Nemzeti büszkeségünk teljes tudatában, kardcsörtetések és ezeréves dicsőséget zengő szónoklatok közepette lépkedünk be a fénylő, steril szupermarketekbe, ahol a hazai patrióta eszme utolsó illatait is felváltotta a klóros fertőtlenítők és a műanyag csomagolások szaga. Ott állunk a hűtőpultok előtt, és a nemzeti öntudat szent pátoszával emeljük le a polcról a dán disznóhúst. Mert a magyar gazda miután felvette a normatív támogatást felemelte a kezét és a családi kassza kifosztása után kiballagott a történelemből, a mi disznóinkat pedig felváltotta a globális logisztika profitorientált sertése.
Megvesszük, hazavisszük, megsütjük. A zsíros, vegyileg agyonkezelt, expressz eljárással hízlalt élelmiszer elfogyasztása után pedig megkezdődik a mindennapi küzdelem a biológiai elkerülhetetlennel: a magas koleszterinszinttel, a cukorbajjal és a szétrohadó érrendszerrel. De nem esünk kétségbe, hiszen a modern kor embere hisz a csodákban. Ha a test megadja magát, azonnal a csodaszerként kikiáltott amerikai gyógyszergyári pirulákhoz fordulunk, amelyek színes reklámokban ígérik az örök életet, s melyeket svájci frank alapú illúziókkal vagy épp globális tőzsdei árfolyamokon fizetünk meg – általában persze teljesen sikertelenül. A pirula tünetet maszkol, a profit elutazik, a baj pedig marad.
S ha a gyógyszer csődöt mond, és a krónikus nyavalyák végleg a padlóra kényszerítenek, elindulunk a hazai egészségügy rögös útjára, hogy aztán egy líbiai vagy közel-keleti szakorvoshoz forduljunk a panaszainkkal. Nem azért, mert ne lennének kiváló magyar orvosaink – dehogy! A mi nagyszerű gyógyítóink ugyanis már rég Norvégiában, Svédországban vagy Németországban praktizálnak, steril skandináv kórházak folyosóin mentik a nyugati életeket, míg a hazai rendelőkben elszívott, fáradt arcú idegenek hallgatják a panaszainkat egy omladozó falú, fűtetlen rendelőben.
Ez a mi huszonegyedik századi magyar valóságunk. A lényeg az, hogy a harci szellem most is üzemben, a gépházat fűtik rendesen. Az meg kit érdekel, hogy a gőzösünk a peronon rekedt? Lényeg, hogy fújja a füstöt, visítson a kürt, élvezze a látványt az utazóközönség.