20 éves koromban kezdtem el jógázni, miután fényderült a gerincproblémámra és rájöttem, hogy a gyógyszerek és a "betegség" tudatú hozzámállás abszolút nem tudja számomra megadni a megoldásokat. Csak én saját magamnak, amihez kellenek az útmutatások. Így azon kaptam magam, hogy egy jógaórán vagyok egy senior korú közösségben. Judit, a tanárunk csupa mosollyal, szeretettel  és derüvel vett minket körül.  Lenyügöző volt számomra látni, hogy mennyire uralja a testét és még mindig milyen hajlékony nyugdíjjas kora ellenére is.
A relaxációban és a meditációban pedig egyszerűen megérkeztem a belső békémhez. Az óra végére már tudtam, hogy nekem ezt meg kell tanulnom.

Így 2006-ban beíratkoztam egy tradícionális Jógaiskolába Budapesten. Ez volt a Sivananda Jógaközpont Veres András vezetésével. Nagy szerencse volt számomra, hogy akkoriban még "csak" tradícionális iskolák voltak Magyarországon, akik tartják a mai napig a jóga-kultúra ősi gyakorlatait, hagyományait, szemléletmódját.
Itt valami elindult. Sok idő kellett mire megértettem az ÚT lényegét és miértjeit, de megérte kitartónak lenni, mert gyökeresen meg tudtam változtatni az életemet. Ennek következtében a fizikai tüneteim is enyhültek, állapotom gyorsan javult.

Ezzel a lelkesedéssel 2007 őszén, végzett oktatóként meghírdettem az 1. jógacsoportomat. Akkor 180 fokos fordulatot vett az életem. Rátaláltam ebben a szolgálatban és  élményben az életfeladatomra. Innentől kezdődhetett az igazi tanulás és tapasztalat gyűjtés.