Hazatérés

VÖRÖSLŐ NYUGTALAN

vöröslő nyugtalan

vérző meggyfaág ez az este

a katona vágyakozik

hazatalálunk mint a felhők

mi ketten édesem

megfürdünk egy

tengernyi ágyban

aztán belépünk

a csend várótermeibe

ahol így meg sem ismerjük egymást

TÖREDÉK

a legszebb lány Johanna volt ha mondom

amikor zölden szikrázott a domb

bár mutathattam volna istenek

a Montparnasse Olasz Koldusának õt

SZELÍD ARCOD

szelíd arcod tüzek színére vált

ajkadon a vágy mint lüktető madárdal

az éj a hó színében rejti el magát

és a hó színére száll egyetlen nagy árnnyal

fedj el védj meg testeddel melengess

hogy megőrizz halk dalaimnak kedves

hó színére válva halálig ne hűljek

magányomban mint a vizek megkövülnek

TESTEM

testem

igazságos börtön

maradéktalanul

betöltöm

letöltöm

UTOLSÓ BÚCSÚ

valami létezés előtti csendből

szakadó kiáltásban

hótollú páva lebben

árnyéktalanul

nem ismeri fel senki

mert elveszett mint kezek ígérete

elveszett mint szemek ígérete

elveszett mint hallgatásaink

ígérete

ellebbent a hótollú madár

mert kettévált a szikla

amelyben létezett

SIC TRANSIT

sic transit gloria mundi

ahogy a lángok kezdenek kihunyni

ahogy arcod egyre idegenebb lesz

míg el nem vegyíti csendes

porló porával végképp az idő

HAZATÉRÉS

Minden változatlan,

csak a szobor arcán

az idő himlőhelyei

mélyültek tovább.

Minden változatlan.

Anyám mosolya

lett csak távolabbi,

csak a víz vált idegenné,

és vénülnek a fák.

KI MONDJA MEG

ki mondja meg miért hiszi

családtagnak magát

aki csak tűrt vendég

ki mondja miért feszül

egymás ellen bennem

ami vagyok s az ami lehetnék

a kő amely merülni hullt

ha várni volt türelmed

amíg a felszín elsimult

alant holddá változott

és fénye felszüremlett

EZ A NAP SEM

valaha gördülő kő

dörgő szikla voltam

te mélységgel

boldog szakadék

fellelhetetlen a vidék

a ragadozók kihaltak

azóta

az ég alacsonyabb lett

a tetőgerincen

hiába őrködik

fázósan egy galamb

ez a nap sem

az érkezőé

VÁRAKOZÁS

eljöttél

itt vagy

és én mégis várom

megérkezésedet

ÜZENET

fullasztó csenddel

tapétázott éjfél

hátrál a fal

fotóinkon legyek

műveletlenkednek

szépek vagyunk így

szépek

akár a boncmester

tonettezett rózsafái

virággal hálásak

tűrők fegyelmezettek

ami hiányzott még

hogy teljesek legyünk

látod mégse lett meg

mégse született meg

arcképünk csaló

térképe maradt csak

jajgató legyeknek