Eredete:
Mint műfaj a 20. században alakult ki, nemcsak az irodalomban, hanem az ipar- és képzőművészetben is. A regénytípus elterjedése J.R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című trilógiájának köszönhető. Gyökereit megtalálhatjuk a mesékben, mítoszokban. A romantika korának a fantáziát előtérbe helyező hozzáállása jó táptalaja volt a fantasytörténetek megjelenésének.
Ezekben a művekben az egész regényvilágot átszövi a sajátos kitalált világ (saját mitológiák), a fikció megtörésének semmilyen módját nem tolerálja a szöveg. A legtöbb fantasyra jellemző a jó és rossz összecsapása.
A fantasy regény jellemzői: mitikus tartalom, irreális történet; az archaikus nyelvezet, középkori környezet, a másodlagos világ, heroikus kalandok. A szereplők emberfeletti képességekkel rendelkeznek, vagy sok esetben nem is emberek. Ennek azonban nem a technikai fejlődés az oka (mint a sci-fi regényekben), hanem az a háttér (mitológia), amit a regényíró fantáziája teremt. A megjelenített cselekmény mellett-mögött az olvasónak állandóan reflektálnia kell arra a kitalált világra, melyben a szerző fantáziája határozza meg a kulturális, történelmi, földrajzi tudásanyagot. Ennek érdekében a csodás-fiktív szövegen belül a realista prózatechnika dominál (pl. helyszínek, szereplők leírása, szójegyzékek, névmagyarázatok, függelékek).
Példák:
C. S. Lewis: Narnia krónikái
Michael Ende: Végtelen történet
R. R. J. Tolkien: A babó, A Gyűrűk Ura
J. K. Rawlins Harry Potter-regényei
Stephenie Meyer: Alkonyat-regények
R. E. Howard: Conan, a barbár
M.A.G.U.S.-regények
Wayne Chapman (=Gáspár András és Novák Csanád): Karnevál
Dale Avery (Nyulászi Zsolt): A renegát
Forrás: