Kató Béla püspök úr beköszöntője

Bethlen Gábor erdélyi fejedelem

trónra lépésének négyszázadik évfordulóját ünnepeljük

A Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium a Parlamentben

Ünnepi ülés a magyar Országgyűlés Felsőházában 2013. február 22.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének beszéde

Igen tisztelt Házelnök Úr,

Igen tisztelt Ünneplő Közösség,

Kedves Testvéreim!

Először is hálánkat szeretnénk kifejezni Istennek azért, amiért képesek vagyunk arra, hogy nemzetünk nagyjaira és cselekedeteire vissza tudunk emlékezni. Ezen az ünnepi ülésen ma Bethlen Gábor erdélyi fejedelem trónra lépésének négyszázadik évfordulóját ünnepeljük, valamint az általa alapított Kollégium fennállásának 390-ik évfordulójára emlékezünk.

Sokan mondják azt, hogy Bethlen Gábort minden arra predestinálta, hogy Erdély fejedelme legyen, de valójában tehetségén kívül semmi nem szólt mellette. Elsősorban csak félig-meddig volt erdélyi. Ő ugyan Marosillyén született, de őseinek Békés és Zaránd vármegyében, illetve Temesvár környékén voltak birtokai. Temesvár környékével kapcsolatos családi előneve az Iktári is. Marosillyét édesapja kapta szolgálataiért ajándékba Báthory István fejedelemtől nem sokkal Bethlen születése előtt. Másodszor, nem tartozott az erdélyi nemes elithez. Bármelyik erdélyi főnemes sokkal nagyobb eséllyel nyújthatta volna be igényét a fejedelemségre, mint ő. Amikor ugyanis Erdély fejedelmet választott, ez a két szempont döntő jelentőségű volt. Ha Erdélyen múlik a fejedelemválasztás, akkor ő itt nem lesz fejedelem. Mégis az lett. Eléggé furcsa módon, az egyik baráti ország, nagyhatalom támogatásával.

Bethlen reálpolitikus volt, az is maradt mindvégig. Fejedelemsége idején, mint a népmesékben, minden jóra fordult. A „tündérkertben” addig soha nem látott felvirágzás indult el minden téren. A mai napon azonban csupán a művelődéspolitikai eredményeire korlátozódik megemlékezésünk. „Erdély legszebb szülötte” – így nevezte 1822-ben, az Intézmény 200 esztendős jubileumán Szász Károly a Bethlen Kollégiumot. A nagy fejedelem 1622-es iskolaalapítása valóban történelmi léptékű esemény volt. A magyar történelem szomorú tanulsága azonban, hogy az uralkodók alapította oktatási intézmények nem voltak hosszú életűek. Nagy Lajos 1367-ben alapított pécsi egyeteme alig fél évszázadig működött. Luxemburgi Zsigmond óbudai egyeteme még rövidebb ideig. Hasonló sorsra jutott Báthory István 1581-ben életre hívott kolozsvári jezsuita iskolája is.

Mi Bethlen sikerének a titka? Miért működik csaknem négy évszázada a Nagyenyedi Református Kollégium? Hogyan élt túl politikai, társadalmi és gazdasági változásokat?

Bethlen nem légüres térben és nem hirtelen ötlettől vezérelve alapított iskolát, hanem szervesen beépítette azt művelődéspolitikájába. Uralkodásának első hat évében a gazdaságot szilárdította meg igen szigorú és sokszor igen népszerűtlen intézkedések révén. 1619-re az Országgyűlés már így jellemzi Erdély állapotát: „Istennek kegyelméből az országban minden bőség vagyon”. Bebizonyította, hogy jóléti társadalmat akar építeni, elnyerte a Rendek osztatlan bizalmát, és elkezdhette nagy álmainak megvalósítását.

A századforduló pusztításainak Basta és Belgioso dúlásainak áldozatul esett az erdélyi egyházi értelmiség jó része is. Sürgősen szükség volt az utánpótlásra. Első lépésként a kevesebbet szenvedett Partiumból hívott kiválóan képzett lelkipásztorokat az erdélyi eklézsiákba. Sok esetben meg is nemesítette őket. Ezzel biztosította az egyházi élet folytonosságát, az istentiszteleti szolgálatok állandóságát és nem utolsó sorban, az egyházigazgatás zavartalanságát. A következő lépés a külföldi egyetemjárás rendszeresítése volt. A hazai iskolák tehetségesebb tanulóinak akadémiai tanulmányait ő maga is támogatta, sőt a környezetében lévő főurakat is biztatta, hogy hasonlóan cselekedjenek. Évenként nyolc-tíz erdélyi ifjú kezdte meg tanulmányait a heildelbergi, marburgi, avagy a franekeri egyetemeken. Hazaérkezésük után közvetlenül valami jelentős eklézsia vagy éppen egyházmegye, esperesség irányítását vehették át. A Heidelbergiánus diákok egy csoportja csaknem három évtizedig meghatározta az erdélyi és a tiszántúli reformátusság életét. Ők elnököltek a zsinatokon, ők fogalmazták meg a törvényeket, ők vizitáltak, tehát ők tartatták be azokat.

Azontúl Bethlen Gábornak gondja volt arra is, hogy ne csak egyházi értelmiségiek forduljanak meg a külföldi egyetemeken, hanem a főúri származású ifjak is, akik odaát szerzett tapasztalataikat az ország vezetésében kamatoztathatták. Saját unokaöccsét, Bethlen Pétert is több éves külföldi útra küldte és kísérői közül is számos főhivatalnok került ki. Az egyháziakra és a világiakra egyaránt diplomáciai feladatokat is bízott, kimozdítva az Erdélyi Fejedelemséget a politikai elszigeteltségből.

Bethlen művelődéspolitikájáról nem beszélhetünk Szenczi Molnár Albert nélkül. A magyar kultúra egyik legjelentősebb személyisége állandó kapcsolatban állt a fejedelemmel. A külföldre küldött diákokat ő fogadta, szervezte ottlétüket, tanulmányaik mellett bevonta őket a Bibliakiadások revíziójába is. A fejedelem megbízásából fordított, levelezett, tanári kart szervezett, könyvtárat alapított. Ő készítette elő Bethlen uralkodása talán legszebb és legállandóbb eredményének, a Collegium Academicumnak megalapítását. Az iskola megszületését, úgy ahogy Szász Károly képénél maradva hallottuk, hosszas vajúdás előzte meg. A fejedelem kezdetben Kolozsvárt tartotta megfelelő helyszínnek, mivel ismerte a Kincses Város gazdasági és szellemi potenciálját. Tudta azonban, hogy nem jó a szellemi központot politikai fővárosba helyezni, hiszen ott a múzsák nincsenek kellő biztonságban. Félelmét sajnálatosan igazolta az 1658-as tatár pusztítás. Emellett Kolozsvár akkor túlnyomórészt unitárius polgárai nem örültek annak, hogy az ország elsőszámú református iskolája városukban működjön. A toleráns fejedelem nem feszítette a húrt, meghajlott a Tanács akarata előtt és a város református elemi iskolájának fejlesztésére fordított több energiát. Gyulafehérváron üresen állt az egykori Domokos kolostor épülete, amelyet iskolává bővített úgy, hogy saját családi örökségét csatolta a már meglévő ingatlanhoz. A Collegium Academicum első tanári karát kiváló németországi professzorokból verbuválta: Martin Opitz, Jacob Copish és Friedrich Pauli a kor elismert tudósai voltak. Bethlen viszont nemcsak az iskola tanári karáról gondoskodott, hanem megteremtette a tanulás lehetőségeit is. Negyven szegény sorsú diákot taníttatott saját költségén és a környezetében lévő tehetős urak is követték példáját. Uralkodásának egyik utolsó rendelkezéseként nemesi rangra emelte a református lelkipásztorok mindkét nemen lévő utódait. A lelkipásztor az ordináció révén korábban is a nemesek közé számláltatott és privilégiumai kiterjedtek családjára is. Halála után viszont a család elveszítette ezeket a privilégiumokat és sokszor előfordult, hogy az egykori földesúr azonnal kiterjesztette joghatóságát a lelkész özvegyére és árváira, ez pedig nem kedvezett a továbbtanulásnak. Bethlen intézkedése példátlan volt a korabeli Európában, hiszen ahogy egyik kortörténészünk, Tonk Sándor fogalmazott: „egy látens értelmiségi réteget tett a rendi jogosultságok birtokosaivá.”

Tisztelt Házelnök Úr, szeretném felhívni a figyelmét a lelkipásztorok számára Bethlen Gábor által meghatározott pályára. Ma az erdélyi kisebbségben élő református egyházban is szükség lenne arra, hogy ismételten egy ilyen pályát mutassunk meg és talán a törvényalkotásban is segítségére legyünk ilyen modellek felállításának, amelyekben megfogalmazódik az erdélyi református lelkészi szolgálat értéke és fontossága.

A nagy fejedelem nemeslevele az erdélyi művelődéstörténet egyik meghatározó elemévé tette a református értelmiségi dinasztiát. Ezek a dinasztiák túlnőtték az egyház határait, a lelkipásztor édesapa fia gyakran orvos, történész vagy matematikus lett. Hadd említsünk néhány példát. Zágoni Aranka György erdélyi püspök azonos nevű fia alapította az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaságot. Szilágyi György Ferenc kolozsvári lelkipásztor és kollégiumi tanár fia Ferenc és unokája Sándor már a Magyar Tudományos Akadémia tagjaiként gazdagították a történettudományt. A magyardellői jobbágyportáról induló Antal János erdélyi püspök fia László, orvosi pályára lépett, az ő dédunokája pedig, Szentágothai János agykutató.

Bethlen Gábor iskolája megmaradásának ez volt az egyik titka. Ezért tudott Pápai Páriz Ferenc szavával élve főnixmadárként újraéledni minden pusztítás után.

Az 1658-as tatárdúlásnak áldozatul esett Gyulafehérvár s vele együtt az iskola. Alig telt el négy év és a frissen megválasztott fejedelem, Apafi Mihály okulva a székváros pusztulásából Nagyenyedre, az iskola birtokainak középpontjába helyezte át a kollégiumot.

Megjegyzendő, hogy az épületet visszakaptuk, de a birtokot nem. Birtok és gazdasági háttér nélkül iskolát fenntartani nagyon nehezen lehet.

Az egyre szegényebb, haldokló Erdélynek volt ereje meggyógyítani „legszebb szülöttét”. A gyulafehérvári épület sem árválkodott sokáig használatlanul, 1671-ben Sárospatak száműzött kollégiumát fogadta be és lett négy évtizedre otthona, egyszersmind a magyar-magyar szolidaritás jelképe.

Az 1711-ben ismét hajléktalanná vált Pataki Scolát Marosvásárhelyre telepítette az egyház. Bethlen gyulafehérvári alapítványa tehát mindhárom erdélyi kollégium. Nagyenyed Kolozsvár és Marosvásárhely anyaintézete lett, de a kollégiumból nőtt ki 1895-ben a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet is.

Erdély legszebb szülöttje túlélte Tiege labancainak 1704-es, Axente Sever mócainak 1849-es dúlásait és az 1948-as államosítást is.

Mindez azt hirdeti, hogy az erdélyi református oktatás története sikertörténet. Vigyázzunk erre a sikerre, hiszen az erdélyi magyarság jövője művelődési és tudásszintjének emelésén áll vagy bukik. Nekünk, késői utódainak ma is parancs Bethlen Gábor végrendelete, amely így szól: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk: erdélyi magyarokul, ősi nyelvünkben és vallásunkban, gyermekeink fényes tekintetében és a szülőföldhöz való ragaszkodásunkban!”.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

(A szerk. megjegyzése: A Bethlen Gábor-díjas Kató Bélát, Illyefalva református lelkészét - kiemelkedő munkásságáért, nemzetszolgálatáért - 1994-ben tüntette ki a Bethlen Gábor Alapítvány.)

Áprily Lajos

A Fejedelemhez