A KELMÁKI APÁTSÁG

Lippától keletre, a nyugatra tartó Maros déli partján, egy régi apátság és egy várkastély romjai láthatók. Egykoron mint egy sziget emelkedtek a folyó ártere fölé. Ma a műemléki nyilvántartásban Kelmák falu (1) patrocínuma alatt szerepelnek (törzsszám: AR-I-s-B-00429), habár valamikor itt az Árpád-kori okmányokban fel-fel bukkanó eperjesi apátos monostor és az iregdi és eperjesi Patócsi família Eperjes nevű kicsi vára állott.

Az apátság első biztos említése 1177-ből származik, amikor is jószágait a Maros vidékén említi III. Béla könyvalakú privilégiuma, amely leírja az orodi káptalan Ség-i (ma Arad külvárosa), Milona-i, Cemperlaka-i és Abád-i (beolvadtak Arad városába) birtokainak határát:

“ …habent metas cum nepotibus Valteri, super rippam Morisii, que vocatur Puc; inde cum terra ecclesie de Hudust, postea cum terra abbatis de Eperÿes et sic protenditur versus septemtrionem usque ad collem et habet metas cum villa Desku; inde ad montem et sic versus orientem; et habet cum filiis ecclesie de Geled” ….a Maroson fölül Valter unokájának (földjével) határos, amit Puc-nak hívnak, innen a hudusti (Hódosmonostor) egyház földjével, azután az eperjesi apátság földjével és így terjed észak felé egészen a dombig és határos Desku faluval, innen a hegyig és így kelet felé, és (határos) a Geledi egyház fiaival….

Amikor 1219-ben II. András az esztergomi káptalannak adományozta az “in Ultrasilvanis partibus” levő Wynchy (Felvinc) nevű földet, és Neuke vajda (2) ellentmondás nélkül be is iktatta a káptalant, ismét találkozunk az eperjesi monostor nevével.

“Cuius terre prima meta progreditur ab eadem villa Wynchy et transit fluvium, qui dicitur Soust et fit prima meta in via iuxta metam ville Kuen, ville videlicet Sancti Regis...... et inde transit vallem et vicinatur cum ecclesia de Epres, et inde descendit ad sepulchrum sacerdotis Orod…. Et inde revertitur versus Morisium ad pratum Mycula et ibi sunt due mete, altera sancti Adalberti, altera de Eperies”…….. Első határjele magánál Wynchy falunál van, és átmegy a folyón, melyet Soustnak mondanak, és első határjelét Kuen falu felé állítják, tudniillik Szent-Király falunál…… honnan a völgyön át az eperjesi földekre és az orodi papok temetőjéhez …És onnan a Maroshoz fordulva a Mycula rétre, ahol két határjel vagyon, egyik a szentalberti, másik az eperjesi.

A marosi út a sószállítás miatt már az államalapítás idején is jelentőséggel bírt (Szent Istvánnak elsősorban éppen a zavartalan sóellátás érdekében kellett Ajtonyt legyőznie, és a vidéket a maga uralma alá rendelnie), ezért itt nagyon korán, már a XII-dik század közepén kialakul egy monostorlánc.

“….a hol egy monostort találunk, ott valamely ösnemzetségünk fészkét is keressük”- mondta Bunyitay Vince, ám a bencés rend telepítése inkább királynak tulajdonítható.

Az eperjesi apátság nem lehetett jelentéktelen. II. András 3000 darab kősót engedélyezett a monostornak, és érdekes módon földjei határosak voltak az orodi, az egyik leggazdagabb káptalan, Arad megyei és Torda környékén lévő birtokaival is. Talán alapításuk is egyidőben történt. Az 1233-ban kelt beregi egyezmény az utolsó közvetett adat ami rendelkezésünkre áll az egykori apátságról. A tatárjárás után már nem említik az oklevelek

1. A mai falut a XVIII-dik század legelején alapították Olténiából betelepült zsidó családok. Határának egy részét “Satu’ bătrân” (Öreg falu) néven említik a helybeliek, akaratlanul is megőrizve így a középkori Kewlmeg egykori helyét.

2. Az okiratok szerint Neuka/Nevka/Leuka 1219 és 1221 március 15-e között viselte a vajdai méltóságot. Feltehetően azonos azzal a Neucha nevű bihari ispánnal akit 1216-ban és 1217-ben említ a Váradi Regestrum (244, 208)

A bihari ispáni, majd a váradi kapitányi cím a késő középkorig ugródeszkát jelentett a vajdai méltóság elnyeréséhez.

3. Kemecse monostor romjai még láthatók a Maros mellet, Csanád és Egres között (a PP50 szivattyútelepnél). A Csanád-nem monostora volt. Oklevélben egyetlen egyszer jelenik meg a neve, 1256-ban (túlélte a tatárjárást). Habár magát a monostort többé nem említik, birtokaiért még 1332-ben is pereskednek.

A középkori várak gyakran cseréltek gazdát. Örökösödés, adás-vevés, de erőszak folytán is. A várúr a birtokába került várat vagy saját nevére keresztelte, vagy ami a leggyakrabban történt meg, a maga neve elé a vár nevét helyezte. Így volt ez még 1511-ben is, Vitézlő Joannis Patochy de Eperies alias de Iregd esetében is.

Bár síkságon épült, a körülbelül fél hektárnyi alapterületű várat valamikor a Maros egyik ága csaknem körbe vette, természetes vizesárokként védve azt három oldalról. A mára megmaradt falak magassága, a járószinttől mérve, 0,5 és 3,7 méter között változik. A legszembetűnőbb egy ÉK-DNy-i irányú, 40 méter hosszú, 3,2 méter vastag, kváderköves falazású, emplekton töltésű (fejtett kő és kevés égetett tégla) fal düledéke, melyhez. nyugatról egy hasonlóan masszív, É – D irányú falszakasz csatlakozik. Mind a két falban tüzifegyver hasznátárára kialakított, K- Ny irányú lőrések vannak. Innen eredményesen lőhették a Maros völgyét.. A vár belső területén pedig egy pincehelyiség falai és annak boltívindításai láthatóak még. Ebből a “farkasveremből” néz nyugati irányba a fent említett háromosztatú lőrés. A keleti faltól körülbelül 3 méter távolságra egy kövezett út vitt a Maros irányába. A vár kapuja a nyugati vagy a déli oldalon lehetett, itt toronyépületek sarokfalainak részeit találták. A vár építésének ideje, írott adatok hiányában kissé bizonytalan, ám a lőrések jelenléte némi támpontot ad a régészeknek. Ezeket a falakat a tűzfegyverek használatának elterjedése után, a török betörések kezdetekor építhették.

Az első biztos adat a várról 1506-ból való. Valaki valamiért szükségesnek látta bejegyezni az orodi káptalan jegyzőkönyvébe Eperjes vár tartozékait.(1)

Jó Patócsi János várúr tulajdonába (“Bona Johannis Pathochy castellani Eperyes cum pertinetiis suis:”) harmincegy falu és a három predia (birtok) tartozott.

Pathochi Péter Hunyad megye ispánja meghagyja mindenkinek, hogy támogassák a levélben felsorolt nemeseket és familiárisait (ökröket és sertéseket is visznek magukkal), és Hunyad várába jutásukért tegyenek meg mindent.

Eperjes várát 1551 szeptember végén foglalhatta el a török. Védői feladták vagy magára hagyták és egy biztosabb helyre, talán Lippára (Patócsi Ferenc, gyulai várkapitány, ekkor itt tartózkodott a vajdával, Báthory Andrással) vagy Solymosba menekültek. A következő év tavaszán, amikor Ferdinánd király a megmaradt várak élelmiszer készleteit akarta feltöltettni az itáliai zsoldosvezér Castaldóval, az így válaszol királyának:

“ quia Solimos, Eperjes et alia castella super Marusium sunt in Turcarum potestate, et quibus et a quibus haberi vel impediri possunt victualia” – mert Solymos és Eperjes és más, a Maros felett álló várak a törökök hatalmában vannak, már pedig ezekből és ezek által szerezhetők meg vagy foghatók el az élelmiszerek. (Történeti Lapok, Kolozsvár, III.508.l)

(Castaldo Lippa ostromát vezette, és mint “szemtanú” ismerhette a szomszédságban álló várak helyzetét.)

1595-ben a Maros mentén ismét fellángoltak a harcok. Az öreg és tapasztalt karánszebesi bán, Borbély György, augusztusban bevette Facsádot és Lippa ellen vonult. Ennek hallatára a törökök a kissebb erősségeket önként otthagyták. Eperjes várát felgyújtották.

“Devictis in hunc modum Barbaris, dum nostri Lippam contendunt, Turcae, qui Eperjesi errant, metu eorum, quae Facziadensibus evenisse audiverant, igne tectis iniecto castellum inflammant, ipsique ex eo profugiunt.” – Ily módon legyőzve a barbárokat, míg a mieink Lippára igyekeztek, a törökök, kik Eperjesen voltak, félelmükben, hallva, hogy Facsád elesett, meggyújtva tetőzetét, felgyújtották a várat, maguk elmenekültek. (Baranyai Decsi János Magyar Históriája, Pest, 1866, 198.l)

KELMÁK KÖZSÉGNEK PETSETIE TEM.VGYE.

1602-ben Eperjesen már nincs se vár se Patócsiak.(2) Július 16-án, Szebenben, Basta generális Szentlászlói Kamuti Farkasnak és Balázsnak adja az elpusztult vár helyét, azért a tízezer magyar forintért melyet ezek az erdélyi kincstárnak kölcsön adtak.

“Georgius Basta…s.caes. Maiestatis in Transylvania generalis Capitaneus…totale et integrum fundum castelli Eperjes nuncupati cum totalibus adiunctis sibi possesionibus, portionibusque suis possessionariis ac praediis in comitatu Orodiensi existentibus…Volfgango et Blasio Kamuthy….inscriptionis titulo dandas, obligandas esse duximus” – Georgius Basta, ő császári Fölségének erdélyi kapitánya… az Arad vármegyében fekvő, Eperjes nevű kis vár egész és teljes telkét a hozzá tartozó falvakkal, falurészekkel és pusztákkal együtt zálog címen adtuk és lekötöttük Kamuthy Farkasnak és Balázsnak (Haan Lajos: Békés vármegye hajdana, II, 211-212.l)

……………………………………..

1. A margón megjegyzés: legate textum (hagyatéki, örökségi szöveg), de adásvétel vagy zálogba adás is történhetett.

2. Dr. Ioan Haţegan, a Maros-menti középkori helységekről szóló könyvében (Cultură şi civilizaţie medievală la Mureşul de Jos, Timişoara, 1995) két tévedést is találok.

a) A szerző Eperjes várát az Evliya Çelebi által leírt Vefras erődítménnyel azonosítja. A török “világutazó” (végig portyázta és rabolta Erdélyt és Magyarországot akárcsak a többi török katona) nagyon pontosan leírja Vefras helyfekvését, ám ez távolról sem egyezik Eperjes vár helyével.

“…s Lipova alatt hajókra ülve a Maros folyón átmentünk és az átelleni oldalon, e nagy folyó partján levő Radna palánkára értünk (Máriaradna) …Innen elindulván, a Maros folyó partján keleti irányban egy óráig mentünk s Vefras várához értünk….Vefras vára. A Maros folyó radnai oldalán egy magas dombon fekvő kőépületű erődítmény….parancsnoka és hetven katonája van, háromszáz szép ház van benne; szőlője és kertje sok van.”

Lippa és Kelmák a Maros déli oldalán vannak. Radna és - a leírás szerint Vefras - az északin.Vámbéry Armin, a Seyahatnâme fordítója szerint, a Verfas megnevezés az adott hely nevének elírásából származik, és feltételesen a Maros-völgyi Odvossal azonosítja. Odvos 14 km-re keletre van Radnától, és ez a távolság ügetésben, ami közepes tempót jelent, egy óra alatt megtehető volt. Ballagi Aladár említ egy Odvosnál volt várat (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872/dec./21), azonban e romokat még nem kutatta senki. Ha viszont Evliya Çelebi tévedett és nyugatnak mentek (utazásai során ez többször előfordult), Radnától ugyanilyen távolságra, Kovászi (Covăsânţ) mellet is volt egy vár. Fent, a magas dombon vannak Tornya romjai.

b) 1607-ben Rákóczi Zsigmond valóban adományoz újadományként egy Eperjes nevű birtokot, ám nem a Szentlászlói Kamuthi fívéreknek hanem a Borosjenői Szentandrási testvéreknek. Tovább bonyolódik a dolog, mert ez a Zaránd megyei Eperjes nem a Maros menti Eperjes, és különben is csak possessio (falu). Ha lett volna vára ezt az adománylevél említené. Ha egy birtokon vár, kastély, malom vagy egyébb nagyobb épület volt, az okiratok mindig ezeket említették elsőként.