A gyerekkor siratása

MESE – MAGASAN

mese – magasan

csillag – kolibri

kolibri tánca

álom – idelent

önnön mélységébe

ájul kinn a kút

mese – idelent

perel a sötéttel

békétlen kályha

közbe titokban

mintha menekülne

messze fut az út

szekrény mocorog

kényszeredetten

nem tud aludni

egyikünk sem mert

mese – magasan

csillag – kolibri

kolibri járja

A GYEREKKOR SIRATÁSA

Mindjárt tudtam

mikor a csősz

ráemelt fokosa

ragyogni kezdett

Présház – lakásunk

suhogó

diófa – szárnyakat növesztett

délben kirepültek a denevérek

délután lehullt

egy teli rigófészek

A Sugarak Kútja kiapadt

A Papkertben

a kántor számolt gyümölcsű

vézna almafája alatt

egy fehérhomlokú csikó

csengõje lélekharang volt

KK KK-NAK

Vizek utcáit járkáltam régen

nyugtatóan hűvös csendes csobogásban

vizek messzehívó utcáiban jártam

tavak ringató rétjére feküdtem

tavak ragyogó rétje felett

az égre fecske firkált

bolondos könnyű verseket

járdákon járok most sietve

tisztelem a villanyrendőrt

mindig ágyba fekszem este

tenyeremben mocorgó szöcskék

csiklandó naphalak helyett

nehéz és bonyolult kulcscsomó lapul

KÓS KÁROLYNAK

cserépmadár

miért hallgatsz

réges – régen

játékfoebus

elszállnál-e

nem innál-e

tárd ki szárnyad

szépen kérlek

meseházat

építenék

aranypénzért

aranypénzen

megvennélek

igazgyöngyöt

szórnék eléd

a szájamból

etetnélek

miért hallgatsz

messze doblak

összetörlek

cserépmadár

aztán sírok

TÓ – MESE

rút rubin varangy

barbár szent faragvány

holdkő tűzopál topáz

királyok királya rangján

lánya jáspis fúria

türkiz csillagot halászó

sellőként csúf grácia

hullámokkal játszó

éjarcú tó bölcs ura

lomha füzek alján

méla csendes unkahad

felesel parancsán

három ezüst halfutár

csak szavait várja

három ezüst villanás

nincs több unka – lárma

az eltévedt nádleány

sír csak meseszépen

dallamára Hold lebeg

át az éji égen