20 ÉVE A SZERETET ÚTJÁN

20 éve a szeretet útján

Elmélkedések Szent Ferencről VI.

Az elmúlt héten itthon voltam Déván és számba vettem a múltat, és elámultam azon, hogy az árva gyerekek jóvoltából, milyen sok nagyszerű embert ismertem meg, hány életre szóló barátság született az elmúlt két évtizedben, csak azért, mert próbáltam megoldani a gyermekek gondjait, nehézségeit. Sok, nagyon sok jó ember van ezen a világon és közülük a legtöbbel, talán veled sem találkozhattam volna, ha nem mondok igent az ajtónkon kopogtató bajban lévő életekre!!

Az ünnepi svédasztalos vacsorán, melyen közel 500-an vettünk részt, a két részből álló ebédlőnkben úgy álltunk egymás mellett, mint a heringek. Ott volt velünk, az asztalunkat megtisztelő Schmitt Pál elnök úr az ö kedves feleségével, Katalin asszonnyal, de ott voltak a mi gyerekeink mellett az évek alatt felnőtt, és kirepült fiataljaink, régi és új munkatársaink, sok-sok támogatónk, idősek, fiatalok a világ minden részéről, békében és szeretetben! Néztem a nagy ünnepi sokadalmat, és arra gondoltam, hogy Krisztuson kívül ki tudná ezt a sokféle embert egy asztalhoz ültetni? A szeretet erején kívül, még milyen erő lenne képes a társadalmunk ilyen sok irányából összegyűlt tagját békében, szeretetben, örömmel együtt tartani?!

Hála és öröm van a szívemben, amiért Isten a szeretet és a jóság útjára vezette lépteim! Istenen kívül hálás szívvel köszönöm azoknak a jóságát is, akik az elmúlt húsz évben a ferences nagycsaládunknak részesévé váltak, számukra hálából küldöm a Szent Ferenc ünnepén tartott elmélkedésemet! Ebben a beszédben nem csak vissza néztem az elmúlt évekre, de megfogalmaztam néhány gondolatot a jövővel kapcsolatosan is!

Hálás szeretettel, Csaba t.

(Böjte Csaba atya levele Bakos Istvánhoz)