A Nyugat

A 20. század eleji Magyarország pezsgő szellemi életében sorra alapították a lapokat, szinte minden évben új irodalmi folyóirat indult. A Nyugat közvetlen előzményeinek tekinthető lapokban összegyűlt, évről évre formálódott a Nyugat kezdő gárdája, Osvát Ernő, Ignotus, Fenyő Miksa, Ady Endre, Hatvany Lajos, Kaffka Margit, Gellért Oszkár. Hajnalba nyúló kávéházi beszélgetések során határozták el a Nyugat elindítását. A főszerkesztői posztra a progresszív nézeteiről ismert, már tapasztalt Ignotust kérték fel.

1908. január 1-jén indult útjára az új irodalmi és kritikai folyóirat; első főszerkesztője Ignotus, szerkesztője Fenyő Miksa és Osvát Ernő voltak. A szellemi irányító valójában - amíg élt - Osvát volt, aki egyetlen lapaljnyi megjegyzéstől eltekintve sohasem írt a lapban. Puritán jelleme, elvhűsége, megvesztegethetetlensége, értéktisztelete az új magyar irodalom bírájává tette. Szerkesztői elve: a tehetség mindenek előtt. Szellemi függetlenséget hirdetett és a művészet önmagáért való nagyszerűségében hitt (l’art pour l’art).

A Nyugat a haladó polgári gondolkodás szabad szellemű orgánuma volt. Irodalmi és művészeti liberalizmust hirdettek meg a későbbi szerkesztők is. A századelő sokszínű művészeti stílusirányzatai találtak otthonra benne. Az aktuálpolitikai irányzattól mindig távol tartotta magát, a szellemi élet és a művészet szabadságát hirdetve sohasem vált rövid életű eszmék hirdetőjévé.

„A Nyugatot ellenségei tették elterjedtté, érdekessé, figyelemreméltóvá” – emlékezett vissza az indulásra Krúdy Gyula 1926-ban. A konzervatív irodalmi köröknek a „modernekre” zúduló támadásával mit sem törődve csatlakoztak a folyóirathoz azok a tehetséges fiatalok, Móricz, Babits, Kosztolányi, Karinthy, Füst Milán, Tóth Árpád, akik később e hasábokon váltak a magyar irodalom meghatározó alkotóivá.

A folyóirat mindig mecénásokra szorult, támogató segítség nélkül létre se jöhetett volna. Meglepően alacsony, néha csak háromszáz, többnyire hat-nyolcszáz példányban jelent meg. A harmincas évek legelején lépte át csupán a bűvös, kétezres határt. Szellemi kisugárzása azonban annál jelentősebb volt.

1929-ben, Osvát Ernő öngyilkossága után a szerkesztést Móricz Zsigmond és Babits Mihály, 1933-tól pedig Babits előbb Gellért Oszkárral, majd 1939-től egyedül vitte tovább.

A Nyugat 33 év után, 1941 augusztusában Babits Mihály halálával szűnt meg. A nevére szóló lapengedély megújításához a hatóságok nem járultak hozzá. Azonban Illyés Gyula vezetésével azonos formában, csak épp Magyar Csillag néven 1944-ig mégis tovább élt a Nyugat.

Címlapján Beck Ö. Fülöp Mikes Kelemen emlékérméjének fotómásolata szerepelt.