1.d osztály
Martonné Milkin Atanaszov Enikő 1.d
Martonné Milkin Atanaszov Enikő vagyok. Miskolcon végeztem óvónőképző tanulmányaimat, majd Zsámbékon a tanítóképző főiskolát. 1994 óta tanítok, Diósdon immár 15 éve.
Iskolaotthonos rendszerben tanítunk, tanító társammal elosztva a tantárgyakat.
Fő tantárgyam a magyar nyelv. Mivel honismereti szakkollégiummal is rendelkezem, ezért a magyar órákba becsempészem a történelmi, ill. néprajzi háttérinformációkat. Fontosnak tarom, hogy megismerjék elődeik életét, népünk gyökerét.
Törekszem az integrált tantárgytanításra, azaz magyar órákon rendszeresen előkerülnek a természetismeret tantárgyhoz kapcsolódó anyagok, érdekességek.
Változatos módszerekkel igyekszem a gyerekek érdeklődését felkelteni az adott témák iránt. Rengeteg rejtvényt, dobble, memória- és egyéb játékot viszek az órákra. Híve vagyok a játszva tanulásnak. Szeretem gondolkodásra, elgondolkodásra sarkallni a gyerekeket.
Naponta dolgozunk interaktív, „okos” táblán. Tanóráimhoz napi rendszerességgel szerkesztek, gyakran saját magam készítette illusztrációval interaktív tananyagokat. Mivel a gyerekek nagyon kedvelik a digitális formában zajló tanulást, ezért 4. év végére számos gyerek örömmel tart önállóan, saját maguk által készített digitális prezentációval kiselőadást.
Ahhoz, hogy a gyerekek minél változatosabban tanulhassanak, gyakran választom a kooperatív tanulás lehetőségét, így első osztály 2. félévétől négyes csoportokban, páros- A közös óráknál azonban szívesen fogok a csoportban tanulás módszeréhez nyúlni.
Az évek során azt tapasztaltam, hogy rendkívül jótékony hatású ez: kialakul a reális önértékelés, megtanulják kifejezni véleményüket szép beszédben, megtanulnak egymásra figyelni, együtt dolgozni, egymást segíteni. Így sikeresebb és örömtelibb a tanulás a szürke hétköznapokon is.
Olvasni, írni az OFI-s újgenerációs tankönyvcsaládból tanulunk, analizáló- szintetizáló módszerrel. Ez a módszer lehetőséget ad a folyamatos olvasás, szókincsbővítés, szövegalkotás elsajátítására, a változatos tanulási technikák megtanulására.
Fontosnak tartom szem előtt tartani, hogy az iskolába lépő gyermek még csak óvodás, és lassan válik iskolássá. Számára nagyon fontos az érzelmi biztonság, az elfogadás, a türelem, a dicséret, a szeretet, valamint a közösség, amelybe kerül.
Néha természetesen előfordulhatnak nehéz pillanatok, napok, de csak együtt, közösen érhetünk el eredményeket. Akkor dolgozunk a leghatékonyabban, ha hárman - gyermek, szülő, tanító - összefogunk. Ebben a munkában számítok a kedves szülők együttműködésére.