A Bethlen Gábor-díjas Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós jóvoltából és közvetítésével ismertem meg életének századik évéhez közeledő Dr. Keresztes György Pál jogászt. A Bethlen Gábor szoboralap legjelentősebb befizetője őseit a Nagy Fejedelem nemesítette. Ő a primori címet őrző édesapja emlékére ajánlotta adományát. Kértem, hogy honlapunkon írjon róla. (B. I.) Íme:

Emlékezés egy igaz emberre

Háromszék megyének egy kicsi községében, ősi székely családban, a tizenkilencedik század negyedik negyedében, 1879-ben Léczfalván született. Tanuló éveit Székelyudvarhelyen kezdte és Kolozsváron fejezte be a jogi doktorátus megszerzésével Ezt követően ügyvédjelölti gyakorlatra, majd ügyvédi oklevél megszerzésére került sor.

Ügyvédi irodáját Torda-Aranyos megyében, Marosludason nyitotta meg és ugyanitt családot is alapított. Szorgalmas, lelkiismeretes és sikeres tevékenységével anyagi gyarapodása is járt. Ezt a bíztató indulást megszakították a háborús események és megszeretett lakóhelyét a megváltozott politikai helyzet miatt el kellett hagynia. A helyi lakosság segítségével két marhavagont kapott, amelyekbe feleségével és két gyermekével bezsúfolódva, többnapos keserves utazással kitelepült Budapestre.

Új lakóhelyén előlről kellett kezdenie az otthonteremtést és az ügyvédi tevékenység folytatásához szükséges kapcsolatok megszerzését. Nem ismert akadályt, nehézséget, fáradságot, de tudta, hogy mit akar és mi a megalkuvás-nélküli kötelességteljesítés és az elkötelezettségének való megfelelés. A kemény munka mellett meg akart felelni a családi és társadalmi elvárásoknak is Ezeken a területeken elért sikerei és eredményei bizonyítják, hogy mindenütt példamutató teljesítményt nyújtott.

Kiemelést érdemel, hogy hívő reformátusként vezető szerepet vállalt világi emberként egy fontos budai gyülekezet templomának felépítésében és kiváló lelkipásztorával szoros együttműködéssel létrehozta a ma is virágzó gyülekezeti élet feltételeit, amiben főgondnokként évekig ő is személyesen részt vett.

Ezalatt történt, a negyvenes évek elején, a Székelyföld részleges hazatérésének idején,hogy megszervezte a budai és a léczfalvi gyülekezetek vezetőnek személyes, testvéri találkozóját, ahová országzászlót vitt és adott át megőrzésre, emlékeztetőül az összetartozásra.

Végül, de nem utolsó sorban méltó társadalmi elismerésként kell elmondani, hogy tiszteleti lovagként felvételt nyert a magyar JOHANNITA RENDBE.

Szomorú befejezése e megemlékezésnek, hogy a második világháború véget vetett az addig helytállók életvitelének, ami a magyar társadalom, a családok és az egyes emberek sokaságának sok esetben jóvátehetetlen kárt okozott. Emelt fővel viselte el az őt is sújtó újabb megpróbáltatásokat és 1963-ban Budapesten visszaadta nemes lelkét Teremtőjének.

Rá jellemzően halálában sem akart elszakadni szülőföldjétől és végakaratának megfelelően Léczfalván a családi sírkertben nyert végső nyughelyet.