Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

"Majd utazgatok, mert utazni élvezet" Világörökség, avagy a "Római Limes"- csődökről...vagy nyereségekről

(About the Roman Limes and Ripa)

Olvasom a híreket, mert ugye, az oktatási anyagokkal, azok összeszedésével velejáró dolog, főleg a történelem szakirányú képzéseknél. Nem beszélve a képzőművészeti, ókori, építészeti, környezetvédelmi, örökségvédelmi szakirányokról. Ez természetes.

Az is, hogy a politika, a politológia, a közgazdaságtan ezek része, s koronkénti változásai beléivódtak, példát és ellenpéldákat is mutatnak. Óhatatlanul elém került az annyiszor már lehúzott, mégis szakmailag pedáns cikket publikáló 444 hírodal Sarkadi Zsolt írásával. Szakmailag szinte kifogástalan maga az ismertetés, ám magáról a folyamatról valóban semmi hírt nem kapott az ember, mivel azokat az ismertetés szerint a riportertől is megtagadták... Ejnye-no... Mégis, mi a cél? Kinek, mi?

Nos. Kettős megítélés, megítéltetés esetén mindig az alapok, a tények világa döntő. Nos, a Gordiuszi-csomó egykor Nagy Sándor által egy vágással megoldatott...Tehát, mindig van valami megoldás, mindenre.

Persze, ha az álláspontokat is ismerjük.

Három, négy ország munkái komoly erőfeszítéseket jelentenek.

Néztem a napokban az ICOMOS prezentációkat, nem csak kíváncsiságból, a szerkesztésekhez. Kezdetleges, kicsit gyerekes bemutatkozások, videók voltak a látott anyagok, a prezentációkkal egyetemben. Sok a munka, kevés az idő: valóban a bemutatás, megjelenés számít. Nem egy kezdő, ismerethiányos, ismeretlen embert kellene oda beállítani, akinek a megjelenése is kifogásolható sok szempontból... A szakmai anyagokról röviden: Nem csak a prezentáció kezelési tudás hiányzott belőlük, valahogy azt vártam, hogy egy ekkora szervezetnél nem lesznek hangproblémák, Zoom-kezelési hiányosságok, képhibák, vonalhibák.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mindent meghekkeltek, meghekkelnek, s ezt kb. 2007-2008-tól nem csak adatvédelmi panaszokkal és eljárásokkal, de nemzetközi informatikai bizonyítvánnyal és a hozzá tartozó tudással is végig tudom igazolni.

De azért, ne egy hangyányi képen mutassuk már be a pécsi dzsámikat, stb. Mit sem ér...

Az éremnek két oldala van. Adott esetben mindkét oldal részekre tagolódik.

A kormány által visszavont jelölés miatt, ahogy a kommentekben olvastam, az egész világ rajtunk röhöghet. Igaznak tartom a megállapítást. Vagy inkább sír, sírhat ... Mert több ezer év munkái maradnak védetlenül. Nos, itt a cikkben és a kapott anyagokban szó sincs felújításokról. Nem is volt. Nem láthatók a tervezetek, nem hozzáférhetők a jogi anyagok sem. Ha szakmailag keresem és kerestem, akkor sem.

Feltételezhető, és egyértelmű, hogy maga a jelölés

(10:10)(folyt .11:47) éppen azt a célt szolgálja és szolgálta, hogy állagmegóvás történjen, és a komoly munka következtében minden védelemben részesüljön, s egy komoly turisztikai programmal a történelem céljainak megfelelően a régészeti-örökségvédelmi munkával megőrzésre kerüljön. Szinte elmebetegségnek nevezhető ebből a programból kizárva kiemelni egy provincia-székhelyet, egy tartományi központot.

Arról nem is beszélve, hogy a Várbarátok csoportban, egykori szaktársak, tanáraim mellett láttam meg a hírt, s egy rendőr-régész hozzászólása nyomán. Természetesen minden döntés kultúrális-politikai döntés, s aki a csoportban politikai cikk alatt politizálás miatt tiltja a kommenteket, alapból orvosi kezelésre szorulónak minősül. Természetesen mindennek van oka, okozata, a logika törvényei szerint.

Tény, hogy nagyon sok anyag eltűnt, nagyon sok pénz. Hogy jogvédett anyagokról van szó, s minden összefügg a politikával, történelemmel. S aki ezt tagadja, vagy tagadni próbálja, sajnos még érettségizett szinten sincs.

Csak egy szakma szerint, szakmailag nem lehet csak egyedül dolgozni. A régészet az a tudomány, ami gyakorlatilag minden mást teljes egészében magába foglal. Ezért nem értettem éppen Nagy Zsuzsanna (született Angyal a profilja szerint) és mások megnyilatkozását.

Kinevettek, amikor írtam a lerámolt bankszámlamról, pedig a jogvédett régészeti anyag védelem alatt áll a nevemen, a pénzemhez pedig, amit a szakmunkával szerzek, senki másnak nincs köze. Viszont egy ingyenes laprendszerrel is jogdíjakat kezelek és kezeltetek.

Elgondolkodtató, hogy nagy szájjal a hölgy a politizálókat letiltja. Felmerül a kérdés, hogy valaha érettségizett-e filozófiából, társadalomismeretből és történelemből, vagy kölcsön vette más kommentelőkkel a bizonyítványt, amiről inkább árulkodnak a megnyilatkozásai és cselekedetei. Egy profil, ami nincs kitöltve, ugyanerről árulkodik amellett, hogy az adatvédelmi jogszabályok nem csak a Szjt. -ben is foglaltakra érvényesek, hanem a közösségi oldalakra is.

Joggal teszi fel hát a kérdést a szakember környezetvédelmi, régész, egészségügyi,informatikai, médiás képzettségekkel a háttérben, hogy rá és másokra, a tiltigatókra vajon a jogszabályok, a véleménnyilvánítás szabadsága nem érvényes? Milyen alapon?

Én a jogi irodai munkák nélkül már 10 évesen és korábban is tudtam, hogy a jog az szabályozó értékű, be kell tartani. De aki a jó és rossz között, a károkozások és a védelem közt nem tud különbséget tenni, attól vajon mit vár az ember?

Nincs időm mindent végigvenni, leírni. A Várbarátokkal már korábban is rosszul járt az ember, mikor a szigetvári konferencián a megvett könyvekkel a táskáját is lenyúlták, a cikkét meg a tanára nevén közölték le. Nem kis szerzői jogdíjakról meg jogokról beszélünk.

Mindenesetre jó lenne levenni az ilyen üzemeltetőt és adminisztrátort a posztjáról, sürgősen.

És csak imadkozom, hogy ne kelljen azt írni, hogy az érintettek a családfám Angyal-ágán vannak, vagy oda kapcsolódnak. Nem is tudom, melyik kinek a részére szégyen, és hogyan lehet elérni azt, hogy megértse, és etikailag, jogilag jó döntésekre képesen a hibáit jóvá tegye ... Közérdekből, egyéni érdekből is..

Akár így szőke, akár úgy. Mindenesetre, egy zseniális kék szemű, szőke ember lányaként az Angyal-ágas Péchey-Pécsy-Pécsiek közül, halála után lassan hat évvel is így gondolom. Amit kaptam tőle, az emberi ésszel kevesek számára felfogható. De ő nevelt, szeretetre, jóra tanítva, s velem együtt ezekért a célokért dolgozott, minden rokonommal, barátommal, tanárommal.

Nem engedem, és nem engedhetem meg, hogy ezt valaki meghazudtolja, tönkretegye, meghamisítsa, vagy kitalációi tömkelegével rossz irányba akarja változtatni, terelni.

Mindenesetre, javaslom a csoport kezelőjénének lecserélését, de a döntéshozók informálódását is.

Nem csak a sokat dolgozó elhunytak, vagy élők elismerésére, hanem a jövő érdekében.

Talán, ami kimaradt, kissé nyugodtabban, szakmailag is ismertetve, később még leírom. A családfát éppen a politikai-szakmai érdekeltségek végett említettem. Szégyen lenne, ha valaki a tudatlansága miatt tenne tönkre mindent, mert a helyét és a tudását sem képes a hatalmi helyzetéhez megfelelően mérni...

Szeged, 2021. június 15. 12:22

Az a karakterváltoztatásos helyesírás hamisító és fordításhamisító robotokkal végzett programozás, ami az informatikus nyelvi képzetlenségéről és hanyagságáról árulkodik, s nem fogja fel, mit jelent egy karakter megváltozása, kimondottan bosszant. Majd megérti, ha a TAJ kártyával a BNO- kód változásával agycsere mellett kicseréléssel kiherélik...nemde?

Szeged, 2021. június 15., 12:34

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Elfáradt napok

A nap végére komoly fáradtság jelentkezik általában mindenkin. Főleg, ha az a nap meglehetősen hosszúra nyúlik, s átbukkan az éjfélt jelző, sötét 12-es, vagy akár digitálisan 24-es számon.

Ezek a napok meglehetősen fáradtak, mozgás és szellemi csere hiányában is.

Az extrém hamis vádak, rágalmak, amik az embert érik, csak bizonyos fokig érdektelenek, amíg nyomozati célokat szolgálva hallgatásra ítéltetnek. Vagy ott a másik oldal, amely másokat meghatároz. Hallgatni arany. Már, ameddig a közérdek nem írja felül az elnyomások elhallgatását, a zaklatásokat, s egyebeket.

Mert valljuk be, vannak ilyenek, s elsősorban jogászoktól, katonáktól erednek, s nem feltétlenül képzetlen emberektől. Mikor gyerek kezdi a zaklatásokat, mert a butasága révén menőnek képzeli magát, az apán kívül, anyán kívül más is jól odacuppant neki egy-egy pofont. Ha mégsem következik ez be, akkor vagy a címlapok botrányhőseivé válnak, vagy mindent elvesztenek.

Az élet választásainak mindig csak két oldala van. Vagy igen, vagy nem. Talán nem létezik, meg később sem. A később már nemet jelent, csak ritkán lesz belőle igen, mert a többi választás az élet kérdéseiről mások szemében átveszi a kérdésekkel a döntéseket, s azok akár végtelen halmazát, a be- és kilépő emberekkel.

Tény, hogy ezek az életkódok, a matematikailag vezérelt világ sose lesz mindenki számára megfelelő időben érthető. Olykor az emberek nagy része professzori fokozatokkal sem érti meg, vagy közmegválasztások után sem.

Szomorú tények ezek, hogy azt, amit más már alig nyolcéves korára tud, más egy életen át nem ismer meg.

Van mindig másik tényező, akár sok is.

Ha letolod, elmagyarázod, akkor sem fogja megtanulni, megérteni, aki nem akarja. Nem fogja tudni.

Nem véletlenül vált a tanulás akadályainak pontjává több rendszerben maga az akarat hiánya. Természetesen az elme működik. Teljesíti azt, amit elképzelsz, eldöntesz. Aligha tud különbséget tenni igen és nem között. Megvalósítja.

Lehetne ezeken logikai levezetésekkel vagy kódokkal elmélkedni, vagy akár nyelvészeti programokkal, darabokra szedve a mondatokat, szókapcsolatokat, szavakat.

A fizikai valóság tényén mindez mitsem változtat.

Az élet pedig megy. Akkor is, ha dolgozol, vagy akkor is, ha fáradt vagy, vagy beteg akarsz lenni.

Mindig azt teljesíti, amit szeretnél.

S ez egy végtelen üzenet.

Szeged, 2021. június 14. 00:42

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Elképzelt beképzelések és a megoldások

Lassan indulna az ember a dolgára... "Van nagy dolog, van kis dolog..." - zúg a fülébe ma is az ismert reklámszlogen, miközben nagyon is jól tudja, hogy vannak nagy dolgok, vannak kis dolgok, vannak mindig fontos, és csak most fontos dolgok, s vannak nélkülözhető, szükséges dolgok, s a választásait a környezet dönti el.

Nagyon is jól tudja, hogy másképpen gondolja el és teszi meg ugyanazokat a munkákat, tevékenységeket, amikor önmaga érdekeit szolgálja a párjával, a szüleivel, gyermekeivel szemben, s amikor ezt mások előtt, mások érdekében kell megtennie, vagy teszi meg.

Vajon miért probléma, ha az a másik a kétkezi munka helyett szellemi tevékenységet folytatva tanítja, okítja őt, vagy közös érdekeit próbálja képviselni, mert ő ezen tevékenységek és feladatok köréből visszahúzódva elmenekül, miközben igényli és igényeket támaszt ő maga is? Hiányos gondolatok, foszlányok. Vázlat az élethez, életregényekhez.

Ugye, mégis van kis dolog, meg nagy dolog is? Van. Vannak.

Ha most történetesen az alvás helyett újra a munkát, adott esetben alkotást választod, és nem a hajnali kettőig csavargást, esetleg segítesz annak, akinek az életéből a pillanatnyi szép hiányzik, aki éppen idő hiányában vagy betegség folytán nem teheti meg, vagy sorolhatnánk. Vajon adott esetben ez miért nem jut az ember eszébe? Hogy az elfojtott düh, a felhalmozódott indulat a folyamatos elnyomásra felszínre tör, és felszínre kell törnie, az természetes. Ha a nevedet használják nem általad alkotott művekhez, vagy adott esetben fordítva, a te műveidet, munkáidat más nevén adják ki, s a hiba tömegessé, visszavonhatatlanná válik, kézről-kézre adva a hibákat.

Hogy viszakozol a harc helyett, adott társadalom igazságszolgáltatási rendszere, és a számok törvénye is eldönti. Az egy a tízhez arány jóval másabb, mint az egy a hatezerhez, vagy egy a hatvanezerhez.

Ugyanakkor élni kell, kellene.

S vannak más szabályai is az életnek.

Tehát ha a jogalkotás, jogszabályozás hibás, akkor romlanak az arányok, a megoldási lehetőségek is. A valószínűség-számítás is másfajta funkciót kap egy bizonyos halmazhatáron. Ejnye-no.... Hogy a bölcsész nem matematikus, miközben a nyelv matematikáját bírja, esetleg nyelvekét, vagy a matematikus, a műszaki ember nem bölcsész, miközben tömegével írja a tudománytörténeti könyveket?

S elképzeli, hogy ő nem képes rá, nem tudja. Visszalép, határokat generál, beképzeli azokat, s azt mondja, nem is tud, miközben meg kell győznie munkatársait, tanuló és oktató társait, hogy mégis tud valami pluszt adni, s hogy az oktatás és a kioktatás fogalma nem is bír negatív tartalommal, s a kioktatás egyéni érzése inkább segítségnyújtás, s ha rátámadsz a másikra, minden ebbéli tevékenysége végleg elmarad, s a keletkező vákuum magába szippant végleg mindent.

Elképzelt beképzelések, beképzelt elképzelések. S hogy jobb neked mindez? Hátráltatni akarod magadat, másokat? Te döntesz! Döntöttél? Te döntöttél! Viseled a következményeket... Vagy ha másként döntesz, változtatsz.

Változtatsz? Egyedül, vagy másokkal?

Mosollyal, vagy sírással?

Elképzelt, vagy beképzelt lesz?

Úgyis le kell írni mások visszaéléseit, több száz ember terhét nem viselheted ..

Szeged, 2021. június 14.

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Sírás helyett nevetés a megoldás?

Sok etikailag hibás dologgal találkoztam az emberek, az ismerősök, ismeretlenek életében.

Amikor az ember ír, írt, akkor is figyelembe kellett vennie mások füllentéseit, elhallgatott dolgait, s sok más egyéb dolgot, s tudta, hogy egyszer úgyis el kell mondania, le kell írnia. Akkor is, ha már nincs kapcsolatban azokkal az emberekkel, ha azok már elhunytak, vagy egyszerűen a veszekedés-teóriáik miatt nem képesek normális kommunikációkra. Van úgy, hogy nem szeretnél a József Attila vagy esetleg a Hofi Géza szerepben tetszelegni, s választanod kell.

Mégis, amikor látod, hogy a dokumentációkat, a kapott ismereteket nem érdemes, nem lehet meghamisítani, akár az elnyomásukra, fenyegetésekre, kiközösítésekre sem. Igazán adrenalin növelő tény, hogy hallgatnod kell, de mégis el kell mondanod, valamilyen formában közzé kell tenned, miközben tudod, bizonyos szabályok miatt ők sosem látták, sosem láthatták a valódi adatokat, neked pedig már nincs is kedved utána járni, megmutatni, pláne, ha az a másik fél veszekedésben élve ragaszkodik ahhoz a skatulyába zárt elképzeléshez, amit magára erőltet.

Ejnye-no...

Mondaná a színpadi vagy a filmrendező. Rossz az alakítás, az operatőr munkája hiába profi, olykor más lesz és lehet a hang és a kép kommunikációja, mondanivalója sokkal másabb lesz, mint amit szánunk neki, mit amire gondolgatunk. Nemde, mi választunk? Vagy mégsem?

A másik nem veszi észre a hibáit, nem is hallgatja meg, valamilyen módon a visszaéléseire rá kell vezetni, gyógyítani kell, meg kell beszélni, mert a megoldás hiánya attól, hogy te nem foglalkozol vele, vagy hallani nem akarsz róla, ott lebeg a levegőben, és ott fog lebegni. S további hibákat, károkat, veszteségeket fog generálni. S azt mind majd a te neveden rója fel az utókor, hogy te voltál az ok, az okozat pedig mind ama tett vagy nem tett következménye.

Az egész világod fizika, matematikai-logikai leírásokkal. Kételkedsz?

Vedd hát elő a régi, ókori oktatási anyagokat, a középkori képzéseket, a filozófiát, a retorikát.

Vedd elő a művészetet, a nyelveket.

S máris kajánul vigyorogsz a gyilkoson, aki szenved, a börtönben ülő ártatlanon, akár a hülye bírón. A tudóst püfölő szerencsétlen tanulatlanon, aki meg nem értése és értettsége feszültségét fizikai bántalmazással akarja levezetni, azt hivén, hogy attól talán érteni fogja, vagy a másiknak kevésbé lesz igaza.

S mi is történik, ha a megfelelő intelligencia még vagy húszfajta képzéssel is társul?

Az okos orvos sosem bízza el magát, soha nem fogja azt hinni, hogy mindenható, de azt sem, hogy semmire nem képes.

Az okos bíró sem.

Viszont mindig tanul...

Akkor is, ha azt hiszi, hogy az nem szükséges...

Mert hát, a halál pecsétje ... az orvostól, jogásztól és döntésüktől független. S átjárható az ismeretlen dimenziók között is

Folytatni meg csak a határokig lehet...

Szeged, 2021. Június 24. 20:49

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Amikor le kellene írni

Amikor le kellene írni végre, hogy védd magadat, védj másokat, és védd meg őt önmagától és tévedéseitől, annak és azoknak következményeitől, akkor vajon mit teszel?

Talán sokan soha nem gondolnak bele a kérdésbe, ezekbe a kérdésekbe. Vagy lassan szembesülve vele mégis igyekszenek kikerülni, nem meglátni, átlépni rajta.

Pedig, nem lehet...

Ugyanazon az idővonalon haladunk. S bármilyen szomorú tény is, csak akkor és ott találkozunk, ha akarjuk, s mindketten akarjuk . S csak addig, amíg akarjuk. S mindketten akarjuk. Legyen szó itt apa és anya, gyerek és szülő, szülő vagy nagyszülő, avagy barát, szerelmes, ismeretlen kapcsolatáról a másikkal, vagy veled.

Az élet tényleg matematika. S a halmazelmélet mindenre megtanít.

Vajon, megérted-e? S ő megérti?

Szeged, 2021. július 14. 01:02

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Margó Fesztivál?

Érdekes, hogy annak idején középiskolásként egyetemre járva, jó 25 éve, s előtte már, a margó díjat a leselejtezhető alkotásokra, szennyirodalomra, a kikerülhető, kezdő művekre alkalmaztuk és találtuk ki. Most olvasva a híreket jutott eszembe az a tengernyi munka Szirák Péter, Görömbei András, Márkus Béla, Borbély Szilard, Debreczeni Attila, Cs. Nagy Piroska,

Kálnásy Árpád, B. Papp Andrea, Szikszainé Nagy Ilka, Kornyáné tanárnő, Sebestyén Árpád, Tegyey tanár úr, Erdei Sándor, Arany Lajos, Tamás Attila, Bitskey István, S. Varga Pál, és Kiss Antal, valamint a többiek mellett, akikkel együtt dolgozva az újságnál publikálni kezdett az ember, Cs. Nagy Gábor javaslatával, hogy menjen be az egyetemre, mert meghaladja a középiskolai színvonalat, és nem tudunk újat adni, meg menjen be a kiadóhoz, újsághoz javaslat. Aztán a kitűnővel is undorodva fordult el az ember, amikor ...természetesen egyre rosszabb dolgok derültek ki, egyre több volt a tanulatlan emberek fenyegetése, vagy éppen a ha nem jársz a fiammal, akkor nem is fogsz publikálni kifejezésekkel a háttérben. Aztán elmaradt a Vitéz Feri alkotások követése is, mert hát, más ez az egész, mint aminek látszik. Az élet meg nem a szerelmi kalandokból áll csak, bár néha egyeseknél úgy tűnik.

Nagyon aranyos volt most valaki, aki a fel nem tett kérdésre a Facebook közösségi oldalán reagálni akart. De nem tettem fel kérdést. Csupán egy megállapítást tettem, amely mai napig összezavar. Nem csak engem, másokat is. Valaki kapott az ötleten, csak a jelentést és funkciót nem értette. Meg a cselekvést. Érdekes ez, ilyen az értelmezés és a nyelvek világa.

Ahogy a Citrom-díjat meg a Citromailt is azért találtuk ki, mert kellemetlen, fanyar volt konfrontálódni, s a sárga feltűnő színe, a latin világ kicsit hivalkodóbbá vált az ember életében, a trópusi ízekkel, világokkal.

Sokáig nem szóltam, csak figyeltem az eseményeket, tanítani és összefogni igyekeztem, ingyen is. Segítve a hátrányt, a megkülönböztetéseket, oldani igyekezve a konfliktusokat.

Ma már bárki ránéz, egyikhez sincs közöm, az ötletet más irányba vitte más, más teljesítette ki...

Nézem a Wikipédián, a beírt történetet.

Teljesen más, húsz évvel későbbi.

Ilyen az egész világunk.

Valahol cserél, valahol lejár...

Aztán, kit érdekel, ha más hazudik... Mindenkinek saját gondja... Hangzik mindenütt...

Mindegy is. Azért ez örökre megmarad az 1992-es év Mechwartos-Vegyis-Kossuthos-Refis emlékeinek, a fotókkal és a jegyzetekkel... Újsághírekkel meg infovitákkal, meg az egyetemi aulákban töltött estékkel, tanári beszélgetésekkel, meg egyetemi tanfolyamokkal.

S a citrom mégsem esik jól néha, főleg, ha a szál virágot messze lévén, nem tehetem rá arra a sírkőre...

Szeged, 2021. Június 12. 14: 02.

Megj. Most érkezett egy ELTE-Sorbonne-Saint Petersburg egykori végzett ember kellemes megjegyzése a kommentemre. Komjáti Krisztina személyében, aki jelenleg ennyi tanári stb végzettséggel a profilja alapján egy banki dolgozó. Nos, sok köze lehet hozzá,valóban. De azt sem kérdeztem. "Varga Éva És ez a megállapítás most hogy jön ide? És vajon kit érdekel?"....

Azt sem kérdeztem, hogy kit érdekel...Azt sem, hogy kit nem. További jó Sorbonne munkát a bankban...

Borbély Szilárd meg Tamás Attila, meg Görömbei András, Sebestyén Árpád emlékére is...

Üdvözlettel: Varga Éva