Geschenk

2017. 06. 27

Gott hat den Menschen als sein Abbild geschaffen (Gen 1, 27). Dem Gott sind wir so wert, dass wir sein Abbild sind. Aber nicht deswegen sind wir sein Abbild, weil wir unser Aussehen wie Gott haben, und gar nicht weil wir den Sinn haben, sondern weil wir die Liebe Gottes mit unserer Liebe entgegen können. Wir sind wert, weil Gott uns liebt und auch wir lieben können.

Gott hat mich und auch dich persönlich geschaffen. Er hat an mich gedacht. Er hat eine gute Idee von mir. Er hat gewollt, dass ich bin. Ich bin eine gute Idee Gottes. Ich bin wert.

Wir alle sind wert. Wir alle widerspiegeln die Liebe Gottes. Der Weg unseres Lebens ist der Weg der Liebe Gottes und es ist egal der Kreuzweg mit dem Leid oder freudvoll.

Heute, an diesen Tag, an meinen 25 jährigen Priesterjubiläum möchte ich mein Leben so überblicken. Nur in drei Schritte, in drei Worte: Erinnerung, Dasein und Vorausblick.

Erinnerung ...

Ich erinnere mich an meinen bisherigen priesterlichen Leben und ich kann es sehen, dass Gott von mir einen wunderbaren Plan hat. Er hat mich eingeladen und ich habe mich für ihn entschieden. Er hat mich wie das Brot und der Wein konsekrieren und unterwandert, dass ich aus seiner Liebe leben und seine Liebe weitergeben kann.

Aus der Erinnerung kommt der Dank im Herz und in den Wohltaten her. Aus dem dankbaren Herzen sprießt das Gebet. Und ich glaube, dass meine Vergangenheit für Gott wert ist.

Erinnerung, danach Dasein ...

Ich erfahre das Dasein Gottes Tag für Tag in meinem Leben. Er ist da, in meinem Gebet genauso still persönlich wie gemeinsam in der Messe, in meinen Treffen mit den Mitmenschen, in allem Augenblick meines Lebens, …

Einmal, als wir in einem sommerlichen Lager waren, schwamm ich mit den Kindern in der Mitte des Sees, fragten sie mich, ob ich auch da, bis zum Hals im Wasser, Priester bin. Ja, wir alle leben immer in der Gegenwart Gottes.

Aus dem Dasein Gottes kommt die Lebensfreude her. Und das Leben wird so ein Fest. Jeder Augenblick unseres Lebens wird wert.

Erinnerung, danach Dasein, letztens Vorausblick …

Ich schaue die Zukunft. Was kommt es noch im meinem Leben? Was steht es vor mir?

Gut oder böse, Fülle oder Not, Sicherheit oder Gefahr, Freiheit oder Bedrängnis, Freude oder Leid, Leben oder Tod? (vergleich, vlg. Röm 8,35)

Wie meine Vergangenheit und meine Gegenwart sind in der Hand Gottes, ist da auch meine Zukunft.

Wie sagt der Psalm (131): „Herr, mein Herz ist nicht stolz, nicht hochmütig blicken meine Augen. Ich gehe nicht um mit Dingen, die mir zu wunderbar und zu hoch sind. Ich ließ meine Seele ruhig werden und still, wie ein kleines Kind bei der Mutter ist meine Seele still in mir.“

Aus dem Vorausblick kommt die Hoffnung her. „Die Hoffnung aber lässt nicht zugrunde gehen; denn die Liebe Gottes ist ausgegossen in unsere Herzen durch den Heiligen Geist, der uns gegeben ist.“ (Röm 5, 5) – schreibt Heiliger Paulus.

Unsere Zukunft ist wert, weil die Liebe Gottes daran erfüllen wird. Wir alle sind die Zeugen dieser erfüllenden Liebe, vor allem aber darüber nicht zu reden, sondern dadurch, damit und darin zu leben und zu tun. Unser ganzes Leben ist wert.

Was ist mein Wert? - pünktlich - Wer ist mein Wert?

Jesus, „der mich geliebt und sich für mich hingegeben hat.“ (Gal 2, 20)

Er beschenkt mich, und gibt mir nicht etwas, sondern er schenkt mir sich selbst und ich möchte mich ihm schenken. Unser Leben kommt aus der Gottes Liebe her. Das Geheimnis des glücklichen Lebens heißt einfach: „Ich will ein Geschenk für Jesus und für anderen Menschen jeden Tag sein.“

Demgemäß können wir fest glauben und sagen:

„Ich bin wert.“ „Ich bin ein Geschenk.“

o o o o o o o

Kedves Testvérek! Kedves egybegyült Közösség!

Jézus azt mondja a mai Evangéliumban: „Ne féljetek! Sokkal többet értek ti a verebeknél.“ (Mt 10, 31)

Isten megteremtette ezt a hatalmas, sokszínű világot és fenn is tartja. Az Univerzum minden része, legkisebb darabja fontos és szeretetre méltó az Istennek.

Isten az embert a maga képére teremtette (Gen 1, 27). Számára oly értékesek vagyunk, hogy az ő képmásai vagyunk. De nem azért, mert úgy nézünk ki mint ő, és azért sem mert értemünk van, hanem mert Isten szeretetét szeretetünkkel viszonozni tudjuk. Értékesek vagyunk, mert Isten szeret és mi is szeretni tudunk.

Isten engem és téged is személyesen megteremtett. Elgondolt engem. Egy jó ötlete Volt rólam. Akarta, hogy legyek. Isten egy jó elgondolása vagyok. Értékes vagyok.

Mindannyian értékesek vagyunk. Mindannyian Isten szeretetét tükrözzük vaissza. Életünk útja Isten szeretetének útja, és az mindegy, hogy keresztút szenvedéssel vagy örömteli út.

Ma, ezen a napon, a 25 éves papi jubileumomkor szeretném áttekinteni az életem. Három lépésben, három szóban: emlékezés, jelenlét és előretekintés.

Emlékezés ...

Emlékezek eddigi papi életemre és úgy látom, hogy Istennek egy csodálastos terve van rólam. Meghívott és én mellette döntöttem. Mint a kenyeret és a bort konszekrál és átváltoztat, hogy szeretetében éljek és szeretetét továbbadjam.

Az emlékezésből hála fakad a szívben és a jócselekedetekben. A hálás szívből imsádság. És hiszem, hogy múltam Isten számára értékes.

Emlékezés, majd jelenlét ...

Nap mint nap megtapasztalom Isten jelenlétét az életemben. Ott van, imádságomban, éppen úgy a csöndes, személyes, mint a közös imádságban a szentmisében, embertársaimmal való találkozásaimban, életem minden pillnatában, …

Egyszer, amikor nyári táborban voltunk, a tó közepén úsztam a gyerekekkel, megkérdezték tőlem, hogy vajon most is, nyakig a vízben, pap vagyok. Igen, mindig mindannyian Isten jelenlétében élünk.

Isten jelenlétéből életöröm fakad, és az élet ünnep lesz. Életünk minden pillanata értékes.

Emlékezés, majd jelenlét, végül előretekintés …

A jövőt nézem. Mi jön még az életemben? Mi áll előttem?

Jó vagy rossz, teljesség vagy szükség, biztonság vagy veszély, szabadság vagy elnyomás, öröm vagy szenvedés élet vagy halál? (vö. Rom 8, 35)

Ahogy múltam és jelenem Isten kezében vannak, úgy jövőm is ott van.

Ahogy a zsoltár mondja (131): „Uram, nem dölyfös a szívem, szemem nem tekintget gőgösen. Nem keresek nagy dolgokat, amelyek meghaladják erőm. Megtanítottam hallgatni a lelkem, így békét szereztem neki. Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem.“

Az előretekintésből remény fakad. „A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.“ (Rom 5, 5) – írja Szent Pál.

Jövőnk értékes, mert Isten szeretete teljesedik ki benne. Mindannyian ennek a beteljesedő Szeretetnek a tanúi vagyunk, elsősorban nam úgy, hogy arról beszéljünk, hanem hogy általa, vele és benne éljünk és cselekedjünk. Egész életünk értékes.

Mi az ember értéke? - pontosabban - Ki az ember értéke?

Jézus, „aki szeretett engem és önmagát adta oda értem.“ (Gal 2, 20)

Megajándékozott engem, és nem valamit adott nekem, hanem önmagát adta nekem, és én szeretné magam neki ajándékozni. életünk Isten szeretetéből ered. A boldog élet titka egyszerűen ez: „Ajándék akarok lenni Jézus és a másik ember számára minden nap.“

Ezért bizton hihetjük és mondhatjuk:

„Értékes vagyok.“ „Ajándék vagyok.“

(© ViCh)