Groteszk a 2330-as évekből
A 2330-as évek derekán az emberiség végre megszüntette a bűnt.
A Morális Mérce nevű szuperszámítógép-hálózat a polgárok halántékába ültetett chipeken keresztül felügyelte a gondolatokat. Ha valaki káromkodásra gondolt, irigységet érzett, vagy a szomszédja láttán eszébe jutott, hogy annak a rohadt életbe is, már megint milyen jól megy, a chip egy rövid elektromos impulzussal helyreállította erkölcsi egyensúlyát.
A bűnözés megszűnt. A bíróságok bezártak, a börtönökből wellnessközpontok lettek.
Az utcákon vasalt ruhás emberek sétáltak.
– Kedvesem, a leves kissé sós volt – mondta egy úr a feleségének.
A válla a füléig rándult.
– Legközelebb bizonyára tökéletes lesz, drágám – felelte az asszony.
A jobb szeme úgy remegett, mint egy rosszul bekötött irányjelző.
A férfi udvariasan meghajolt.
– Hálás vagyok a türelmedért.
A chip mindkettőjüket megrázta.
Aki megengedhette magának, disszonanciacsökkentő kapszulát vásárolt a patikában. A gazdagok nyugodtan sétáltak, a szegények rángatóztak. A rendszer ezt is igazságosan oldotta meg: mindenkinek egyenlő joga volt a belső békéhez, a megvásárlására azonban senkit sem lehetett kötelezni.
A közterületi hologramokon XIV. Trump elnök hirdette a civilizáció diadalát. Aranyszínű parókája néha lecsúszott a homlokára, de a közvetítésből ezt automatikusan kivágták.
– Soha nem volt még ilyen erkölcsös és elégedett népünk! – jelentette ki.
A nép helyeslően mosolygott.
Aztán a kormány észrevett valamit.
Az emberek nem káromkodtak, nem loptak, nem csaltak, mégis időnként szomorúak voltak. Némelyikük reggelente percekig nézte a falat. Mások a temetőben sírtak. Egyeseknek vasárnap délután semmihez sem volt kedvük.
A szakértők rendkívüli ülést tartottak.
– Az erkölcsi tisztaság önmagában nem elegendő – mondta a főtanácsadó. – A polgárnak boldognak is kell lennie.
– És ha nem akar? – kérdezte egy fiatal munkatárs.
A főtanácsadó sokáig nézte.
– Ez a kérdés a régi világból származik.
Így született meg a Boldogság Mérce.
Az új rendszer a szívtájékra ültetett nanokapszulával működött. Ha a polgár szomorúságot érzett, a kapszula boldogságszérumot juttatott a véráramába. A készítmény három változatban került forgalomba: Széles Mosoly, Jókedv és Féktelen Derű.
A negyedik változatot, a Kétségbeesést, a forgalmazás előtt betiltották.
A bevezetés napján megtelt a főtér. A kormányfő a hologramon ragyogott.
– Kedves polgártársaim! Mostantól senkinek sem kell boldogtalannak lennie!
A tömeg tapsolt.
A hátsó sorban egy idős férfi állt. Aznap lett volna a hetvenedik házassági évfordulója. A felesége három éve meghalt.
A férfi lehunyta a szemét.
A kapszula működésbe lépett.
A szája mosolyra húzódott, majd nevetni kezdett. Egyre hangosabban nevetett, miközben a könnyei végigfolytak az arcán.
– Nézzék! – kiáltotta a kormányfő. – Az első boldog polgár!
A tömeg felé fordult, és tapsolt.
A férfi megpróbálta kimondani a felesége nevét. A nevetéstől nem sikerült.
Aznap este a Boldogság Mérce kiadta első jelentését.
A lakosság boldogsági mutatója: 100%.
A kormányfő elégedetten aláírta a dokumentumot.
Másnap reggel az idős férfit holtan találták a lakásában. Az éjjel lejárt a kapszulája, ő pedig végre abbahagyta a nevetést.
A halál okaként a rendszer a következőt jelölte meg:
A boldogság fenntartásának átmeneti szünete.
A temetésen mindenki mosolygott.
A chipjeik működtek.
Rádli Róbert