érveléstanítás, lényeglátás, hol a hiba/kulcs, tévhitek cáfolata

(Közkeletű) tévhitek megcáfolása, a cáfolat levezetése, az ellenérvek bemutatása jó lenne. "vigyázz, mert becsapnak-átvernek/manipulálnak" példákat bemutatni. Én szívesen olvasnék ilyeneket, érdekes és fejleszti a logikus, kritikus (önálló) gondolkodást. Aki ezt tanítja, akarja gyerekénél, magánál, itt találhat remek példákat.

Hol a hiba, pontosan honnan nem értünk egyet, mit értünk máshogyan?

Felnőtteknek is. Iskolásoknak is. Szokták mondani, h az államnak-hatalomnak az az érdeke, h manipulálható, önálló és kritikus gondolkodásra képtelen fogyasztó(gépe)i legyenek. Hát aki szeretne ez ellen tenni is valamit, tegyen hozzá valamit e honlaphoz.

Elemezve állatorvosi lovakon, h hol volt a csúsztatás/félreértés; mik a visszatérő technikák a becsapásra. Tkp. megtanítana profi példákon, hogyan ismerjük fel a (rafinált) csúsztatásokat. Egy gyűjtemény "logical fallacies"-ből vagy "fallacious arguments"-ből.

Ki tud a legvilágosabban, legérthetőbben, leglényegretapintóbban kifejteni, rámutatni, hol a hiba, szemléleti fordulatot okozni? Mint egy logikai feladatnak is szokott lenni egy kulcseleme: akinek azt elmondják, onnantól már érti az egészet, csak arra rájönni, rámutatni, az a kunszt. + Ki tudja ezt úgy leírni, h meg is értsék (+ne okozzon pszichés ellenállást, meg-se-hallást, hanem tapintatos, befogadható, emészthető legyen, ne veszítse el az önbecsülését a kritizált, ne traumatizálja, hanem fejlődjön tőle)?: versenyeznek a beküldött írások, az olvasók értékelik őket.

Legyen tartalom, nemíró olvasóként is érdemes legyen áttanulmányozni. Nagyon tanulságos legyen, ami után azt mondja vki, h hát ez remek, tényleg át tudtam tekinteni remek érveket.

Hasonlók:

https://yourlogicalfallacyis.com

http://a.te.ervelesi.hibad.hu

http://www.uni-miskolc.hu/~bolantro/informalis/tartalom.html

Disputa-Vitakultúra (Az érvelés elsajátítása játékosan)

publiq.hu

urbanlegends.hu

mediatudor.hu

A kognitív terápia rendszerezte a gyakori kognitív hibákat:

Dichotóm gondolkodás: a dolgok vagy feketék vagy fehérek (minden vagy semmi) (az árnyalt kép meghaladja a képességeit, csak egyszerű válaszokat akar/bír, együgyű, erőteljessége akar)
túláltalánosítás (mindig, soha)
korai következtetés
"kell" típusú állítás
érzelmi logika
wishful thinking
Szelektivitás, szűrés: az eseményeknek csak bizonyos vonatkozásai kapnak hangsúlyt, általában a kedvezőtlenek (pozitívum diszkvalifikálása, negatív szűrő), az általánosnak ellentmondó kivételek elhanyagolása
Perszonalizáció: amikor az ember ok nélkül saját magához kapcsol negatív eseményeket
szándékosság hite (azért csinálta, mert az volt a szándéka, hogy ...), kiderítéstől, megkérdezéstől elzárkózás
Felnagyítás vagy lekicsinyítés (magnifikáció vagy minimizáció): bizonyos események, tényezők, okok fontosságának torzítása
- címkézés.

címkézés: pl. puhány vagy gyengéd; őrült és/vagy korszakalkotóan újszerű; ha szeretem őt, akkor jót feltételezek róla, ha nem-szeretem, akkor a rosszabbik nézetet. Vagy mint a politikai propaganda, marketing: érdekem, hogy jónak/rossznak állítsam be (magam és/vagy mások előtt): branding/ karaktergyilkolás; Másik címkézés: mindenki, akinek az álláspontja az enyémnél errébb van egy skálán, a skála egyik végének jelzőjét ragasztom, akié meg az enyémnél arrébb van, azt a skála másik végének jelzőjével címkézem.

A középkori filozófia néhány érdekes, fordulatos, zseniális vitáját remekül fel lehetne dolgozni: vita rekonstrukció.

Az volt a disputatio, (élőszóban és írásművek) bevett felépítése (kb. így emlékszem:)

a kérdésről, a dilemma egyik útjáról mit mondtak tekintélyek,
az ellenkezőjét, a másik ágat vallók mit mondtak,
mi a mi megoldásunk ("sed contra, ezzel szemben azt kell mondjuk, h"), (általában szintézisünk)
sorra megválaszoljuk, h kivel szemben miért van igazunk (megvédjük álláspontunkat velük szemben) -mit értettek máshogy, miért értették félre egymást, mit nem vettek figyelembe, ami miatt nem értünk egyet velük.

A tanító, egyértelmű résztől élesen elkülönítve haladóknak gyakorlási lehetőség is lehetne, de itt már vitatható kérdésekről:

a látogatók által beírt (társadalmi) innovációkat, ötleteket, javaslatokat megvitatni, kritkus, kritzálható, kidolgozatlan, buktató pontjaira rámutatni.

Világjobbító ötletesek ide. Reformerek és biofarmerek, forradalmárok és irodalmárok, jöjjetek, írjatok.

Firefox can't find the server at www.ervtanito.hu (szójáték a tévtanítóval szemben)

Az érvelési hibák egy része (szigorú) logikai hiba, de van inkább kommunikációs hiba (pl. félreérthető), aljas hiba is (szándékosan nem igazságkeresés, hanem átverés, manipulálás, megvezetést, tévedésbe ejtés, hamis sugallás, csúsztatás).

Fontos megkülönböztetni, h mi az, amivel csak az a baj, h nem biztos alap, csak valószínűsít, csak korrelál, de ha hiányos informáltsági helyzetben dönteni kell, akkor egy kicsi értéke azért van, hétköznapi használatra (nem kétséget kizáró bizonyosságot igénylő ügyben) általában megéri használni, és mi az, amit sosem szabad használni, (ön)becsapás, rosszra vezet. Pl. az elszólások, szóválasztás mögött okot feltételezni: gyakran beigazolódik, néha tényleg véletlen. Ha nem használjuk fel a gyanús jeleket, hanem csak a megdönthetetlen bizonyítékokat, akkor megfosztjuk magunkat egy várható érték javítástól. Pl. ha párterápián azt mondja (bármire) a terapeuta, h 'majd elválik', nem pedig azt, h 'majd eldől', akkor könnyen levonhatja azt a nem teljesen alaptalan következtetést a páciens, h a terapeuta szerint jobb lenne ha elválnának, ill. h azt gondolja róluk, h ők el fognak válni. Ez egy asszociáció, bármire mondhatta a terapeuta, egy primitív gondolkodás mégis összekapcsolja; annyi emlék megmarad, h azt mondta, h elválik, a szövegkörnyezet meg nem. Mint keresési találat, amit nem érdekel az sem, ha volt egy "nem" szócska is.

Az érvelések egy jelentős részénél az a probléma, h kimondatlan (és vitatható/téves) elemeket is használ. Tehát nem a kimondott részekben van a hiba, azok önmagukban fennállnak, csak a következtetést lenne szabad levonni, az már megalapozatlan. Pl. gyakori, h egy skálán helyezkednek el a lehetséges, választható értékek (pl. mennyit költsünk ...re, mennyire vállaljak (több) kockázatot mennyi(vel több) nyereség, kisebb költség reményében (bízzak vagy macerásan ellenőrizgessek, prudens-bizalmatlan legyek)). Itt mindenki elmondhatja, h melyik véglet felé elmozdulás milyen hátránnyal jár. A jelenlegi szinthez képest egy adott mértékű elmozdulást nem indokol egy szempont emlegetése (miért pont annyi legyen, miért nem még több?). Ezzel valójában azt akarhatja kifejezni aki mondja, h szerinte azt a szempontot nagyobb súllyal kéne figyelembe venni, vagy h a valóság és a jövőre vonatkozó helyes várakozás inkább ... Tehát tkp. nem egy indoklás történik (mert Az indoklás mondjuk egy komplett ingatlan értékbecslési tanulmány), hanem csak egy állítás, h szerinte mi lenne jobb szint és egy utalás arra, h szerinte hol van a helytelen értékelés a másik/sokak értékelésében, mely téren lát ő más értéket, miről érdemes vitatkozniuk.

Én nagyon nem szeretem, amikor egy érvelős oldalon nem-értően, nem-konstruktívan, nem a gondolatmagot értékelően állnak a szerzők a példáikhoz. Kedvem van egy az érvelési hibákat leíró oldalakat javítgatni-fejlesztgetni.

Világosabb, konstruktívabb-hatékonyabb azt mondani, h (Szerintem) Hasonlat túlerőltetés az, h ..., mint azt mondani, h Nem kéne túlerőltetni, h ... (ugyanis az világos, nem kéne semmit túl..., ez a túl... fogalmából következik, hanem itt a kérdés/állítás az, h ami van, az már túl-e vagy sem.

igaz/hamis helyett: igaz abban az értelemben, hogy …, ugyanakkor nem igaz abban az értelemben, hogy :, félreérthető abban az értelemben, hogy :

pl. Teher alatt (jobban) nő a pálma Sub pondere srescit palma, Ami nem öl meg, az erősít (What does not kill/destroy me/us, makes me/us stronger. Nietzche):

igaz abban az értelemben, h : pl. a rím, időmérték, versforma, terjedelmi korlát (pl. twit, tömörítés, egyszavazás) elő is segíti a kreatív munkát. Van akinél a szerelmi bánat, nélkülözés, traumák motivációt és élményanyagot adnak, ki kell fejezniük (viszont van aki meg pont ezektől leáll, ezek hiányában kezd dolgozni). Lehet, h a zajban élés valakit megőrjít, nem tud fejfájás idején dolgozni, más jellegű teher viszont nem zavarja (pl. Descartes lázasan; laterális gondolkodás: akkor pattan ki a szikra, amikor hagyjuk, ülepedik, tudat alatt áll össze). Vagyis attól is függ, h milyen jellegű a teher és egyénenként is eltérhet a teher típusától függő gátlás/ösztönzés. Van aki tét esetén sokkal jobban teljesít mint tét nélkül, van aki fordítva. Életveszélyben, szeretteinkért olyanra is képesek lehetünk, amire máskor nem (palánkot átugrott, odakoncentrált-intuitíve jól döntött, oroszlánként küzdött - az viszont általános emberi, h váratlan támadáskor a legtöbben annyira se képesek mint normál körülmények közt, hanem lebénulnak - ennyiben van részben vmi abban, h Jobb félni, mint megijedni. Viszont összességében meg nem jobb, attól még, h felismerjük, h mikor lehet igaz, mi van benne. Csakhogy az egy érvelési hiba, h azzal érvelnénk valami mellett, h olyan eset is van, amikor nem ez a vita tárgya, hanem h elég gyakran van-e ilyen és elég nagy-e a különbség abban, h mennyire nagy hátrány lesz az egyik/másik esetben. Tehát hiba csak azzal érvelni, h az egyik esetben életet is lehet veszteni, nagyon súlyos lehet a következmény, mert aki fél, attól még az is meghalhat, attól még az tény marad, h okkal fél, tényleg gyenge, hiába készül, akkor is alulmaradhat. Olyan terhességi szűrővizsgálatot (vagy akkor már) nem végeznek el, aminek hiába lenne akármi az eredménye, akkor is csak ugyanazt tennék: semmit.) Véletlenszerű, rajtam nem múló dologtól hiába félek, ha ezzel nem csökkentem a veszélyt (pl. sorsolás izgulás - mégis izgulunk: miért? miért nem szelektálódott ez ki? talán h arra ösztönözzön, h ne a szerencsétől függjünk, hanem biztosítsuk a biztonságunkat, bele se kerüljünk olyan helyzetbe, ahol izgulnunk kell?). A (csúcs)ragadozóknak kevésbé éri meg félni, mint a növényevőknek, zsákmányállatoknak. Tkp. a gyengéknek megéri félni, ijedősnek lenni (ló, mezei pocok stb.), az szelektálódott ki, h nekik megéri. Tkp. az emberek besorolják magukat azzal, h mi az attitűdjük e mondáshoz. Aki körül lövöldöztek, össze szokott rezzenni - viszont az is igaz, h nem lehet állandóan félni, egy idő után hozzászoknak amennyire tudnak és már kevésbé rezzennek minden zajra. Akit kígyó megmart, a gyíktól is fél.

Misi mókus az örökké termő fák szigetén valóban tunyákat látott. A puhányokhoz képest valóban többre vihetik, akiknek nem mindent toltak a fenekük alá, hanem a maguk erejéből kellett kialakítaniuk vmt, kreativitásukat provokálta ki a felszerelés hiánya, hozzászoktak a kemény munkához és még akkor is így tettek, amikor már elérték azt a gazdagságot, kényelmet, mint más, csak ők már hozzászoktak, hozzáedződtek ehhez. A széltől is féltettek. A háziállatok könnyebben megbetegszenek, mint a vadállatok; az immunrendszert erősítik is a támadások. Ady: nekünk Mohács kell, muszály Herkules. Valós gyakorlat, h bemetszik fák kérgét, h vastagabbá növessze a fa, mint magától tenné, ne gyorsan nőjön nagyra, hanem erősebb legyen; sokféle kultúrnövény többet terem és hosszabb életű ha (szakszerűen) metszik időnként. Az acélt megedzik.

hamis, álságos, átverésre, elaltatásra használják esetenként - abban az értelemben, h :

csak egy kényelmes ürügyet keres vki, h miért nem segít, miért élvezi más küszködését és és általa várt kudarcát (a kudarcban érdekelt).

Van egy optimális szintje a kihívásnak, kelljen felnőnöm, összeszednem magam, akarnom, jelen lennem, koncentrálnom, legyen érdekes, de még épp sikerüljön. Még ne nyomorítson meg, ne bénítson meg, ne adjam fel.

Az lehet, h egy szűrőn csak a nagyon rátermettek mennek át, de ettől még tévedés azt hinni, mintha a szűrő tette volna rátermetté őket - az is lehet, h őket is inkább visszavetette, kimerítette, elfordította a területtől, ez már nekik sem esett jól, a többieket meg akár kifejezetten agyonnyomta, akár egy életre elvette a kedvüket.

a rossz szerepe: ha nem éreznénk fájdalmat (pontosabban, akik nem éreznek fájdalmat a fájdalom ingerületét vivő idegrostjaik, receptoraik hiánya, szakadása miatt, azok élete rövid, veszélyben vannak emiatt. A fájdalom ösztönöz a károsító helyzetek elkerülésére. A logikai csavar ott van, h aki fájdalommentesen szeretne élni, az nem csak úgy érti, h ne érezze a fájdalmat (pedig van), hanem h ne is legyen oka fájdalomra. Párhuzam: a lelkiismeret bűntudatot és ösztönkésztetésnél erősebb gátlást, ezzel fájdalmat tud okozni, de nem lenne jó lelkiismeret nélküliek társaságában élni (és nem is lehet tartósan). A kultúra miért csak rossz közérzetet okozna? Miért nem ad(na) elég erősen örömet is a belátás, a(z egyetértésünkkel találkozó, saját, nem idegen) szabályok szerinti, tiszta élet? (legyen meg a te akaratod). Megoldás (): erősíteni kell a helyes cselekvést, döntést, (erős) jutalom kell: pl. ha csak ma … tiszta maradtam, megtettem amit jónak tartok; győztem! Olyan öröm kell, ami nem csak nárciszikus, h erkölcsös maradtam (ez még savanyú a szőlő játszma is lehet, meg mégiscsak járulhat hozzá valami lemondás-veszteségérzet), hanem az kéne, h a jobb úton maradva valami pozitív, megtörténő eseménynek tudjunk örülni (helyette lett vmi más, ami még jobb is lett, nemcsak a semmi élmény, csak egy ellenálltam-tudat). Pl. nem játszottam, ehelyett azt az időt olvasással és írással töltöttem (mert érdekes volt, magamtól) és tök jól éreztem magam (közben is, nemcsak utána). Tehát úgy lehet a bűnös dolgoktól elvonni gyereket, magamat, h valami élvezetesebbet csinálunk.

boldogság (helyett inkább megelégedettség)=amit kívánunk-akarunk és megvan nekünk / amit kívánunk-akarunk és nincs meg nekünk. A számlálót úgy is érthetjük, h abból amink van, amennyit akarunk (élvezünk, értékelünk) is. 2*2-es négyzet vizuálissá teszi, h mink van/nincs; mit akarunk/közömbös (itt ha vminek a hiányát, az attól mentességet akarjuk, az olyasmi, mint a pozitív akarás). Tudatosíthatjuk, h a számlálón vagy a nevezőn dolgozunk. Egyébként szerint helyesebb kivonást alkalmazni, ahol a 0 ahol épp közömbös, h élünk, és jó lehet rálátni, h azért az egész egyenlege poz. (vagy ha azt mondja a páciens, h negatívnak érzi, akkor fontos figyelmeztetést hoz felszínre ez az eszköz).

Focus your mind on the good versus the lack.

Dilemmák: pl. amikor rosszul vagyunk, kevésbé/nem megyünk a barátainkhoz: pozitív ok: mert nem akarunk energiavámpírok lenni, panaszkodással, bűntudatkel(t)éssel leterhelni őket. egyedül is megoldom (ha sikerül, akkor tényleg jó). negatív/fejletlen motiváció ugyanerre a viselkedésre: ne lásson gyengének, ne sajnáljon. Látszatom fenntartása kell (ha előttük fenntartom, akkor magam előtt is jobban fenn tudom tartani, még reménykedem, h gyorsan kimászom belőle és észre sem fogják venni; bizonyíték, h még nem (egészen) omlottam össze, de ha előttük megmutatom, akkor magam is kénytelen leszek összeomlani, szembenézni a helyzettel (tagadás fázisából a beismerés-kétségbeesés, megtört szív fázisába átmennem fájdalmas).

megtört szív - (v)érző szív

„Félek elmondani, hogy ki vagyok én, mert lehetséges, hogy nem fog tetszeni neked az, aki vagyok, pedig ez a mindenem.” Nem a jelen állapotom a mindenem, hanem a potenciális énjeim a mindenem - és azok némelyike már lehet, h (eléggé) tetszene neked. Az emberek azért sok olyat is mondanak, ami nem tetszik a másiknak - csak nem magukról. Miért is kéne tetsszen? Mert akkor nem kapom tőled a simogatásaimat. Mástól megkapom, van akitől akkor is megkapom ha tudja?

normák, szabályok, törvények

totálisak: nem relatívak-árnyaltak; parancsuk mindig, soha (nem pedig ritkán, gyakran, keveset <>’kevés kritika, sok dicséret’ ötvözete a legjobb, répával és ostorral motiválás ~ szeretet és félelem: respektábilis személy). Felsőbb jogforrás lexikografikusan felülírja az alacsonyabbat. Prioritása egyiknek nagyobb, a másik semmit nem számít.

Ehelyett más modell, rendszer jobb lenne: mint az erőkből kiadódó eredő erő, az egyes szabályok részerők lennének és eredőjük adná a döntést, cselekvést. Vagy döntéselméleti rendszer: több szempont, a szempontok súlyai relatívak. Ez így sokkal életszerűbb. Ez a modell tudná kezelni az ellentmondó érdekeket, szempontokat. Ha az egyik szempontból kapott 0-9 pontszám tízszer akkora súlyú, mint egy másik szerinti 0-9 (általánosan: többször akkora súlyú, mint a másik szerint lehetséges legnagyobb eltérés), akkor gyakorlatilag ugyanott vagyunk, mint a lexikografikus rendezéssel, vagyis a súlyozós-pontösszeadós modell tartalmazza a lexikografikusat is. Tkp. csak el kellene fogadni, h vannak hasonlóan erős, értékes céljaink, melyek összeütközése esetén egy fontos célunk is sérülhet, alulmaradhat. A lehető legjobb sajnos lehet, h csak a rosszak közül a legkevésbé rossz. Ottlik: az igazság és a pontos megfogalmazás határozatlansági relációja: ki mennyire bírja elviselni a nem egyértelműség, nem fekete-fehér feszültségét (vagy épp az ezek által támasztott teljesíthetetlen elvárások, eredendő bűnösség feszültsége ellen is lehet a relativizálásba menekülni). Túl jón és rosszon.

Ha normál helyzet van, akkor persze amennyire lehet, törekedjünk …-re. Vagy akármilyen helyzet van, mindig törekedjünk …-re, de más szempont(ok együtt) fontosabbak lehetnek. És így egy elfogadóbb, megértőbb lelkülettel tudnánk élni, a lelkiismeretünk kevésbé betegítene. Jogos emberi igény (bennem) ez is, az is; az enyém is, az ő igénye is. Weöres: ne nyomd el, ne is ess rabságukba, hanem szelídítsd meg szenvedélyeid és erejüket használd. Jézus szombaton is gyógyított; az vesse rá az első követ, aki bűntelen. Kierkegaard isteni és emberi törvény. Tao:

„az út ha elvész, itt az erény

az erény ha elvész, itt a szeretet,

a szeretet ha elvész, itt az erkölcs,

az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet.

A tisztelet

a hűség és bizalom hiánya,

a zűrzavar kezdete.”

Melyik szavát hogyan értsük?: szerintem a tisztelet itt inkább kikényszerített tekintélytisztelet, félelem; az erkölcs a külső szabály, az erény pedig az interiorizált (akár külső eredetű, akár belső); a lelkiismeret/a diamonion(om) szava talán az erény, de talán az út; a valódi szeretet szava is; az itt írt szeretetet elfogult, rövidlátó szeretetnek érteném.

Egyébként jó kérdés, h a diamonion(om) mennyire az enyém, egyedi, vagy inkább mindenki számára közös, mint Isten (és az egyéni őrangyalok csak a nagy rendszer alárendeltjei)?

Hogyan lehet kilépni abból a rossz(ra vezető) körből, amibe többen könnyen belecsúszunk, h elsősorban azt akarjuk, h ne hibázzunk (vétsünk, bűnt ne kövessünk el), akár olyan áron, h sikert se érünk el, nem kockáztatva, hallgatunk mert hátha félreértik vagy nem ismertünk fel vmi körülményt, nem tud(hat)tunk vmit a másikról, és rosszul esik neki, befeszül a visszajelzésünktől.

Tényleg, stratégia lehetőségeink:

a diplomatikus;

a racionalizáló,

az objektív, pártatlan, érzelemmentes leírással szenvtelen tükröt tartó, be nem vonódó, emberi érzelmeket nem mutató és ezzel ki nem váltó, robotszerű, józan, hideg, rideg;

a mézes-mázos, hízelgő;

a sokat dicsérő, szeretetéről-tiszteletéről biztosító;

a szavait kétszer meggondoló, lassan és ritkán szóló;

a hallgató (félelmében, h megutálhatják, elveszítheti a másikat, ellene fordulhat; vagy a másikat magától féltő, magát leprásnak tartó-tapasztaló; a buta, aki tényleg nem is tudja mit mondjon a másiknak; aki a bölcsessége látszatát próbálja megtartani (ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna).

a feldolgozásért a hallót felelősnek tartó;

a szavai rombolásával nem törődő, érzéketlen, szociopata.

Ami tetszene: az „elég jó” visszajelző: aki őszinte erőfeszítést tesz, h megértse a másikat, meglássa a jeleket rajta, mérlegeli az alkalom megfelelő voltát, és a (szükségképpen, mindig) hiányos informáltság adottságát elfogadva egy elégséges informáltság felett kockáztat, dönt, mond-kérdez-felvet, nyitottan a tévedése lehetőségére, a szakértőnek-belülről ismerőnek a másikat tartva, magát nem tévedhetetlennek-biztosnak tartva. És inkább felvet, mint mond vagy kérdez.

A hallgatás menekülés, megfutamodás (az elvi hallgatás, nem az átmeneti, még tájékozódó, alkalmat kereső). Kudarckerülés, bűntő-büntetéstől félelemből fakad vsz. nagyrészt. Ehelyett azzal a modellel gyógyítható, h lehet hibázni. Nem a hibák számának minimalizálására kell törekedni, hanem a sikerek, jó hatások mínusz a rosszul sikerültek különbségének maximalizálására. Ha én vagyok a cégtulaj, akkor is kifejezetten érdekem, h valamennyire merjenek nem teljes informáltsággal is dönteni az embereim, rendben van, h tudjuk, h nem minden bizonyul majd jónak. Ne kudarckerülő stratégiát folytasson. Van megbocsátás (sőt irgalom-kegyelem is); és ha van sok siker, akkor bőven belefér. Ne várj el mástól se hibátlanságot, ne szeress ki belőle ha néha kifejezetten hibázik, ne csalódj benne örökre, ne írd le - ha törekvésében-elveiben egyet ért veled, elismeri, sajnálja, őszinte erőfeszítést tesz, h tanuljon belőle, ne ismetelje meg. Ugyanígy magadból se szeress ki. És ne kelljen azért mindenáron bizonygatnod, h te jól csináltad, legalábbis jót akartál és nem tudhattad; mert ha ezt nem tartanád fenn, akkor csalódnod kéne magadban, leírni magadat (is), sőt büntetni magadat. Akár szándékosan hibázz és legyél jóban magaddal ennek ellenére, megbocsátva maganak, csak, h gyakorold, h némelyik hibának igazából sokkal kisebb a jelentősége, mint annak, h jól tudsz-e viszonyulni a hibázóhoz (akár máshoz, akár magadhoz). Ne kényszeresség legyen, h nem hozhatok mást, csak 5-öst, hibátlan kellene legyen mindenem, 100% teljesítményt kellene nyújtanom, mert ahova születtem/magam csodálása, nárcizmusom erre kötelez.

A hallgatás elleni küzdelem: gyakorold, h úgy mondd, h befogadja. Akár kérj visszajelzést: milyen volt hallgatnia? Érez fölényt, fölülről beszélést, túl nyugalmamat, meg nem értettséget, vagy szólaltam meg túl korán? Amiatt, mert én nem bírom a feszültséget?

főoldalra