Imatöredékek...

KI LÁTJA MEG

Ki látja meg

az idők végén,

a terek legmélyén álló,

a Mindenség sötétjét

sugárzó Kaput?

a Titkok gigászi ólomfüggönyét

ki lebbenti meg?

kinek adatik meg, kinek?

Ki az, ki látva nem vak,

beszélve, szólva néma?

Ki tudja lázálom – életének sorsát?

Hová vezet, melyen sohasem járt, az Út?

Melyik s milyen örök Országban jut?

IMATÖREDÉK A XX. SZÁZADBÓL

………………………..

emberiség árvája

ne légy Uramisten

………………………..

IMA AZ ELHAGYOTT TEMPLOMOKÉRT

- az Úr 1984. esztendejében -

Uram templomaidban

melyek bezárattak

és elhagyattak végleg

a hithagyottság dudvái nőnek

buján káromolva Téged

köveit padlatát

patkányok motozzák

s néma denevérek

ablakaikat por - hályog vakítja

falaikon vakolat – tályog

az embersátánt ne hagyd

munkálni azokban

mert el fogja hozni

lánctalpas teremtményeit

hanem vezesd el híveid

hogy újraszentelhessék

hittel mind imával

a Te nevedben

ámen

AZ APOKALIPSZIS FŐPRÓBÁJA

Boromat a Jordán

vizével vegyítem,

nem tudok feledni,

nem tudok még így sem.

Amit annyi kínnal,

küzdéssel oroztam,

koszorúm nem babér,

sírkerti borostyán.

Arcom éjszakába

takartan kiáltom:

Uram, ez rémálom,

Uram, nem akartam,

igennel tagadtam,

s e kontinens újra

emberi vért vérzik,

Pilátusok Krisztust

szuronyra tűzetik,

golyóra ítélik.

DECEMBERI MONDÓKA

Csillagtalan ég,

leheletlen jászol.

Tereli barmait,

tereli a Pásztor,

betelt, betelt

szívek üressége,

vezeti, vezeti

az istálló reménye!

DE PROFUNDIS

- lázadó ima -

előtted állok:

tudsz-e büntetést Uram

Ninive dicséretéért

kiszökteted belőlem a vért

semmivé fehéredek

orcátlanul kiáltom Neked:

szeretem Ninivét

Neked kiáltom Uram:

nem bűnös a város

mert bűnösebb vagyok

enyém a büntetés

küldd hát Leviathánod

teremtsd meg méltóbb Poklodat

nekem legyen nehéz

előtted állok:

falass fel tégy porrá

a por kiált Neked

a Várost nem Uram

a Várost nem engedem

ÉRINTKEZÉS

kimosod sebeim

oltod szomjúságom

mérhetlek arasszal

a mindenség idézete vagy

SZOMORÚ RONDÓ – FÉLE

Kik elbátorodtak nyájadtól

azokkal, Uram, mondd meg mi lészen?

csángó juhaidat elveszted egészen?

Számadó úr, Uram, hiányozni fognak,

nem fogják legelni füvét a titoknak,

kik elbátorodtak nyájadtól.

KÖNNYŰ KÖDDEL

Könnyű köddel takarózom

Isten tenyerén e réten

teljes biztonságban

halálos veszélyben

TÁLENTUM

Gyümölcs, ami korábban ért meg,

mert ették, zabálták a férgek,

Uram, méltó-e asztalodra?

Elherdáltam öröklött pénzed

hiánya most már lelket éget.

magamra mondom szánakozva,

méltatlannak méltó ítélet

jár, és méltóknak örök élet.

ÍTÉLETNAP

félelmünk éjszakáját

a rémület hatalmas

fehér madarai szállják

iszonyodva veti mind

önmagára veti mind

kormszínű árnyát

mert időtlen türelemmel

és virágokból font

lángtövisű korbáccsal vár

a bűn szigorú rőföse

a gyönyörű komor angyal