BÚCSÚ FÜR LAJOSTÓL
Búcsú a parasztságtól – búcsú Für Lajostól
A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma 2013. október 23-án az Erdélyi Református Egyházkerületnek adományozta és Kolozsváron, a „Kétágú” Református templom bejárata előtti kertrészben ünnepélyesen fölavatta névadója bronzszobrát, Péterffy László alkotását.
A szobor makettjét negyedszázada adományozta a Bethlen Gábor-díjhoz járó bronzérme alkotója nekünk. E díjjal három éve kitüntetett alapító kurátorunk és barátunk Für Lajos – csakúgy mint 33 éve az Alapítvány létrehozásának – lelkes híve, jeles támogatója lett a szoborállításnak. Nagyon készült e „történelmi jelentőségű” ünnepségre, de előtte néhány nappal fölhívott. Sajnos mégsem tud jönni, nem érzi jól magát, sürgősen beszélni akar velem. Szívbajunk és közös gyógyítónk – Kalina Ákos főorvos úr – akkor eszembe sem jutott, úgy válaszoltam: „Most meghalni sincs időm” – de a szoboravató után mindenképpen összejövünk. Ő pedig azt ígérte, hogy Kiss Ferenc Emlékkönyv kárpátaljai bemutatójára, „ha térden csúszva is”, de velünk tart. Feleségével, Friderikával együtt eljönnek a díjátadó ünnepségre is.
Für Lajos és felesége a BGA díjátadó ünnepségén 2010
Kedden – közös barátunk – Bíró Zoltán megrendülten telefonálta: Für Lajos ma éjjel meghalt...
Für Lajos – az Alapítvány forrásvidékét éltető hajdani Hurál öreg hajdúja – a túlvilágra távozott, mégis végig ott volt a Nagy Fejedelem kolozsvári ünnepén és velünk marad elhunyt barátja 85. születésnapjára készült Emlékkönyvünkben is, szerzőtársként.
Für Lajos december 21-én lett volna 83. éves. A Reformáció ünnepén Egyházasrádócon, családi körben temetjük ősei mellé.
Novemberben, ha bemutatjuk Kiss Ferenc-könyvünket, amely a KAIROSZ gondozásában jelenik meg, nemzetünk két őrtállójára is emlékezünk. A magyar megmaradás, a szellemi honvédelem hősei voltak ők, a rendszerváltó évtizedek közéletének kovászai, akik vállvetve küzdöttek. Ferit idejekorán magához szólította az Úr. Lajos helyette is állta a sarat. Átvette tőle a kurátori posztot, részt vett a nemzeti ellenállásban, az erdélyi falurombolás és a Dunaszaurosz elleni tiltakozó megmozdulásokban, s a Monori Találkozón.... A Lakiteleki Sátor és a Magyar Demokrata Fórum létrehozása, azon a kibővített kuratóriumi ülésünkön formálódott, amit az Ő nagymarosi telkükön tartottunk.
Für Lajos a pulpituson 2010
Derék kiállású, férfias karaktere, megnyerő személyisége, kiemelkedő tudása, paraszt elődeitől örökölt – emberpróbáló időkben edződött – kiegyensúlyozott magatartása, feladatvállalása vezető szerepre predesztinálta. Vérbeli tanár volt, a Hurál ifjabb nemzedékének; Bíró Zoltánnak, Kiss Gy. Csabának, Lezsák Sándornak, Nagy Gáspárnak s nekem, mint egy idősebb testvér, rokon-barátsággal igyekezett segíteni, ahol tudott. Több, mint két évtizeden át a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos munkatársaként. Sohasem felejtem, amikor később – a MKM felsőoktatási főosztályvezetőjeként – azzal kerestem föl őt, a honvédelmi minisztert: ahol mód van rá, adják át a magyar felsőoktatásnak a fölöslegessé vált laktanyákat. Örömmel vette a kérést, s tette a dolgát.
Tudósnak készült, s a politika vonzáskörébe kerülve nagyívű, ám kanyargós pályát futott be, hogy végül, „az utolsó parasztként” , a honi agrártörténet és a paraszti világ tudósaként fejezze be evilági életét. Művei időtállóak maradnak, hiszen legújabbkori történetírásunkban alig akad hozzá hasonló történész, aki átélve és átérezve népünk sorsát, oly hitelesen, megrázó erővel ébresztette alvó nemzetünk lelkét, mint ő. Kezdve a Milyen nyelven beszélnek a székelyek? , a Mennyi a sok sírkereszt? a Hol vannak a katonák? című írásaitól, a Magyar sors a Kárpát-medencében, a Létünk a tét, vagy a Fölrepülni rajban című összefoglaló könyvekig. Az életművét megkoronázó „Búcsú a parasztságtól” című történelmi esszéje – melynek második kötetét feleségével, Bíró Friderikával párban készítették – a nyár végén jelent meg a könyveinek zömét publikáló KAIROSZ Kiadó gondozásában. Lenyűgöző alkotás, gazdag tényanyaggal, érző lélekkel megírt vallomás arról a paraszti világról – emberi vonásainak, közösségi karakterének kialakulásáról, történetéről, életmódjáról, szokásiról és tudatos fölszámolásáról –, amelynek magam is részese voltam. Akárcsak Ady Endre – aki önmagát tartotta az utolsó magyarnak –, úgy Für Lajos önmagát a magyar parasztság utolsó képviselőjének vallotta végső telefonbeszélgetésünkön. Könyvét olvasva hívtam föl, mert Dózsa György parasztlázadásának 500. évfordulója jegyében Emlékév meghirdetését javasoltam. Fölvillanyozta a gondolat, s vállalta, hogy ennek élére áll. Talán ezért akart oly erősen találkozni velem, a kolozsvári szoboravató előtt... Nem tudom, hogy lesz-e a tragikus magyar sorsfordulóra emlékeztető eseménysorozat a Kárpát-medencei hazában, vagy sem, de abban biztos vagyok, hogy nála alkalmasabb embert ennek élére sajnos már nem találunk.
Lezsák Sándor átadja a Bethlen-díjat Für Lajosnak, mögötte Péterfy László a BG érem alkotója 2010
Für Lajos hajdani kurátorunk, társunk és jóbarátunk, életútja során, minden posztján érvényesíteni akarta Alapítványunk bethleni jelmondatát: „...mi minden erőt, ami a haza javára akar és tud lenni, nem eltiporni, hanem együvé fogni kívánunk.”.
2010-ben, az Alapítvány fönnállásának 30. évfordulóján Bethlen Gábor-díjjal tüntettük ki. Utóda, Hende Csaba honvédelmi miniszter méltatta. Alább közöljük a díjátadó ünnepségen elhangzott laudációját és néhány fotót emlékeztetőül. A Kiss Ferenc emlékülésen elmondott beszédét megnézhetik, meghallhatják honlapunkon.
Köszönjük, hogy élete részesei voltunk.
Isten Veled, Kedves Barátunk! Nyugodj békében!
Budapest, 2013. október 23-28.
Bakos István
F Ü R L A J O S
1930-2013
Clausewitz szerint a katonának abból kell kiindulnia, hogy a politikus „a közösség érdekeinek képviselője”, és mint ilyennek tartozik engedelmességgel. Ma, kedves barátaim, egy olyan feddhetetlen honvédelmi minisztert tüntettek ki önök a Bethlen Gábor-díjjal, akire feltétlenül ráillenek ezek a szavak. Für Lajos egész életét a nemzet szolgálatában élte le, politikusként pedig mindig a közérdeket szolgálta.
Für Lajos 1930. december 21-én született a Vas megyei Egyházasrádócon, református földműves családban. Életre szóló indíttatásokat hozott a szülői házból: tisztességet és becsületet, elkötelezettséget és hazafiságot, hitet, reményt, szeretetet. Mindezeket a legnehezebb időkben is megőrizte. 1954-ben a debreceni egyetemen történészként szerzett diplomát, és tanársegédként is itt kezdte meg pályáját. A forradalom előestéjén egyik szervezője volt a budapesti Petőfi Körhöz mérhető Kossuth Körnek, s így magától értetődően lett 1956. október 23-a után az egyetemisták megmozdulásainak egyik kezdeményezője és vezetője. Október 26-ától november 4-éig titkárként vett részt a várost irányító Forradalmi Bizottmány Elnökségének munkájában. November 4-ének rettenetes napján a szovjet csapatok a bizottmány tagjaival együtt őt is elfogták, s egy kihallgatásokkal teli hónapra internálták.
1957 februárjában nyugatra menekült, de májusban az amnesztia híre hazahozta. Újra kellett kezdenie az életét, hiszen tanársegédi állását elvesztette. S ez az újrakezdés is sok-sok vargabetűvel járt együtt. Először állásnélküli, majd a debreceni református kollégium nagykönyvtárában dolgozik. Ezután rövid ideig rakodómunkás, aztán általános iskolai tanár. Tudományos karrierjéhez 1964-ben térhetett vissza, amikor is a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos munkatársa lett. 1971-től kandidátus, 1983-tól akadémiai doktor. A rendszer enyhülésével párhuzamosan tanított a nyíregyházi és az egri tanárképző főiskolán, majd az ELTE-n.
A létező szocializmus idején a kultúrának hatalmas tétje volt. Művelői arra az akkor megoldhatatlannak tűnő kérdésre keresték a választ: hogyan lehetne kiszabadulni a létező szocializmus szellemi és társadalmi kényszerzubbonyából. A történelem és a kultúra kérdéseit – mint a lehetséges ellenállás egyik szűk terepét – mind a hatalom, mind a vele szembenállók feszült figyelemmel követték. Olykor egy-egy tudományos megállapítás vagy egy vers publikálása a napi politikára s ezzel magára a történelem alakulására is komoly hatással volt. Nem csoda tehát, ha az írók és a történészek a politikai harc legelső vonalában találták magukat.
Sára Sándor gratulál Lajos Bethlen-díjához 2010
Für Lajos a hatvanas évek végétől egyik szervezője volt annak a szellemi körnek, amely a népi írói hagyományokat követve a nemzeti sorskérdéseket és a kisebbségi magyarság problémáit állította tudományos és politikai tevékenységének középpontjába.
Aztán megjelentek a rendszer építményén a repedések, és az idő múlásával egyre nagyobbakká váltak. Részt vett a Monori Találkozó előkészítésében és megszervezésében, ott volt Lakitelken. A Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, fő szervezője és egyik legerősebb motorja lett. Személy szerint a vele való találkozásnak és a közös munkának köszönhetem azt, hogy politikus lettem.
Egyre nagyobb feladatok és terhek jutottak számára: volt a párt köztársasági elnökjelöltje, diadalmasan megválasztott országgyűlési képviselő, majd honvédelmi miniszter.
A politika a lehetőségek művészete. Bizonyos vagyok benne, hogy a rendszerváltó kormány teljesítménye, ha a reális lehetőségek irányából vizsgálva dolgozzák majd fel történetét, a jelenkori értékelésnél lényegesen jobb bizonyítványt fog kapni. Az első rendszerváltó kormány igazi kamikáze kormány volt, amelynek küldetése teljesítéséhez hiányoztak a megfelelő eszközök, személyi és politikai feltételek. A rendszerváltoztatás kormányának hajója három hónappal az indulás után a taxisblokáddal léket kapott: a kérdés az volt, felszínen lehet-e tartani addig, amíg a demokratikus átalakulás minimális lépései megtörténnek? A hajó végül nemcsak nem borult fel, de számtalan fontos kikötőbe is el tudta vinni utasait. Ez több emberfeletti erőfeszítésnek volt köszönhető: s ezek közül az egyik Für Lajosé volt.
Mi volt honvédelmi miniszterként Für Lajos feladata? Az általa vezetett minisztériumnak kellett a néphadseregből honvédséget formálnia. Azaz a harmadik világháborúra készülő, a létező szocializmus fegyveres terjesztésére hivatott, rendkívül erős támadó fegyverből, a XX. század minden szempontból legerősebb és legütőképesebb magyar hadseregéből, a nemzeti érdekek szolgálatára alkalmas, a nemzetgazdaság teljesítőképességének megfelelő védő fegyvert, nemzeti honvédséget formálni. Nos, ez nem volt csekély feladat.
Egy olyan tisztikarral kellett együtt dolgoznia, amelynek egész neveltetését, addigi életpályáját kellett mérlegre tennie, ha egyáltalán szóba akart állni vele. Abban, hogy sikerült megtalálni egymással a hangot, nagy szerepe volt Für Lajos személyiségének. Amint azt egyik tábornoka mondta róla: becsületes ember, aki mindig vállalta a felelősséget. Megtanulta mindazt, amit egy honvédelmi miniszternek meg kellett tanulnia. Emberi tartással, markánsan tette, amit tett, de nem „lihegte túl” a szerepét. A honvédelem ügye iránti elkötelezettségével, tiszta szándékaival és a közösség érdekeinek szolgálatával nyerte meg beosztottait a közös munkának.
Széles Klárával a BGA díjátadó ünnepségén a Parlamentben 2011
Für Lajos ott volt, ahol a kor legfontosabb döntéseit hozták. Ott volt, amikor a Varsói Szerződés feloszlatásáról döntöttek. Az általa vezetett minisztérium nagyobb incidensek nélkül vezényelte le a szovjet csapatok kivonulását, fényesen helytállt a délszláv háború legélesebb óráiban, amikor minket is háborúba akartak rántani. Pontos koncepció szerint, szigorú elszámolással hajtotta végre az első haderőcsökkentést, megteremtve az ország számára a katonai védelem önállóságát, és képessé téve a bármely irányból érkező fegyveres fenyegetés elhárítására.
Tudjuk jól, nem hőskölteménybe való a hivatali munka. Az, hogy miként készült el az új honvédelmi törvény – amelynek elkészítésében némi szerepem nekem is lehetett. Az, hogy miként készültek el a szabályzatok, vagy az, hogy miként állt fel a tábori lelkészség, a polgári szolgálat s még egy sor alapvetően fontos intézmény. Mégis elképesztően nagy feladat volt, amelyet ez a minisztérium Für Lajos vezetésével véghezvitt. Akkor és ott a Magyar Honvédségen belül sikeresen zajlott a rendszerváltoztatás folyamata – bár nem fejeződött be.
Egy rövid ideig úgy tűnt, hogy az MDF lesz az, amely korábbi kormánypártként magasra emelheti az újrakezdés zászlaját az 1994-es megrendítően nagy vereség után, amelyet a rendszerváltoztatás elszenvedett. De gyorsan kiderült: már menthetetlen az egyéni ambíciók mentén elhasadó párt. Für Lajos sem tudta elnökként megmenteni a pártot, így vállalta a következményeket, és kilépett az MDF-ből.
A politikából történt távozása után sem szűnt meg tenni közös dolgaink építéséért. Egymás után jelentek meg könyvei: csupa alapvető fontosságú írás, amely történelmünket, sorskérdéseinket helyezi sajátos új megvilágításba. Volt a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka, és 1997-ben kitüntették a Francia Becsületrenddel is.
Olyan életpálya Für Lajosé, amelyet a nemzet szolgálatában futott végig, erejéhez, tudásához és lehetőségeihez mérten a lehető legjobban. Nem kímélte magát, mindent beleadott, nem hátrált meg sem a munka, sem a kockázatvállalás elől. Szolgált becsülettel és hittel, szolgált kitartóan és odaadóan, szolgált elkötelezetten és szeretettel.
Köszönet és hála érte!
Hende Csaba
