Íme, egy tiszta, rendes ország, ahol a kutyák nem ugatnak. Anglisztán belső udvarain az ugatás már generációk óta sértette a hivatali és szakrális rendet, amit ember csak alkothatott. Kiírtották a vonyító dögöket. A cél érdekében a vallási, politikai elit teljes, szerves összefonódott a széles polgári tömegekkel. Ez célratörő, egységet igénylő monumentális tevékenység a hömpőlygő ember hagyabolyt öntudatos nemzetté kovácsolta.
Anglisztán hatalmas volt. Hatmilliárd lélek lakta a tiszta, átlátható lankás, búza és takarmányrépá termesztésére szakosodott mezőgazdasági tábláit. A Vallási Legfelsőbb Tanács tagjai – akik egyben a politikai irányítást is gyakorolták a legszigorúbb etikai előírások jegyében – hosszú, nehéz selyemköntöseikben, fehér, magassarkú cipőikben lépdeltek a nép egyszerű gyermekiei között. Sikerült véghezvinniük a lehetetlent: a keresztény és az iszlám transzcendenciát összeolvasztották a konfuciánus bürokráciával. Az új, állami Szentháromság tiszta volt és legszebb geometriai mintát, a gyémántét követte.
A szent iratok újrahasznosított, szürkés kartonra nyomtatott betűi hirdették a tant: Anglisztán idilli világát a tizenkilenc milliárdos, elmaradott gonosz Esztepolisz magába kívánja olvasztani. A vallásossá fajuló hit úgy égett a hatmilliárd agykéregben, mint egy friss hegesztés. Esztepolisz egységesen zsidó lakossága – a hivatalos álláspont szerint – minden pillanatban a pusztulásukat tervezte.
A szorongás ellen a technika volt a megváltá.
Az országban egy kerítéssel elhatárolt területen, a zöld erdő mélyén laboratóriumaikban sámánok dolgoztak. Ezek a sámánok nem csillagokat néztek, hanem képernyőket. Ők álmodták meg Anglisztán büszkeségét: a hetedik generációs neutronfegyvert. A tizedik évezredi technológia abszolút csúcsát. A fegyver szent és tévedhetetlen. Úgy tervezték meg a megelőző csapást, mint egy menetrendszerű postakocsi indulását. Logikusnak tűnt: el kell törölni Esztepoliszt a föld színéről, mielőtt ők teszik meg.
A számítások tiszták voltak, szárazak, akárcsak a hivatalnoknyelv. Ha egy neutrínótöltet pusztító ereje $X$, akkor egymillió töltet ereje egymilliószor $X$. Egyszerű összeadás. Lineáris, megnyugtató matematika, amely pont úgy egyértelmű a politikai vezetők elméjében, mint akár egy maszületett csecsemő ébredező elméjében.
Eljött a megelőző csapás napja. Nem volt dráma, csak az anyag és a fizika indult el a maga útján, amikor a parancsot kiadták. Egyértelmű, hogy a világ kétharmadát eltűntetni a föld színéről nem etikai, nem jogi kérdés, hanem az indítómechanizmusba beütött számsoron múlik, itt nincsen helye remegő kéznek, forró természetnek, a jéghideg, precíz munka hozhat csak eredményt..
A sámánok azonban kihagytak egyetlen apró tényezőt a képletből. Olyasmit, amit a steril próbarobbantások zárt burkaiban nem lehetett modellezni.
A hetedik generációs neutrínók a valóságban nem tisztelték az állami szorzótáblát. Amikor a hatmilliárdos civilizáció egyszerre engedte szabadjára a fegyverarzenált, a részecskék a sötétben, a térstruktúra mélyén találkoztak. És a hatóerejük nem összeadódott. Nem $X + X + X$ történt.
A hatás hatványozódott. Az élet tiszta, belső feszítőereje helyett a pusztítás belső logikája lépett működésbe, és a számok elkezdtek egymással szorozódni, kontrollálhatatlanul, vakon, mértani progresszióval szétfeszítve a fizikai világ kereteit.
A kis neutrínók ereje a várthoz képest tízmilliószorosára nőtt.
A villanás nem válogatott. Nem volt tekintettel a teológiai finomságokra, sem a konfuciánus fegyelemre. A hatványozódott energia egyetlen, gigantikus tűzgömbbé formálta a bolygót. Esztepolisz és Anglisztán is eltűnt a tűzfelhőben.
A csend végleges lett a bolygón. Ez az új világ teljesen a por és hamu világa lett abszolut mentes politikától, vallástól. A kiégett, megolvadt hamu alatt, mélyen a talajban azonban a micéliumkötegek sértetlenek maradtak. A vakfehér, hajszálvékony fonalak végtelen hálózata lassan, milliméterről milliméterre újra élni kezdett a sötétben. Nem siettek. Abban ritmusban nőttek, ahogy a fizika és a kémia tiszta törvényei diktálták.