Az interjú
A mélyinterjú készítése – és az elkövethető hibák forrásai
Heltai, Erzsébet and Tarjányi, József (2006) A mélyinterjú készítése – és az elkövethető hibák forrásai. In: Településkutatás II. TeTT könyvek, Budapest, pp. 501-543. . ISBN 963-0606-25-9 DOI 10.14267/963-0606-25-9-10
I. A mélyinterjú készítése
1. HOGYAN KEZDJÜK AZ INTERJÚT?
Feladatunk végrehajtásához elõször is meg kell nyerünk a kiszemelt alanyt,
hogy hajlandó legyen velünk beszélgetni.
A kérdezendõ megnyerése az interjúra nem jelent semmiféle ördöngösséget.
Mindennapos eset, hogy emberek beszélgetnek. Igen gyakran látható élvezettel
teszik ezt. Hogy jobban megismerjék a másikat, hogy magukról beszélhessenek,
hogy ne érezzék magukat egyedül. Teljesen emberi szükséglet tehát a beszélgetés.
Hiánya patologikus, beteges tüneteket idéz elõ. Pszichiáterek beszéltetéssel
gyógyítanak. De, hogy ne menjek túl messzire, saját kérdezõi gyakorlatunkban
nemegyszer tapasztaltuk, hogy az alaposan kibeszéltetett alany megkönnyebbül,
derûs lesz, és igen hálás, amiért meghallgattuk.
Ezek a körülmények teszik a kérdezõ helyét egyszerûvé, hisz nincs más
gondja, csak barátságosan odamegy a kérdezendõ emberhez, közli, hogy elbeszélgetne
vele egy kicsit, jelzi érdeklõdését iránta, és biztosítja, hogy érdekes élményben
lesz része.
Ez általában célravezetõ. A kérdezendõ igyekszik a kérdezõ segítségével kialakítani
a beszélgetéshez szükséges helyzetet. Együtt döntik el, hova üljenek,
hogy kényelmes legyen, ne zavarják õket, hogy tehát a szituáció az interjú céljainak
megfeleljen.