Imatöredékek...
KI LÁTJA MEG
Ki látja meg
az idők végén,
a terek legmélyén álló,
a Mindenség sötétjét
sugárzó Kaput?
a Titkok gigászi ólomfüggönyét
ki lebbenti meg?
kinek adatik meg, kinek?
Ki az, ki látva nem vak,
beszélve, szólva néma?
Ki tudja lázálom – életének sorsát?
Hová vezet, melyen sohasem járt, az Út?
Melyik s milyen örök Országban jut?
IMATÖREDÉK A XX. SZÁZADBÓL
………………………..
emberiség árvája
ne légy Uramisten
………………………..
IMA AZ ELHAGYOTT TEMPLOMOKÉRT
- az Úr 1984. esztendejében -
Uram templomaidban
melyek bezárattak
és elhagyattak végleg
a hithagyottság dudvái nőnek
buján káromolva Téged
köveit padlatát
patkányok motozzák
s néma denevérek
ablakaikat por - hályog vakítja
falaikon vakolat – tályog
az embersátánt ne hagyd
munkálni azokban
mert el fogja hozni
lánctalpas teremtményeit
hanem vezesd el híveid
hogy újraszentelhessék
hittel mind imával
a Te nevedben
ámen
AZ APOKALIPSZIS FŐPRÓBÁJA
Boromat a Jordán
vizével vegyítem,
nem tudok feledni,
nem tudok még így sem.
Amit annyi kínnal,
küzdéssel oroztam,
koszorúm nem babér,
sírkerti borostyán.
Arcom éjszakába
takartan kiáltom:
Uram, ez rémálom,
Uram, nem akartam,
igennel tagadtam,
s e kontinens újra
emberi vért vérzik,
Pilátusok Krisztust
szuronyra tűzetik,
golyóra ítélik.
DECEMBERI MONDÓKA
Csillagtalan ég,
leheletlen jászol.
Tereli barmait,
tereli a Pásztor,
betelt, betelt
szívek üressége,
vezeti, vezeti
az istálló reménye!
DE PROFUNDIS
- lázadó ima -
előtted állok:
tudsz-e büntetést Uram
Ninive dicséretéért
kiszökteted belőlem a vért
semmivé fehéredek
orcátlanul kiáltom Neked:
szeretem Ninivét
Neked kiáltom Uram:
nem bűnös a város
mert bűnösebb vagyok
enyém a büntetés
küldd hát Leviathánod
teremtsd meg méltóbb Poklodat
nekem legyen nehéz
előtted állok:
falass fel tégy porrá
a por kiált Neked
a Várost nem Uram
a Várost nem engedem
ÉRINTKEZÉS
kimosod sebeim
oltod szomjúságom
mérhetlek arasszal
a mindenség idézete vagy
SZOMORÚ RONDÓ – FÉLE
Kik elbátorodtak nyájadtól
azokkal, Uram, mondd meg mi lészen?
csángó juhaidat elveszted egészen?
Számadó úr, Uram, hiányozni fognak,
nem fogják legelni füvét a titoknak,
kik elbátorodtak nyájadtól.
KÖNNYŰ KÖDDEL
Könnyű köddel takarózom
Isten tenyerén e réten
teljes biztonságban
halálos veszélyben
TÁLENTUM
Gyümölcs, ami korábban ért meg,
mert ették, zabálták a férgek,
Uram, méltó-e asztalodra?
Elherdáltam öröklött pénzed
hiánya most már lelket éget.
magamra mondom szánakozva,
méltatlannak méltó ítélet
jár, és méltóknak örök élet.
ÍTÉLETNAP
félelmünk éjszakáját
a rémület hatalmas
fehér madarai szállják
iszonyodva veti mind
önmagára veti mind
kormszínű árnyát
mert időtlen türelemmel
és virágokból font
lángtövisű korbáccsal vár
a bűn szigorú rőföse
a gyönyörű komor angyal