Kivaghy
A mesterséges megtermékenyítés veszélyei
Gondolkodtam néhány lehetséges alcímen.
De elöljáróban megjegyzem, én nem erkölcsi aggályokról beszélek, hanem valóságos súlyos egészségügyi, orvosi és társadalmi problémákról-bajokról beszélek.
Tudom, hogy eme írásomért sokan utálni fognak, lesznek, akik elátkoznak, mások csak megelégednek cinikus lenéző legyintéssel. Hogy miért is kelt az írásom sokakban ellenszenvet?
Nos, ennek több oka van, ezekre még visszatérek.
Szóval néhány lehetséges alcím:
A mesterséges megtermékenyítés másik oldala.
Sokkal körültekintőbbnek kellene lennünk – emberi sorsokról döntünk.
Kevélységünkért meglakolunk, mert alkalmatlanul akarjuk átvenni a természetisten szerepét.
Vigyázat, sérült születési rendellenes embereket gyártunk.
Üzlet, kapzsiság, felületesség, kényelmesség és egyszerű hüleség, mindez a mesterséges megtermékenyítésbe is megjelenik.
Sajnos személyesen is érintett vagyok.
Azért egy kívülálló laikusnál többet tudok, mint aktív nagypapa (hetente egy-két nap, alkalmanként 5-6 órát vagyok unokáimmal) estem ebbe a helyzetbe, - én többnyire siralmas helyzetnek fogom fel. Imádom az unokáim, és a gyerekeket is általában, de éppen az ő érdekükben is ki kell mondani. sőt ki kell tárgyalni, ki kell deríteni az igazságot. Az én unokáim, genetikusan sérültek, kiváltképp az egyik, aki beletartozik a fogyatékosok kategóriájába. A másik unokám nem fogyatékos, a világ legszebb, legokosabb gyereke, de mások valószínűleg nem így látják.
Hol kezdődik a fogyatékosság? – sajnos e problémába is belebonyolódhatunk, pedig én nem akarok, mert nem erről szeretnék ebben az írásomban gondolkodni.
A „fogyatékos helyett használhatnám a „sérült”, vagy a beteg szót, de ezek sem udvariasabbak. Vagy használhatnám, néha használom is, a „rendellenességgel születtek” kifejezést, de ez egyrészt túl hosszú, ennek ellenére meglehetősen pontatlan.
Pl. egy középsúlyosságú, vagy súlyosabb autistát (sokféle fajtája, fokozata van) már fogyatékosnak nevezhetünk. Az autizmus elsődleges oka, kiváltója genetikai eredetű. Bár a mai orvostudomány e téren is gyerekcipőben jár, de a genetikai eredet szinte biztos. Statisztikai adatok bizonyították, hogy az idősebb szülők, (nagyobb számban vannak sérült ivarsejtek) gyerekei között nagyobb arányban fordulnak elő autisták. De a mesterséges megtermékenyítéssel születtek között szintén, az oksági kapcsolat (sérült genetikai állomány), pedig egyértelmű. De hogy jön ide az autizmus?
Az egyik unokám, autista, autisztikus. Amúgy én a „fogyatékos” kifejezést nem tartom szitokszónak, már azért sem mert az önhibáján kívül nehéz sorsú gyereket, embert dicsérni kell, és nem szidni. Kicsit bugyuta kifejezés, de nincs jobb. A másik pedig koponyaműtétekre szorul, mert a koponya varratok hegesedése összeforrása a kelleténél előbb jön létre, de ő nem fogyatékos.
Mindkét betegség, rendellenesség nagy valószínűséggel genetikai okokra vezethető vissza, - ha nem is teljesen, de legalább annyira, - hogy kijelenthető a mesterséges megtermékenyítésnek szerepe volt, van, a rendellenességek kialakulásában.
Ugyanis az ikrek mesterséges megtermékenyítéssel jöttek a világra. Imádom őket csodálatos gyerekek, de valljuk be, rájuk több szenvedés, nehezebb élet vár, mint az átlagos normális emberekre.
Ez az írás, többek között arra is ösztönözni szeretne, h. húzzuk ki fejünket a mostanában divatos ragacsos, édeskés, fojtogató homokból, mert az ön-megtévesztés, az ön-megtévesztés, akárhogy is tesszük azt.
Az ön-megtévesztés, mint az önkritika hiánya végső soron magunkra nézve is ártalmas, de főleg embertársainkra (a társadalomra) is ártalmas.
Szóval az egyik unokám autisztikus, baj van az érzés, érzelem kezelésével. Vagy úgy mondanám, az átlagosnál nagyobb baj van, mert valljuk be nekünk „normális” embereknek sem sikerül az érzéseinket, érzelmeinket teljesen kordába tartani. Ez pedig mindenre kihat, a jellemünkre, a viselkedésünkre, de a gondolkodásunkra, az értelmünkre is. Viszont az autisztikusaknál mindez fokozottan jelenik meg. De ebben az írásban nem az autizmusról van szó.
Most már ideje rátérni a fő témára a mesterséges megtermékenyítés hátrányaira.
Néhány idézettel és statisztikai adattal kezdem.
De ezek előtt néhány megjegyzés
Mivel a mesterséges megtermékenyítés alá szélesebb értelmezésben sok eljárás módszer tartozhat én a döntő többségét kitevő, a lényegét kitevő, a problémák többségét kitevő két eljárásra gondolok, ezekről írok a továbbiakban.
Ez a két eljárás:
Az in vitro fertilizáció (a továbbiakban: IVF) eljárás. Tulajdonképpen az klasszikus lombik bébi, mert itt a (lefagyatott kezelt anyai ivarsejtet (petesejtet) és a frissen nyert apai ivarsejtet (ondósejtet) egy „lombikban” tápoldatban hozzák össze, majd a megfogant sejtet visszaültetik az anya kezelt méhébe.
Valamint a intracitoplazmatikus spermium injektálás (a továbbiakban: ICSI eljárás. Ez pedig az ismert kép mikor az anyai ivarsejtbe beinjektálnak egy darab apai ivarsejtet, a génkészlettel együtt. És ezt ültetik vissza az anya kezelt méhébe.
Tulajdonképpen a két eljárás közötti különbség az, hol, hogyan találkozik az ondósejt a petesejttel, az eljárások eleje és a vége nagyon hasonló.
„Az Intracitoplazmatikus Spermium Injektálás (ICSI) az IVF (lombikbébi) kezelés egyik válfaja. Amennyiben a meddőség oka a gyenge minőségű spermakép, akkor arra van szükség, hogy a spermiumokat mikromanipulációs eljárással mesterségesen juttassuk a petesejtbe. Ennek során a petesejtet egy rendkívül finom eszközzel rögzítjük, majd a megfelelő helyen egy nagyon finom és vékony tűvel direkt injektáljuk a spermiumot a petesejt belsejébe.”
Ez a két eljárás teszi ki a lényegét, zömét a mesterséges megtermékenyítenek. Nagy meglepetésemre az ICSI nagyobb arányban, (majdnem duplája) alkalmazott eljárás, mint az egyszerű IVF.
Bár mindkét eljárás nagyobb arányban hoz létre genetikailag sérült gyerekeket, felnőtteket, de az ICSI eljárás kockázata valamivel nagyobb.
Ide lehetne keverni, pl. az egyéb meddőség orvoslásokat, vagy nagyon ritka, donorszülős megoldásokat, vagy a mesterséges sperma-belövellés eljárást. De ezek belekeverése, egyrészt nagyon összezavarná, bonyolulttá tenné a téma kifejtését. Másrészt ezek az egyéb eljárások, vagy nagyon ritkák, vagy beleférnek az elfogadható kategóriába.
Amúgy pedig gyakran csak általánosságban beszélek a „mesterséges megtermékenyítésről”, nos ilyenkor főleg, de nem kizárólagosan beszélek az említett két eljárásról.
A másik megjegyzésem egészen más jellegű, a statisztikai adatok hiányára a kockázati adatok hiányára vonatkozik.
Pontosabban, amikor e témának utána néztem vagy ezerszer olvastam egyfajta kockázatról; hány darab eljárásból (IVF, ICSI) lesz gyerek. Egyébként erről a kockázatról, rengeteget olvasni és a jelentkező párokat is ezzel traktálják.
Bezzeg az igazi kockázatról, a sérült gyerekek születésének kockázatáról alig beszélnek. Még a végén elgyávulnának, és akkor oda lenne az üzlet.
Amikor egyéb számoknak próbáltam utánanézni, és főleg a születési rendellenességek, ill. a fogyatékos gyerekek születésének kockázata után néztem volna, már alig találtam valamit. Amit találtam, az is hiányos, zavaros volt.
Az viszont erősen kitetszett, h . az orvostudományhoz, pl. gyógyszergyártáshoz képest, felettébb felületesek hiányosak, a mesterséges megtermékenyítés kockázatának vizsgálatai. A nyilvánosságra kerülő adtok pedig még ennél is hiányosabbak, sőt mondhatjuk titkoltabbak. Ez elképesztő félrevezetés, amely gyakran drámával végződik.
Ezek után jöhetnek az idézetek és „statisztikai” adatok:
Néhány általános adat.
Magyarországon 2010 (2017 –ig) óta több mint 41 ezer művi megtermékenyítést finanszírozott az állam, ezeknek mintegy 21 százaléka volt sikeres. („Sikeres”, vagyis született belőle gyerek. Az igazi sikeresség, ha egészséges gyerek születik.) Ez nagyjából 8600 lombik bébi.
Egy másik adatból kiderül pontosan, 8895 lombik bébi született
7 év alatt, - ez évi átlag: 1 270 lombik bébi,
Ez csak az állam által finanszírozott, de ennek nyugodtan vehetjük a dupláját. Sőt a az utóbbi években a tripláját, mert az utóbbi években 2017-2020 azért jóval magasabb számok vannak.
Szerintem manapság min. évi 3300-3700 lombik bébi születik.
Az országban évi 90ezer gyerek születik, ez ahhoz képest, ez a szám kevésnek tűnik, azonban a sérült ill. fogyatékos gyerekek számának növekedését illetően egyáltalán nem kicsi ez a szám.
Erre még visszatérek.
Még annyit ehhez, h Mo. világviszonylatban e téren nagyjából középen áll (ez sincs pontosan adatolva) - ebből több mindenre lehet következtetni.
Néhány idézet és adat a kockázatokkal kapcsolatban.
„Többszörös öröm, de többszörös kockázat. - Az ikerterhesség kockázata: Mesterséges megtermékenyítés esetén számolni kell az iker, illetve általában véve a többes terhesség kockázatával. A nemzetközi irodalom szerint az esetek 25-35 százalékában lehetséges a többes terhesség. A többes terhességek természetesen még inkább igénybe veszik az anyai szervezetet, ezért különös odafigyelést igényelnek. Amennyiben az embriók (vagy egyes embriók) esetében fennáll az életképtelenség, vagy egyéb betegség, lehetőség van az embriók számának korlátozására. Genetikai problémák: Mivel a meddő pároknál eleve nagyobb valószínűségű a genetikai rendellenesség, ezen pároknál a kockázat is magasabb, hogy a baba is valamilyen betegséggel fog majd küzdeni. Magának az eljárásnak is van kockázata genetikai szempontból, azonban a szakirodalom jelenlegi állása nem tudja pontosan megállapítani, hogy ez mekkora, s a kezelés során használt gyógyszerek gyártói sem tudják ezt pontosan behatárolni, így kizárni sem lehet őket. Stressz: Míg a természetes úton bekövetkezett fogantatást, és gyermekvárást a nők többsége természetes folyamatnak érzékeli, addig erre a lombikbébi eljáráson átesett nőknek a kivizsgálások, gyógyszeres kezelések, műtétek és egyéb beavatkozások miatt lehetőségük sincs.
„Medical Association című amerikai orvosi folyóirat szerkesztőségi cikke megjegyzi, hogy a lombikeljárásokat (IVF) általánosságban „koraszülések, alacsony születési súlyok, kórházi ápolás és újszülötthalálozások” kísérik, és „magasabb a születési rendellenességek kockázata”.
„Svéd, francia, amerikai, kanadai, brit kutatási eredmények igazolják, hogy mesterségesen fogant csecsemőknél nagyobb a születési rendellenességek és genetikai betegségek esélye.”
„Mesterséges megtermékenyítés: nagyobb az értelmi fogyatékosság és az autizmus kockázata”
„Egy átfogó svéd kutatás eredményei szerint az intracitoplazmatikus spermiuminjekció (ICSI) nevű mesterséges megtermékenyítési eljárással fogant gyermekeknél 51 százalékkal magasabb az értelmi fogyatékosság (70 alatti IQ) kockázata.”
„2012 októberében kaliforniai szakértők tették közzé kutatásuk eredményeit, melyek szerint a lombikeljárással fogant gyermekeknél 1,25-ször nagyobb a genetikai betegség valószínűsége, mint a természetes úton fogant gyermekeknél.” (Ez 25%)
„Egy tavaly májusban megjelent tanulmány hasonló következtetésekre jutott. A kutatók a mesterséges megtermékenyítési eljárással fogantak esetén 8,3 százalékosnak találták születési rendellenességek kockázatát, míg természetes úton fogant gyermekeknél csupán 5,8 százalékosnak. Ez a tanulmány is megállapította, hogy ICSI-beavatkozás esetén magasabb a születési rendellenességek előfordulási kockázata, mint a többi mesterséges megtermékenyítési módszernél.”
(Ez 2,5%)
„A témában az egyik legátfogóbb, 2010-es francia kutatás szerint az orvosilag asszisztált reproduktív technológiák kétszeresére (100%) növelik a torzszülöttiség kockázatát: a termékenységi kezelés után született gyermekeknek több mint 4%-a született deformitással, szemben az általános népességben előforduló 2-3%-kal”
„A Torontói Egyetem genetikusa, Dr. Rosanna Weksberg szerint a lombikbabáknál akár tízszeres (1000%) is lehet a ritka örökletes betegségek előfordulási valószínűsége; ezért a szakember további vizsgálatokat szorgalmaz. A brit kormány Emberi Termékenységi és Embriológiai Hatósága pedig 2009-ben arra figyelmeztetett, hogy lombikbabák esetében 30 százalékkal nagyobb a genetikai rendellenességek valószínűsége – írja a LifeSiteNews.”
„A fennmaradó egynegyednél azonban a statisztikai átlagot kisebb-nagyobb mértékben meghaladó arányban fordulnak elő különféle patológiás esetek, köztük például a retinoblasztóma (a retina rákos megbetegedése), a húgyutak, a genitáliák és a szív kóros elváltozásai. Különösön sűrűn jelentkezik az IVF újszülötteknél az úgynevezett „tűzfolt” – egyfajta jóindulatú érdaganat.”
„A mesterséges megtermékenyítéssel fogant gyerekeknek valamivel magasabb a vérnyomása az átlagosnál – derült ki a Berni Egyetemi Kórház tanulmányából.”
„Atlantai tudósok megállapították, hogy a mesterséges megtermékenyítés (IVF – in vitro fertilization) útján születettek 30 százalékkal gyakrabban lesznek sérültek, gyakoribb náluk a szívbillentyűhiba, a farkastorok és a nyúlszáj, valamint az emésztőszervi rendellenességek.”
„Az Egyesült Királyságban a szakhatóság tudományos bizottsága áttekintette a kockázatokról és a tanácsadásról szóló irányelveket, mert fontos, hogy a betegek a tudatában legyenek, mit jelent valójában a kezelés és milyen kockázatokkal, mellékhatásokkal jár.”
„A mesterséges megtermékenyítéssel fogant gyermekeknél nagyobb a vele született fejlődési rendellenességek kockázata; a tudósok szerint az orvosoknak tájékoztatniuk kellene a szülőket a kockázatokról
Fordította: Homok Szilva
Forrás: G. B. Viot, S. Epelboin, F. Olivennes, S. Follow-Up AMP vigilance; Is there an increased risk of congenital malformations after Assisted Reproductive Technologies (ART)? Results of a French cohort composed of 15 162 children. European Human Genetics Conference 2010 14 June 2010
Göteborg, Svédország: A mesterséges megtermékenyítést (ART - Assisted Reproductive Technology) tervező párokat tájékoztatni kellene az ilyen kezelések okozta megnövekedett kockázatról, ahogyan az a Genetikusok Európai Szövetségének (European Society of Human Genetics) mai konferencián el fog hangzani. Geraldine Viot, a párizsi Port Royal szülészeti kórház klinikai genetikusa úgy véli, a mesterséges megtermékenyítést végző klinikákon dolgozó orvosok nagy százaléka csak akkor beszél a szülőknek ilyen kockázatokról, ha azok kifejezetten rákérdeznek a témára.”
"A korábban publikált tanulmányok alapján várt 2-3 százalékkal ellentétben a gyermekek 4,24 százalékánál találtunk súlyos születési rendellenességet" - számolt be Dr. Viot. A magasabb arány részben a feltűnően nagyszámú veleszületett szívbetegségnek és húgyivarszervi fejlődési rendellenességeknek tulajdonítható. Ez utóbbi sokkal gyakoribb volt a fiúknál.
A Beckwith-Wiedemann szindrómaként ismert imprinting rendellenesség túlnyomó aránya hatszor magasabb a saját vizsgálati csoportunkon belül, mint ahogyan az általános népességben lenne várható, a mesterséges megtermékenyítéssel fogant gyermekeknél pedig az átlagnál 4,5-ször magasabb a retinoblasztóma előfordulási gyakorisága" - állítja Dr. Viot.”
Értelmezzük a fenti idézeteket és adatokat.
Először is be kell ismerni, ezek nem friss adatok. De ha sokkal jobbak lennének a friss adatok, akkor azok miért nincsenek publikálva. Másfelől az eljárások lényegileg nem változtak.
Az még a laikusnak is kitetszik, hogy sokféle genetikus rendellenesség megjelenik. Nincs kifejezett specifikum, többé-kevésbé szinte mindent érinthet, de azért nem egyformán.
Az nem vitás, azt mindenki elismeri, h. nő a rendellenesség kockázata, és száma. A mértéken lehet vitatkozni.
Hatalmas kavarodást láthatunk a százalékok terén, a 2,5%-tól az 1000 %-ig. Ennek egyik oka, hogy kétféle értelmezésről beszélnek.
Az alábbi példa ezt tisztán mutatja.
Ha egy arány pl. 2%-ról 4%-ra növekedett – akkor az 2% növekedés, de ha úgy nézzük, akkor a duplájára növekedett, ami 100%-s növekedés.
A másik oka kavarodásnak, az nincs átfogó nemzetközi vizsgálat, és adatolás legalábbis hozzáférhetően nincsen. Nem véletlenül, nincs.
Én a következőt állítom:
Az tényadat, hogy az általános népességben 15% a születési rendellenességgel született gyermekek száma. Én a számokból kikalkulálva azt állatom, hogy a mesterséges megtermékenyítés összesen ezt 10-15%-kal növeli. Majdnem a duplájára növekednek a születési rendellenességek (genetikus rendellenességek) a mesterséges megtermékenyítés esetében. Vagyis összesen 25-30% lesz a születési rendellenességgel született gyerek (emberek) aránya. (Eleve 15% + mesterséges megtermékenyítés 10-15%= 25-30%)
Miből gondolom ezt a számot a fenti adatokon kívül:
A fenti adatok (2,5-1000%) sok esetben csak az újszülöttek adatai, miközben egy sereg baj, betegség később jön ki.
Azt látni kell, h. gyakran születési rendellenességekről beszélnek, de a kórházba tapasztalt, egy hetes genetikai rendellenességekre utaló születési rendellenességek csak 10-15%, a két éves korig tapasztalt 25-33%-a az összesnek. Továbbá, az öt éves korig tapasztalt, csak 60-66%-a az összes születési genetikai rendellenességnek. Vagyis egy sereg születési, genetikai rendellenesség felnőtt korban, vagy éppen idős korban jön elő. Tehát az idézetekben szereplő sajnos hiányos számokat, (pl. a 2,5%, 4, 24%, stb.) nyugodtan beszorozhatjuk hárommal, néggyel.
Az is logikus következtetés, hogy a hiányos pontatlan statisztikai adatok, az üzleti érdek a politikusi érdek, a téves közfelfogás miatt feltehetően alul-számoltak, vagyis szépítenek a valóságon.
Úgy is eljuthatnánk a helyes számokhoz, ha kiderítenénk, a betegségek rendellenességek hány százalékában játszik szerepet a genetikai rendellenesség. Nem tűnik túlzásnak a 30%, sőt …..
További ok, hogy alaposabban vizsgálva, meglehetősen erős hatással bíró kockázati tényezőket találunk. Az alábbiakban ezekről lesz szó.
A mesterséges megtermékenyítés során bekövetkező genetikai- rendellenesség növekedés négy tényező-csoportba osztható.
1. A mesterséges megtermékenyítésbe részt vevő, idősebb és természetes gyermeknemzésre képtelen szülők ivarsejtjeinek genetika állománya jóval sérültebb, mint az átlagos szülőké.
2. E szülők esetében (sérültebb a genetikai állomány) ráadásul kikapcsolják a természetes kiválasztódást. Az átlagos szülők esetében kevésbé kapcsolják ki.
3. Az eljárás során (sejtek ide-oda rakosgatása fagyasztása, több szer hatása, injektálás, stb.) is sérülhet a genetikai állomány.
4. Az ikerterhességnek is van egy nagyobb kockázata.
(Ugyanis a mesterséges megtermékenyítés során meglehetősen nagy arányban születnek ikrek, ami nem csoda, hiszen két-három sejtet termékenyítenek meg, ültetnek vissza a méhbe.
Csodálatos dolog, az ikerszülés. De már a magzati fejlődés során is felléphetnek különböző komplikációk. És később is, mert valljuk be, ikreket nevelni, főleg kisgyermekkorban, sokkal nehezebb.)
Visszatérve, általában a mesterséges megtermékenyítésre; bár az eljárások, kezelések előtt, alatt vannak genetikai vizsgálatok, de azok csak csökkentik a három tényező-csoportból adódó jelentős genetikai rendellenesség nagyságát.
A négy kockázati csoport bőven kiteheti a 10-15%-s rendellenesség növekedést.
Visszatérve a két unokám esetére.
Ha ebben az esetben, vagy más hasonló esetben (mesterséges megtermékenyítés, fogyatékos gyerek) az okokat keressük, akkor a gondolkodó, mint általában, itt is elég sok okot talál.
Miért kell ennyi, nem egészséges gyereknek (embernek) megszületni?
A lényegesebb okok:
Az elsődleges a fő ok, mégis a magas hibaszázalékkal működő mesterséges megtermékenyítés, illetve annak okai.
Talán úgy is csoportosíthatjuk a hibák, manipulációk okait, h. vannak az általános és vannak a konkrét okok.
Illetve a konkrét okok, leginkább az ország vezetéshez, az uralkodó osztályhoz, vagy még konkrétabban az aktuális törvénykezéshez, szabályozáshoz, intézményi struktúrához, ill. oktatáshoz köthetők. Szerintem a dolgok jóságát minőségét, 50-70%-ban az említtetett szabályozás, intézményi struktúra határozza meg.
- Hiába, ha olyanok az emberek – szólhat az ellenérv.
A szabályozás az embereket is irányítja, jó vagy rossz irányba, tehát a két tényező, szabályozás, emberek összefügg.
Visszatérve, itt mindjárt szembeötlik az F-O kormány elhibázott népességnövelő politikája (rendszere), ill. abból eredő problémák.
Nagyon röviden a F-O kormány indirekt módon termeli a születési rendellenességgel élőket, azután pedig a segítség nélkül magára hagyja őket.
Ez utóbbit úgy teszi, h. a nagyvezér egyik hóbortjába „a munka alapú társadalomba” nem nagyon férnek bele, akik bérmunkát sem képesek végezni, vagyis a segélyezés, a segélyek ugyancsak szűkmarkúan vannak méretezve.
Szóval miután előállította ezt a negatív állapotot, fogja magát és félreáll, hadd szenvedjen, aki beleesett.
De hogyan termeli őket? Itt is nagyvezér egyik hóbortjába (másik hóbortjába van neki néhány, pl. a foci) ütközünk, mégpedig az elhibázott népesedés politikába. Ami többek között azért elhibázott, mert az alapja ez: mindegy hogyan, milyen minőségben, csak szülessen egyre több magyar gyerek.
Soroljunk fel néhány érvet, okot, ami az elhibázott taktikára, politikára utal.
1. Nem hatékony, mert még így is fogy a magyar. Sok baj van ezzel a taktikával (stratégiának nem nevezném).
Nem hatékony, mert ezektől a lépésektől (pl. háromgyerekesek pénzbeli támogatása, mesterséges megtermékenyítés túlzott, káros támogatása), nem fog sokkal több gyerek születni.
2. Sokkal inkább a nyugodt, barátságos kiszámítható élet, jövő, ami ösztönözné a gyerekvállalást. De ilyen évek az F-O rezsim alatt nem nagyon voltak, vannak.
3. A jelenlegivel szemben, a normális, szabályos gyerekvállalási sorrend, mód, szintén hatékonyan emelné a születések számát.
(Igaz ez nemcsak a kormányzat hibája. Itt egy téves közfelfogásról van szó, amely közfelfogás, várhatóan engem is le fog teremteni.)
4. Szerintem, nem is olyan nagy baj, ha fogy a magyar, ha az okosan arányosan, fokozatosan történik. (A minőség fontosabb, mint a mennyiség.)
4a. Még az is egy jó rész-megoldás lehetne, ha nagyon kontrolláltan, egyes rendes tehetséges külföldieket befogadnánk.
(Jelenleg Magyarország bevándorló politikája, egyrészt elzárkózó, másrészt szabályozatlan, ellentmondásos, logikátlan.)
Az elhibázott kormányzati lépések tehát nagyvezér téves elképzeléseiből erednek – ez a diktatórikus rendszerek egyik állandó és jellemző hátránya. Egy ember (kevés ember) irányítása, kontroll nélkül mindenképpen több téveszmét jelent, mint sok ember közös irányítása. És ha a kiszolgáló rendszer szolgamód, megy a téveszmék nyomába, abból torz társadalom, cudar élet lesz.
Akkor egy kicsit bővebben kifejteném az előzőkben felvetett problémákat.
Hogyan „termeli” a rendszer, és annak törvényei, a fogyatékosokat?
Többek között a mesterséges megtermékenyítés laza, kevéssé szabályozott, kevéssé szűrt, tehát túlzott engedélyezésével és túlzott támogatásával.
Másfelől, a kormány, a szabályozások nem kellően vigyáznak, h. egészséges magzatok szülessenek, egészséget biztosító környezetbe. Van ugyan a megszületett babákra figyelő, szükség esetén, gyógyító hálózat, de ennek a minősége is inkább romlik, mintsem javul. Emellett a magzat-egészségvédő, terhes-gondozó hálózat még inkább gyengül.
Ugyanis korábban még a szocializmusban és még utána is elég erős volt, a terhes-gondozás, és a hasonló szociális szervezetek működése. Sőt elindult pl. Czeizel professzor úr vezetésével egy genetikai szűrő tanácsadó „szolgáltatás” ami .
Ugyanakkor vannak pénzbeli támogatások, nem is kevesek, de ezek viszont elhibázottak. Túl sokat adnak olyan területekre (pl. három gyerekre, mesterséges megtermékenyítésre, stb.), melyek összességében a bajokat növelik, más valóban hasznos területek ellenben alulfinanszírozottak.
Ahogy már említettem mindez a nagyvezér téves elképzeléseinek és az őt kritika nélkül követő szolgahad siralmas hozománya.
Mielőtt tovább mennék, itt már válaszolni szeretnék az engem elátkozóknak. Ilyesmi vádakat hallok a lelki füleimmel:
Ez az ember, (mármint én), azt akarja, hogy kihalljanak a magyarok.
Ez az ember rasszista, mert nyilvánvalóan a cigányságra illetve azok felelőtlen gyerekvállalására utal.
Hogy meri ez az ember előírni a helyes gyerekvállalási módot, sorrendet, ez az ember bele akar szólni az emberek a szülök szabadságába. Milyen alapon oktat ki felnőtt embereket.
Ez az ember nyilvánvalóan nőgyűlölő, tagadja a nők egyenjogúságát, a nők karrierépítési jogát. A nőket be akarja szorítani az anyasági szerepbe.
És ehhez hasonló, vagy más szidalmakat hallok a lelki füleimmel.
Nem túl lelkesen, de azért néhányra válaszolgatok.
Én nemhogy gyerekellenes, utódellenes vagyok, de azt vallom, hogy a gyerekek, utódok nélkül értelmetlen és sivár az élet. Ez, vagyis az egészséges boldog gyerekek, emberek felnevelése az emberi élet egyik legszebb, legnagyszerűbb feladata. Ellenben egészségtelen, boldogtalan gyerekek, emberek létrehozása, már hiba, sőt bűn. De a másik oldal, merő önzőségből felelőtlenül gyermektelenül végigélni egy életet, másra hárítani a gyerekvállalás felelősségét, szintén jellemtelenség.
Akkor ez most ellentmondás? Magyarázat nélkül az, úgyhogy később visszatérek rá.
Továbbá is nem csak a nőkről és nemcsak egyes népekről beszélek, hanem az összes emberről, férfiakról és nőkről egyaránt, akiknek ilyesmi a felfogása van: Az én dolgom, az én jogom, mikor hogyan akarok gyereket. Vagyis eme emberek lényegében ezt gondolják: Engem nem nagyon érdekel mások véleménye, érdeke, beleértve a születendő gyerek érdeke és a társadalom érdeke.
Joguk van hozzá, - de a jelenlegi jog nem mindig jó.
Kioktatás? - minden sarkos véleménynek, jóindulatú építő kritikának lehet egy kioktatás aspektusa.
Amúgy igen nehéz válaszolni, mert ebben az álszent önző világban, amelyben ezt a nézetet is vitatják: azoknak a pároknak, embereknek ne lehessen gyermeke, akiknek közepes valószínűséggel sérült gyerekük lenne. Nos ebben a világban, meglehetősen nehezen értik meg az ésszerű, jóindulatú érveket.
Az uralkodó szemlélet, felfogás, abszolút önző módon csakis a szülők rövid távú érdeke szerint nézi a világot ( én szülő döntőm el, mikor hogyan akarok gyereket – amikor nekem kellemes, jogom van hozzá) és teljesen kívül hagyja a születendő gyerek, valamint a társadalom érdekeit.
Ugyanis tényszerűen, egy sérült gyerek átalagosan inkább boldogtalanabb, több szenvedéssel járó életet él, mint egy egészséges. Átlagosan még az egészségesek sem kifejezetten boldogok, csak annak határán mozognak. Ha az egészségesek átlagosan a boldogság határán mozognak, akkor a fogyatékosok átlagosan a boldogtalanság irányába sodrónak. Nem szabad a pozitív példákból kiindulni, mert negatív példa még több van. Tehát átlagosan, általában a születendő fogyatékos gyerek érdekével, boldogságával szembe megy a jelenlegi önző, szülőközpontú felfogás és gyakorlat.
Az önhibájukon kívül ártatlan, születetten fogyatékos gyerekeken csattan az ostor. Bár lehetnek vigasztaló remények, én is hiszek a másvilági kompenzációba, de ezek nem mentik fel az önző felnőtteket. És csak egyet tudhatunk biztosan: itt a földön, az életben kell általános, igazságos jólétet, boldogságot teremteni.
Valójában, és ezt húzzuk alá háromszorosan: itt emberi sorsokról, hatalmas felelősségekről, adott esetben súlyos bűnökről van szó.
Igenis megvalósul a felelőtlen Isten-játszás.
Na és a társadalom, ott még nyilvánvalóbb az érdeksérülés.
Itt térek vissza a „kényelemből gyermektelen” rétegre.
Mindkét szélsőséges nézetet, megoldást, - a felelőtlen gyerekvállalást, és felelőtlen gyermektelenséget is elutasítom, - de ezzel nem kerülök ellentmondásba.
Ugyanis van egy harmadik megoldás, amelyik mindkettőnek az ellentéte: ez pedig a felelős gyerekvállalás. Vagyis én a két rosszal szemben az egyetlen jót hiszem és támogatom: a felelős gyermekvállalást. Mikor az ember, a szülő tisztában van, h. emberi (a gyereke sorsa) sors, vagy sorsok vannak a kezébe, komolyan is veszi a feladatot, és mindent megtesz, h. egészségesen, boldogan nőjön fel a gyereke. Illetve, ha ez külső okok miatt kétséges, akkor inkább nem vállal gyereket.
Mivel a felelőtlen gyermekvállalásról még sokat fogok beszélni, pár mondatban kitérnék a felelőtlen gyermektelenségre.
Nem akkora felelőtlenség, mint a felelőtlen gyermekvállalás, de azért felelőtlenség.
Azért merek ilyen súlyos szavakat használni, mert a társadalom, a gazdaság számára káros, ha valakinek egészséges gyermeke lehetne, de puszta kényelemből, önzésből egyet sem vállal.
Én azt mondom, h. ha már egy gyereket is vállal, akkor megtette a kötelességét, tehát az egy-két gyereket vállalókat is támogatni kell, tisztelt F-O-s rezsim. Ugyanis e rezsim aránytalanul kis támogatást ad az egy, ill. a kétgyerekes szülőknek.
Jó-jó, de a gyerekvállalásra nem lehet kényszeríteni az embereket. Már azért sem, mert a kényszerített szülő nyilván nem lesz jó szülő.
Nem lehet kényszeríteni, de azért meg lehet nekik mondani, h. meglehetősen önzőn jellemtelenül viselkednek és azért néhány támogatást is meg lehet tőlük vonni.
De miért is károsak a gazdaságra, társadalomra? Azért, mert ha lassan fogy a népesség az még nem káros a nemzetgazdaságra, az ország gazdaságára, de ha gyorsan csökken a népesség az már káros. Márpedig ha sokan egy gyereket sem vállalnak be, akkor bizony gyorsan fog csökkenni a népesség. (Tulajdonképpen egy élősködő viselkedés rajzolódik ki: majd mások gyerekei gondoskodnak rólam, ha megöregszem. Azt tudni kell, h. hiába tesz félre valaki sok pénzt, az nem pótolja az élő munkaerőt. )
A gazdasági folyamatokat gyakran modellezve egy családi, vagy falugazdaságban képzelem el. Mi van, ha lassan, mondjuk, száz év alatt csökken egy falu népessége mondjuk negyedével. Van idő a fokozatos leépítésre, átalakításra. És ha mindez gyorsan, mondjuk egy nemzedék alatt, éppen a kényelmességből gyermektelenek miatt történik. Nem lesz elég munkaerő, elpusztul a föld egy jelentős része, az állatok jelentős része, az épületek eszközök jelentős része. Nagyobb lesz a pusztulás, mint a népességcsökkenés. De az idősek is és gyerekek is megsínylik, mert egyszerűen nem lesz, aki a közvetlen munkát, termelést, szolgáltatást elvégezze. Orvos ápoló, tanító, mérnök sem lesz, de takarító, élelem-előállító, vízszerelő, stb. sem lesz. (A példa egyben jól mutatja, hogy csakis a pénzre alapozott közgazdasági elméletek hibásak. A termelés-fogyasztás egyensúlynak ugyanúgy fenn kell állni, mint a pénzegyensúlynak, ráadásul a kettőnek illeszkedni kell egymáshoz.)
Tulajdonképpen a gyereknevelés ugyanolyan nehéz, hasznos, értelmes, felelősségteljes munka, mint egy mérnöki, orvosi, tanári vagy egyéb munka. Ennek kiesése, gazdasági szempontból is jelentős.
Gazdasági társadalmi kár keletkezik, mert vannak kényelmes, önző emberek, akik állandóan saját kényelmességük szerint viselkednek. Miért ne, ha a boldogság a kényelem a cél? De ehhez a boldogság, kényelem szinthez szükség van valamennyi hosszabb távon megtérülő „áldozatra, befektetésre”. Tulajdonképpen ezek az emberek, anélkül, hogy jogilag bűnt követnének el, azzal ártanak a társadalomnak, h a megtérülő áldozatot sem hajlandók meghozni.
Tágabb értelemben azonban elég sok csoport bonthatja fel az eltartók-eltartottak egyensúlyát:
1. A bűnözők
2. A sumák haszontalan munkát végzők, ill. az adócsalók.
3. Az önhibájukból csövesek, drogos lumpen, egészségtelen életet élő emberek.
4. A gyenge munkaképességűek, sérültek, fogyatékosak, betegek egy része – de ők nem önhibájukból. Viszont azok felelősek, akinek a hibájából történt.
5. Akik az állami oktatás, ill. más rendszerhiba miatt lesznek eltartásra szorultak, vagyis nem képesek minimálisan hasznos, önfenntartó munkát végezni, - szintén önhibájukon kívül.
6. A leginkább kártevő csoport, az érdemtelenül hasznosulók, a kizsákmányoló uralkodó osztály tagjai. Ők általában triplán ártanak a társadalomnak. Egyrészt dupla mennyiséget vesznek le a társadalom asztaláról, másrészt uralkodói érdeket szolgáló, rossz törvényeket hoznak, hiszen ezek ráadásul vezető pozícióban is vannak.
7. És idevehetjük a kényelmességből gyermekteleneket is.
Ebben az írásomban a felsoroltak közül csak 4. és 7. csoporttal foglalkozom, de határt kell szabni, nem férhet bele minden egy írásba.
Van itt még egy érdekes talán filozofikus kérdés.
A felsoroltak közül, csakis az önhibás csoportok közül, talán csak a bűnözők, akiket a jog szankcionál. A többieket a jog nem bünteti, bár a kárt okoznak a társadalomnak és más embereknek, - igaz nem akkorát, mint a bűnözők. De van erkölcsi, társadalmi ítélet is, és vannak ennek viszonylag enyhébb szankciói is. Ezek az emberek, csoportok simán kiérdemelnek bizonyos enyhébb indirekt szankciókat, pl. támogatás-elvonásokat. Az pedig egyértelmű h ezeket az embereket, csoportokat a minimálisra kell csökkenteni.
Ugyanakkor van itt egy valóban kényes határ, mert az állam, főleg a diktatórikus állam, a társadalmi ártalmasságra hivatkozva, hajlamos a túlkapásokra. Beleszólhat a magánszférába, indokolatlanul korlátozhatja a jogokat. Erre csak azt lehet mondani: tessenek nagyon körültekintőnek, precíznek lenni, és pont a szűk határvonalon mozogni.
A jelenlegi tendencia szerinti negatív társadalmi jövőkép.
Itt most tekintsünk el a klímaválságtól, attól is, hogy más válságok is beköszönnek. Sőt még az erkölcsi válsággal se számoljunk, mely sokfajta önzőségével önmagában is egy nehezen élhető társadalmat jelent.
Sőt attól is tekintsünk el, h. Magyarország és néhány ország pedig kifejezetten a diktatúra felé halad. Nézzük a problémákat csak a népesedés, elöregedés valamint a természetes kiválasztódás hiányának szempontjából.
Egyrészt fogy a magyar, kevés gyerek születik, - ez is hozzájárul a társadalom elöregedéséhez. Ráadásul, akik megszületnek azok között is egyre több a fogyatékos, vagyis az önellátásra képtelen.
Az önellátást, úgy értem, hogy a társadalom asztalára legalább annyit tesz le, (annyit termel), mint amannyit fogyaszt.
Az elöregedés másik fele, hogy kitolódik az életkor. Ez nem lenne baj, ha arányosan a munkaképesség is kitolódna. Magyarországon azonban a szétstrapáló élet és gyenge egészségügy miatt nem ez történik, hanem olyan idősek vannak többségben, akik szintén nem önellátók.
Tehát a társadalom eltartó, termelő része, két oldalról (a harmadik oldalt, az önző pl. drogos embereket nem is számoltam), - nő az eltartottak száma, ellenben csökken az eltartók száma, vagyis egyszerűen nem lesz, aki dolgozzon. Ugyanis hiába lenne pénz dögivel, a házat ki kell takarítani, a kenyeret meg kell sütni, a gyümölcsöt le kell szedni, a beteget meg kell gyógyítani, stb.. Az ideális persze az lenne, ha ezek nagyobb részét gépek végeznék, de gépgyártó, és karbantartó munkás és persze tervező sem lesz elég, - főleg nálunk nem lesz, mert nem innovatív az oktatás, a gazdaság.
Szóval nálunk nyomor lesz, és erőszak. Illetve ennek már most is vannak jelei. Az a fajta erőszak, amikor az erős életben marad, de lesz.rja a gyengét, - a gyenge, a beteg idősek, és a fogyatékos gyerekek pedig mehetnek a levesbe. Gondoljunk bele, milyen sors várhat egy fogyatékos gyerekre-felnőttre egy önző, bajokkal teli társadalomban, főleg akkor, ha a támogató szülő már meghalt, vagy olyan idős, h. már maga is támogatásra szorulna. Nem ritkán a hajléktalan sors. Ugyanakkor az idős szülő is szenved, hiszen ő is egyedül támogatás nélkül marad.
Persze az erős is előbb-utóbb ráfarag - a jóléte csak viszonylagos, valójában nem az.
Ami viszont a témánkhoz kapcsolódik: természetesen az F-O rezsim „hadd szenvedjen a gyenge”, felfogása is borzalmas, de a másik a liberális felfogás is a gödörbe visz. Miszerint a szülök jogai elsődlegesek, tehát, hadd szülessenek fogyatékosak. Elvileg nagyon toleráljuk fogyatékosokat is, az ő jogaik is sérthetetlenek, de gyakorlatilag mégis a szenvedő életük lesz. Illetve egyre inkább egy siralmas jövő elé néznek. A jó felfogás és politika: minél kevesebb fogyatékos, és minél több testileg, lelkileg egészséges gyerek szülessen és nőjön fel.
Persze a felsorolt bajokat meg lehetne előzni, csak ahhoz normális kormány kellene.
Mint mondtam, olyan egészségügy, ill. olyan öregedés kellene, amivel arányosan nő a munkaképesség. Azt is mondtam, hogy innovatív oktatás kellene, mert ha már nincs termelő ember legyenek okos gépek. Valamint természetesen a minimálisra kellene csökkenteni a fogyatékos nem önellátó gyerekek emberek számát.
E körülmények mellett, még az sem lenne olyan nagy baj, ha lassan egyenletes ütemben fogyna a népesség. Mert népességfogyás egy fokkal jobb, mint a túlnépesedés. A népességfogyás azt is jelenti, h. egy ember számára, több hely, több természeti erő, több már meglevő kiépített terület jut. Továbbá azt is jelent, kevesebb ember, kevesebb természetrombolás. A népességfogyással akkor van baj, ha az hektikusan a gazdaságra szakadva jön, és ha felborul az eltartottak - eltartók egyensúlya.
Persze a diktátorok kerge agyában ez van: sokasodjanak az alattvalóim, h. általuk uralni tudjam a világot.
Érdekes módón az F-O rezsim ebből a szempontból (támogassuk a mesterséges megtermékenyítést) egyirányú a liberális felfogással. Valószínűleg egy liberális kormányzat hasonlóan, ártóan engedékeny, ill. logikátlan lenne ez ügyben.
Talán a legfontosabb azt látni, hogy a jelenlegi engedékeny, felelőtlen magyar (szerintem világ egy részére is érvényes) mesterséges megtermékenyítésnek jóval több nagyobb hátulütője van, mint amennyi és amekkora előnye.
És mit mutat a statisztika? Mert ez mutatná a tényt, az adatot. Hát nem sok jót, de erre még visszatérek.
Azért felsorolnám a rendellenes születésekért felelős, kvázi bűnt elkövető csoportokat:
A legnagyobb bűnös az irányítás a kormány, hiszen neki kellene törvényileg, intézményileg olyan környezetet teremteni, amibe ilyen bajok, problémák nem fordulnak elő, legalábbis minimalizálva vannak.
A következő felelőtlen bűnös csoport: az üzleti érdekek által motivált cégek, orvosok, ill. a kisegítő személyzet. Sajnos ez egy nagy üzlet, sok pénz hozhat és ez a nyerészkedés, sutba vágja az orvosi tisztességet, de még az általános tisztességet is.
És a legkevésbé, de még mindig erősen felelős, vétkes csoport, a szülők rétege.
Ez a rész, bár kanyargósan, de arról szólt, h miért téves, sőt bűnös, a fogyatékos gyerekek, emberek sokasodását elnéző felfogás.
Szóval a vádakra (jogkorlátozó, női egyenjogúság támadója, stb.) próbáltam válaszolni.
A felelőtlen Isten-játszás orvosi biológia szempontból.
Az előző részben azért azt sikerült tisztázni, hogy a meddőség és gyerektelenség elsősorban a gyermektelen pár szempontjából dráma, de ez a dráma tized akkora sem, mint a fogyatékos gyerek születése, élete, akár gyerek szempontjából, akár a társadalom szempontjából. Sőt, akár a „porul járt” szülők szempontjából.
Ugyanis a legtöbb esetben, amikor dráma történik, vagyis a szülők szembesülnek h. fogyatékos gyerekük született, maguk a szülők is ezerszeresen „megbánják”, felelőtlenségüket, amennyiben volt felelősségük. (Kényelmességből, önzésből való szülés-eltolás. Vagy a másik oldal; felkészületlen, orvosilag nem kellően ellenőrzött terhesség, mely gyakran párosul egy nem várt, felkészületlen, szülő számára kellemetlen gyermekérkezéssel. Ezek pl., szülői felelőtlenségek, - de mint mondtam a rossz törvények, a rossz egészségügy is hozzájárul.)
A sérült, netán fogyatékos gyermek lelkileg, anyagilag, a gondozó munka szempontjából is hatalmas terhet jelent a szülőknek (szülőknek is), de ezzel már csak akkor szembesülnek, amikor nem lehet visszafordítani a drámai alakulást.
Hozzátéve, h. én ezt a szót „fogyatékos” kiterjedtebben és szigorúbban használom. Másfelől újra kihangsúlyozom, felettébb kedves szerethető gyerekek-emberek, aki nem önhibájukból kerültek ebbe az állapotba, és akik teljes mértékben boldog életet érdemelnek.
Ettől függetlenül újra szögezzük le: felelőtlenség és bűn fogyatékos emberek megszületéséhez hozzájárulni.
Ráadásul, a kellemetlen kiinduló helyzet, a meddőség (párra vonatkoztatott meddőség) is ez esetek felében elkerülhető lett volna. Tehát már maga a kiindulás, a meddőség is gyakran felelőtlenségből, önzésből, kényelmességből jön létre.
A meddőség, és a természetes kiválasztódás kikapcsolása.
Ha teljesen egészséges környezetben élnénk, akkor is az idősödéssel, egyszerű orvosi genetikai (sejtöregedési) okok miatt nőne a meddőség is, és a rendellenes utódnemzés is. A kettő lényegileg egyazon probléma két része. Az ivarsejtek, és a szaporodással kapcsolatos szervek (pl. méh, stb.) többé-kevésbé nem teljesen egészséges állapota meddőséget, vagy, és rendellenes (gyakran fogyatékos) utódnemzést okozhat.
- Nem teljesen egészséges, - ilyen finoman fogalmaztam, mert senkit nem akarok megsérteni. Valójában gyakran rendellenes, sőt beteg, fogyatékos állapotról van szó.
Tehát ennek aránya a korosodással mindenképpen növekedne. Korunkban azonban, a sok, és sokféle vegyszer, sugárzás, gyógyszer, valamint nem utolsó sorban a fogamzásgátló szerek, sőt az abortuszok is jelentősen növelik a nem teljesen egészséges állapotot. Tehát korunkban a korosodással duplán nő a meddőség, vagy, és a rendellenes utódok valószínűsége.
(Itt és most nem beszélek külön a női és férfi problémákról, akár a meddőséget, akár a rendellenes utódnemzést illetően, - az egyszerűség érdekében összevontan a nő-férfi párokról beszélek.)
Egy kicsit pontosítani kell a „fogyatékos” kifejezést is, én mit értek alatta. Sokféle erősségű, fajtájú fogyatékosságról beszélhetünk. Én fogyatékosnak tartom azokat az embereket, akik bár önhibájukon kívül, összesítve valamekkora külső, végső soron társadalmi segítségre szorulnak. (Többet vesz le a társadalom asztaláról, mint amennyit rátesz. Ha a többség ilyen, igaz nemcsak fogyatékosak, akkor nyilván előbb-utóbb tönkremegy a közösség, tönkremennek az emberek. Nemcsak a fogyatékosokat, de minden ilyen, „kivevő réteget” csökkenteni, minimalizálni kellene.)
Tisztában vagyok, h. ezt nagyon nehéz pontosan mérni. Nehéz mérni, de léteznek, sőt fontosak ezek a kategóriák. Fontosak, nem a lenéző, kirekesztő dobozolás miatt, hanem a hatékony segítség miatt, illetve a társadalom jó működése miatt.)
Visszatérve, a meddőségről vannak hozzávetőleges számok (15% átlagosan). Ez azt jelenti, h. a meddőség 30 év alatt, mondjuk 10%, aztán szépen nő, majd 35 év felett eléri 20%, majd 40 évesek esetében eléri a 30%-t. (Ez a nők életkora, de a férfi tagok életkora is számít, ha a párok életkorát nézzük, akkor kb. 2,2-vel kell szorozni a nők korát.)
A rendellenes születések az átlagos normál népességben átlagosan szintén 15%.
Véletlen lenne, h a meddőség és a rendellenes utódnemzés számai (15-15%) nagyon hasonlók? Szerintem nem.
Szóval a 15% egy átlagos meddőségi szám, ami fiatalon egészségesen alacsony, majd a korosodással, valamint pl. a természetes kiválasztódás hiányával, fokozatosan nő. Viszont pl. a genetikai szűrésekkel csökkenthető. Értelemszerűen alacsony, ha a pár fiatalon vállal gyereket. És az egészséges életmódnak is van jelentősége. Minderre még vissza szeretnék térni.
Viszont az idősebb korú gyerekvállalás nagyjából így néz ki:
Például, ha egy 40 éven felüli átlagos párnak, a mai korban már 25-30% esélye van a meddőségre. Előzetes meddőség kezelés után (ha a kezelés sikertelen) pedig 35%-ra nő az esélye. Sikertelen mesterséges megtermékenyítés után pedig 35% felett lesz a meddőség esélye. Hasonló számokat láthatunk a rendellenes utódnemzéssel kapcsolatosan, de most a meddőség a fő téma.
A meddőség egyik jelentős oka tehát, az ember részben, vagy szinte teljesen kikapcsolja a természetes kiválasztódás mechanizmusát.
De más következmények is vannak. Az említett 15%-s normál népesség során létrejött átlagos rendellenes gyerekszületés, utódnemzés nagyobb része is a természetes kiválasztódás kikapcsolásának köszönhető. A mesterséges megtermékenyítésnél pedig nyilvánvalóan szinte teljesen ki van kapcsolva, ezért a rendellenes születések utódnemzések 30%-ra növekednek.
De mi a természetes kiválasztódás kikapcsolása?
Az Isten és egyben a természet-isten felettébb bölcsen okosan hozta létre a természetes kiválasztódás mechanizmusát.
A természetes kiválasztódás kiiktatását, pontosabban annak veszélyeit, hátrányait több nagyobb kategóriába sorolhatjuk.
Ami elfogadgató szükséges.
Ami a jelenleginél nagyobb óvatosságot, erősebb szűréseket igényel, ezek nélkül szükségtelen, káros. Nevezzük ezt egyszerűen: újra gondolandó beavatkozásnak.
Továbbá,
Fogantatás előtti
Fogantatás alatti
Valamint fogantatás utáni, (magzati fejlődésbe való beleszólás).
Ez utóbbit is érdemes kicsit bővebben kitárgyalni.
De menjünk szépen sorba.
Fogantatás előtti:
Tulajdonképpen a fogamzásgátlás, a védekezés, minden fajta már egyfajta beavatkozás a természet rendjébe. Mert miről is van szó, a legegészségesebb ondósejtek találkozzanak a legegészségesebb petesejtekkel. Ha ez gátolva, irányítva van bárhogy, akár csak óvszerrel már az is enyhe beavatkozás, hiszen lehet, hogy éppen a legegészségesebb női, férfi ivarsejtek lettek kikapcsolva, és az engedett időben csak a második sor állt a rajthoz. Viszont a női a tablettás fogamzásgátlásnak, főleg, ha huzamosabb ideig tart, annak már lehetnek komolyabb hatásai is. Valószínűleg, reménykedjünk csak kis arányban, de lehetnek. Azért azt mindig hozzáteszem; még nem annyira fejlett a tudomány.
Tulajdonképpen a fogamzásgátlás előtt van a párválasztás, ez is egy komoly tényező lenne. (Tulajdonképpen már az is problémás, ha a párok nem a tehetség, képesség alapján válogatnak, hanem például a pénz alapján, de ez már nagyon messze van az eredeti témától.)
Az nyilvánvaló, (és itt megint ne önző liberális szempontból nézzük a világot), h. az is erősen problémás, ha fogyatékos, vagy genetikailag sérült emberek hoznak létre utódot.
Valamint az is sok bajt-problémát jelent, ha nyilvánvalóan gyereknevelésre alkalmatlan környezetben születik a baba.
Tulajdonképpen e fenti esetekben nehéz eldönteni, h. valóban a természetes kiválasztódás kikapcsolása történik, vagy annak ellenkezője. Az állatvilágban általában a legalkalmasabb szülők hoznak létre utódot. Az embernél ez, tovább fokozható lehetne, ha az ember okos, erkölcsös lenne, nemcsak annak mutatná magát.
Ha nem álszenteskedne, nem ál-okoskodna. Jelenleg pont fordítva van: egyáltalán nem jön létre, h a legalkalmasabb szülők hoznak létre utódot.
Nem lehet tudni, mennyivel lenne egészségesebb a születési problémákkal kevésbé terhelt népesség, hiszen a „15%”, csak a nyilvánvaló rendellenességek száma. Ha általában kitágítva nézzük sokkal nagyobb számról van szó.
Visszatérve, azért az megállapítható, h a fogamzásgátlás egy közepes (nem erős) torzító faktor. Egy része ennek elfogadható szükséges, más része fölösleges, káros.
Ennél erősebb torzító faktor, azon újmódi szokás, h a gyerekvállalást kitolják a párok idősebb korra. Erre külön kitérek, ezért itt nem térek ki.
Azt viszont meg kell jegyezni: a mesterséges megtermékenyítés jelentős mértékben kikapcsolja a fogantatás előtti természetes kiválasztódást. Hiszen nincs ivarsejtek közötti verseny, azok a sejtek is megtermékenyülhetnek, amelyek normál természetes körülmények között nem. (Pont erről szól a mesterséges megtermékenyítés.) Sőt, maga a mesterséges visszaültetés és a beágyazódást segítő szerek szintén kikapcsolják. Van néhány vizsgálat, eljárás, ami javít ezen a kikapcsoláson, de csak részleges kompenzálásról van szó. Szerintem a mesterséges megtermékenyítés összességében 30-50%-ban kikapcsolja a fogantatás előtti természetes kiválasztódást,- ami természetesen egyúttal a rendellenes utódnemzés melegágya.
Fogantatás utáni kikapcsolás:
Sokféle szerrel, módszerrel segítik a magzat fejlődését, életben maradását, pl. a korai vetélések csökkentését.
E szerek, módszerek is akár károsak lehetnek a magzatra. De ami a lényeg, ez is a természetes kiválasztódás kikapcsolása. Ezzel együtt ezek nagyobb része, mivel már megfogant magzatról van szó, az elfogadható szükséges kategóriába tartozik.
Tulajdonképpen a koraszülöttek megmentése, a rendellenes szülések sikeres orvosi megoldása is egyfajta beavatkozás a természetes kiválasztódásba. De ezek a beavatkozások is, legalábbis a döntő többségük, az elfogadható, szükséges kategóriába esnek.
Azért van itt egy ellentmondás a „magzatvédő embervédő, abortusz ellenes” felfogás és az abortusz-pártiak között. Pontosabban ez egy ellenmondásos problémakör, amit csak nagyon átgondoltan lehet megoldani. Mert az abortusz egyes esetekben az egészséges életet védi, de közben magzati életet vesz el, és egészségkárosodást, sőt terméketlenséget okozhat.
Szóval szép számmal vannak határesetek, főleg a harmadik hónapig, amikor tulajdonképpen a felfogás dönti el, hogy a magzat életbe maradjon, vagy sem. Sok érvet hangoztat mindkét tábor.
Én anélkül, h. az abortusz-pártiak oldalára állnék, felhozom a természetes kiválasztódás kikapcsolásának érvét, illetve annak kárait. Szóval az a felfogás, h megfogant magzatot mindenáron védjük, egyes esetekben születési rendellenességekhez, vagy akár fogyatékos emberek kialakulásához vezethet. Még általánosabban: a természet rendjébe való beleszólás, minden irányból, minden szándékból, felelőtlenség lehet. Abból az irányból is, hogy gátoljuk az egészséges születéseket, de abból az irányból is, h segítsük a születéseket, mindenféle beavatkozás nagy veszélyeket hordoz.
A fogantatás utáni mesterséges beavatkozások egy része az elfogadható szükséges, míg másik része a fölösleges, káros kategóriába tartozik.
Tulajdonképpen a természetes kiválasztódás egy természetes magzatvédelem (embrióvédelem). Igaz ez elsősorban a magzat egészségét, egészséges életét védi és csak másodsorban a puszta életét, a bölcs természet, az egészséget fontosabbnak tartja, mint az életet.
Az ember az életet tartja fontosabbnak, de ezért nem kellene szélsőséges esztelenségekbe esni.
De a természetes kiválasztódás kikapcsolása itt nem ér véget.
Külön kategória a koraszülések és egyéb rizikós szülések sikeres megoldása. Korunkban e téren is elképesztő eredményeket mutat az orvostudomány. De ezek az eredmények is kétarcúak.
Például a koraszülések, korábban sikertelen szülések sikeres megoldása, szintén a természetes kiválasztódás kikapcsolása. Bármennyire is lelketlennek tűnik, de ki kell mondani, ez is (koraszülések, stb. szülések megoldása) növeli a rendellenes gyerekek, emberek számát. Igaz hozzá kell tenni: ez az elfogadható szükséges kategória. Ugyanis az emberi életet, (itt egy élő emberről van szó), akkor sem lehet elvenni, ha az feltehetően nem lesz egészséges.
Pont azért mert ez az emberségből és egészségvédelemből adódon sok a szükségszerű kikapcsolás, legalább a nem szükségszerű kikapcsolásokat meg kellene szüntetni.
Egy kicsit visszakanyarodnék, az abortusz-ellenes felfogáshoz, illetve, a szélsőséges felfogásúaknak üzenem: Jó lenne, ha az érem másik oldalát is látnák, mégpedig, azt, h rengeteg esetben nem születés- gátlás, hanem ellenkezőleg mesterséges születés-segítés, sőt mesterséges megtermékenyítés történik. Az utóbbi szintén természetellenes, és szinte kompenzálja a születés-gátlásokat. Csakhogy rosszul. Mindkettőt sürgősen meg kellene reformálni.
Ha mást nem, de a baba, a gyerek érdekét szem előtt kellene tartani. A baba érdeke, hogy életbe maradjon, de az már nem az érdeke, sőt érdeke ellen való, h. Sérülten, betegen, boldogtalanul maradjon életbe. Valamint azt is látni kell, h itt egy rossz tendenciáról van szó, ami egy olyan népesség-satnyuláshoz, vezet, amely előbb-utóbb kénytelen lesz véget érni.
Miért káros, ha a gyermekvállalás átlagosan 30 éves kor fölé tolódik, és a 35 év feletti gyakorivá válik?
Az ilyen korú szülők genetikai állománya sérültebb, rosszabb állapotú, ezért nagyobb arányban hoznak létre rendellenességekkel bíró, netán fogyatékos utódokat.
Másfelől, az idősebb szülők hamarabb érnek abba a korba, állapotba, amikor már nem képesek a középkorú gyerekeiket, ill. unokáikat támogatni.
(Visszafele, gyerekek unokák sem képesek támogatni a szülőket nagyszülőket, de ez pedig indirekt történik)
A munkaképes népesség, illetve az eltartó-eltartott arány tovább romlik.
(Sok minden múlik egyébként az idősek egészségi állapotán., de jelen tendencia nem valami biztató.)
Hallom az ellenvetést: jobb későn, mint soha. Vagyis jobb a késői szülés, mint a gyermektelenség. Már elmondtam, a kényelmességből gyermektelen embereket én is megvetem.
De leginkább azt mondom: mindkettőnél sokkal jobb a fiatalkori (22-28 év) szülés.
Azért egy kicsit érdemes erről elmélkedni. A mi korunkban valóban ez 24 év volt az első gyereket várók, átlagos életkora. Ha ez kitolódik 28 évre az még megfelelő, elfogadható. Ekkor 56 évesen lesz az emberből nagyszülő, és ha 70 éves koráig egészséges marad, akkor 14 éves unokáját és annak szüleit még segítheti.
De mi van, ha 38 éves korában vagy később jön a baba.
Egy-egy ember munkaideje egyfelől rövidül, mert a tanulási idő, érthetően, hosszabbodik. Tulajdonképpen, ha az öregedéssel együtt növekedhetne az egészséges időszak, a munkaképes kor, - akkor nemhogy rövidülne, de még a tanulási idővel együtt is nőne a munkaképes időszak, és a munkaképtelen eltartott idő nem növekedne.
Csakhogy pl. Magyarországon úgy hosszabbodik az életkor, hogy a munkaképes kor rövid marad (sőt a tanulási idő miatt tovább rövidül) , viszont a munkaképtelen, eltartott kor nő. Vagyis előjön az alapprobléma, egyre rosszabb lesz az eltartó-eltartott arány.
A kitolódott időskori gyerekvállalás lényegében önmagában nem csökkenti munkaképes kort, de egy sereg, már említett, és nem említett problémát okoz. Ha eltekintünk a rendellenes utódoktól, akkor is azt okozza, h a szülő-gyerek kölcsönös támogatása megbomlik.
De azért vannak itt lélektani tényezők. Bevallom fiatalkoromban én is arra gondoltam, hogy milyen ostobaság a fiataloknak, munkába gyereknevelésbe betörni magukat, amikor éppen ebben a korban lehet élvezni az életet és karriert építeni. Aztán jobban belegondoltam h. bár a fiatalemberek szempontjából kedvező, de ha megöregszik a fiatal, akkor már neki sem jó, az utódoknak, gyereknek pedig biztosan rossz, és a társadalom számára is káros.
De térjünk vissza, h miért, és miért káros, pl. a 38 éves szülés (pl. a pár egyik tagja 38 éves, a másik 40 éves. (És most tekintsünk el a rendellenes utódoktól.)
A szülő 62 éves lesz, mikor a gyerek 24 - és általában eddig még, a tanulás végéig tudja támogatni a gyerekét, sőt talán még néhány évig is. De a munkakezdő, lakásszerző évekre már csak egy gyenge támogatás marad. 72 évesen már viszonylag megromlott egészséggel, nyugdíjasan inkább ő szorulna segítségre, de ekkor a gyereke 34 éves lesz. Akkor a gyerek választhatja, inkább karriert épít, a szüleivel kevesebbet foglalkozik, családot sem alapít, vagy a másik utat választja. Tulajdonképpen a másik út (családot alapít, de még nincs igazi egzisztencia, a szülők már alig tudnak segíteni, sőt…), még rosszabb, úgy értve rosszabb, h. annyi küszködéssel, lemondással jár, h. abban elvész, pl. a családlapítás boldogsága.
Szinte az első variációra kényszerül, ekkor valószínűleg, h. az ő gyerekei is 38 éves korában születnek, akkor már a szülő nem él, vagy csak betegen tengődik 76 évesen. Szóval nagyszülő-unoka kapcsolat, támogatás nem jön létre. A gyerek (most már felnőtt) mondjuk, negyven-ötven éves korában nem a saját szüleit, illetve azok kortársait fogja a gazdaságon és nyugdíjrendszeren keresztül, munkával, kevesebb fogyasztással támogatni, mert azok már sajna meghaltak, hanem más időseket. Ez is egy fokkal rosszabb, mintha saját szüleit, ill. azok kortársait támogatná.
Azt is látni kell, ha egyszer kitolják az időskálát, akkor az ott is marad, vagy még tovább tolódik Az eltolódást nagyon nehéz visszaállítani.
Lényegében arról van szó, h. a fiatalkori késedelmet szinte lehetetlen behozni, minden kornak (gyerek, fiatal, közép, idős) megvan a maga feladata. Az optimális feladatmegosztás fiatalkorban: tanulás hosszabban, utána egzisztenciaépítés, amikor az már nagyobb részben létrejött, akkor családalapítás, gyerekvállalás, lehetőleg 26-28 év körül, de 30 év alatt.
Mit lehetne, ill. kellene tenni?
A feladatokat feloszthatjuk egy általános részre, és egy konkrétabb a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos részre.
Általánosságban a politikusok (főleg az F-O rezsim politikusainak), valamint az orvostársadalom, valamint a köz, gyerekneveléssel kapcsolatos felfogását kellene átformálni.
A politikusoknak (államnak, kormánynak) olyan szabályokat-törvényeket kellene hozni, amelyek:
A legfontosabb társadalmi és állami (kormányzati) feladat az egészségügy magas szintre hozása. (A környezetvédelem, és a korszerű oktatás mellett.)
A lassú fokozatos népességfogyás nem nagy dráma. Viszont a viszonylag gyorsabb fogyás már probléma. A kényelmes egy gyermeket sem vállaló emberek kevesebb támogatást (adó, hitel, stb.), érdemelnek.
A családok elöregedése, a szülők késői gyerekvállalása ugyancsak káros, fékezni kell.
A mesterséges megtermékenyítés korlátozását szigorítani kell.
Tehát a politikusok felfogásának így kellene alakulni.
A különböző gyermekvállalási támogatásokat, pl. mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos támogatásokat, vagy a két- három gyerek után járó támogatásokat, stb., a szülők életkorához kell kötni.
20-28 év között korban kétszeres támogatás, 28-33 éves kor között egyszeres támogatás 33-38 éves kor között fél támogatás, 38 év felett nincs támogatás, sőt a szabályozást is szigorítani kell.
Általános egészségügyi, szociális feladat még: az első hónapokban az alapos ingyenes genetikai vizsgálatok. A jelenleginél alaposabb, és szükség esetén, a terhesség megszakítás.
Itt, megjegyezném: szerintem, az orvostudomány ez ügyben is tudatlan, de az emberi lélek, tudat a 2-3 hónap környékén alakul ki. Azt is mondhatnám, a természetisten bölcsen ekkor küldi le az „égből” az emberi (szent) lelket.
Később pedig a jelenleginél alaposabb terhes- gondozás, illetve baba és gyermekgondozás.
Általános politikusi, orvosi és társadalmi feladat, a természetes kiválasztódás kikapcsolásának, pontosabban e veszélyek ismerése, ismertetése, akadályozása.
De nemcsak a politikusoké, de az orvostársadalomnak és a teljes társadalom felfogásának is ebbe az irányba kellene alakulni.
Ezt még ki lehet egészíteni azzal, hogy ismerjük fel: a természetes kiválasztódás gyengülése, a rendellenes, vagyis a fogyatékos utódok világra hozása komoly egyéni és társadalmi probléma.
Illetve, az orvosoknak fel kellene ismerniük, hogy az egészségügy nem üzlet. Általában döntő többségben nem üzlet, nagyon ritka esetekben lehet az. Az állami szabályozásnak (szankciónak-megbecsülésnek) pedig ezt az orvosi felismerést segíteni kellene.
Ami pedig az egész társadalmat jelenti, talán a legfontosabb feladat-rész a szülői felelősséggel kapcsolatos oktatás.
Általános, ill. középiskolákban is nagyobb hangsúllyal kellene tanítani. De ha rajtam múlna, ahogy az örökbe fogadó szülők esetében kötelező egy tanfolyam, vizsga, én ezt kiterjeszteném, minden várandós anyára, szülőpárra. Igaz ez már csak utólagos lehetne, de a mesterséges megtermékenyítésre várakozóknak akár előzetes feltétel is lehetne.
Az oktatás a praktikus tudnivalók mellett, sőt elsősorban a szülői felelősségről szólna. Meg kellene érteniük a gyerekvállalóknak hogy a gyerekvállalás, gyereknevelés egy gyönyörű feladat, társadalmilag felettébb hasznos tevékenység, de egyúttal, óriási felelősséggel bíró feladat, hivatás, Meg kellene érteniük, h ez a történet nemcsak róluk szól, hanem a gyerekükről, vagyis a gyerekük sorsát, emberi sorsot, sorsokat határoznak meg. És a társadalom (sok ember) életét minőségét is jelentősen befolyásolják. Ugyanakkor így válhatnak fontos emberré. Így, ha helyesen nevelnek fel gyerekeket, fontosabb emberré válhatnak, mint hatalmas ház vagyon, luxus terepjáró, ismertség, hatalom birtokában.
Konkrétan pedig a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos feladatok:
Itt viszont kötelező lenne az oktatás, sőt az oktatásnak kötelezően tartalmazni kellene a kockázatokat, a születési rendellenességek, ill. a fogyatékos gyerekek kialakulásnak kockázatait, pontos számokkal. Ez azt is jelentené, hogy sokkal pontosabb és nyilvánosabb statisztikai rendszert kellene közreadni.
A másik, már konkrétabb rész, a mesterséges megtermékenyítésre vonatkozó szigorúbb szabályozás. A jelenleginél több feltételnek kellene megfelelni, illetve még ennél is több feltételnek, azoknak, akik ráadásul még állami támogatást is kapnak. Az biztos, h az egyik mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos szabályozásnak szerintem ilyesminek kellene lenni (szerintem): 35 év anyai életkor (összesítve 80 év szülői életkor, mert az apa kora is számít) felett nem jár pénzbeli (OEP) támogatás, 40 év felett saját pénzből, de csak kivételes esetben, 45 év felett egyáltalán nem lehet a mesterséges megtermékenyítést alkalmazni.
Befejezésképpen csak néhány idézet az írásból.
„Szóval néhány lehetséges alcím:
A mesterséges megtermékenyítés másik oldala.
Sokkal körültekintőbbnek kellene lennünk – emberi sorsokról döntünk.
Kevélységünkért meglakolunk, mert alkalmatlanul akarjuk átvenni a természetisten szerepét.
Vigyázat, sérült születési rendellenes embereket gyártunk.
Üzlet, kapzsiság, felületesség, kényelmesség és egyszerű hüleség, mindez a mesterséges megtermékenyítésbe is megjelenik.”
„Én a következőt állítom:
Az tényadat, hogy az általános népességben 15% a születési rendellenességgel született gyermekek száma. Én a számokból kikalkulálva azt állatom, hogy a mesterséges megtermékenyítés összesen ezt 10-15%-kal növeli. Majdnem a duplájára növekednek a születési rendellenességek (genetikus rendellenességek) a mesterséges megtermékenyítés esetében. Vagyis összesen 25-30% lesz a születési rendellenességgel született gyerek (emberek) aránya. (Eleve 15% + mesterséges megtermékenyítés 10-15%= 25-30%)
„A mesterséges megtermékenyítés során bekövetkező genetikai- rendellenesség növekedés négy tényező-csoportba osztható. „
„Mindkét szélsőséges nézetet, megoldást, - a felelőtlen gyerekvállalást, és felelőtlen gyermektelenséget is elutasítom, - de ezzel nem kerülök ellentmondásba.”
„A jelenlegi tendencia szerinti negatív társadalmi jövőkép.”
„A felelőtlen Isten-játszás orvosi biológia szempontból.”
„A meddőség, és a természetes kiválasztódás kikapcsolása.”
„Miért káros, ha a gyermekvállalás átlagosan 30 éves kor fölé tolódik, és a 35 év feletti gyakorivá válik?”
„Mit lehetne, ill. kellene tenni?”