A gyerekkor siratása
MESE – MAGASAN
mese – magasan
csillag – kolibri
kolibri tánca
álom – idelent
önnön mélységébe
ájul kinn a kút
mese – idelent
perel a sötéttel
békétlen kályha
közbe titokban
mintha menekülne
messze fut az út
szekrény mocorog
kényszeredetten
nem tud aludni
egyikünk sem mert
mese – magasan
csillag – kolibri
kolibri járja
A GYEREKKOR SIRATÁSA
Mindjárt tudtam
mikor a csősz
ráemelt fokosa
ragyogni kezdett
Présház – lakásunk
suhogó
diófa – szárnyakat növesztett
délben kirepültek a denevérek
délután lehullt
egy teli rigófészek
A Sugarak Kútja kiapadt
A Papkertben
a kántor számolt gyümölcsű
vézna almafája alatt
egy fehérhomlokú csikó
csengõje lélekharang volt
KK KK-NAK
Vizek utcáit járkáltam régen
nyugtatóan hűvös csendes csobogásban
vizek messzehívó utcáiban jártam
tavak ringató rétjére feküdtem
tavak ragyogó rétje felett
az égre fecske firkált
bolondos könnyű verseket
járdákon járok most sietve
tisztelem a villanyrendőrt
mindig ágyba fekszem este
tenyeremben mocorgó szöcskék
csiklandó naphalak helyett
nehéz és bonyolult kulcscsomó lapul
KÓS KÁROLYNAK
cserépmadár
miért hallgatsz
réges – régen
játékfoebus
elszállnál-e
nem innál-e
tárd ki szárnyad
szépen kérlek
meseházat
építenék
aranypénzért
aranypénzen
megvennélek
igazgyöngyöt
szórnék eléd
a szájamból
etetnélek
miért hallgatsz
messze doblak
összetörlek
cserépmadár
aztán sírok
TÓ – MESE
rút rubin varangy
barbár szent faragvány
holdkő tűzopál topáz
királyok királya rangján
lánya jáspis fúria
türkiz csillagot halászó
sellőként csúf grácia
hullámokkal játszó
éjarcú tó bölcs ura
lomha füzek alján
méla csendes unkahad
felesel parancsán
három ezüst halfutár
csak szavait várja
három ezüst villanás
nincs több unka – lárma
az eltévedt nádleány
sír csak meseszépen
dallamára Hold lebeg
át az éji égen