Az oktatás alapvetései.
(középiskolás szintű tanulmány)
Eme elemzésem is, mint a legtöbb elemzésem is „ideális jövő, optimális állapot” központú elemzés. Eme elemzés fajtát, az emberek, tudósok döntő többsége nem érti, nem értékeli, más gondolkodásra vannak beállítva.
Pedig eme elemzés fajta, nem álmodozás, hanem a jövő nagyobb igazsága, azaz, amennyiben igaz, erősebb realitás, mint a jelenleg igaznak vélt. Eme elemzéseknek legalább lehetőségük van arra, hogy igaz, jó, hasznos elemzés kerekedjen ki belőlük. Az „ideális jövő, optimális állapot” központú elemzésből, taglalás nélkül is, következtetni lehet: a jelen hibáira, hiányosságaira, a problémákra, az ártalmakra, az akadályokra, akadályozókra, a bűnökre, erényekre. Továbbá a megoldási irányokra, sőt a konkrét feladatokra is következtetni lehet. Minderre akkor is következtetni lehet, ha az elemző ezt nem írja le, ezért igen tömör, alapvető elemzés jöhet létre.
A „napi realitáshoz ragaszkodó” elemzésből (jelenleg ilyen az elemzések döntő többsége) szinte semmire sem lehet következtetni, legfeljebb a taktikázási lehetőségekre. A „napi realitáshoz ragaszkodó” elemzések (lényegében leírások), még ha igazak is, önmagukban, nem lehetnek igazán jók, hasznosak.
Megjegyzem az egész könyv, lényegében középiskolás szinten, vagyis alapvetések szintjén íródott.
Az előző két fejezet többek között azért kellett, hogy ezt a fejezetet meg lehessen írni.
Ugyanis, az oktatásnak van egy „jól működő állam” vonatkozása, mellyel már nem kell foglalkozni, az előző fejezetben ki lett tárgyalva.
Többek között egyértelmű hogy az oktatás döntő része, klasszikus állami feladat, érvényesül az egyenlő és magas szintű szolgáltatás elve, ill. mivel közérdek is, a köz állja a finanszírozást.
Továbbá elemezve van, hogy demokratikus központi irányítás alatt az oktatás intézményeinek kb. közepes függetlenség, (szabadság) adható, (pl. a központi ajánlásoktól, pl. 15% eltérés), ez vonatkozik a tananyagra is. Az általános (elemi) iskoláknak kisebb, a középiskoláknak nagyobb, a főiskoláknak, egyetemeknek még nagyobb viszonylagos függetlenség adható. Demokratikus központi irányítás alatt kiszámítható a pontos függetlenség, nincs különösebb baj. Diktatórikus, vagy anarchikus jellegű központi irányítás alatt mindenféle bajok keletkeznek, semmit sem lehet pontosan kiszámítani, csak annyit lehet tudni, hogy a diktatórikus központtól lehetőleg meg kell szabadulni.
A másik könyvembe pedig említve vagyon, hogy jelenleg nálunk (minden szempontból) jelentősen el van hanyagolva, az igazságszolgáltatás, az egészségszolgáltatás, a közoktatás is. Végeredményben, a közvetlen demokrácia tudná megoldani, hogy a szükségletek (igények szolgáltatások), a megfelelő sorrendbe, jó arányba kövessék egymást. Vagyis, hogy ne az aktuális vezetés önös, ködös elképzelései szerint alakuljanak.
Itt azonban mindenképp meg kell jegyezni: sok szükséglet-kielégítés, köztük az oktatás, közoktatás el van hanyagolva alul van értékelve, elsősorban az állam részéről. Vagyis, többek között az oktatásba tett költségvetési pénznek (időnek, munkának, energiának) növekedni kell.
Valamint e fejezetben gyakran szóba kerül az „alapvetések szükséges oktatása”. Már a címben is benne van: alapvetések. Az alapvetések magyarázatával, az alapvető elemezés magyarázatával sem kell itt foglalkozni, mert a korábbi fejezetben, már ki lett tárgyalva.
Akkor a további alapvetések, pontokban:
1. Elméletileg, minden embernek, (gyakorlatilag az emberek 97%-k), állampolgárnak el kell érni az általános műveltséget, mert ezzel lehet a társadalomban normálisan élni.
Az általános műveltségnek elsősorban alapvetéseket kell adni. Az előző fejezetben már leírtam mit kell alapvetések alatt érteni, (összefoglalások, információkeresés, helyes összerakás, elemzés, logika, stb.) Leírtam azt is, hogy kb. milyen arányú az alapvetésekhez kapcsolódó, optimális arányú résztudás, illetve, lexikális tudás. Ezekkel itt már csak vázlatosan foglalkozom.
Az általános műveltség tartalmi elemei:
A tanuló, felnőtt korában, a társadalom hasznos tagja legyen.
A tudományok, az emberek, az emberi fejlődés, a természet iránt érdeklődő, és ezek alapvető tudományos ismereteit ismerő személyiség legyen.
Nemcsak értelmileg, de érzelmileg, lelkileg is embertisztelő, társadalomtisztelő személyiség legyen.
Érdekeljék a közügyek, legyen társadalmi aktivitása. Legyen önálló átgondolt, lehetőleg elfogulatlan véleménye. Választásokon szavazásokon felelős tagként tudjon részt venni.
Mindehhez ismerni kell a társadalom-tudományok alapvetéseit. Erre még visszatérek.
Rendelkezzen, demokratikus fegyelemmel.
Az oktatás egyik célja a kellő fegyelmezettség, ill. a helyes közösségi viselkedés kialakítása. Az általános műveltségnek is része.
Továbbá, az általános műveltségű, legyen értelmes ember, vagyis tanítani szükséges a gondolkodástan (logika, elemzéstan, igazságkeresés-tan, információkeresés, információkezelés, stb.) alapvetéseit. Az általános műveltségű embernek a gondolkodástan alapvetéseit középiskolai szinten kell tudnia. Vagyis be kell vezetni a „gondolkodástan" tantárgyat. Az előzőt megelőző fejezetben vázoltam is, e tantárgy alapvetéseit.
Visszatérve, az általános műveltségű ismerje a boldogságkeresés alapvetéseit, középiskolai szinten. Vagyis ezt is oktatni szükséges, tehát ilyen tantárgy is szükséges. Szintén e könyvben már vázoltam a tantárgy „tudomány” alapvetéseit. Itt jegyzem meg, hogy az oktatás és a tudomány kölcsönhatásban állnak, de ennek részleteire itt nem térek ki.
Továbbá az általános műveltségű rendelkezzen alapvető érzelmi intelligenciával, erkölcsi ismeretekkel, középiskolai szinten. Többek között az erkölcstan része, veleje, eme irományban hosszan taglalt „alapvető, természetes emberi gyengeségek”. Vagyis az erkölcstant, (persze a jelenleginél normálisabb tartalommal), ill. az alapvetések szintjén, a pszichológiát szintén szükséges oktatni.
Az általános műveltségű a mindennapi életben értelmesen el tudjon igazodni, tudja, miről van szó, ha pénzügyi, gazdálkodási, ha jogi, ha ügyintézési, ha egészségi problémával kerül szembe, márpedig ilyen problémákkal az átlagember gyakran találkozik.
Mindezért az általános műveltségűnek az alábbi társadalom-tudományok alapvetéseit kell középiskolai szinten ismerni. A jelenlegi középiskolai szintnél magasabb szinten kell, lehetőleg minden embernek ismerni:
Társadalomfejlődés, rendszertan, történelem.
Közösségi és demokrácia ismeretek. (A másik könyvembe leírom, hogy a demokráciaoktatást hatékonyabbá tenné, ha az osztály demokratikus közösségként működne, pl. közös kérdésekben szavazással döntene.)
Közgazdaságtan
Egyéni környezettudatos, megtakarítás tudatos gazdálkodás (Ez a "A gazdálkodás alapvetési" c. fejezetben lesz részletesebben kifejtve)
Jog (és hozzá tartozó erkölcs).
Egészségtan. Szintén jelentősen át kell alakítani, ki kell bővíteni.
Továbbá (korábban említettek):
Gondolkodástan
Erkölcstan-pszichológia
Boldogságtan
Nevezzük a fentieket, összefoglalóan: élet és társadalomismereteknek.
Az optimális oktatásban, e tantárgyak (élet és társadalomismeretek) képezik az oktatás velejét.
Fakultatív, kiegészítő módón lehet hittant is tanulni.
Valamint sok más ismeretet is. A fakultatív tantárgyak már inkább a szaktudás részletudás irányúak, - hasznosak, amíg az általános műveltség elsajátítását nem zavarják.
Itt jegyzem meg álszerénység nélkül, hogy az én két könyvem, ez, valamint „A demokrácia kézikönyve XXI. század” c. – tartalmazza az élet és társadalomismeretek alapvetéseinek, alapjait. Tehát az én két könyvem tartalmát, (esetleg átszerkesztve, több részre osztva, stilisztikailag átfogalmazva), de mindenképpen tanítani kellene 4-8 osztályba, de főleg a középiskolába. Többek között e fejezetet is, hiszen nonszensz hogy pont azok nem tudnak semmit az oktatás alapvetéseiről, akiket leginkább érint, ezek pedig a diákok.
Nagyon fontos tudni, hogy az eddig felsorolt tudományok, tantárgyak, (élet és társadalom) jövőbeli (optimális) alapvető középiskolai szintje jóval magasabb, mint a jelenlegi középiskolai szint. Tananyag mennyisége is több lenne, pláne, hogy lennének jelenleg nem tanított tantárgyak, de a tartalom is más, ill. nívósabb lenne. A másság elsősorban abban áll, hogy az alapvetések, (de középiskolában már a bővített alapvetések) lennének tanítva.
Az hogy (az optimális oktatás rendszerében) megjelennek új tantárgyak, ill. a meglevők egy része is bővebben, időben is bővebben lesz oktatva, azt jelenti, hogy a jelenlegi hagyományos tantárgyak egy része mennyiségben szűkül. Tartalmilag is változnak a jelenlegihez, képest, szintén az alapvetések irányában.
Pontosabban ez az alábbiakat jelenti:
Minden embernek, tanulónak, ill. általános műveltségűnek ismerni kell a felsorolt „élet és társadalomismeretek” alapvetéseit, jövőbeli középiskolai szinten.
Minden embernek, tanulónak, ill. általános műveltségűnek tudni kell alapvetően számolni (pl. százalékszámítás, stb.) írni, fogalmazni, olvasni. Valamint egy külföldi nyelvet középfokon tudni. Továbbá, bizonyos mozgási ügyességre, erőre szert tenni, (ez a testnevelés) Nevezzük ezeket: alapkészségeknek.
Az általános műveltségűnek ismerni kell, az irodalom, zene, rajz, film, stb. a művészeti tantárgyak alapvetéseit középiskolás szinten. (Megjegyzem, az irodalom egy részét az élet és társadalomismeretek alatt is szükséges tanítani.)
Viszont mennyiségileg időben is e tantárgyak már (az optimális oktatási rendszerben) szűkülnek, a jelenlegihez képest. Nevezzük ezeket: művészeti ismereteknek.
Az általános műveltségűnek ismerni kell a természettudományok alapvetéseit, középiskolás szinten.
Úgy mint, matek, földrajz, természetvédelem, csillagászat, kémia, fizika, technika, biológia, stb., alapvetéseit kell ismerni középiskolás szinten.
Ez szintén azt jelenti, hogy a jelenlegihez képest, mennyiségben-időben szűkítve, de tartalmilag is mást kell oktatni. Az alapvetéseket kell elsősorban oktatni, ez a helyes középiskolás szint, amivel az általános műveltségűnek is rendelkezni kell. Nevezzük ezeket összefoglalóan: természetismereteknek.
Mindezeket nevezzük: általános műveltséget adó oktatásnak. Illetve mivel szinte kötelező, ill. közérdek, ill. állami feladat, nevezzük: „elemi” (12 éves) közoktatásnak. Az „elemi” arra utal, hogy a közoktatás (közérdek és állami feladat) átnyúlik a főiskola, egyetemi oktatás területére, de az már nem „elemi” szint.
Az oktatás alapvető fokozatai:
(ismétlés kiegészítve)
Alapvetések, elemi szinten – óvodás, kisiskolás szint 4. osztályig.
4. osztályig: elsősorban az alapkészségek, tanítása. Viszonylag erősen, de kisiskolás szinten az élet és társadalomismeretek. Valamint a művészeti és természetismeretek kisiskolás szinten.
Alapvetések felső iskolás szinten - 4-8 osztályosok
8. osztályig, szűkülhet, de nem állhat le az alapkészségek tanítása. A többi bővülhet, kiváltképpen bővülhet az élet és társadalomismeretek oktatása.
Alapvetések középiskolás szinten, egyben, általános műveltség szinten.
Középiskolában, tovább szürkülhet, de nem állhat le az alapkészségek tanítása. A többi bővülhet, kiváltképp bővülhet az élet és társadalomismeretek oktatása.
Alapvetések szuper magas szinten - egyes felső iskolák.
A fenti meghatározza az elemi közoktatás alapvető beosztását a fokozatok kialakítását.
Tehát szinte az egész tananyagot, tartalmilag, ill. óraszám arányban is át kell alakítani, legalábbis ha a jó oktatás a cél.
1a). Az oktatás legfőbb célja, az általános műveltség megszerzése, meghatározza az oktatás alapvető szerkezetét.
Az előzőkben körülírt általános műveltséget, normális óraszám mellett 12 év alatt lehet elérni, ezért az oktatás első 12 évének erről kell szólni. Mivel az általános műveltség közérdek és alapvető emberi jog, valamint igaz rá, az egyenlő magas szintű szolgáltatás elve, ezért klasszikus állami feladat. Természetesen adott esetben, ha nem megy az általános műveltség rovására, már a kisebb gyerek is beléphet bizonyos szakoktatásba, ha az nem megy az általános műveltség rovására.
Azonban optimális esetben, szinte minden ember az általános műveltségen kívül valamilyen szaktudással (sőt többel) is rendelkezik.
Azonban a szakoktatásnak, az oktatás másik fő céljának, döntően, 12 év után kell elkezdődni.
A szaktudás, elsősorban a részletek tudása,
A felnőtt szakoktatás, átképzés egy külön fejezetrész. Bár itt is megjegyzem, az optimális oktatásban a jelenleginél bővebbnek kell lenni általában a felnőtt-oktatásnak, a felsőoktatásban a levelező típusú, oktatásnak. Bővülni kell az önképzésnek (a technika erre terminál), ill. az önképzett emberek vizsgáztatásának, egyéb elismerésének. Nem az elvégzett iskolai évek számát kell nézni, hanem a tudást.
Visszatérve a szakoktatásra.
Legalacsonyabb a minimum, a szakmunkás szint, de ez is csak az általános műveltség megszerzése után kezdődhet.
Ezután következik a technikusi szint.
Ennél is magasabb szakoktatási szint a főiskola, egyetem. Csakis az általános műveltség megszerzése után jöhet a főiskola, egyetem, legalábbis az optimális oktatási rendszerben. A főiskola egyetem is, eltekintve a kivételektől, döntően szintén a szakképzésről szól, csak egy szuper magas szakképzésről (mérnök, orvos, tervező, kutató, stb.).
Majd jöhet a még magasabb, a tudományos (doktori, stb.) szint.
A főiskola, egyetem elsősorban a szakképzésről szól és kisebb mértékben, ritkábban szólhat az általános műveltség a középiskolainál is magasabb szintjéről is. (Pl. a tanári képzés egyfelől egy pedagógiai szakoktatás, másfelől egy szuper magas általános műveltségi szint oktatása.) Ugyanis az optimális oktatási rendszerben már egy magas általános műveltséggel rendelkező megy főiskolásra, egyetemre, tehát nem feltétlen szükséges a további emelés. Jelenleg, viszont általában egy alacsony szintű „általános műveltségű” megy főiskolásra, egyetemre, amiből sok baj ered. A jövőben ezt meg kell szüntetni. A szakképzés arányairól valamint az állami részvételéről még szólni kell.
2. Az optimális „elemi” (12 éves) közoktatásban, a részlettudás, ill. a lexikális tudás, optimális aránya.
Mivel ezt az előző fejezetben (Alapvetések az alapvetésekről) már kifejtettem ezért nem részletezem. Elsősorban, alapvetéseket, összefoglaló jellegű, széles látókört szolgáló ismereteket kell tanítani. Azonban ehhez tartozni kell bizonyos részlettudásnak, ill., lexikális tudásnak (adatnak) – minimálisan annyi, amennyi az alapvetések megértéséhez szükséges. Ez a minimális, azonban, „minél több annál jobb”, persze azzal a feltétellel, hogy nem mehet az alapvető tudnivalók rovására.
3. A hatékony érdekes oktatás. Az oktatási rend szigorúsága. Az oktatás napi ill., heti rendje. (elsősorban az „elemi” (12 éves) közoktatásban)
A tudás átadása fontos, de még fontosabb a tudás iránti érdeklődés fenntartása, erősítése. Azért beszélek fenntartásról, mert ez a kisgyerekek vele született tulajdonsága.
Jelenleg az oktatott anyag 80%-a a felnőtt korra elveszik, nyilván ez elégtelen, nem maradhat így.
A hatékony oktatás két oldala: viszonylag kevesebb idővel, energiával, - hosszabb ideig, nagyobb arányban megmaradó tudás jöjjön létre.
Az érdekes, egyben hatékony, jobban megmaradó tanulás néhány jellemzője:
3a) Kisiskolásoknak meseszerű.
3b) Mindenkinek érdekes, ha gyakorlatias, gyakorlatban bemutatott, ennek több módja van. Pl. egy irodalmi részlet eljátszása, vagy fizikai kísérletezés. Vagy osztálykirándulás olyan helyekre ahol az életben is be lehet mutatni a tanultakat. Stb.
3c) Eleve, a gyakorlati életben használt tudást oktatnak, mint pl. jog, közösségi ismeretek, gazdálkodás, stb. – nyilván az oktatási, de főleg a megmaradási hatékonyság is nő.
3d) Érdekes ötletes előadások, filmek megtekintése (utána kivonatkészítés).
3e) A tanulmányi versenyek szintén érdekesek és motivációs hatásúak.
3f) Az önálló tanulmányok írása, a tananyag, a tanuló által választott részéből. Rendkívül fontosnak tartom, érdekes is, egyben motiváló hatású is. Akár kéthetente is csinálhat hasonlót egy tanuló.
3g) Továbbá a kötött tanulás általában fárasztó, a kötetlen kevésbé fárasztó, érdekesebb.
Van azonban egy másik meggondolási vonal is. Ez pedig, hogy az oktatásnak többek között fegyelemre és közösségi viselkedésre is nevelni kell.
Hozzáfűzve, lehetőleg demokratikus fegyelemre és nem vakfegyelemre kell nevelni. Az iskolába járás a pontos ideig tartó órák az összezárás, az osztályközösség nagyobb részt, ezt a fegyelemre és közösségi viselkedésre való nevelést szolgálja. Másfelől az iskola egyfajta gyerekmegőrző is. Mert valljuk be, a tanulók főleg manapság, már távoktatás-szerű oktatással is meg tudnák tanulni a tananyag nagyobb részét. Sőt a tananyag jelentős részét, hatékonyabban tudnák otthon megtanulni, persze, demokratikus fegyelmezettség birtokában. De a demokratikus (önkéntes, ill. feladatot, kritizálást felvállaló) fegyelmezettség akkor tud kialakulni, ha önállóságot adnak a gyereknek. A két szempont között egyensúlyt kell teremteni. A jelenlegi magyar kötött oktatás, mindenképpen túlzott.
Én az átlagos, de optimális oktatási napirendet (heti rendet) nagyjából így képzelem el: napi 4 óra kötelező iskola (heti 20 óra), 1 óra otthoni oktatási filmnézés (heti 5 óra), 1 óra távoktatás (heti 5 óra), 1 óra önálló tanulmány, ill. otthoni feladatvégzés (heti 5 óra). Azért számoltam hétben, mert akár az is lehet, hogy bizonyos napokon be sem kell menni az iskolába, pl. csak távoktatás van, vagy csak otthoni tanulmányírás van, stb., nyilván ez a kisiskolások esetében, csak akkor jöhet szóba, ha van otthoni felügyelet.
A heti húsz, az osztályközösségbe töltött óra, kiegészítve heti három óra fegyelmezett sportolással, elég, hogy az átlagos „normális” tanuló megkapja a demokratikus fegyelem, a közösségi viselkedés ismereteit, tapasztalatait.
4. Ha már a fegyelmet, közösségi viselkedést fejlesztő oktatás jött szóba rátérhetünk az oktatás következő problémakörére: speciális csoportokba rendezett oktatás, vagy integrált oktatás?
Gyakran ez a kérdés is nyakon van öntve, egyféle elméleti erkölcsködéssel, zavarosan kavarva az emberi jogokkal, az eredmény: csakis integrált oktatás. Pl. a cigánygyerekek oktatására gondolok. Éppen ezért gondoljuk végig ésszerűen, a hamis ideológiákat száműzve, csakis a gyakorlati hasznosságot nézve.
Az integrált oktatásnak az előnye: minden gyerek megkapja a fegyelmezettséget, ill. a közösségi viselkedés fejlesztését szolgáló oktatást. Pl. néhány gyerek (nem cigánygyerek) fegyelmezetlen rohangálós figyelmetlen. Ezek látják, hogy a többség fegyelmezett, jó tanuló, ez hat rájuk. A rendes gyerekek, a jó tanulók pedig megtanulják, hogy ilyen a közösség, a közösségben türelmesnek kell lenni. Ez kétségtelen előny, de nem túl, jelentős.
Azonban a speciális csoportokba rendezett oktatásnak sokkal több előnye van.
Maradjunk az előző példánál. Ha speciálisan megírt tananyagot, speciális módon tanítanak, pl. a túlmozgásos, figyelmetlen gyerekekből kialakított osztályban, akkor ezek a gyerekek is jobban fejlődnek. Az osztály többi része is gyorsabban fejlődik, mert gyorsabban haladhatnak. Sokat lehetne beszélni e kérdésről, de ez én véleményem: ha nem is feltétlen, de - az optimális oktatási rendszerben, a speciális csoportokba rendezett oktatás, elfogadott, gyakori lesz. Mindenképpen ez a helyes irány, bővíteni szükséges.
Itt térek ki még egy általános kérdésre, de csak nagyon röviden, lehet, hogy túl röviden: szigorú, vagy engedékeny legyen az oktatás?
A hibákat mindenképpen meg kell mondani, (hiszen csak úgy lehet kijavítani), ha megmondják. Ez mindenképpen értékelés, (osztályzás), de emellett szükséges a motiváció is, többek között a dicséret. A dicséret csak egy motiváció a sok közül. A hibák megmondása, (kvázi szidás) kétségtelen kissé csökkenti a motivációt, de mégis szükséges. Akkora szigorúság szükséges, amekkora a hibák kijavításhoz szükséges. A liberálisok rövid távú, ál-jóságos észjárása csak egy dologról feledkezik el: de bizony az élet megbünteti a csakis dicsért, ezért hiányos tudású emberkét. Addig talán igaz az elmélet, hogy a dicsért emberke tehetsége, képessége nagyobb eséllyel bontakozik ki. Viszont a másik oldalon, eme emberke, több tulajdonságban az átlag alatt marad, és ezt elég komolyan bünteti az élet. Lehet, hogy a jótékonykodó liberális nevelő megóvná a mucikáját, de amint elfordul, az élet bizony odavág.
Ugyanakkor igaz, hogy nemcsak azt kell nézni, mit nem tud a tanuló, de azt is, mit tud. Mit tud kivételes módon, derüljön ki, az érdeklődése, a tehetsége.
5. A szakoktatás (beleértve a főiskolai egyetemi oktatást) helyes arányai. A hasznos érdekes munka. A tehetséggondozás.
A szakoktatás helyes arányait a társadalomtudósok a következőkből tudják kiszámítani:
A jelenlegi piaci (szakmák, foglalkozások) arányok
A jövőbeli ideális arányok (kb. merre fog menni ill., jó esetben merre kellene menni a technikának, a szakmák arányának.) Ebbe ez irányba kell tolni, ösztönözni a gazdaságot, de ez csak részben sikerül.
Az elősző kettőből kiszámolhatók a jövőbeli reális arányok.
Vagyis az egyik szempont hogy a „jó” munkaerőpiacnak mire lesz szüksége.
Azonban ez, a piaci arány, lehet, hogy eltér attól, hogy lehetőleg mindenki, a köz számára, hasznos, saját számára érdekes munkát végezzen. Pontosabban, hogy ez legyen a fizetett munkája.
A hasznos munkák kialakítása egy nagyobb problémakör.
Itt most, a köz számára, hasznos, a maga számára, érdekes munkákról van szó.
Márpedig ez annyira fontos boldogság és egyben gazdasági tényező, hogy nem lehet kihagyni.
Aki érdekes munkát végez, az feltehetően jól végzi azt, ill. feltehetően van tehetsége hozzá. Ez a gazdasági termelési vonatkozása. Ennél is fontosabb, hogy az érdekes munka (tevékenység) önmagában is a legerősebb boldogságforrás.
Mindez elméletileg úgy tud becsatlakozni a szakoktatás arányaiba, hogy az arányokat kialakítják az említett jövőbeli munkaerőpiac arányai alapján, majd ezek az arányok pl. 15%-l szűkülhetnek, bővülhetnek, a szerint ahányan jelentkeznek a szakmára.
Feltéve, ha a jelentkezők motivációja valóban elsősorban az, hogy mit szeretnek dolgozni, ill. mire van tehetségük.
Mielőtt továbbmegyek meg kell jegyezni, a hatáslánc a következő: a tanulók ilyen irányú igénye - a szakoktatás arányainak eltolódása – több ilyen irányú vállalkozás jön létre – a fogyasztói érdeklődés is eltolódik – a termelés fogyasztás szerkezete szintén eltolódik - a munkaerő piac igények is megváltoznak. Pl. nő azon fiatalok száma, akik orvosok szeretnének lenni. Több orvost képeznek. A képzett orvosok, vagy maguk hoznak létre vállalkozást, vagy a kórházakra kerül bizonyos jelentkezési nyomás. Az egészséggel kapcsolatos igények nőnek, az egészségügy nagyobb jelentőséggel bír, végeredményben, több orvosra lesz szükség. A hatáslánc tehát ebből az irányból is működik. Ebben az esetben jó irányba tolódik el, többnyire jó irányba tolódik el a szolgáltatások aránya, de azért ezt sem árt felügyelni.
Ahhoz, hogy létrejöjjön: szinte mindenki, a közszámára hasznos, maga számára érdekes munkát végezzen - több mindennek kell stimmelni.
a) A szakoktatást így (a megfelelő arányú szakoktatást biztosítva) kell felépíteni. Egyrészt a felvételt, férőhelyeket is e szerint kell kialakítani, másrészt az ingyenes oktatást is ehhez kell igazítani.
b) Az elemi, ill. középiskolában csakis a tehetséget néző, tehetséggondozásnak kell megvalósulni.
A gyerekeknek, ill. a szülőknek elsősorban csakis a tehetséget, kedvet néző pályát kell választani. (Pénz, hatalom, divat, stb., ne befolyásolja a pályaválasztást) Csakis színvonalas tehetség-felismerés. tehetséggondozás mellett tud létrejönni, hogy szinte mindenki, a köz számára hasznos, a maga számára érdekes munkát végezzen.
c) A gazdasági életnek, rendszernek tisztességesnek kell lenni, pl. a protekció szempontjából, pl. a hasznos munkával arányos bér szempontjából.
d) A hasznos munka, a hasznos termelés, a hasznos fogyasztás növelése.
Ebből a felsorolásból csak a tehetséggondozásra térek ki, mint az oktatás, pontosabban az elemi és középoktatás feladatára.
Persze a szülők feladata is, de most a közoktatásról van szó.
Tehát ki kell dolgoznia azokat a technikákat, melyekkel felismerhető, hogy melyik gyereknek mire van tehetsége. Ennek pl. az egy módszere lehet, a tananyagból, a tanuló által kiválasztott témából írt tanulmányok sora.
Ill. feladat, hogy a tehetség inkább kibontakozzon, mintsem eltűnjön. Ennek pedig az egyik módszere lehet a speciális (pl. bizonyos tehetséggel bírók csoportja) csoportokra osztott oktatás. Még több módszert kell kitalálni.
6. Néhány kihagyhatatlan megjegyzés:
Egy fejlett közvetlen demokráciában sok ember gondolkodik majd pl. az oktatás javításán, a szakemberek véleményét kiemelten kezelik, így egyre jobban működő oktatás alakul ki.
A közoktatás tesója a köztájékoztatás, ez is silány állapotban van, de erre itt nem térek ki.
Tehát ilyen lenne az optimális közoktatás (ezek a helyes alaplevek, a jó működés feltételei), ebből lehet következtetni a jelenlegi közoktatás problémáira, továbbá az ártalmakra, károkra (melyek óriásiak), valamint a kijavítás irányára. Továbbgondolás után a konkrét feladatokat is meg lehet határozni.
Az oktatás fejlődését tendenciáját itt nem részletezem, de mint fontos vonatkozást megemlítem. Ahogy a hazai és külföldi oktatás összehasonlítására sem térek ki, „csak megemlítem”. Miért nem oldja meg a vezetés? Nos, erről szól a másik könyvem: a demokrácia kézikönyve, XXI. század.