposabban átgondoljuk, és aztán az átgondolás irányába megyünk akkor is, ha az nem egyezik a belső késztetésünkkel, vagy, és én nem egyezik a környezet akaratával.

Még egy dolog, - kihangsúlyozom, mindez az egyén szempontjából nézve. A társadalom szempontjából más számok, más okosságok jönnek ki. Nézzünk egy példát. Pl. az hogy egy gyerek milyen színvonalú általános iskolába kerül, a gyerek szempontjából nagyobb részt szerencse kérdése. Mondjuk 95%-ban, nem az adott gyerek önérdemű teljesítményén, akaratán múlik.  Az hogy egy társadalom (nép, ország) gyerekei átlagosan milyen színvonalú általános iskolába kerülnek, már nagyobb részt bizonyos emberek akaratától függ. Elsősorban a vezetők akaratától, de a nép akaratától is. Tehát mások az arányok és a tényezők, ha egy bármilyen gyerekről beszélünk az egyén szempontjából, vagy egy magyar gyerekről, a társadalom szempontjából.  A következőkben már társadalmi szempontból vizsgálom a dolgokat.

A modell után térjünk vissza, az emberi tudat alkotóira, pontosabban az alkotók, alakítóira:

Szóval az alkotók alakítói szintén több kategóriába oszthatók:

Tulajdonképpen az előzőkben már említettem a nagy kategóriákat:

Gének, öröklött, ill. szabad akaratból kialakult tulajdonságok.

Öröklött (vele született), ill. szabad akaratból kialakult készségek hajlamok, képességek, tehetségek, érdeklődések.

Érzelmi irányultságok, vérmérséklet, stb. 

A tudatalakító környezet,a tanító ismeretek nagyobb egységei:

A kor, és a hozzátartozó tudás, szellemiség, melybe él.

Az ország, annak kultúrája, (népkaraktere), aktuális rendszere, törvényei, szellemisége, oktatása, tájékoztatása, propagandája, amelyben él.

Az ország azon részének közösségének, kultúrája, szellemisége, amelyben él.

A család kulturáltsága, szellemisége, amelyben él.

Mindezekből ered többnyire a világnézet, alapvető felfogások sora, a természettudományos és társadalomtudományos ismeretek halmaza.

Azonban nagyon fontos, hogy korunkban lehetséges az adott környezet (ország, kerület, család, stb.) tudásából-tanácsaiból kilépni, és pl. a neten világszintű tájékozódásra emelkedni.

Folytatása a másik oldalon

Folytatás a másik oldalról

Az emberi gondolkodás működése, itt és most intelligenciákra bontva.

Ezek után újra soroljuk fel az alapvető intelligenciákat.

Van lexikális intelligencia.

Van technikai intelligencia. (Műszaki, ill. reáltudomány érzék.)

Van logikai és kreativitás intelligencia.

Van hétköznapi intelligencia. (Gyakorlati érzék, ill, csak elméleti érzéke van,)

(Szexuális intelligencia is egy kisebb, de külön kategória)

Van társadalmi intelligencia.

Van humán, művészeti intelligencia.

Van érzelmi (mentális) intelligencia.

Az intelligenciákról szóló elmélkedést még lehetne folytatni, de a lényeg, hogy az a jó, arra kell törekedni, hogy az emberek intelligencia szintje egyre magasabb legyen.

Hát ez megint olyan okosság, amit mindenki tud. 

Amúgy pedig: jó, de hogyan? Erre válasz: az hosszú.

Akkor ez az egész semmit sem ér csak egy frázis?

Erre az én viszont-válaszom:

Nincsenek csodatevő tudások, ez az egész „a sok kicsi, nagyon lassan, nagyon nehezen, de végül is sokra mehet”

Az ember ismeretmorzsákat csipeget fel, állandóan csipeget, és valahogy ebből a táplálékból alakul a jelleme, az értelme, a felfogása. Senki nem tud csodát tenni, és ragyogó okos embereket varázsolni. Mindenki elhullajt, elszór ismeretmorzsákat, amelynek egy részét mások (többnyire véletlenszerűen) felcsipegetnek. Én csak megpróbálok viszonylag értékesebb, mások boldogságát segítő tudásmorzsákat elszórni. Tudom, hogy én nemhogy sokakat, de még egy embert sem tudok okos jellemes emberré varázsolni. Egy kevés jóval hozzá akarok járulni a világ jobbá tételéhez.

E fejezet elmélkedései is erről szólnak.

Újra és újra elmondom: sok érdekes fontos dologról lehet, érdemes elgondolkodni, de mindegyik célja szerintem, hogy mások boldogságát segítő morzsákat és ismeretmorzsákat  szórjunk szét.  

Persze az sem baj, ha mi magunk boldogulunk, csak ne mások kárára. A szabályozott igazságos verseny győztese egyik oldalon kárt okozhat a vesztesnek, - de magának versenynek van egy társadalmi haszna, ami a károkozást kompenzálja. Ellenben a szabályozatlan igazságtalan versenynek (ami lényegében harc) csak hátránya van nincs előnye.

A 7. pont mögé, alá néhány gondolat.

Nem tudok címet adni, de érdemes ezeken elgondolkodni:

Az nem vitás, hogy az öröm, a nyugalom, az elégedettség, a jogos büszkeség, szeretet valamint a kellemes testi érzések, ( a finom ízek, illatok, az orgazmus érzése, stb.) jobb kellemesebb örömtelibb, mint a félelem, szégyen, bánat, stb. vagy mint  az éhség, a fázás, a  fájdalom. Egyszerűbben, a testi-lelki örömök kellemesebbek jobbak, több boldogságot adnak, mint a testi-lelki fájdalmak.

Akkor az nem vitás, hogy a cél a testi-lelki örömök fokozása (boldogság fokozása), a testi-lelki fájdalmak gátlása, gyengítése.

A kellemes testi érzések kötődnek az egészséghez, az egészség pedig kötődik a mértékletességhez.

7a. Jó, de hogy jön ide a  „másnak hasznosság”, a másnak örömet okozás. Ugyanis van egy olyan felfogás, életszemlélet, világnézet, miszerint elég, ha mindenki a saját boldogságával foglalkozik. Ezt két szempontból is lehet cáfolni, az egyik az érzelmi aspektus. A másik a gazdasági aspektus.

7b.  Ráadásul másokkal való törődésnek is három alapvető formája van. Az egyik, amikor csak úgy a közösség-építés nélkül csak úgy segítőkészek vagyunk éppen azokkal, akiket a véletlen az mellénk sodor. A másik, amikor elsősorban jó boldog közösséget, közösségeket akarunk építeni. És a harmadik, a kettőt egymás mellett műveljük, legalábbis úgy és addig, amíg nem ütik egymást.

7c. És akkor, hogy még tovább bonyolítsuk: a közösségi szféra mellett meg kell hagyni a magánszférát, az intimszférát is.

Illetve valahogy biztosítani kell az egyéni kiválás lehetőségét. Azt hogy az egyének egyéni tehetsége, kiváló képessége külön megbecsülést kapjon.

De vajon ezek közül melyik utat, utakat, milyen keverékeket válasszunk?

Tulajdonképpen, ha nagyon alaposan belegondolunk, akkor megint a társadalmi rendszereknél kötünk ki.

Kezdjük a gondolkodást: miért jó, ha másokkal is törődünk, avagy, ha másoknak segítő társadalmi rendszert építünk? Melyik falu épül fel gyorsabban, melyik lesz jobb, szebb? Ha mindenki saját maga építi a házát, nem segítenek egymásnak? Vagy az, amelyiket közösen építik fel, legalábbis csoportosan, egymásnak segítve? Nyilvánvalóan az utóbbi. Ráadásul van itt egy verseny-aspektus is. Versenyből, szabályok, ellenőrzés nélkül harc lesz, főleg a tulajdonlási versenyből, és a hatalmi versenyből. Ami azt jelenti, hogyha külön-külön építik a falu házait, és nincs jó együttműködés, közös szabály, akkor feltehetően inkább gátolni fogják egymást, egy egymásnak ártó harc alakul ki.

Szóval egymást segítve jó közösségben élve ki lehet alakítani  egészséges testi örömöket adó életet,  ellenkező esetben sokkal kevésbé lehet, ilyen környeztet kialakítani. 

Az érzelmi aspektus pedig egyszerű, a felsorolt kellemes, kellemetlen érzések a másikhoz való viszonytól függnek.

Pl. ha szeretnek, ha jó közösségben élek, akkor az biztonságot, békét, nyugalmat is ad, akkor kevésbé félek. És önmagában a szeretet adása és kapása is kellemes. A jogos büszkeség öröme is hiányos mások elismerése nélkül.  Szóval a legtöbb (nem mindegyik) kellemes érzelem kötődik a másoknak való segítséghez (ők segítenek engem, és segítem őket), kötődik a jó közösséghez (társadalomhoz). Azt is hozzá kell tenni, a közösség, a segítség, a másoknak való hasznosság világában adok-kapok, viszonyok alakulnak ki. Kialakul a kölcsönviszony és az elindulhat jó irányba és rossz irányba is. Hosszú távon és általában mindenki visszakapja a társadalomtól, amit adott.

Sajnos lehetnek kivételek. De ez inkább kérdés: lehetnek kivételek?

Meg kell még jegyezni, hogy azért vannak ettől eltérő „kellemes” érzelmek is. És sajnos az érzelmek megélése egy meglehetősen szubjektív, labilis, eltorzítható terület.  (Pl. a jogos büszkeséget ártó dolog után is érezhetünk. )

De  a kellemes érzések érzelmek általában, többségében a másoknak való hasznossághoz kötődnek. És ebből következik, a jog, erkölcs elsődleges elve: az embereket elsősorban a másoknak való hasznosságuk, illetve károsságok alapján kell megítélni.  Az önérdemű hasznosság, az önhibájú ártalmasság, ez az igazságosság kiindulása.

De a mások számára hasznos, vagy káros életnek csak egy oldala a jog, mely a komolyabb másnak ártást bünteti. Most kezdünk csak elérni arra a szintre, hogy a jog ne büntessen minden baromság miatt (mint pl. az inkvizíció idején), csak a másnak ártás miatt. Azonban a mások számára hasznos életnek több más oldala is van. Pl. hasznos hétköznapi, családi élet. Az is, hogyan neveljük a gyermekeinket, lehet jól (jót teszünk neki) és lehet rosszul (ártunk neki, bár jót akarunk). Azután ott van a munka, a foglalkozás, mások számára hasznos munkát végzünk, vagy ártalmast. Egyáltalán hogy éljük a mindennapi életünk, harácsolón könyöklőn, vagy csak csendben veszünk el többet a közös asztalról, mint amennyit betettünk. Vagy hasznosan becsületesen erkölcsösen. És végül, de nem utolsó sorban, nem mindegy hogy milyen rendszert, milyen vezetést támogatunk.

Hogyan politizálunk. Egy rossz rendszer, rossz vezetés hihetetlenül sokat árt az embereknek, ha rosszat választunk, támogatunk, akkor közvetve mi is ártunk. Ha pedig jót választunk, támogatunk, akkor használunk. Viszont mindennek, vagyis a helyes hasznos életnek, legyen az család, munka, politika, rengeteg trükkje forsza, törvénye van, amit nem árt, tudni.

Visszatérve a társadalmi rendszerekre.

Az előzőkben azt fejtegettem, hogy a másoknak való hasznosság jó dolog, az ártalmasság rossz.

A leghatékonyabb másoknak való segítség, ha olyan közösséget építünk, amiben a másoknak való segítség szervezett és elismert. Az ember ezért alakította ki,

(legalábbis elméletileg) a népet szolgáló jól szervezett államot. Melyben pl. a betegeknek nem egyénileg  ad-hoc segítenek, hanem szervezetten, pl. állami kórházakban. Persze emellett az sem árt, ha segítünk az éppen mellénk sodródó rászorulóknak. De a kettő néha ütheti egymást, ilyenkor a szervezett segítség mellett kell dönteni.

Az hogy azért megmaradjon a magánszféra, intimszféra, az állam nagyságát-erejét beleszólását, az arany középúton kell tartani.

Ami pedig az egyéni kiválás, egyéni megbecsülés igényét illeti, erre két társadalmi módszer is van.

Az egyik: a szabályozott, igazságos, békés, verseny.

Tehát olyan társadalom, amelybe sokféle igazságos verseny van, direkt és indirekt versenyek is, de mind szabályozottak.

Pl. a választási harc is igazságos becsületes. Vagy a „megbecsült munka” versenye is igazságos, becsületes.

De még nagyon sokféle verseny lehetséges, mindenki megmutathatja a különleges képességét, a lényeg hogy mind igazságos, becsületes békés legyen. 

A másik társadalmi módszer pedig az igazi demokrácia.

Mert az többek között arról szól, hogy mindenki véleményét mint szavazatot figyelembe veszik.

Vagyis az egyéniség bizonyos fokig, a lehető leginkább érvényesülhet.

Persze ehhez is igazságosság becsületesség szükséges.

Több más előnye is van, az igazi demokráciának: pl hogy nem jelenhetnek meg pusztító diktátorok. Elősegíti az igazságos becsületes versenyeket. Átlagosan jobb döntések születnek. De az is hogy az egyéni vélemény és kritika jóságát úgy illeszti össze a fegyelem jóságával, hogy a döntéshozásban az egyéniség a kritika vesz részt, a végrehajtásban a fegyelem.

De ezek a társadalmak jelenleg még nem alakultak ki.

Nagyon jóindulatúan azt mondhatjuk: elindult a kialakulásuk és most félúton járnak átlagosan.

A skandináv országokban mondjuk 70%

Magyarországon talán 40%-ban a világ nagyobb részében 30-50%-ban.

Magyarországon az állam még nem jár az arany középúton, nem teljesen népet szolgáló, nem elég szervezett.

Vannak versenyek (nyilván), de azok részben, sokszor nagyobb részben,  rosszul szabályozott becstelen harcok.

És van valamekkora demokrácia, de az még messze van az igazi demokráciától. 

Az előzőket még egyszerűbben így foglalhatjuk össze:

Nem jó a katonatársadalom.

Nem jó a hangya társadalom.

Nem jó szétesett mindenki magának való társadalom.

Nem jó az anarchikus szabályozatlanul önzőn kavargó egyének társadalma.

Ezek mindegyike valamilyen fajta fokú diktatúrát alakít ki.

Viszont jó az igazi demokráciára épülő, közösségi fegyelembe arany középúton járó, igazi demokráciában élő emberi társadalom.

Ezek után egy kérdés: azon kívül, hogy a leírt társadalomért kellene küzdeni, hogyan kellene okosan élni egy embernek? Bárkinek, de főleg nekem?

De előtte az alapvető problémák sora.

Jelenlegi tendencia mellett várható jövő, a valószínű fejlemények  felsorolása.

1.                A társadalmi hanyatlás módjai lassabb, vagy gyorsabb lezajlás mellett a következők: A válságok erősödnek összeolvadnak, egy világégés, összeomlás alakul ki. Valószínűleg nukleáris világháborúval a végén. Egyes országokban anarchikus állapotok alakulnak ki, más országokban diktatúra, nagy eséllyel az Orwell 1984 c. könyvben lefestett világ (állandó manipulált fél-éles hidegháború a nagyhatalmak között.)

2.                A történelem törvényszerűsége szerint, csak a kisebb-nagyobb katarzis, világháború, tömeges pusztulás, szenvedés képes az emberiséget jobb belátásra, alapvető változtatásokra, valamiféle rendszerváltásra rábírni. Nem kizárt fordulat, hogy nem egy állandó mocsár, hanem a kataklizma után katarzis, majd pozitív fordulat alakul ki.

3.                Mindezen hanyatlás lassabban sunyibban is létrejöhet, az emberek egy olyan manipulált alternatív valóságba élnek majd, amelybe a boldogtalanságuk pl. az érzelmek elsorvadása miatt részben rejtve jön létre.

Magyarország a leggyorsabban lerohadó országok között lesz, vagy anarchia jön létre, vagy diktatúra, de a nép az emberek szenvednek, boldogtalanok lesznek. Vagy folytatódik a jelenlegi anarchikus diktatúra vonal.

4. Mindezen lepangás azzal is jár, hogy az emberek kisebb része elfarkasodik, nagyobb része elbirkásodik, egyre kisebb része marad józan értelmes jó szándékú közösségi ember. Az ő életük, az ő boldogságuk válik ebben a farkas-birka világban leginkább rosszra. Nekik az tanácsolható, hogy ne váljanak farkassá, sem birkává, inkább próbáljanak összefogni, és közösen küzdeni, - vagy közösen elkülönülni, külön közösséget építeni.

5. Ez az egész negatív folyamat akkor lehetne megelőzhető megváltoztatható ha:

Elsősorban a hazugságok ellen kellene fellépni, a jelenlegi a hazugságnak újra szégyennek bűnnek kellene lenni.

Másodsorban az oktatást (mellette a kultúrát, tájékoztatást) teljesen meg kellene változtatni, demokratikus, őszinte, a valóságos problémákkal foglalkozó értelmes jó szándékú embereket kellene nevelni.

Harmadsorban igazi demokráciát, közvetlen demokráciára épülő társadalmi politikai rendszert kellene kialakítani.

Ha mindez tervszerűen következetesen viszonylag dinamikusan alakul, akkor talán megelőzhető a negatív tendencia, a válság-láncreakció.

A legfontosabb aktuális tényezők ömlesztve.

1. Melyekről már sokszor szóltam: Hullámgödör jön.

Hazugságvilág, manipuláció történelmi rekordokat döntöget, ami mindent elpusztít. Válság láncreakció. Elkényeztetési aspektus. Stb.

2. Miért a boldogsággal ellentétes irányba tart az emberiség. Ez megint egy ilyen kor. Ez a vég, a pusztulás, vagy lesz még fellendülés. Most már láthatjuk h például az 1960-2000 egy békés fellendülő időszak volt. Az 1910-1945 pedig egy gödör időszak. Csak akkor lesz újabb fellendülő időszak, ha létrejön a demokratikus rendszerváltás.

3. A demokratikus rendszerváltás elmaradása, egyben oktatás elmaradása alapvető tényező

Demokratikus rendszerváltás: a közvetlen demokráciára épülő rendszer. Többek között nem jöhetnek létre vélemény-sulykoló monopóliumok. A centralizált felhizlalt hatalmakat le kell építeni. Legyenek azok bármilyen hatalmak, döntéshozó, pénzügyi tudatformáló, látszódó vagy háttér, stb.

4. A társadalmi és a hétköznapi intelligencia lemaradása, általában, de főleg a technikai intelligencia mögött.

Az elkényeztetési aspektus.

Egyfajta életképtelenség.

Az emberi természet alapvető gyengeségei. Az alapvető ellentmondások. Az ember alapvető korlátai. Alapvető hibás nézetek, pl. rasszizmus, nacionalizmus. Alapvető tudásbeli hiányok, pl. a demokrácia fontossága). Alapvető negatív tulajdonságok, pl. a hatalomitisz uralkodói betegség, pl. önzés irigység.

5. A hazugságvilág és annak tényezői:

A rendkívül fejlett, egységes, állandó manipuláció.

(Láthattuk a Covid kapcsán és most az ukrán-orosz háború kapcsán. )

De az agymosás előkészítői is tényezők:

A társadalom, a demokrácia fontosságának lejáratása.

A reklámvilág

A bulvár-kultúra

Egyfajta liberális szellemiség

A nép fokozatos birkásítása.

A nép „diktatorusz” lelki betegsége.

6. A demokratikus rendszerváltás (és oktatás) elmaradása, és a válságok erősödése. Az állandó hidegháború, ami átfordulhat pusztító nukleáris háborúsba.  A diktatúrák harca folyik az átverős diktatúrák (nyugati országok)  harcolnak az erőszakos diktatúrákkal (orosz ország, Kína, stb.).   De egymással is. Minden diktatúra kevert, a név (átverős, erőszakos)  arra utal, hogy mi az elsődleges jellemzője.

7. Nyomor, pusztulás, háború diktatúra boldogtalanság felé menetelés? Ez csak egy átmeneti szakasz, vagy folytatódik?

A nyugati világ egyértelműen ezt éli át (Covid, háború), de meddig fog tartani.

Kiegészítő pontok:

8. A 21. században a nukleáris fegyverek korában már az emberiség létét fenyegeti, hogy ilyen óriási hatalom van egyes emberek, keleti diktátorok, nyugati nagyhatalmak vezetőinek, és nem utolsó sorban a dollár ezer-milliárdosok kezében. Ezt már nem szabadna engedni.

9. A 21. század egyik szégyene, és  veszélye a spekulációra alapuló pénzügyi rendszer működése.

Már rég be kellett volna tiltani, hiszen az óriási vagyon, háborút kirobbantó hatalmat ad egyes embereknek, és alapjaiban rombolja szét az igazságosságot, az igazságos, és életre, munkára motiváló elosztást. Az egészséges testet, lelket, egészséges természetet építő hasznos termelést is akadályozza.

És akkor jöjjön:  mit lehet tenni?

Amit viszont fontosnak tartok még; azon elmélkedni, hogy én, vagy bárki, tehát az ember hogyan tudna olyan jellemet kialakítani, amely másoknak segítő, másoknak boldogságot ad, de emellett önmagának is boldogságot ad.

Tulajdonképpen korunkra eltűntek a filozófusok, (értük nem nagy kár), viszont eltűntek azok is akik komoly problémákkal foglalkoznak. Legalábbis nagyon kevesen vannak. Nincsenek új eszmei irányzatok és a régieket is egyre kevésbé ismerjük. De most megint a hanyatlásról beszélek, ez is unalmas. Korunkban egyébként minden unalmas, legfeljebb olyan film mozgatja meg az embereket, melyben öt perc alatt három robbantás van, húsz halott, és két autósüldözés, minima húsz karambolozó autóval. (Számomra ez a dögunalom, de én ebből a szempontból nem vagyok átlagos) Visszatérve, korunk torzultságát az említett jelenségek is megmutatják.

Már hallom a hangokat: Jó, most már mondj valami értelmeset arról, - és mit lehet tenni.

A problémák felsorolása is valamicske - nem?

Aki nem látja a problémákat az nyilván nem is tud ellenük tenni. Igaz az sem, aki legyint: minek, fölösleges, ez már a vég.

Az utóbbi állapotban én magam is gyakran beleestem, de tudom, h. ez (legyintő hangulat) is egy önpusztító állapot, hiszen megint csak az érdemi ténykedést gátolja.

Amúgy meg éppen arról lenne szó, hogy a megoldásokon sokan, nagyon sokan szinte mindenki gondolkodjon és tenni is akarjon.

Én egyébként 2000-2005 között írtam egy hosszú tanulmányt (az írásaimban még megtalálhatók a fejezetei) és abban, ha jól emlékszem felsorolok legalább 700 társadalmi rendszerépítési feladatot, amit a társadalmi, egyben az emberi fejlődés érdekében meg kellene tenni.  Nyilván nem várom, hogy a világ az én tanulmányom szerint kezdjen ténykedni, jó ha öten olvasták abból ketten megértették. De az talán elvárható lett volna, hogy a világ sok okos emberrel az élen mégis hasonló gondolatokra jut, mint én. A világ, azóta nem ebbe a fejlődés irányába ment, hanem pont ellenkezőleg.

Úgyhogy én itt is megmondhatnám a tutit, (bár most sem figyelnek többen rám), csak újra közre kellene adnom azt a régebbi tanulmányt. Csakhogy sajnos már ezt is túlhaladta a világ, de negatív értelemben. Ama, egyébként középiskolás szinten megírt tanulmány, már érthetetlen lenne a mai emberek 99%- ának.  Olyan lenne, mintha egy utópisztikus társadalom faladatairól szólna.

30 évvel ezelőtt még sokan érdeklődéssel jóízűen olvastak, Hankisst, vagy Moldovát, vagy másokat, szóval olyan társadalmi írásokat, amin gondolkodni kell. Ma már nincs ilyen.

Igen, ilyen sokat romlott a társadalmi eszmék, gondolatok világa.

És mit tudok mondani a mai szinten levő embereknek, feltételezve a lehetetlent, hogy azt tömegesen meg is hallgatják: ne adják fel.

Ne adják fel, gondolkozzanak, álljanak ki véleményük mellett, ténykedjenek és az értelmesek, jövőért aggódók keressék egymást. A ténykedésnek két alapútja van: másokon segíteni, ill. a társadalmon javítani, valamint magunkat nevelgetni. A magunk nevelése, melynek alapja, hogy soha ne legyünk elbizakodottak, éppen olyan állandó nehéz feladat, mint a megélhetés, vagy a társadalmon való javítás.

Egyik feladatsorban (1. mások, a család segítése, 2. a társadalom javítása, 3. a mindennapos teendők a megélhetés biztosítása, 4. valamint önmagunk nevelése) sincsenek csoda-megoldások. Mind a négy feladatsor nagyon sok tényezőből áll, és tulajdonképpen mindegyik azzal kezdődik, hogy önmagunkat kell meggyőzni. Vagyis az önmagunk nevelése mindennel összefüggő feladatsor. Vagyis van az alap és van még három fontos feladatsor. A háromból csak azért emelem ki a „a társadalmon való javítás” feladatsort, mert azt mostanában el szokták felejteni. Szóval életünk e fontos részét se hanyagoljuk el.

A  8. ponttal, az igazsággal más írásaimban foglalkozom.

Az egyik oldala, a leginkább a jelenlegi valószínű igazság kiderítése. Itt is elmondható, hogy az igazolt tényeken kívül, az emberi, „emberiségi boldogság” adja a keresés helyes irányát. Vagyis az áll közelebb az igazsághoz (ez a jó igazsága), amely hosszabb távon nagyobb emberiségi boldogságot okoz.

Azt mindenképpen tudni kell, hogy a hamisságnak, ostobaságnak, hazugságnak sokkal nagyobb tere lehetősége van, mint az igazságnak.  Hasonlattal, a céltábla külső körei nagyobb területek, (az állítás nyilai valószínűleg ide csapódnak be), mint az igazság céltáblájának belső köre. Ezt már csak sok tájékozódással, gondolkodással találjuk el.

Az nem biztos, hogy a többség véleménye mindig azonos az igazsággal, de az biztos, hogy a többség véleményének ismerete és figyelembe vétele nélkül nem lehet eljutni a viszonylagos igazsághoz.  A jelenlegi manipulációs világban kétségkívül nehezebb az igazság megtalálása.

A tájékozódósnak, a gondolkodásnak is van tudománya, sajnos az iskolában alig tanítanak belőle.

Az igazságkeresés másik oldala, a nyilvánvaló hamisságok, tévedések, baromságok, hazugságok felismerése és elutasítása. Ennek is van tudománya.

A 9. ponttal (az élet értelmével) kezdtem ezt a nagyobb fejezetet.

És mivel fejezhetném be? Nem mással, mint amivel elkezdetem:

Újra és újra elmondom: sok érdekes fontos dologról lehet, érdemes elgondolkodni, de mindegyik célja szerintem, hogy mások boldogságát segítő morzsákat és ismeretmorzsákat szórjunk szét. 

És velem mi lesz?

Okosan, vagy bután halok meg?

Vagyok annyira okos, hogy tudjam, bután.

Ami nem jelenti azt, hogy ne törekedjek az igazságra, a tudásra, de nem a halál miatt, hanem a hasznos élet miatt.

Ember vagyok, tehát kavarognak bennem a gondolatok érzelmek. Én nem világosodtam meg, mint Buddha, nem jutottam a bölcs nyugodt megértés állapotába. 

Kételyek és elkeseredések gyötörnek.

Kétségtelenül a becsvágy is az elégedetlenség is gyötör.

Az országom jövője sem biztató.

A családom jövője bizonytalan, egyik fele talán-lehetségesen boldog, sikeres lesz. Másik fele, talán-talán boldog. 

Az emberiség a társadalom szempontjából kevés reményt látok.

Magyarország valószínűleg sokáig évtizedekig egyfajta mocsári állapotba lesz. Félig meddig már most is abban van.

Milyen volt életem?  - mint a legtöbb ember ezt sem tudom pontosan.  Azt gondolom a szerencsém egy kevéssel átlag alatti, vagyis a sorstól nem kaptam borzalmas adottságokat, körülményeket, de azért az átlagnál egy kevéssel kevesebb jót és egy kevéssel több rosszat kaptam. De azért, ez eddig nem volt egy tragikus élet.

Néha eszembe jut ama gondolat, hogy a sors minden ember vonatkozásában kijelöli az életutat és vele a feladatokat is. Szóval lehet, hogy az én sorsom (szerencsém), pl. hogy ezzel a külsővel, ebben az országban, ebbe a családba születtem, nem véletlen, - ebből az egészből ki kellett volna hámoznom az én speciális feladataimat. Gondolom azokat a feladatokat, amelyek hasznosak az emberek számára. Ha így is van, nem sokat számít, főleg így utólag.  Azért se számít, mert én mindenképpen az emberek a családom számára hasznosan akartam élni. Nem mondom, hogy borzalmasan megerőltettem volna magam, de azért igyekeztem. Abban azért reménykedem, hogy több tiszta vizet öntöttem az élet hatalmas folyójába, mint amennyit abból elkoszoltam.  Hogy önérdemből valamivel többet tettem le a nagy asztalra, mint amit onnan elvettem. Hogy elszórtam olyan igazságmorzsákat, melyek valakik számára hasznos tápláló volt.

Velem mi lesz, pl. a halálom után? Nem tudom, csak nagyon halvány sejtelmeim, reményeim vannak.  Talán kis eséllyel lesz - valamilyen, nem kellemetlen, -  halál utáni létem.

Ahogy mondani szokták a remény nem hal meg.

Minden értelmes, társadalmilag intelligens ember megalakítja a maga vallását, ideológiáját.

Csak ezek döntő többsége ismeretlen marad, magára az alapító személyre nyilván hat, de a társadalmat, a világot csak nagyon gyengén halványan alakítja.

A vallások ideológiák nem az emberek által élnek, hanem a gondolatok által.

Ha az én vallásom, ideológiám valamilyen csoda folytán közismert (köz-nyilvános) lenne, akkor azt a „boldogságfejlődés” vallásának nevezném el.

1. Legfontosabb a társadalomfejlődés, de nem mindegy milyen irányba: A békesség, az igazságosság, a demokrácia, az értelmesedés, az egészséges test, egészséges lélek, az egészséges természet, az egészséges utódnemzés irányába kell fejlődni.

(De a boldogságot az örömökkel teli, a fájdalmakban, szenvedésekben szűkölködő életet is növelni, erősíteni kell.  Ami a fájdalom, boldogtalanság szenvedés esetében nyilván csökkentést, gyengítést jelent. A két irány, kölcsönhatásban van, vagyis a boldogságot csak úgy lehet növelni, ha összekötjük a pozitív igényekkel.

A társadalomfejlődést nyilván hosszabb távon kell nézni, de nem szabad a hamis ígérgetés hibájába esni. Hosszabb távon, reálisan, értelmesen, logikusan – ezek a legfőbb irányadók.)

Korunk legfontosabb parancsai a tízparancsolaton felül, melyet csak a paráználkodás tekintetében kell újra- értelmezni, hogy:

2. Ne hazudj és mások hazugságait se nézd el. Kiváltképp pedig ne nézd el a közéleti média és politikusi hazugságokat, ferdítéseket, manipulációkat. A köztudatot elhomályosító félrevezető közlést, tartsd komoly bűnnek, a közromlás alapjának – mert valójában is az. Tájékozódj széleskörűen, csak leellenőrzött átgondolt információt fogadj el.

3. Tartsd a társadalomfejlődést, a demokrácia irányú fejlődést, boldogulást, még a saját egyéni, még a család fejlődésénél, boldogulásánál is fél fokkal fontosabbnak.

4.A fejlődésre az újra való törekvés,- legyen az technikai, tudományos, társadalmi, - az egyik legfontosabb emberi, társadalmi érték, de a bevezetés, használat sok csapdát rejthet magában. Ezért a bevezetést, használatot a jelenleginél alaposabb vizsgálatnak kell megelőzni, és addig kell fejleszteni, amíg minden kétség, eltűnik.

5. Gyermeknemzés, gyermeknevelés nélkül nem lesz teljes az életed.  A gyerek érdekében és a társadalom érdekében tegyél meg mindent, hogy egészséges gyermeked szülessen, - harmincöt éves kor felett ne vállalj gyermeket.

6. Élj boldogan szabadon, de a demokrácia fegyelmét, a közhasznosság fegyelmét, az egészséges utódnemzés, gyereknevelés fegyelmét be kell tartanod.

7. Ne várj mindent az államtól, a közösségtől.  Fejleszd logikus gondolkodásod, önkontrollal próbáld meg negatív érzésed, érzelmeid, igényeid csökkenteni, -  békés küzdelmeddel, támogatásoddal járulj hozzá a társadalom jó irányú haladásához.

8. Próbálj olyan vezetést, vezetésjelöltet támogatni (felkészülve hogy idővel, átvernek, megváltoznak), amely a potenciális vezetések közül, a leginkább demokratikus, őszinte, legkevésbé hatalomvágyó, karrierista, viszont bölcs, és jóérzésű. Az igazi demokrácia, a közvetlen demokrácia kialakítását közvetlenül is támogasd. Vesd meg a demokráciaellenes eszméket, olyanokat, mint pl. a rasszizmus, nacionalizmus, diktatúra elfogadás.

A fentiek az egyszeri állampolgár feladatai.

Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a nép az egyszeri ember csapdahelyzetben van.

Egyfelől, egy valódi rendszerváltást a jelen helyzetben, csakis a vezetés, a politikai osztály, az uralkodó osztály tudna  végrehajtani, de nem könnyen. Több száz fontosabb feladat-végrehajtás által át kellene szervezni a társadalmat, azon belül is elsősorban az oktatást. Ez még akkor is nehéz és hosszadalmas lenne, ha a politikai akarat egyértelműen meglenne. Viszont nincs meg, sőt a vezetés természetes érdeke: demokrácia-bagatellizálás, demokrácia-csökkentés.

Így maradna az, hogy akkor a nép saját maga újítsa meg a társadalmat. De azt úgy kellene a vezetés ellenében megtenni, hogy jelenleg átlagosan az ilyen irányú akarata és tudása szinte nulla.  Szóval ha valamilyen csoda folytán az fenti nyolc pontot a nép többsége mint fontos cél feladatot elfogadná (jelenleg nem ismeri), akkor is kétséges lenne a helyzete, hiszen a vezetés, még a színvonalasabb  vezetés is inkább gátolná.

A történelem során azért hullámzóan létrejött egy gyenge demokratizálódás.  Azokban az évekbe helyzetekben jött létre, amikor egy nagy katarzis után az új vezetés és a nép is valamennyire megvilágosodott, és ebből kijött egy kevés fejlődés és demokratizálódás. Ezek voltak a történelem áldott állapotai. Amúgy a forradalmak nagyobb része is elbukott rendszerváltás szempontjából.  Legfeljebb azért voltak sikeresek, mert a későbbi vezetés elgondolkodott: lehet hogy kidobnak az ablakon? - vagy lelőnek, vagy fölakasztanak?  De már a harmadik turnus elfelejtette.

Most nagyon messze van a megvilágosodott időszak, kor helyzet. Most még csak a katarzis felé megyünk. De lehet, hogy ebből a katarzisból már nem lesz kilábalás.