értekezés a házasságkötés jogi feltételeiről
Esettanulmány amit egy esküvői történetbek álcáz a szerző
Esettanulmány amit egy esküvői történetbek álcáz a szerző
Igaz történet alapján.
1983. június 18-án, szombaton délelőtt tizenegy óra 11 perckor Kovács Géza és Szabó Ilona házasságot kötött Veszprémben.
A házasságkötő terem ünnepi díszbe öltözött. A vendégek elfoglalták helyüket, a tanúk előkészítették a tollukat, az anyakönyvvezető pedig megkezdte a szertartást.
Géza sötétkék öltönyt viselt. Nyakkendőjét már kétszer megigazította, a belső zsebében pedig egy golyóstollat tartott. Nem szerette a váratlan meglepetéseket.
Az anyakönyvvezető ünnepélyes hangon fordult a párhoz:
– Kérem, nyilatkozzanak, hogy szabad akaratukból, külső kényszertől mentesen kívánnak-e egymással házasságot kötni.
– Egy pillanatot kérek – szólalt meg Géza.
Az anyakönyvvezető kezében megállt a toll.
– Tessék?
– A kényszermentesség kérdését szeretném pontosítani. Büntetőjogi szempontból ugyanis nem mindegy, hogy a nyilatkozat megtételekor fennáll-e bármilyen külső vagy belső befolyásoló körülmény.
A vendégek között halk mocorgás támadt.
Dr. Szabó Ilona, a menyasszony, enyhén összeráncolta a homlokát. Polgári bíróként szerződésekkel, kötelmi joggal és vagyoni vitákkal foglalkozott. Gézát jól ismerte, és sejtette, hogy a szertartás nem fog a tervezett időben befejeződni.
– Géza, kérlek, ne kezd elölről, ezt már megbeszéltük.
– Nem kezdem elölről. Csupán azt szeretném, ha a nyilatkozat joghatása egyértelmű lenne.
– Egyértelmű. Mindketten itt vagyunk, össze akarunk házasodni, és senki nem kényszerített bennünket, ennyi a tényállás.
– Ez így önmagában még nem bizonyíték.
Ilona nagyot sóhajtott.
– Géza, ez nem büntetőper.
– Éppen ezért kellene különös gonddal eljárnunk, ne hogy az legyen.
Az anyakönyvvezető megpróbálta visszavenni a kezdeményezést.
– Ha a menyasszony és a vőlegény egyaránt igennel nyilatkozik, a házasság megköthető.
– Azt természetesen tudom – mondta Géza. – De a későbbi viták elkerülése érdekében célszerű lenne tisztázni a felelősségi kérdéseket is.
Ilona a csokrára pillantott, majd vissza a vőlegényére.
– Milyen felelősségi kérdéseket?
– Például a háztartási kötelezettségek megosztását.
– A háztartási kötelezettségeket?
– Igen. Ha a jövőben valamelyik fél nem teljesíti a vállalt feladatait, annak következményeit előre meg kellene határoznunk.
Ilona most már mosolygott.
– Akkor kezdjük azzal, hogy én nem vállalom a kizárólagos felelősséget a hűtőszekrény feltöltéséért.
– Ezt nem lehet ilyen egyszerűen kijelenteni – mondta Géza. – A közös háztartás fenntartása mindkét fél kötelessége.
– Ebben egyetértünk. Akkor tehát nincs vita.
– Egyelőre nincs. De ha például elfogy a kenyér, és te nem gondoskodsz az utánpótlásról...
– Akkor mi történik?
– A körülményektől függően meg kell vizsgálni a mulasztás okát.
– És ha egyszerűen elfelejtem?
– Akkor az eset körülményeinek tisztázása szükséges.
Ilona közelebb hajolt hozzá.
– Géza, csak nem akarsz házkutatást tartani a fagyasztóban?
A tanúk közül valaki halkan felnevetett.
Géza nem értette, miért találják mulatságosnak a kérdést.
– A bizonyítékok beszerzése minden eljárásban fontos – válaszolta.
– Akkor hadd közöljem veled, hogy a házasság nem egyoldalú kötelezettségvállalás. Én is elvárom, hogy részt vegyél a háztartásban, és nem fogok minden alkalommal jegyzőkönyvet felvenni, ha nem mosogatsz el.
– A mosogatás kérdése külön megállapodást igényelne.
– Nem igényel. Elmosogat az, aki sorra kerül.
Géza elgondolkodott.
– Ez a megoldás bizonyos esetekben működőképes lehet.
– Akkor haladjunk.
Az anyakönyvvezető megkönnyebbülten emelte fel a tollát.
– Tehát folytathatjuk?
– Még egy kérdés – mondta Géza.
Ilona lehunyta a szemét.
– Mi az?
– A házasság felbontása esetén a közös vagyon megosztásának alapelveit célszerű lenne előre tisztázni.
– Géza, most házasodunk össze.
– Éppen ezért.
Ilona egy pillanatig hallgatott. Aztán higgadtan megszólalt:
– Rendben. Akkor én is szeretnék valamit tisztázni. Ha most nem mondod ki az igent, az esküvői vacsora, a virágok, a ruhám és a szabó számlája mind téged terhel. Ezeket pedig mind bevasalom rajtad.
Géza felnézett.
– Ezt milyen jogcímen kívánod érvényesíteni?
– Kötbérigényként, ha úgy tetszik. A részleteket majd a bíróság előtt tisztázzuk.
Géza elhallgatott.
A kötbér szó hallatán hirtelen más megvilágításba kerültek az események. A virágoknak ára volt, a vacsorát már megrendelték, a szabó pedig számlát állított ki. Ezek kétségtelenül létező, számszerűsíthető tételek voltak.
– A felmerült vagyoni igényt tudomásul vettem – mondta végül. – A büntetőjogi aggályaimat fenntartom, de a szertartás lefolytatását nem akadályozom.
– Köszönöm – felelte Ilona. – Ez igazán nagylelkű tőled.
Az anyakönyvvezető gyorsan folytatta a szertartást. A két igen elhangzott, a gyűrűk felkerültek az ujjakra, a tanúk aláírták az anyakönyvet.
A házasság megköttetett, a szerelem meg majd csak ki fog alakulni.
A vendégek gratuláltak, a nagynénik elővették a zsebkendőjüket. Az anyakönyvvezető pontosan ezt a pillanatot várta, mert éppen két napja, hogy megrándult a dereka.