Székely rovásírás

A budapesti hun jelvény leírása a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállítása számára

Rovó - 2010.11.25 06:36

Egy feltételezhetően régészeti korú tárgy értelmezési lehetőségei és nehézségei

1. ábra. A budapesti hun jelvény (balra) és párhuzamai: szkíta tegezveret Erdélyből (középen) és honfoglaláskori szíjvég (jobbra); mindegyik tárgynak hármas tagolású és szélesebb a teteje, az alja pedig (vagy maga az egész tárgy) feltűnően keskeny és hegyekből rakott lépcső látható rajta; a tárgyak minden jele jól ismert a magyar jelkincsben (a székely írásban, a heraldikai anyagban, vagy a népi és uralmi jelhasználatban)

A múzeumban letéti szerződéssel elhelyezett, de ott barbár módon lecsiszolt fibulát a szerződés értelmében már régen ki kellett volna állítani. A múzeum előbb megpróbált kitérni a tárgy kiállítása elől a meghatározás nehézségeire hivatkozva, de aztán mégis az a bölcs döntés született, hogy az alábbi (vagy ehhez hasonló) szöveggel mégis ki lesz állítva.

A leírás első megfogalmazását a szeptember 8-i megbeszélésen kaptam Rezi Kató Gábor főigazgatóhelyettes úrtól. Az itt olvasható szöveg ennek kisebb mértékben módosított változata, amit ma küldtem vissza egyeztetés és jóváhagyás végett. Az eltelt idő azon előtanulmányok folytatásához kellett, amelyekről itt a Virtuson számoltam be.

***

Egy feltételezhetően régészeti korú tárgy értelmezési lehetőségei és nehézségei

A tárgy

Sárgaréz, ötött lemezből készült tárgy. Felületét mélyített vonalak borítják, amelyek a szakértők szerint vagy véséssel, vagy poncolással, vagy öntéssel, esetleg ezek kombinációjával készültek. A tárgy mindkét végén apró törések láthatók, amelyek azonban az értelmezést nem akadályozzák. Keskenyebbik végét vasbetét, az egykori rögzítőszerkezet (a szakértők szerint szeg, szegecs, vagy tű) maradványa üti át.

Története

A tárgy letétként került a Magyar Nemzeti Múzeumba, történetéről kevés információval rendelkezünk: nem tudható, hogy hol és milyen körülmények között került elő. Feltehetően gyűjtők adták kézről – kézre. Mivel nincsenek közvetlen leletösszefüggései és az anyaga, vagy a formája alapján is nehezen sorolható - még évszázados pontossággal sem - egy-egy korszakba, ezért az értelmezési lehetőségek lényegesen leszűkülnek.

Tárgyforma

Pusztán a tárgy előlapját szemlélve alakja az első ránézésre leginkább a hun kori cikádafibulákra hasonlít, valójában azonban nem cikádát ábrázol. A hátsó oldalról hiányzik a fibula tűjének beakasztására szolgáló tűtartó (egy második rögzítési pont) – ezért talán nem is szokásos szerkezetű fibula.

Két formai párhuzama ismert: egy erdélyi szkíta tegezveret és egy honfoglaláskori szíjvég, ezek azonban az időbeli távolság miatt a tárgy korszakba sorolásakor nem, csupán az értelmezésében tudnak segíteni.

A tárgy felső, vastagabb részén egy „ország” jelentésű hármashalom található, amely a túlvilágra, az égi országra utal. A tárgy alsó, vékonyabb része az égbe vezető utat jelképezi, amely több ókori vallás szerint keskeny és nehezen járható.

A tárgy kis mérete, lemezszerűsége és törékenysége csökkenti annak valószínűségét, hogy nagy igénybevételnek kitett, mindennapi használatra készített tárgyról lenne szó (azonban ugyanezek a körülmények megengedik annak feltételezését, hogy ékszer, díszítő veret, vagy halotti jelvény lehetett).

Pontos, vagy megközelítő korának meghatározása morfológiai alapon nem lehetséges, csupán az valószínűsíthető, hogy sztyeppi eredetű, ősvallásjellegű mondanivalót képvisel.

Írásjegyek

A tárgyon összesen hét elemi jel és további két vonal látható. A felső részén – a feltehetően a rováspálca szélére utaló vízszintes vonalak között – három betű van.

- A bal szélső jel erősen kopott. Az egyik szakértő kétségbe vonja e jel létezését; a másik szakértő a székely írás „sz” betűjével, egy harmadik pedig az ótürk írás „sz” betűjével azonosítja.

- A középső jelet az egyik szakértő a latin írás „a” betűjével, a másik a székely írás „a” betűjével, a harmadik az ótürk írás „yk/ky” szótagjelével egyezteti.

- A jobb szélső jelet az egyik szakértő a latin írás „k” betűjével, a másik szakértő a székely írás (harmadik, kevéssé ismert) „k” betűjével, a harmadik szakértő pedig az ótürk írás „ök/ük/kö/kü” szótagjelével azonosítja.

A tárgy alsó felét a szakértők egy része díszítésnek tekinti, vagy nem értékeli. Egy szakértő van csak, aki a tárgy alsó részén lévő 4 egyforma jelet a „sarok” szójelnek (a székely „s” betű előképének) értelmezi.

A három kutató a következő olvasatokat adja a tárgy jeleire:

- Az egyik szakértő (balról jobbra) a latin AK monogramot azonosítja.

- A másik szakértő (balról jobbra) a székely jelekkel írt éSZAKi sarok olvasatot adja (az „é” és az „i” hang nincs jelölve, de a hangzóugratás szabályai szerint kiolvasható, a SZAK szó betűkkel, a sarok szó pedig egy szójellel van írva).

-A harmadik szakértő (jobbról balra) az ótürk köksz „fényes” szót olvassa el.

Összegzés

A tárgy azonosításával kapcsolatos fenti nehézségek miatt a pontos leírása egyelőre nem lehetséges. A rendeltetése bizonytalan, lehetett szegeccsel kemény alapra rögzített díszítő veret is, vagy tűvel feltűzött halotti jelvény is (amely a holt léleknek mutatta az égbe vezető utat). Egyes vélemények nem zárják ki a népvándorláskori keletkezését sem, mások azonban csak a X. század utánra datálják.

Varga Géza írástörténész

Rovó rovata (rovo.virtus.hu)