Kincs

Emléked már oly ódonan aranylik...

S ha este véle búsan bíbelődöm,

Már úgy csillantja lelkem, mint nagy, antik

Gyűrűjét agg kéz, reszketőn, tünődőn...

Forgatná még a bűvös gyűrűt bágyadt

Lelkem, s várná, hogy mint gigászi szolgák

Jelenjenek elém a régi vágyak,

De egy se jő már, s nem röpítnek hozzád...

S egy este majd, míg úgy mered sötéten

Rám sok nyűtt emlék, mint hol búsan éltem,

Tört bútorok az olcsó, vak szobákban,

Lelankad lelkem karja bánatában,

A kincs kisiklik ájult ujja közzül

S setét lomok közt lassan messzegördül...

Emléked már oly ódonan aranylik...

S ha este véle búsan bíbelődöm

Már úgy csillantja lelkem, mint nagy, antik

Gyűrűjét agg kéz, reszketőn s tünődőn...

Forgatná még a bűvös gyűrűt bágyadt

Lelkem s várná, hogy mint gigászi szolgák

Jelenjenek elém a régi vágyak:

De egy se jő már s nem röpítnek hozzád...

S egy este majd, még úgy mered setéten

Rám sok nyűtt emlék, mint hol búsan éltem:

Tört bútorok az olcsó s vak szobákban,

Lelankad lelkem karja bánatában

S a kincs kisiklik ájult ujja közzül

S sötét lomok közt lassan messzegördül...