Új feltérképezési módszert fejlesztettem ki. A Nolli reneszánsz feltérképezési módszereiből (Róma terve) kiindulva meg kell különböztetni a stratégiai és közös épületek képviseletének részletességét. Ez jól integrálható a mai stratégiai tervezésbe, amelyben nem kezelnek minden területet egyenlően, hanem a stratégiai szerepük függvényében. A fizikai térben újabb térképezési koncepciók támogatják ezt a megközelítést. Ilyenek az 1960-as évektől: Kevin Lynch megközelítése (1960) és Guy Debord's derivé (1955). Ezek a katasztrófák utáni újjáépítés szempontjából fontosak, az örökségi élőhely mentális térképének megtartása, a modernista környékek katasztrófáinak rekonstrukciójának elemzése szempontjábol megtörtént a doktori munka során (Bostenaru, 2012). A mentális térkép a falvak településtörténete és Nagykároly városa, valamint a projekt során végzett területkutatás elemzése alapján lessz meghatározva.

Kutatásomban a földrengések hatását két különböző földrajzi mérlegre, az épület és a zóna (szomszédság) területeire gyakoroltam, amely fraktál elvek szerint az egész részét képezi. Az egyik skálán megtanult tanulságok regressziós eljárás során következményekhez vezetnek. A mostani munkában a sváb falvak földrajzi elhelyezkedésével megközelítem ezeket a kölcsönös függőségekel Nagykárolyban, Szatmár megyében, Romániában.

Meghatároztam a különbséget a földrengésmérés és a szeizmológia hagyományos feltérképezése között, amely a közös épületekre jellemző technikai tényezőket és az érintett épített környezet építészeti értékének védelmi állapotát jelenti a javasolt megközelítésben - amely az egyházak reprezentatív épületét tartja számon. A városi környezetben korábban kipróbált digitális ábrázolási módokat (a két világháború közötti, Romániában tervezett Magheru Boulevard központi városi területére) kell igazítani az új regionális tervezés skálájához.

Kutatásom során mind az épületek szerkezetére és a szeizmológiára, mind pedig az épületek építészeti értékével kapcsolatos történelmi tanulmányokra mindkét technikai adatot és módszert alkalmazok. A kettő közötti kölcsönös függés figyelemre méltó, ezért szuperpozíció szükséges. Nagykároly város és a környező falvak számára a templomok és a budapesti központok történeti archívumai tartalmazzák a földrengés után felújított templomok kárára vonatkozó adatokat. Megbeszéltem a térség fejlődését egy olyan művészettörténészel, aki a Károlyiak épitésezete témájában doktorált (Bara, 2013). A templomok által szenvedett kár valamint a sérülékenység megállapítása Sergio Lagomarsino makroelemek módszerével értékelhető, és így a városi skála párbeszédét eredményezik a települések épített környezetét érintő szinten. A makroelemek azonosításának módszere a strukturális mechanika és a statisztikák közötti párbeszéd eredménye.

A módszert a templomok szintjén alkalmazták, a Kevin Lynch és Debord 1960-as évek elmélete és az 1980-as évek stratégiai tervezésének elvei szerint, a közös épületek figyelembe vétele helyett a makroszeizmikus intenzitás meghatározására, mint a Zsíros (1983)-i szeizmológiai tanulmányaiba az 1981-es Érmellék-földrengésröl. A fent említett tanulmányok elősegítik a városi tanulmányokat a nem egyenlően kezelt területeken, mivel hogy a relevánsabbat részletesebben kezelik, mint kísérleti projekteket a többi részre, beleértve az általuk örökölt memóriainformációkat is.

Mindazonáltal bemutatom a svábok (a német bevándorlók) közös építésének modelljét is, a World Housing Encyclopedia modell után - amely szintén a Bánát-földrengések által érintett épületekkel közös.