Orbán mániái és Magyarország romlása.

Több fajta, féle diktatúra van, pl. puha és kemény. Az erőszak aránya szerint is lehet kategorizálni. A nép birkásítása milyen arányban történik erőszakos módszerekkel, és milyen arányban átveréssel, manipulációval.   Sokan csak azt vélik diktatúrának, amelyben sok az erőszak (besúgás, rendőri zaklatás börtön, stb.), valójában ez egy maradi kevésbé hatékony birkásítási módszer. A propaganda, átverés, manipuláció egy sokkal hatékonyabb módszer, több embert képes birkásítani. Tehát egyrészt a birkásításai módszer, illetve annak aránya határozza meg a diktatúra fajtáját, rangsorát.

Viszont van a diktatúrának egy másik jellemzője; a népi döntés, a népakarat valódi erőssége.  A diktatúrák besorolását legjobban az határozza meg, hogy a fontos döntéseket mennyi ember hozza meg, és azok mennyire szakemberek. Nyilvánvalóan minél kevesebb ember dönt, és azok is csak nyalás-szakemberek, annál jobban érvényesül a hatalomérdek, kevésbé a népérdek és a kollektív bölcsesség, vagyis annál nagyobb diktatúráról beszélhetünk.

Ebben a tekintetben akár egy keményebb diktátor is lehet  viszonylag okosabb (hasznosabb demokratikusabb), úgy hogy hozzáértő netán kritikus alvezéreket választ, és azután rájuk bízza a kormányzás nagyobb részét.

Magyarország pontosabban Orbán nem ezt az utat választotta. Ő kifejezetten szeret minden fontos kérdést maga eldönteni, vagyis alvezéreit, csapatát a bólogató-képesség szempontjából válogatja össze. A döntéshozási szakemberszám-hiány szempontjából Magyarország igen csak ott van a diktatúrák élmezőnyében. „Én világész vezető döntök el mindent” szempontból magyar-hon egy erős diktatúra, annak ellenére, hogy kevesebb az erőszak és több az átverés.

Magyar-honban lényegében az történik, ami a kövér zsarnok zavaros agyába beakad. (Itt most az alvezérek a támogatók és a birka nép felelősségére nem térek ki, de nyilvánvaló a sárosság.)

A sok mániából, itt a három, magyar-honra legártalmasabb zavaros  Orbán-mániát taglalom.

1. A demokrácia utálatának mániája.

De hát ez természetes, egy zsarnok miért is szeretné a demokráciát. Mondhatjuk a hatalommániás természetesen egyben demokrácia-fóbiás. A zsarnoki jellemű alak természetesen a lelke mélyén lenézi, megveti a népet, bár hajlamos magának is hazudni. De azért a demokrácia utálat  szempontjából is lenne egy szerényebb legalább a látszatra adó alternatíva. Valójában ez a mániája a leginkább ártalmas, ebből ered minden más mánia.

2. „A nyugat hanyatlik, keleten a jövő” féligazság kiegészítve „mindent felrúgva is nekem lesz igazam” mániával. 

Nem kell sok ész, hogy az ember észrevegye  a nyugati demokráciák fejlődése megállt, a rengeteg hazugság, manipuláció rohasztó hatása látható, érezhető. De még így is fél fokkal demokratikusabb fejlettebb politikai rendszerek a liberális demokráciák, mint a keleti diktatúrák, mint pl. Kína rendszere.  Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a Keleti diktatúrák, elsősorban Kína technikailag, gazdaságilag, katonailag tehát hatalmilag fejlődik, amíg a nyugati demokráciák ebből a szempontból is stagnálnak. Ebből, ha csak a jelen tendenciáját nézzük, valóban az jön ki, hogy a 21. században egy viszonylag diktatórikus, hadakozó világban, a keleti diktatúrák, illetve Kína lesz a meghatározó nagyhatalom. Az nem probléma, ha mindezt Orbán látja. Orbán vonzódását a keleti diktatúrákhoz az is fokozza, hogy zsarnoki természetének ezek a diktatúrák rendszerek sokkal inkább megfelelnek. Orbánnak még a stagnáló nyugati demokrácia is sok, ő még többet szeretne hazudozni, manipulálni, mint a nyugati politikus társai.  Ezért Orbán keleti vonzódása túlzott, nagyobb, mint amit józan ész diktálna. Erre jön rá, hogy Orbán „mindent felrúgva is nekem lesz igazam” mániával, illetve stílusával. Vagyis Orbán nem úgy viselkedik a nemzetközi világban, pl. az EU-ban, mint egy geopolitikai realitásokat figyelembe vevő, diplomatikus politikus, hanem úgy, mint egy rafkós galeri-tag, zsarol, harcol, fölösleges ellenségeket szerez, élesen durván politizál. Persze ez is a zsarnoki természetéből ered. Tehát ha lenne is részigazság abban, amit mond, pl. az Ukrán háborúval kapcsolatban, pl. a migránsokkal kapcsolatban, pl. Kínával kapcsolatban, ezeket olyan aránytalan mértékben, stílusban közli, teszi, hogy árt vele Magyarországnak. Általában lenézik, kirekesztik, nemcsak Orbánt, de a magyarokat is.

3.  „A rángatás nem árt a gazdaságnak, szuper-ötleteim gyors bevezetése a megoldás” orbáni mánia.

Sajnos a gazdaságot is Orbán irányítja, pedig ha valamihez nagyon nem ért, az a gazdaság.

Jogi egyetemet végzett, soha nem dolgozott, nincs semmiféle üzleti, piaci tapasztalata, annyit sem gazdálkodott önállóan, mint egy háziasszony.

Nem tudni, hogy a gazdasági nézetei honnan jöttek, hogy akadtak az agyába, de néhány kivételtől eltekintve hatalmas károkat okoznak. A gazdasági nézetei is olyan „gyerünk, semmi óvatosság, én mindent tudok” stílusúak.  Talán a legártalmasabb, hogy nem ismeri el, a helyes közgazdálkodás az egyensúlyok, és a fokozatos tervezett építkezés művészete - ebben Orbán nem hisz ezt mutatják nyilatkozatai és intézkedései is.  Az is baj, hogy úgy szórja a nemzet pénzét, mintha az a fán teremne. Neki, akinek csak úgy hatalmába kerültek ezermilliárdok, valóban úgy tűnhet, hogy vannak pénztermő fák.

De mint említettem, nagyobb baj, hogy nem hisz a fokozatos innovációra, oktatásra, egészségre, igazságos versenyre, euróra (pénzügyi stabilitásra) épülő egyensúlyi növekedésben, ellenben a zsarnoki büszkesége, látványos, gyors, GDP-ben kimutatható növekedést látna. 

Többen "hozzáértők" azt gondolhatják a tervezett gazdaság és a piacgazdaság kizárja egymást.   Ha ügyesen nem erőszakkal, csak motiválva tereli az állam a piacgazdaságot (becsületes versenygazdaságot), és ha ez arányos, nem rángatott, akkor a két gazdasági rendszer, valamint az állam és a magángazdaság előnyösen ötvöződhet. Ha aránytalan, rángatott, és becstelen akkor előnytelenül keveredik.

A lényeg az, hogy csak ezzel az egy baromságával, azzal hogy állandóan rángatja a szabályozást, a pénzt, a gazdasági stratégiát, recesszióba süllyeszti a magyar gazdaságot, és úgy néz ki, abban is tartja.

Tulajdonképpen ez a szomorú, de igaz elemzés arról szól, hogy emberek kerüljétek el a diktatúrát, a zsarnok vezetőket. Mert ha  a zsarnok, egyszer, mint a féreg befurakodik a magházba, akkor biztosan elrohad a gyümölcs.