ÉLETRAJZ

1947-ben születtem Biharkeresztesen, református parasztõsök leszármazottjaként. Geológiai és számítástechnikai képesítéseket szereztem Budapesten, majd a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetem magyarságtudomány szakán kaptam diplomát. Geológusként és számítástechnikai munkakörökben dolgoztam állami nagyvállalatoknál.

1965-ben két hétig voltam elõzetes letartóztatásban államellenes izgatás elõkészületének vádjával (mint késõbb kiderült, a BTK-ban nem volt ilyen tétel). Két társammal a Gellért-hegyi Szabadságszobor elött álló szovjet harcos szobrának felrobbantására és röpcédulázásra készültünk. Mivel nem tudták bizonyítani, nem emeltek vádat ellenem.

Az elmaradt rendszerváltás idején függetlenítettem magamat, azóta õsztõl tavaszig író vagyok, nyaranként meg egy parasztházat adok ki turistáknak az Õrségben, ahol évente néprajzi-írástörténeti kutatótábort és tudományos konferenciákat szervezek (http://www.tar.hu/cserepmadar).

Feleségem és négy fiam van.

Több, mint három évtizede kutatom a székely rovásírás eredetét s a véle összefüggõ tudományterületeket. Õstörténeti-írástörténeti eloadásokat tartottam Magyarországon kívül Romániában, Svájcban, Ausztriában, Németországban, Szlovéniában és Ukrajnában is. 1992-ben írástörténeti eloadássorozatot indítottam és a barátaimmal Írástörténeti Kutató Intézet néven (http://ikint.uw.hu) tudományos mûhelyt teremtettünk és tartunk fenn az írástörténeti kutatások összefogására.

Tagja voltam a Stolmár G. Ilona által fõszerkesztett Keresztény Magyar Vetés szerkesztõségének.

Számítástechnikai és írástörténeti témával foglalkozó köteteim jelentek meg magyar, német és angol nyelven. Mûveim (a Német - Magyar Baráti Társaság támogatásának köszönhetõen) 1999 óta szerepelnek a Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításon. Úgy vélem, sikerült nagyon érdekes tudományos feladatot választanom, amely az évek során lehetové tette, hogy az engem elsõsorban érdeklõ kérdésrõl, a székely rovásírás eredetérõl eredeti következtetéseket tartalmazó tanulmányok sorát jelentessem meg.

Korábban ismeretlen (hieroglifikus és betûírásos) feliratokat mutattam be; bizonyítottam a népi, uralmi, õsvallási jelképek és a székely rovásjelek rokonságát; a hieroglifikus jelek segítségével értelmeztem nemzeti jelképeinket; magyar nyelvû hun feliratokkal támasztottam alá a hármas honfoglalásról megemlékezõ krónikáinkat. Felismertem többször publikált szimbolikus ábrázolások (az énlakai ligatúra, a sopronkõhidai sótartó, szibériai sziklarajzok, egyes honfoglaláskori, népi, sztyeppi, indián jelek, világmodellek stb.) írás voltát: elolvashatóságát és értelmezhetõségét. Olyan íráselméleti kérdésekkel foglalkoztam, mint az írásrendszerek rokonsága, a preírás, az írás fejlõdését eredményezõ társadalmi változások, a fonetikus írás megjelenését kikényszerítõ nyelvi-kulturális körülmények, az írás fejlõdése stb. Bebizonyítottam, hogy a jégkorszak idején Amerikába vándorló indiánok a székely rovásírás már akkor is fonetikus elõdjét vitték magukkal Amerikába. Kimutattam, hogy a Szent Koronát nagy valószínuséggel a mervi oázisban készítették a szabírok számára; hogy tervezõi székely rovásjelekkel rokon szimbólumokat építettek a koronába, s hogy e szimbólumok mondanivalója a koronaeszme lényegével azonos.

1993-as kötetünk megjelenése után minden számottevó kutató elvetette a székely írás keletkezésérol száz éve vallott nézetet (az ótürk eredeztetést). A témában az egyik legtöbbet hivatkozott szerzõ vagyok, (pl. az Akadémiai Nagylexikon az "írás" szócikke is említi az egyik könyvemet), s a köteteimet az egyetemi oktatásban hasznosítják.

http://vargageza.tar.hu/