Krimi és utópia
mindkét műfaj: intellektuális kaland eredménye (a fikcióban való elmerülés kizárólag intellektuális – ettől határműfaj)
krimi: fejtörő
utópia: államelmélet, társadalomfilozófia
a hős és az elbeszélő viszonya hierarchikus, de ellentétesen:
krimi: az elbeszélő fafej a detektívhez képest – csak így elég izgalmas az olvasó számára, nincsen túlzottan vezetve a történetben, jobban mondva annak megfejtésében – magára van utalva, övé a sikerélmény is
utópia: az elbeszélő lényeglátóbb és elméletibb megközelítésű, mint a főhős (utazó) – csak így elég tanulságos az olvasó számára, a gyakorlat és a konkrétumok felől el van vezetve az elméletig és az általánosságig
antiutópia: a hős a világon belül él, fokozatosan ébred rá az élet, az állam, a politikai-társadalmi rendszer, a világ negatívumaira, embertelen voltára.
utópiák:
vágyottság és megvalósíthatóság ellentéte
pozitív utópia: vágyott, de nem megvalósítható
negatív utópia: megvalósulóban lévő, de nem vágyott!
a hajdani utópia (Morus, Campanella) a későbbi korok számára disztópia lehet (azóta elért társadalmi vívmányokat visszavon)
A világ minősége az utópiaváltozatokban:
utópia: véletlenül megtalált, szándékosan meg sem található, elzárt hely (pl. sziget); a jelen valóságtól lényegében különböző társadalmat, államot mutat be mint ideálisat
disztópia: a jelen tendenciák folytatásának meghúzásával, szerves fejlődést feltételez a jelen valóság és a jövőbeli negatív világ között
cyberpunk: a jövőbeli állam és társadalom nem a nemzeten alapul, hanem cégeken
A hőstípus a krimiváltozatokban:
krimi: a detektív szörnypusztító hérosz: a törvénytelenséget számolja fel, az erkölcstelen / etikátlan ember, a bűnöző, a törvények áthágója, a gyilkos legyőzője.
hardboil: az erkölcstelenség a detektívet is eléri – vagy úgy, hogy ő is erkölcstelen, vagy úgy, hogy belefásult-kiábrándult-kiégett, már nem lelkesíti a héroszi feladat.