Emlékszilánkok Bethlen Gáborról

Az az ellentét, ami Bethlen Gábor külső megjelenését illetőleg így nyugtalanított képeinek szemlélete közben, lassan szenvedélyes érdeklődést ébresztett bennem személyisége, lelki arca és egész története iránt. Élő és életembe beleszövődő emberek sem tudtak soha annyira érdekelni, mint ő. Valósággal személyes ügyemmé vált a fejedelem igazi mivoltának a magam számára való tisztázása. Ezért is olvastam el róla és tőle mindent, ami csak a kezembe akadt, s amit csak meg tudtam szerezni. Ezért töltöttem ifjú koromban majdnem minden szabadidőmet azokon a helyeken, ahol Bethlen Gábor született, felnőtt, élt, munkálkodott megfordult és meghalt. Kezdettől fogva olyan élő és ható személyiségnek láttam őt, aki - mindazon felül, ami belőle és róla az idővel együtt elmúlt - az emberi életerőnek, a magyar sorsnak és a lelkiembernek egyik leggazdagabb, leghatékonyabb, legmaradandóbb hordozója és példája. A vele való foglalkozás közben aztán különösen társult a Barabás-kép és a többi Bethlen-képek felőli meggyőződésem egy másik meggyőződéssel. Azzal, hogy a történetírásban kialakított különféle Bethlen-magyarázatok, többé-kevésbbé, jó vagy rossz értelemben szintén torzképei egy igazi Bethlen jellemzésnek, amelynek valahol meg kell lennie.

Minél többet olvastam róla, annál bizonyosabbá vált előttem, hogy ő nincs benne teljesen és torzítás nélkül a rá vonatkozó adatokban, de még ezen adatok különféle feldolgozásaiban sem. Már életében, valamint történelmi megítélésében is félreértések, ellentmondások, ellentétes magyarázó kísérletek tárgya volt. Az egykorú emlékek és jellemzések is legnagyobb részükben egyéni, sokszor tájékozatlan, elfogult és hozzá fölemelkedni nem tudó látásmód szülöttei. Legyőzhetetlen meggyőződéssé vált bennem, hogy igazi Bethlen-magyarázat mindmáig nem létezik.

KÖNYVAJÁNLÓ

(1929)

A karácsonyi könyvpiacra jelent meg s az egész erdélyi magyarságnak szánt karácsonyi ajándéknak kell vennünk ezt a könyvet. Ajándék, amelyet szerzője jókedvében írt s jókedvében ajándékozta meg azzal népét. A könyv minden sorain érzik, hogy szerzője szeretettel csügg a tárgyául szolgáló nagy személyiség lelken s azt, amit róla mond azt nem a résszerű adatokból teszi össze, hanem amikor a részeket rajzolja, az egészet látja. Nem tudós alkotás, mert nem problémákkal vívódik, hanem művészi alkotás, mert az egész hatásából nyert belső alkotó mozzanatokat eleveníti meg, hogy Bethlen magányos nagy alakja, belső éltető lényéből nyerje meg külső élete sok értelmetlennek és megmagyarázhatatlannak vélt vonása igazi magyarázatát. Megjelenik előttünk Bethlen ifjúsága, mint a szolgálat útja; férfi kora, mint a súlyos ellenmondások között egyedülálló lélek tragikus küzdelmeinek útja s mindenekfölött egy megteljesedett, gazdag élet, amint országos erővé és állami hatalommá szélesedik ki. Makkai Sándor, az erdélyi református püspök valóban méltóan, áldozott a Nagy Fejedelem jubileuma alkalmából. Ennek az ízléses kiállítású, mély és gazdag tartalmú magyar könyvnek nem szabad egyetlen intelligens református ember asztaláról sem hiányoznia, mert ez a könyv nemcsak tanít, nemcsak elmélyít, hanem épít, vigasztal és biztat.

Reményik Sándor

AZ ÁLORCÁS MAGYAR

Bethlen Gábor halála háromszázadik évfordulójára Makkai Sándornak

A magyar erő roppant ormain