Talált társak
HALOTT BARÁTAIM HELYETT
Halott barátaim helyett
mondom néktek
nincs idő öregedésre
mert az ifjúság olyan
mint a szél amelyben
lónyerítés fénylik
amelyben virágok
fák utaznak
és álmatlan gyönyörű
estéken pirosmellényű
fecskék keresnek embert
akit láttak a csillagok
Halott barátaim helyett
mondom néktek
szomorú büszkeséggel
az embertelenség nem evilági
mert a gyermekek
reménye ellen való
akik tekintetével
Isten szeret titeket
Látjátok lennék inkább hallgatag
mint az elhagyott tó amelyben
színes halak fürgélkednek
értetek és halott barátaimért
KÍVÁNSÁG KINGÁNAK
színes szavakkal
gondolj rá Uram
mert imádkoznak érte a halak
adj kezébe
arany napraforgót
hadd fényesedjék a fény
pici vidám ördögök
söpörjék előtte az utat
mert emberbozótban bujdosik
MARJANCA MIHELICNEK
Mialatt jövendőnk
békén bábozódik
jelenünk repesve
fényre tűzre vágyik –
lepke perc
pillangó pillanat
BARÁTOMNAK
terád emlékeztet
e csorba cserépből
szemérmetlen szépséggel
kihajló növény
megméred a csendet
szavaiddal
elrejt az arcod
megmutat
versekbe költöznél
reménytelen
alkudozhatnál is
megfeledkezel
koldusnak öltözött
királyfi
rakjál tüzet nekünk
melegedhetnénk
hajíts lomokat rá
hogy jobban lobogjon
hevétől legalább
szomjasak leszünk
rád köszöntjük
poharunkat
átkozva embertől emberig
örök vándorútra
TALÁLKOZÁS
hajló hegyeket raktál magad köré
szerpentinekkel egymáshoz kötözted
aztán arcodat konok csúcsba födted
türelmes fenyők erdeje állt fölé
húsod gyökérerővel pohanyítják
bohócsipkás házak nyomják homlokod
évszakok lassú imamalma forog
formázni akar de nem emlékezik rád
leheleted boldog erdőszagú vagy
reménykedő mint megkezdett mozdulat
végre találkozunk a kép köddé döbben
bennem mert fáradt szemekkel gyűrötten
sápadtan mint kénnyel nyitott pipacs
megállsz előttem és nem tudom ki vagy
SPITKÓ GÁBOR EMLÉKEZETÉRE
Hová lettek a kövezők,
és az utak, amit büszkén
térdepelve raktak?
Hová lettek a kövezők,
mivé a forradalmak?
Hová vezet a betonút,
mi feltéphetetlen,
Van-e vér a megszorult,
kietlen szívekben?
Hová lettek a kövezők?
Hová lett a béke?
Otthonod-e, az amit
bérért kaptál bérbe?
Ne szólj. Beszélnek helyetted
harsány jelszavak, ha
csendre int a hatalom
kőarcú nyugalma
A FOLYÓNÁL
Stolmár Aladárnak
látod állunk a folyónál
bátortalan méregetve
sekély vízű szelíd sodrás
vagy örvénylő mélye lesz-e
ám tudnunk kell a két karunk
hogyha tettre soká lázad
úgy a kényszer egy lökéssel
még azelőtt megalázhat
AJÁNLÁS V. J. T – NAK
nem fog teljessé lenni itt a romlás
meg fog születni mind a boldogabb hasonmás
ami értelmet csak tagadással nyerhet
árva tükreinkre arcokkal felelnek