https://www.researchgate.net/publication/391010859_Varga_Eva_Buddha_szobor_a_Khmerek_foldjerol_istenno_kisereteben

https://www.academia.edu/129359601/Varga_%C3%89va_Buddha_szobor_a_Khmerek_f%C3%B6ldj%C3%A9r%C5%91l_istenn%C5%91_k%C3%ADs%C3%A9ret%C3%A9ben_teljes_ingyenes_free_jav%C3%ADtott 

Varga Éva:

Buddha szobor a Khmerek földjéről, istennő kíséretében 

(részlet)

(ingyenes hozzáférésű, jogvédett ©, de hivatkozandó anyag!)

Érdekes körülmények között, több lelettel - feltehetően ismeretlen idejű rablásból,- a hadsereg talált egy Buddha és egy hindu istennő szobrot a khmerek földjén, Kambodzsában. Kik is a khmerek? 

A khmerek Kambodzsában, Thaiföldön, Laosz déli részén, Vietnámban, a Mekong-folyó delta torkolatánál élő nép. Számuk 1989-es adatok alapján 6,7 millió körülre tehető Kambodzsában. A mon-khmer nyelvek közé tartozó nyelveket beszélik, melyekről a világunk nagy része meglehetősen keveset tud. Első királyságaik Funan és Csenla voltak. A 9. században jött létre a Khmer királyság, amely Csenla államot, a mai Kambodzsa síkságait, a mai Laosz és Thaiföld jelentős részét, és a hajdani Kokinkínát foglalta magába. Birodalmuk fővárosa a 802-1432 közötti időszakban a ma is híres Angkor volt. A leletek ebből az időszakból és helyről származhatnak. A khmerek francia fennhatóság alá a 19. század második felében kerültek. Főként rizstermesztésből, a földek műveléséből, és a halászatból éltek, ezek voltak a legfőbb megélhetési forrásaik. Továbbélő animisztikus hiedelmeik szerint gyakorolják vallásukat, de főként a buddhizmus hívei.

Csenla az egyik legismertebb khmer állam régi neve. Az 5. századig területét a Csampa Birodalomhoz tartozó Mekong-medence középső vidéke és a mai Laosz Déli része alkotta. A Funan állam vazallusaként létezett, hosszú ideig, melyet a 6. században végre sikeresen legyőzött, és ezek után be is kebelezte azt. Ez a birodalom a 7. század végén kettévált, egy “szárazföldi” és egy “tengeri” részre. Területén 800 k. az Angkor-dinasztia vette át a hatalmat.

Funan a legenda szerint az 1. században a kínai források szerint a 2. században mon-khmer népcsoportok alapítása által létrejött állam volt, amely területileg a Mekong medencéjében, a mai Kambodzsa területén, és időlegesen a mai Vietnám, Laosz, Thaiföld és Malaysia részein alakult ki. Ezeken a területeken jelentős indiai befolyás jött létre az 5. században, amely mellett óriási kulturális hatás is kialakult. A 6. század elejére viszont ez a birodalom lehanyatlott, és vazallusa, Csenla 539-ben teljesen le is győzte Funan Birodalmát. 

Angkor ma már csak egy romváros ÉNY-Kambodzsában, holott egykor, a 9-15. században a Khmer Birodalom fővárosa volt. Épületegyütteséhez hatalmas templomok kapcsolódtak, melyeket 1177-ben a szomszédos Tyampa királyság seregei teljesen elpusztítottak, és melyet az 1200 k. években a khmerek utolsó nagy császára, VII. Dzsajarvarman, Angkor-Thom néven, középpontjában a Bajon-tenplomheggyel újjáalapított. 

Láthattuk, hogy az egykori khmer birodalmak területén különleges körülmények között találtak meg egy leletcsoportot, melyet az angliai Cambridge Egyetem Angkor Project-je adott ki hitelesen. A becslés ezt a szobrot az ősi, ókori időkre hitelesítette, igen ritka, de nem egyedi leletként. A leletet felső középosztálybeliként határozta meg a hitelesítő dokumentumot kiállító Cambridge Egyetem és a konzulátus.

A khmerek történetének ismeretében utánanézhetünk a lelet származásának, és kialakulásának történetének is, hiszen a hinduizmusból eredeztethető buddhizmus a lelet származására vonatkozóan is számos információval szolgálhat.

A szobor bronzból készült, és magát az ülő Buddhát ábrázolja. A 600-700 éves szobornak határozták meg.  A méretei a következők, amely méretezést a mellékelt képek felirataiban is láthatjuk. A 2 mm és 4,5 mm vastagságban öntött üreges bronzszobor átmérője az anterior és poszterior része között 4,9-5,0 cm között van, nagassága a publikáció szerint 8 cm, de a mérések szerint 9,0 cm. Lásd a fotókat. A dexter-sinister oldalak közötti átmérò mérete 6,7 és 6,9 cm között van. Alapvetően nagy sárgaréz tartalmú bronzból készült, bagy cink tartalommal, hogy minél jobban hasonlítson azaranyhoz. Emellett ólom és ón is van a fémösszetételben, mely javította az önthetőséget. S emellett vas szennyeződést is tartalmazott. 

A Buddha-szobor mellett találtak itt egy kecses bronz istennő szobrot is, amelyet 700-800 évesre becsültek, és amely alsó vagy középisztály beli eredetű lehet, a templom iparos- vagy parasztoltáráról. Sajnos a hitelesített fordítás maga is bizonytalan. 

Az istennő szobor pontosan nem határozható meg a leletkörnyezet miatt, de a hagyományos vallástörténeti nyilvántartásból következtethetünk kilétére. Az ábrázolási hagyomány s a szobor kiképzése leginkább Sarasvatihoz közelíti. Az indiai ruházatú, feltehetően istennő szobrának legnagyobb vastagsága a fejrészen 5 mm-6 mm körüli, teste 6-8 mm vastag. A hindu-buddhista istennő karjának s kezének vastagsága 4-7 mm közötti. Állványtüskéjének hossza eléri a 8 mm-t is. A istennő szobor teljes hossza 11 cm (9,9 cm), legnagyobb szélessége 3,9 cm (4 cm). 

Az istennő összetétel mérésének eredménye szerint a bronza szintén sárgaréz alapú, nagy mennyiségű ólom, óntartalommal, mely mellett, cink, mangán nikkel és hafnium szerepel.

Hogy ezt a kategorizálást megérthessük, a következő ismeretekre van szükségünk. 

A meghatározáshoz ismernünk kell a hinduizmus, és az abból származtatott buddhizmus, valamint természetesen a vallást keletkeztető India történelmét, történetét is.

Zsinka László India története és kultúrája című oktatási segédanyagában a következő indiai történelmi korszakokat határozza meg, melyek segítségül szolgálnak nekünk a szobor meghatározásában. Az indiai történelem korszakai a következők:

• Indus-völgyi civilizáció. Az első urbanizáció kora i.e. 2600-1900.

• Védikus kor i.e. 1500-600

• A második urbanizáció és az első birodalmak kora. Vallási és filozófiai megújulás. i.e.  600-200

• Kora klasszikus kor. A kereskedelmi kapcsolatok és a kultúraközi kapcsolatok kora. Kr.e.200 - Kr. u. 300. 

• Klasszikus -kor. Gypta-kor. A szanszkrit kultúrák virágkora. A hinduizmus felemelkedése. 300-650

• Kora középkor. Delhi Szultanátus. Regionális identitások megerősödése. 1200-1526

• Kora újkor. Mogul-birodalom és regionális utódállamai 1526- kb. 1800

• Újkor. Angol gyarmatosítás kora. Az indiai nacionalizmus válasza. Kb. 1800-1947

• Jelenkor. A független India 1947-től.

Ahogyan Glasenapp is írja publikációban, a mai hinduizmus kialakulásának és fejlődésének folyamatában a középkor kezdetéig általában három fő korszakot különböztetünk meg. Ezek a következők:

1. Az ún. árják előtti korszak

2. A védikus korszak

3. A klasszikus korszak, 

amelyek kevésbé eseményhű nomenklatúrát jelentenek, inkább mesterséges felosztás jellegűek.

Mittal, S. - Thursby G. (2006) a következő szakaszokat különbözteti meg publikációiban:

• a prevédikus kor: az Indus-völgyi civilizáció i.e.3000 és 1500 között

• a védikus árja kor i.e. 2000-től 800-ig

• az upanisadok kora i.e. 800-tól 500-ig

• az ún. klasszikus korszak i.e.400-i.sz. 600

A hinduizmus definíciójáról

A hinduizmus fogalmát ma a kutatók egyöntetűen a Védákon alapuló indiai kultuszok és vallási formák gyűjtőneveként kezelik, és meglehetősen tág összefüggések szerint tárgyalják. E felfogás szerint a hinduizmus magában foglalja, magában hordozza az ún. védikus vallást, a brahmanizmust, a tantrizmust, és az indiai helyi vallásokat is. Ma az általunk ismert hinduizmus egy védikus szentírások által évezredekkel korábban lefektetett vallási-társadalmi rendszer átalakult formája. Az eredeti védikus társadalmi rendszert varnāsrama-dharma néven emlegetik. A szentírások tanúsága szerint a hinduizmus eredeti formájában az egyén és a társadalom célja az önmegvalósítás, illetve az ebbe az irányba való haladás. Törvényeit, a társadalmának szerkezetét, a vallásgyakorlatát, szertartásait, sőt, a lételméleti filozófiáját is a védikus irodalom határozta meg. 

A hagyomány védikus irodalomnak a négy Védát, a hozzájuk kapcsolódó upanisadokat, valamint az ezek szellemiségét szigorúan követő szentírásokat (pl. purānák, itihasák, dharmasātrák, stb.) nevezi. Jellemzője, hogy sokszínű, különféle vallási irányzatokból áll, célja a transzcendens, valamint az önvaló és Isten megértése, és ezek utáni kutatások. Az īsāvāysa elvet követő társadalom jellemzi, mely szerint az Isten mindennek a birtokosa és forrása, az Ő megismerése az emberi élet célja. Mint társadalmi rendszer, a hinduizmus valamennyi irányzata elfogadja a társadalom négy nagy társadalmi rendre és négy lelki osztályra való felosztottságának isteni eredetét. Eredetileg ezen társadalmi rendek tagjait leginkább a birtokolt tulajdonságok, képességek, hajlamok alapján sorolták különböző osztályokba:

• Brahmanák - tanítók, szellemi irányítók

• Ksatriyák - vezetők, hivatalnokok

• Vaisyák - kereskedők, gazdálkodók

• Sūdrák - kézművesek

Ma az alapján dől el, mely csoport tagja valaki, hogy hová is született, és mindez a szükséges tulajdonságok mérlegelése nélkül történik. Ezt a megmerevedett társadalmi rendszert nevezik ma “kasztrendszernek”. A társadalom és a vallás eltorzulása és megmerevedése megközelítőleg az i.e. ( Kr.e.) I. évezredre vált általánossá, és hatására a védikus kultúrát és felfogást tagadó, attól elforduló, azzal szembehelyezkedő vallási irányzatok, mint például a buddhizmus és a dzsainizmus alakultak ki. 

A hinduizmus utolsó, i.e. 1100 körül kezdődő, és i.sz. 600-ig tartó időszakát nevezik klasszikus korszaknak, ahogyan korábban is említettem. Maga az indiai kultúra ebben a korszakban nyerte el máig is érvényes alakját. Ennek a korszaknak a szellemi hagyatékát megőrző nyelvet “klasszikus szanszkrit”-nak hívják. Ebben az időszakban az istenek világának értékelésében és a hitvilágban bekövetkezett változások voltak a legszembetűnőbbek. Továbbra is tisztelték a védikus természeti istenségeket ( Varuna, Mitra, Angi, Indra,stb.), de mások háttérbe szorították őket. 

A hinduista hitvilágban ma is három fő istenség létezik:

• Brahmā

• Visnu

• Siva

Legfelsőbb istenségnek Visnut tartja a védikus irodalom, Ő a világ fenntartója. A vallási elvek helyreállítására a jövőben Kalkiként jelenik meg. 

A már korábban említett istenségeken kívül számos istennőt is tiszteltek a hinduk. Ezeknek az alakja a védikussal szemben a klasszikus korszakban kerül elő. Ilyenek voltak:

• Laksmī - a szerencse istennője

• Sarasvatī - a tudás istennője

• Visnu és Brahmā hitvesei

• Durgā - (‘nehezen megközelíthető/ áthatolhatatlan’) - az anyagi energia megtestesítője vagy megszemélyesülése, aki Sīva felesége (= Umā / Gaurī/ Satā/ Parvatī) akinek neve ‘létrehoz és / majd ismét elpusztít’

jelentéssel bírt. 

A kisebb-nagyobb templomokban az istenségek szoborformájának (mūrtī) ételt, italt, és sok más imádati kelléket szoktak felajánlani. 

A negyedik szakasza a hinduizmusnak i.sz. 600-1600-ig tartott. Ezt nevezzük középkori szakasznak. A korszakot az Isten iránti odaadást (bhaktit) hangsúlyozó mozgalmak nyilvános elterjedése, az irodalom és más művészetek felvirágzása, a legfontosabb szentírások helyi nyelvekre fordítása, templomépítkezések megsokasodása jellemezte. Elterjedtek az orthodox hindu filozófiai iskolák (daíanák) tanításai.

Zsinka László és a hivatalosan kiadott anyagok alapján a két szobor megfelelően a kora középkor és a késő középkor határára keltezhető. Ez a hindu dinasztiák és a regionális különbségek kibontakozásainak kora. Mivel a két szobor nem sírból vagy építkezés területéről került elő, hanem egy barlangban találták, ahol több, más-más korszakból származó lelet volt jelen egy kő alatt, nehézkes a pontos korhatározása. Ezeket külső jegyek, párhuzamok, valamint történeti anyagok, és az anyag összetételük, némi proveniencia birtokában lehet meghatározni. 

Éppen ezért a Miskolci Egyetem Fémelőállítási és Öntészeti Intézetében Dr. Török Béla docens úrral és kollegáival pontosan és veszteségmentesen megvizsgáltattuk ezeket, a korábbi hitelesítési adatok után, mivel azok vizsgálati adatait sehol nem közölték. A tanszék segítségét a tájékoztató mérések tekintetében ezúton is nagyon köszönjük. 

A publikáció további részletei nem nyilvánosak, díjfizetéshez kötöttek. 

Melléklet

A Buddha szobor fotói. 

A jelenlegi tulajdonos engedélyével. 

A tulajdonos BA fotói. 

1. ábra: A Buddha-szobor elölnézete, anterior

2. ábra a Buddha-szobor hátulnézete, posterior

3.  ábra A Buddha-szobor oldalnézete, jobbról, sinister

4.  ábra: A Buddha-szobor fejrésze, arcának vonásai. A tulajdonos BA fotója

5. ábra: A Buddha-szobor öntési vastagsága 2 mm és 4,5 mm közötti, alsó részének üreges átmérője (d) a szobor anterior és poszterior része közt 4,9 cm- 5 cm. A tulajdonos BA fotója.

6. ábra: A Buddha-szobor alsó átmérője (d) 6,7-6,9 cm

7. ábra: A Buddha-szobor magassága (h) 8 cm (hibás mérés). Tulajdonos BA fotója és méretezése

8. ábra: A Buddha-szobor magassága pontosabb méréssel: 9 cm  Tulajdonos BA fotója

9. ábra: A Buddha szobor legnagyobb vastagsága anterior-posterior vonalban a méretfotó alapján, nem tolómérővel, kb. 6,6 cm. A fotót a tulajdonos BA készítette.

10. ábra. A Miskolci Egyetem nem hivatalos kísérleti mérése, összetétel szerint: Cu, Zn,Pb, Fe, Sn, Ni.

Az istennő szobrának képei

1. ábra: Az indiai ruházatú, feltehetően istennő szobrának legnagyobb vastagsága a fejrészen 5 mm-6 mm körüli. 

1. ábra: A feltehetően hindu-buddhista istennő testének vastagsága 6-8 mm. 

2. ábra: A hindu-buddhista istennő karjának s kezének vastagsága 4-7 mm közötti. 

3. ábra: A feltehetően hindu-buddhista istennő állvány-tüskéjének hossza (l) 8 mm körüli. 

4. ábra: A istennő szobor teljes hossza 11 cm (9,9 cm), legnagyobb szélessége 3,9 cm (4 cm). 

5. ábra: Az istennő összetétel mérésének eredménye szerint a bronza szintén sárgaréz alapú, nagy mennyiségű ólom, óntartalommal, mely mellett, cink, mangán nikkel és hafnium szerepel. 

6. ábra: A két szobor összetételének összehasonlítása. 

Felhasznált szakirodalom (részlet):

Balogh Dániel: Keleti vallások- A hinduizmus vallási szférája. 2014. 

Csenla. In.: Akadémiai Kislexikon 1. A-K. Akadémiai Kiadó,1989. 372. old.

Funan. In.: Akadémiai Kislexikon 1. A-K. Akadémiai Kiadó, 1989. 614. old.

Frenyó Zoltán, A filozófia tankönyve. Szent István Társulat, A filozófia tankönyve. Az Apostoli Szentszék Kiadója, Budapest, 2016.

Helmuth von Glasenapp, Buddhism, non - theistic religion. Translated from German by Ingrid Schloegl. George Braziller- New York, 1966

Hinduizmus vagy bráhmanizmus. In.: Világvallások. Pdf. 

Khmerek. In.: Akadémiai Kislexikon 1. A-K. Akadémiai Kiadó, 1989. 951. old.

Prof. P. V. Kane, M. A. LL.M., A Volume of Studies in Indology. Oriental Book Agency, Poona 2, Ibdia,1941. 

Swami Harshananda, Hindu Gods and Goddesses. Shri Ramakhrisna Math, Mylapor-Madrass 600 004

Sri Swami Sivananda, All about a hinduism. A Divine Life Society Publication. Six edition, 1997.

Zsinka László: India története és kultúrája. Egyetemi jegyzet. Pdf. é.n. 

Felhasznált és ajánlott elektronikus anyagok (kritikával! Ellenőrzendő, a Wikipedia ellenőrzések ellenére is!)

Nadi. In.: http://jogapedia.hu/nadi 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Pr%C3%A1nanadi

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sat-karma

https://prananadi.hu/prananadi/A-Prananadirol_2#ptop

Buddhizmus:

https://www.buddhizmusma.hu/mi-a-buddhizmus

https://youtu.be/Gr6pXNdu4rU?si=LTF9UBND8r1RfvZt

Parvati istennő

https://hinduizmus.hu/hindu-istenek/parvati-istenno

Jaksa:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Jaksa

Prananadi:

https://tundeworld.com/Mi-is-a-Prananadi

Lövey Varga Éva - Dr.  Török Béla - Szabó Tamás: 

 Annunaki vagy Szinahéeriba? Mezopotámiából származó fémlelet a khmerek földjéről

(Részletek)

 (jogvédett, hivatkozandó anyag)

Felhívom  a figyelmet, hogy nem azonos a pdf verzióval!

A Google oldalakon nem oldható meg a lábjegyzetelés.

Bevezetés (Lövey- Varga Éva)

2013–ban a khmerek földjén a háború után földben maradt robbanószer mentesítés után leltek egy barlang kövei közt, egy nem szegecselt, facsapolt, szétesett faládában érdekes - az eredeti tulajdonos által telefonon elmondott történet szerint -, feltehetően rablásból, kalózkodásból  származó kincslelet-csoportra. Hogy maga a rablás, vagy akár a hasznavehetetlen leletek elhagyása pontosan mikor következett be, a mocsaras, meglehetősen változó földrajzi környezetben, a kövek között meglehetősen nehezen meghatározhatóvá vált. A jelenségből, elrendezésből a szakemberek az 1600-as évek idejére következtettek. Kambodzsa a leletet saját kultúrájától idegennek minősítette, és a Cambridge-i Egyetem Angkor Projektjének keretein belül régészetileg nem túl pontosan kiadott információkkal meghatározva, engedélyezte az országból való kivitelét. Még abban az évben a konzuli, miniszterelnöki hivatalokon keresztül a Szegedi Egyetem laborjában került vizsgálatra, magántulajdoni keretek közt, több közel-keleti nemzetközi kiállítás után. Ezek kereteiben a lelet Egyiptomban is kiállításra került.

 12 év elteltével tulajdonosváltás után újra eladásra kerülhet, magángyűjtői körben, s ezért új vizsgálatok kerültek kitűzésre. A lelet másik, egyelőre kémiailag és fizikailag megmagyarázhatatlan egyedisége talán az a tény lehet, hogy a tárgy anyagösszetétele megmagyarázhatatlan módon változik. Ezért egy nyilvános tanulmányi keretek közt végzett mérés keretében elvégeztettünk egy anyagmeghatározást a Miskolci Egyetem Anyagmérnöki Karának Fémelőállítási és Öntészeti Intézetében, Dr. Török Béla docens úr segítségével, s bemutattuk a hallgatóknak a leletet. 

A három meghatározás eltérő eredményei megnehezítik a pontos meghatározást és publikálást, kérdéseket vetnek fel régészben, ötvösben, művészettörténészben ugyanúgy, mint a vegyészekben, fizikusokban és anyagmérnökökben. A konzulátus és a Cambridge-i Egyetem meghatározásai után nehéz fába vágja az ember a fejszét, ha hivatalos publikációba kezd, neves szakemberek véleményeit is kikérve hozzá. Az elzárkózások és a vélemények különbsége megdöbbentő, és további kutatásokra ösztönző lehet, egyben talán különlegessége folytán, emelheti az adott tárgy eszmei értékét. A kutatás során több terület szakembereit igyekeztük megkeresni, asszíriológusoktól kezdve ötvös, cizellőr és művészettörténészeken át az anyagmérnökökig. A nyilatkozatok megdöbbentőek voltak, a korábbi vizsgálatok és papírok fényében.

Hogy miről is van szó valójában? Milyen lelet körül folynak a viták? 

Egy nem túl nagy fémlemezt szeretnék bemutatni, melynek ötvösművészeti kidolgozottsága rendkívül különleges, mint ahogyan anyagösszetételének változása is: funkcióját tekintve is kérdéseket vet fel. A lemezt pecsétszerűen fanyélhez erősítették, mely elkorhadt, tönkrement. A kiadott anyagok alapján nem tudni, hogy az ottani régészek vizsgálták -e a faanyagot. A radiokarbonos kormeghatározás viszont nagy segítség lett volna a lelet pontosabb korának meghatározásában. 

A megkeresett ötvösök és cizellőrök nyilatkozata alapján mai technikával sem lenne a lemez hiteles és pontos másolata elkészíthető. 

Nem árulok el túl nagy titkot, hogy az eredetileg ezüstnek két egyetemen meghatározott, kissé ívelt, szegecselés nyomait mutató lemez összetétele mára gyakorlatilag valamilyen módon cink (Zn) lett. Hogy valóban asszír királyi pecsét volt-e, avagy éppen föltételezhetően nem s asszír, esetleg nem Sennacherib, Szinahéeriba tulajdonát képezte, talán örökre kérdéses marad.  A tulajdonos biztos abban, hogy senki sem cserélhette ki. Ebben a publikációban ezekről az érdekességekről szeretnék beszámolni, kicsit történeti és művészettörténeti keretek közé ágyazva az anyagmeghatározási munka komoly folyamatait.  

1. ábra A vizsgált fémlemez. Tulajdonos B. A.  Copyright 2013 Archeometriai veszteségmentes anyagösszetétel vizsgálat a ME  Anyag- és Vegyészmérnöki Karának Fémelőállítási és Öntészeti Intézetében Dr. Török Béla docens, Varga Éva, B. A., Dr. Ü. Á. 2025. Fotó: K. J. A. ©2025 (pdf-ben eltérő)

Mezopotámia (Lövey- Varga Éva)

Mezopotámia görög elnevezése Μεσοποταμία az óperzsa Miyanrudan („a folyók közötti ország”) fordításából származott, melynek arámi nyelven történő elnevezése Beth-Nahrain, a („Két folyó háza”) az ókorban a mai Tigris és Eufrátesz folyók közötti területet és annak környékét jelölte. A mai Irak, Törökország és Szíria egy részét ölelte fel. Itt alakult ki hajdan a globális emberi civilizáció egyik bölcsője, hiszen ezt a területet tekinthetjük az egyik legrégebbi civilizációnak a világon, s mint tudományos téma, rengeteg kérdést is vet fel. Az ókorban számos nép hódította meg a területet, s igyekezett itt kialakítani a saját kultúrájának fölényét, mások fejlettebb, vagy hasznosabb találmányait is átvéve, továbbfejlesztve, avagy politikai uralma alá rendeléssel módszeresen tönkretéve. Hogy milyen megfontolásból, s milyen módszerekkel tette népenként ezeket a lépéseket, nem csak a régészet és történelem, de a jogtörténet, a néprajz és a szociólológia, s más tudománytörténetek, a zenetörténet, a mezőgazdaság és a művészettörténet és írástörténet is taglalni igyekeznek.

Mezopotámiából már írásos, s nem csak tárgyi emlékekkel rendelkezünk. A két folyó közén megtalált, feltehetően ott kialakult írásforma a mai Warka, az egykori Uruk városában, városállamában vagy annak környékén jöhetett létre a mai leleteink, információink alapján. Ezt, az egyiptomi hieroglifákkal egy időben kialakuló írásformát egy ott élő népről, a sumerek civilizációjáról nevezték el, sumer ékírásnak. 

Az írásformát a hasonló nyelveken beszélő népek is megtanulták, átvették hangjaik, szavaik leírására, gondolataik írásbeli kifejezésére.

Mezopotámiát számos nép hódította meg az ókorban, s igyekezett benépesíteni, uralni a földrajzi-geopolitikai jelentőségénél fogva is jelentős területet.

Az akkádok, babilóniaiak, asszírok, perzsák uralma után hettita majd méd fennhatóság alatt is állt a terület. 

Földrajzi adottságainak tárgyalása is jelentős terjedelmű lehetne, de maradjunk most kizárólag a nagyvonalakban fontos megközelítések mellett!

A két folyó köze sivatagos-félsivatagos területet jelent napjainkig. Több, mint 10000 évvel ezelőtt azonban jóval más volt az éghajlati, környezeti jellemző a területen. Az Eufrátesz jóval hosszabb folyó volt ebben az időszakban, a Perzsa-öböl pedig keskenyebb és rövidebb. A csapadékosabb éghajlat miatt jóval több folyó volt. A jégkor végére az arab félsziget kiszáradt, a tengerszint pedig megemelkedett, ami a folyók vízhozamának csökkenésével és a Perzsa-öböl kiterjedésével járt, a két folyó a többivel a szárazföld területén már nem folyt össze. Azóta a Perzsa-öböl újra feltöltődött a folyamok hordaléka által.

Maga a terület a keleti és északi oldalról középhegységekkel volt elzárva, délen pedig olyan mocsaras alföldek határolták, melyek agyagos talajukkal nádfélékben gazdagon megnehezítették a közlekedést. Így alakult ki a folyókon a mezopotámiai speciális hajó, a guffa használata, a folyók sodrása miatt is. Belső területét sok folyó szelte át a két folyam közt, melyeket csatornarendszer-szerű átszabályozásokkal művelhetőbbekké tettek. A folyamok mentén zöldség- és gyümölcstermesztés folyt, gabonát termeltek, s főként juhot és szarvasmarhákat tenyésztettek az állattartás keretein belül. A terület ma is meglehetősen veszélyes, mocsaras… A guffát pedig napjainkban is használják. 

Említsük meg az őskori, írott történelem előtti időszak fontosabb kultúráit a területen, s gyorsan lépjünk is tovább a tárgyleleteink által meghatározott korszakunk felé.

A Tell-Halaf (Kr.e. 6100-5400 k.), Ubaid-kultúra (Kr.e. 5900-4300 k.), Uruk-kultúra (Kr.e. 4300-3100 k.) utáni időszakban Sumer és Akkád korszakokat különböztethetünk meg.

Létrejött az új közigazgatási forma, az állam: megszülettek a városállamok, melyek a templomgazdaságok működéseire épültek.

A templomgazdaságokban a termelő munkát közrendű szabadok végezték, redisztribúció folyt, azaz begyűjtötték a terményeket, amelyeket az uralkodó osztály osztott szét arányosan. A templomgazdaság önellátó egység volt, a közrendű szabadok pedig terményekben kapták a fizetséget.

A 3. évezredre kiteljesedő városokban nagy méretű építkezések folytak.

Az akkád birodalom kiteljesedését sumer újjászületés követte, majd az amurruk támadásait követően Babilon központtal a kor legjelentősebb birodalma jött létre, az Óbabiloni Birodalom. A Kr. e. 16. század elején egy kis-ázsiai nép, a hettiták rohanták le a birodalmat, s könnyűszerrel végig vonultak rajta, de nem hajtották uralmuk alá.  Ebben segítségükre volt könnyű fegyverzetük és harci kocsijaik. Helyettük a lassan elszikesedő vidéket a kassziták /kassúk/  szerezték meg. 

Mindezen történeti események után így elérkeztünk a számunkra a leletanyaghoz köthető legfontosabb néphez és korszakhoz, az asszírok népéhez és uralmához, az Asszír Birodalom történetéhez, korszakaihoz. Közelebbről az Újasszír  Birodalommal kell megismerkednünk. 

Miért is fontos ez számunkra? Mert a khmer földi, kambodzsai leletanyagot az ottani konzul, Cambridge és utána Szeged Egyetemeinek szakvizsgálata erre az időszakra, erre a népcsoportra határozta meg, keltezte. Nem csak funkciója, eredete, összetétele és készítése vet fel hát tudományos kérdéseket, de a lelet ábrázolása, s kultúrához köthetősége is. Igazi tudományos csemege, és vitákat generáló anyag, magángyűjteményi körből. 

Kicsit közelebbről szemügyre kell hát vennünk az eredetként meghatározott helyet, annak kultúráját, tudományos ismereteit, művészetét is. 

Asszíria (Lövey-Varga Éva)

Asszíria az a mezopotámiai régió, amely a Khābur folyótól, a Tigris folyam felső folyásától keletre húzódik. Assur városáról kapta elnevezését, amely város Assur istentől örökölte,  nyerte el nevét. 

Asszíria a lexikonok történeti anyaga alapján elég későn, csak a Kr.e. 2. évezredtől rendelkezett valóban autonóm művészettel, legalábbis azon csekély nyomok alapján, amelyek régészetileg és művészettörténetileg, történetileg ránk maradtak. A tartomány ezen időszakokban is, évszázadokon át ismételte a korabeli legmagasabb kultúra, a sumer-babiloni kultúra motívumait, de nem hiányoztak a hettita elemek sem.

Az építészetére pedig erős hatással volt Anatólia építészete is.

Az asszír művészet klasszikus korszaka igazán III. Assurnasirpal (Kr.e.883-859) és III. Salmanassar (Kr. e. 883-859) uralkodása alatt fejlődött ki. III. Assurnasirpal fővárosában, Kalkhū-ban (Nimrud) pompás építészeti és szobrászati munkákat, alkotásokat találtak.

Mindezekről azonban érdemes kicsit pontosabb történeti keretek között beszélnünk, hogy megérthessük a lelet keletkezésének, továbbélésének történetét, lehetőségeit, és fennmaradásának körülményeit. 

A hettita birodalom felbomlása után kisebb királyságok léteztek a területén, melyek még sokáig híres vastermelők voltak. Az asszírok évszázadokkal később, Kr. e.  800 körül is rájuk szorultak. A szíriai Kargamisban székelő hettita királytól adó fejében 250 talentum vasat kaptak. A hattini királytól pedig 100 talentumot. Az ebből készült fegyverek Hattinál is hatalmasabb birodalmat erősítettek, a görög alapon általunk Asszíriának nevezett országot, mely nevét az egykor Assur néven szereplő országnévből kapta, ahogyan korábban is említettem, Assur városáról, aki istenéről kapta elnevezését.

Asszíriát eleinte lovas pásztorok és kalmárok laktâk, Sumert ekkor sumerek, Asszíriát pedig a hurrik. A Tigris felső folyásánál volt elég kő, réz, fa, s a fát tutajokba kötve úsztatták le Akkádba. A kővel és rézzel pedig a már említett, Hérodotosz által leírt kerek formájú bőrhajókkal csorogtak le a folyón, melyek vázát eladták,s a benne szállított szamáron visszalovagoltak a folyam felső folyása felé, az összehajtott bőr bevonatta felmálházva a szamarakat. Ezeknek a hajóknak a  fenekét náddal tömték ki, amelyet a vázzal együtt eladtak. Az asszírok az akkádoktól, s a velük rokon amoritáktól tanulták a kalmárkodást, s a Kr.e. 19. századtól seregestől rajzottak ki Assurból, telepeket építve, lerakatokat létrehozva az ország határain kívül. Itt a folyamközben, Kisázsiában, a Folyóközben szőtt szövetet árultak, ezüst, réz, ólom, bőr, gyapjú s más termékek ellenében. Ezeken a telepeken mindenütt ott volt az assuri tanácsnak egy megbízottja, hogy a forgalom után vámot szedjen. 

Az anyaország hatalma messze terjedt, mivel lakosai azon korai lótartó népek közé tartoztak, melyek képesek voltak a nagyobb távolságok legyőzéseire.

Samsiadnak a Kr. e. 1700-as évekből fiához írt, fennmaradt levelei arról tanúskodnak, hogy Észak-Szíriában lovakat tenyésztett, betanította azokat harci szekerek vontatására, szekeresei számára pedig vetélkedőket rendezett. Ezek lehettek a világ első lóversenyei. 

A korai asszírok a fennmaradt emlékek alapján még közel sem voltak olyan esztelenül kegyetlenek, mint ahogy az ránk maradt a leletek, építészeti emlékek, ábrázolások, iratanyagok alapján,  más országok feljegyzéseiben. A hurrik lassan beolvadtak az akkádok és asszírok nyelvjárásait beszélőkbe, valamint az amoriták tömegeibe. De ezek ellenére a lótenyésztő hagyományok megőrzòdtek. Amikor Mitanni és Babilon hatalma meggyengült, akkor jött el az asszírok ideje. Kelet, Nyugat és Észak felé is terjeszkedni kezdtek. A felégetett városok helyét sóval behintették, majd a leigázott város földjéből egy zsáknyit hazavittek, annak jelképeként, hogy örökre uralkodni akarnak felette, s kiöntötték Assur kapujában. Különféle adókat szedtek, nyájakat hajtottak el, és ellenségeiket lemészárolták. Egyre inkább lóhátas csoportokat vetettek harcba, melyekkel könnyebben mozoghattak. Elsők voltak, akik nem csupán portyázásra, felderítésre, futárként ábrázolták őket, hanem lándzsás, pajzsos, íjas hadrendekben igazi lovasságként,a menekülők üldözésére. A vasfegyvereket nem csak ők használták, de ezen a területen előnyre tettek szert. Igazán naggyá a hadtudományokban váltak. A magukat önként megadó városok népeinek életét megkímélték, de az ostromlottaknál a csecsemőket sem kímélték. Az elfoglalt területek életben maradt lakóit elhurcolták régi hazájukból, a nincstelenek kivételével. A szomjan és éhen halókat a kísérő lovasok dárdával döfték át, a túlélőket pedig rabszolgaként telepítették le. Két nagy párt versengett egymással állandó jelleggel, a kalmároké és a katonáké. Míg a katonák állandóan rombolni igyekeztek, a kalmároknak elegük lett az állandó pusztításokból. A katonák szerettek az arany- és ezüst lelőhelyekkel rendelkező városokból rabolni. Leleteink tehát ilyen úton is kikerülhettek az egykori birodalom területéről, még abban a korban. 

A sok harc, háború költséges volt, s így nem tűrhették, hogy Szippar, Nippur, Babilon ne fizessenek adót, s egyre nagyobb konfliktus alakult ki az asszírok és a babiloniak között.

Szinahéeriba (Kr. e. 705-680) királysága alatt az asszírok és babilóniaiak között már minden ellentét elfajult. Kr. e. 702-ben bevette és kifosztotta Babilont, de mivel továbbra sem lehetett kordában tartani őket, Kr. e. 689-ben végleg földig rombolta a várost, amely meglehetősen rossz döntésnek bizonyult. Hosszú ostrom után Marduk isten szobrát Asszíriába szállíttatta, a várost pedig a zsilipek megnyitásával elárasztotta, a város lakossagát pedig távoli tartományokba telepíttette szét. Ninivét ezek után hiába fejlesztette, Babilon hiányzott a birodalomnak. Saját fia ölte meg, összeesküvéssel, amikor a templomban imádkozott. Halála után Babilon ismét épülni kezdett… De utódai alatt a büntető hadjáratok tovâbb folytatódtak, a környező országok, Azerbajdzsán területe felé is. 

(Folyt.)

***

1. ábra:Archeometriai veszteségmentes anyagösszetétel vizsgálat a ME  Anyag- és Vegyészmérnöki Karának Fémelőállítási és Öntészeti Intézetében Dr. Török Béla docens, Varga Éva, B. A., Dr. Ü.Á.  2025.

2. ábra:  A fémlemez hátlapi mérése. A vizsgált lemez összetétele. Archaeometriai veszteségmentes anyagösszetétel vizsgálat a ME  Anyag- és Vegyészmérnöki Karának Fémelőállítási és Öntészeti Intézetében Dr. Török Béla docens, Varga Éva, B. A., Dr. Ü.Á.  2025.

3. ábra: A vizsgált lemez összetétele. Archaeometriai veszteségmentes anyagösszetétel vizsgálat a ME  Anyag- és Vegyészmérnöki Karának Fémelőállítási és Öntészeti Intézetében Dr. Török Béla docens, Varga Éva, B. A., Dr. Ü.Á.  2025.

4. ábra: ábra: a vizsgált lemez előlapi mérése. Archaeometriai veszteségmentes anyagösszetétel vizsgálat a ME  Anyag- és Vegyészmérnöki Karának Fémelőállítási és Öntészeti Intézetében Dr. Török Béla docens, Varga Éva, B. A., Dr. Ü.Á.  2025.

Vizsgálati jegyzőkönyv és szakvélemény

Feltételezetten újasszír korból származó fémlemez roncsolásmentes archeometriai vizsgálata

(Még zártan kezelendő)

Megrendelő: B. A. (Varga Éva közvetítésével)

A szakvélemény készítette: Dr. Török Béla, egyetemi docens,

Miskolci Egyetem, Fémelőállítási és Öntészeti Intézet

2025.

Bevezetés - előzmények

B. A. megbízásából, Varga Évával történt többszöri egyeztetés után egy személyes szállítással érkező kb. 11X5 cm-es, néhány mm vastag fémlemez roncsolásmentes energiadiszperzív röntgenfluoreszcens (ED-XRF) vizsgálatának igénye merült fel. A roncsolásmentes vizsgálatot hordozható spektrométerrel, több ponton, többféle alkalmazással, a kémiai összetétel meghatározása céljából terveztük, illetve a felületen lévő fehér tapadvány lehetőség szerinti anyagvizsgálata is szóba került. A vizsgálat alapvető célja a fém alapanyag meghatározása, amely megerősítheti vagy kizárhatja a feltételezett korszakolást. 

Ezek alapján az InnoME TTC Kft. TTC/2025/83. árajánlata alapján vállalt projektben a 2025.04.17.-én személyesen elhozott és vizsgálatra átadott tárgy roncsolásmentes ED-XRF vizsgálata történt (a vizsgálatokat és a kiértékelést Dr. Török Béla végezte), kiegészítve a lemez felületén lévő fehér tapadványok közül kettő Fourier transzformált infravörös spektroszkópiai (FTIR) vizsgálatával (utóbbit az egyetem Energia-, Kerámia- és Polimertechnológiai Intézetében Dr. Szabó Tamás végezte).  

A vizsgált tárgyak és a vizsgálati módszer

A vizsgált tárgy az alábbi képen látható. A mérések számos ponton történtek a lemez mindkét oldalán. 

1. kép: A vizsgált fémlemez

A mérések Oxford Instrument X-MET8000 Expert hordozható energiadiszperzív röntgenfluoreszcens (ED-XRF) készülékkel történtek, ami SDD-vel (Silicon Drift Detector) volt felszerelve, mérőablaka 10.7X9.4 mm-es, röntgencsöve ródium anódos és 50 kV gerjesztőfeszültséggel üzemel, és kifejezetten fémötvözetek vizsgálatára készült. 

A módszerrel az adott tárgy felületének kb. 1 cm2-es részét lehet megvizsgálni. Az anyag minőségétől függően a gerjesztő röntgensugár mintegy 100-200 μm mélységig hatol be, de előfordul, hogy a mélyebb rétegekben keletkezett röntgensugárzás mérhetősége bizonytalan. Ezzel a műszerrel elvileg a periódusos rendszerben a magnézium és az urán között található elemek mennyiségét lehet megmérni, de nem mindegy, milyen mérési módszert alkalmazunk. 

A mérések alapvető paraméteres módszerrel (Fundamental Parameter – FP) történtek, ami a röntgenfluoreszcencia összetett matematikai elemzését használják a koncentráció kiszámításához. A bizonytalan összetételű fémötvözeteknél, mint amilyenek általában a régészeti leletek is, ennek használata a célszerűbb.

A táblázatban jelölt Alloy FP alkalmazással az ötvözet összetétele minden mérhető komponens esetében 0-100%-os tartományban a legbiztosabban meghatározható, a Precious FP pedig kifejezetten nemesfémekre fókuszáló módszer. Néhány mérésnél próbaként az Alloy FP LE módszernél az ún. könnyű elemeket (pl. Al, Si, P) is detektálta a műszer, de ez esetünkben inkább csak „manipulálta” az alapanyag mért összetételét, mivel ezek az elemek jellemzően a tárgyakra tapadt, esetleg bennük előforduló (zárványos) szennyeződésekben fordulnak elő.  

A FTIR-méréseket Bruker Tensor 27 típusú spektrométeren GladiATR reflexiós feltét segítségével végeztük. Az IR spektroszkópia egy roncsolásmentes eljárás, melynek során a minták elektromágneses mezővel történő kölcsönhatását, specifikusabban az infravörös tartomány által kiváltott vibrációs és rotációs átmeneteket detektáljuk. Az így keletkező spektrum (abszorpció) hasznosítható az anyagok minőségi és mennyiségi összetételének meghatározására. Az infravörös spektroszkópia a molekulán lévő funkciós csoportokat azonosítja, így kifejezetten jól használható szerves molekulák esetében a szerkezet felderítésére, az anyag azonosítására.

Mérési eredmények és megállapítások

Az 1. táblázat a vizsgált fémlemez hordozható ED-XRF spektrométer által mért kémiai összetételeit mutatja. Valamennyi mérési idő 30 másodperc volt, az értékek tömegszázalékban értendők. Kollimátor alkalmazását az alkalmazott módszernél „o” jelzi. 

Mellékletként, excel táblázatban elküldöm valamennyi, a műszer által két tizedes jegyig detektált elemet tartalmazó összetételt a mérési pontosságokat jelző értékekkel, de figyelembe kell venni, hogy az egyes mérési kalibráció felbontóképességétől függ, hogy a műszer meg tudja-e különböztetni egy adott csúcsot egy olyan elemétől, aminek közel esik egy vonala, vagy éppen összetévesztheti egy vagy több másik elemmel és tévesen azonosít. Például a hafniumot valószínűleg a szilícium helyett (illetve LE módszernél mellette is) érzékeli a műszer, mivel a szilícium könnyű elem, azt ezzel a módszerrel nem mér, de a Hf egyik csúcsa közel esik hozzá. Mindazonáltal a lenti táblázatban már csak azok az elemek szerepelnek, amelyeknél minden esetben a hordozható ED-XRF spektrométerrel történő mérések általában elfogadott precizitási határánál (0.1 tömeg%) nagyobb érték volt detektálva.

1. táblázat: Az ED-XRF mérések eredményei (tömeg%-ban)

A mérések alapján egyértelmű, hogy a lemez cinkből készült. Gyakorlatilag nem is ötvözetről beszélhetünk, mert az ólom és a vas szennyezőként jelenik meg, utóbbi „általános” szennyező, a felületen is előfordulhat. 

Fém cinkről a középkortól beszélhetünk Kínában Európában és valószínűleg a Közel-Keleten is. A fémes cink használata ismeretlen volt Theophilus (Kr.u. 11-12. sz.) előtt, és figyelembe véve, hogy milyen könnyen lehetett kalaminos sárgarezeket előállítani, nem volt túl nagy ösztönzés a fémes cink előállítására. A fémes cinket egyébként nem könnyű előállítani, mivel a cink-oxidot nem lehet faszénnel 1000°C alatti hőmérsékleten redukálni. Bár ilyen hőmérséklet viszonylag könnyen elérhető fúvócsőfúvással, a cink 923°C-on forr, és a fém ezért gőzként keletkezik, ami különleges óvintézkedéseket igényel, ha le akarják kondenzálni. Ez az oka annak, hogy a cinknek sokkal hosszabb időbe telt, mire megjelent a történelmi színtéren, mint a réz, az ón, az ólom vagy a vas (Tylecote, R.F.: A History of Metallurgy. Maney Publ. London, 2002. p. 90).

Mindezek alapján a lemez anyagánál fogva nem köthető az újasszír korhoz.

A FTIR mérések által készített összesített spektrum a következő oldalon látható. Piros színnel a díszített oldalról, kékkel a hátoldalról készített mérés eredményét mutatjuk be, a jellegzetes pontokon megjegyzésekkel. A szervesnek definiálható anyag legvalószínűbb, hogy cink-sztearát, ami a lemez fémanyagának ismeretében nem meglepő.

2. kép: FTIR mérések által készített összesített spektrum