Hazatérés
VÖRÖSLŐ NYUGTALAN
vöröslő nyugtalan
vérző meggyfaág ez az este
a katona vágyakozik
hazatalálunk mint a felhők
mi ketten édesem
megfürdünk egy
tengernyi ágyban
aztán belépünk
a csend várótermeibe
ahol így meg sem ismerjük egymást
TÖREDÉK
a legszebb lány Johanna volt ha mondom
amikor zölden szikrázott a domb
bár mutathattam volna istenek
a Montparnasse Olasz Koldusának õt
SZELÍD ARCOD
szelíd arcod tüzek színére vált
ajkadon a vágy mint lüktető madárdal
az éj a hó színében rejti el magát
és a hó színére száll egyetlen nagy árnnyal
fedj el védj meg testeddel melengess
hogy megőrizz halk dalaimnak kedves
hó színére válva halálig ne hűljek
magányomban mint a vizek megkövülnek
TESTEM
testem
igazságos börtön
maradéktalanul
betöltöm
letöltöm
UTOLSÓ BÚCSÚ
valami létezés előtti csendből
szakadó kiáltásban
hótollú páva lebben
árnyéktalanul
nem ismeri fel senki
mert elveszett mint kezek ígérete
elveszett mint szemek ígérete
elveszett mint hallgatásaink
ígérete
ellebbent a hótollú madár
mert kettévált a szikla
amelyben létezett
SIC TRANSIT
sic transit gloria mundi
ahogy a lángok kezdenek kihunyni
ahogy arcod egyre idegenebb lesz
míg el nem vegyíti csendes
porló porával végképp az idő
HAZATÉRÉS
Minden változatlan,
csak a szobor arcán
az idő himlőhelyei
mélyültek tovább.
Minden változatlan.
Anyám mosolya
lett csak távolabbi,
csak a víz vált idegenné,
és vénülnek a fák.
KI MONDJA MEG
ki mondja meg miért hiszi
családtagnak magát
aki csak tűrt vendég
ki mondja miért feszül
egymás ellen bennem
ami vagyok s az ami lehetnék
a kő amely merülni hullt
ha várni volt türelmed
amíg a felszín elsimult
alant holddá változott
és fénye felszüremlett
EZ A NAP SEM
valaha gördülő kő
dörgő szikla voltam
te mélységgel
boldog szakadék
fellelhetetlen a vidék
a ragadozók kihaltak
azóta
az ég alacsonyabb lett
a tetőgerincen
hiába őrködik
fázósan egy galamb
ez a nap sem
az érkezőé
VÁRAKOZÁS
eljöttél
itt vagy
és én mégis várom
megérkezésedet
ÜZENET
fullasztó csenddel
tapétázott éjfél
hátrál a fal
fotóinkon legyek
műveletlenkednek
szépek vagyunk így
szépek
akár a boncmester
tonettezett rózsafái
virággal hálásak
tűrők fegyelmezettek
ami hiányzott még
hogy teljesek legyünk
látod mégse lett meg
mégse született meg
arcképünk csaló
térképe maradt csak
jajgató legyeknek