Az interjú

A mélyinterjú készítése – és az elkövethető hibák forrásai

Heltai, Erzsébet and Tarjányi, József (2006) A mélyinterjú készítése – és az elkövethető hibák forrásai. In: Településkutatás II. TeTT könyvek, Budapest, pp. 501-543. . ISBN 963-0606-25-9 DOI 10.14267/963-0606-25-9-10

I. A mélyinterjú készítése

1. HOGYAN KEZDJÜK AZ INTERJÚT?

Feladatunk végrehajtásához elõször is meg kell nyerünk a kiszemelt alanyt,

hogy hajlandó legyen velünk beszélgetni.

A kérdezendõ megnyerése az interjúra nem jelent semmiféle ördöngösséget.

Mindennapos eset, hogy emberek beszélgetnek. Igen gyakran látható élvezettel

teszik ezt. Hogy jobban megismerjék a másikat, hogy magukról beszélhessenek,

hogy ne érezzék magukat egyedül. Teljesen emberi szükséglet tehát a beszélgetés.

Hiánya patologikus, beteges tüneteket idéz elõ. Pszichiáterek beszéltetéssel

gyógyítanak. De, hogy ne menjek túl messzire, saját kérdezõi gyakorlatunkban

nemegyszer tapasztaltuk, hogy az alaposan kibeszéltetett alany megkönnyebbül,

derûs lesz, és igen hálás, amiért meghallgattuk.

Ezek a körülmények teszik a kérdezõ helyét egyszerûvé, hisz nincs más

gondja, csak barátságosan odamegy a kérdezendõ emberhez, közli, hogy elbeszélgetne

vele egy kicsit, jelzi érdeklõdését iránta, és biztosítja, hogy érdekes élményben

lesz része.

Ez általában célravezetõ. A kérdezendõ igyekszik a kérdezõ segítségével kialakítani

a beszélgetéshez szükséges helyzetet. Együtt döntik el, hova üljenek,

hogy kényelmes legyen, ne zavarják õket, hogy tehát a szituáció az interjú céljainak

megfeleljen.