Kedves Szülők!

Szeretettel köszöntöm Önöket! Hoffmanné Zsolnay Noémi vagyok.

1985-ben, friss diplomásként kezdtem dolgozni a Diósdi Eötvös Iskolában, és azóta itt is élek családommal. A szülők között egyre gyakrabban ismerek régi tanítványaimra. Csodálatos öröm velük felnőttként találkozni, gyermekeiket megismerni, tanítani.

Már a középiskolás éveimben is a tanítói pályára készültem. Szakmai példaképem, aki egyben a hivatásom felé is irányított, egykori tanárom, Szávai István, a Szolnoki Metszőkör megalapítója, számos pedagógiai tárgyú publikáció szerzője. Diákként részese lehettem pedagógiai útkeresésének, amely szakítani próbált a hagyományos, tekintélyelvű oktatással, célja a tanulók megismerésén alapuló személyre szabott fejlesztés, a tanítási-tanulási folyamat partneri viszonyra helyezése, ahol a diák és a tanár együtt munkálkodik a tanulási folyamatban, kölcsönös tisztelettel egymás iránt. Mindez az 1970-es évek közepén történt, és én akkor, diákként éreztem, hogy valami különleges és jelentős dolog résztvevője vagyok, ami nyomot hagyott kis alföldi falunk történetében, és az én személyes életem alakulásában is. Gyakorló pedagógusként igyekszem ezen az úton haladni, tanítói munkámban arra törekszem, hogy tanítványaim megőrizzék gyermeki kíváncsiságukat, nyitottságukat a világra. Igyekszem a tanulás folyamatát élménnyé tenni a számukra, érzelmi biztonságot teremtve támogatni önbizalmuk fejlődését. Céljaim eléréséhez sok képzésen, tanfolyamon vettem részt, melyeken tanultakat beépítettem a munkámba, azonban ezek a képzések többnyire csak módszereket, egy-egy részterület jobb megismerését szolgálták.

2018 őszén az Apor Vilmos Katolikus Főiskola új szakot indított, Alternatív pedagógiák címmel, melyre azonnal jelentkeztem, és 2020. júniusában sikeres szakvizsgát tettem. Az alternatív pedagógiák szakon tanultak részben megerősítették addigi pedagógiai gyakorlatom alapelveinek helyességét, másrészt azonban jelentős mértékben megváltoztatták szemléletemet a hagyományos pedagógiai gyakorlatról, amellett, hogy konkrét módszertárral gazdagítottak. A gyermekmegismerésben a többszörös intelligencia és a tanulási stílusok elemzése, a fejlesztő értékelés megismerése, a kooperatív tanulásszervezés, a differenciált rétegmunka mikéntjének megtanulása, a projekt munka mélységeinek feltárása mind olyan támogatást jelent a szakmai munkámban, amely reményeim szerint képessé tesz tanítványaim valóban magas szintű felkészítésére, azon képességeik, készségeik fejlesztésére, amely alkalmassá teszi őket a rohamosan változó társadalmi környezethez való alkalmazkodásra, a munkaerőpiacon való helytállásra.

Szakmai munkámban arra törekszem, hogy a megismert alternatív szemléletmódot és módszereket a hagyományos iskolába adaptáljam. Minden gyermeknek jár a személyre szabott, egyéni bánásmód, az élményalapú, kreatív tanulás.

A pedagóguspályán eltöltött 30 év alatt saját bőrömön tapasztaltam meg a pedagógusszerep változásának égető szükségességét. Ahogy bevezetőmben említettem, már az 1970-es évek közepén, diákként szembesültem új irányzatok létjogosultságával, a hagyományos tudásátadással szemben a tanulási folyamatot támogató, segítő pedagógusi szerepkör eredményességével. Saját gyakorlatomban is törekszem a hagyományos, tekintélyelvű hozzáállás helyett a diákokkal kialakított partneri viszony, a megértő, támogató tanári attitűd kialakítására.

Nagyon szerencsés vagyok, mert ebben a törekvésemben maximálisan támogat kolléganőm, Földvári Dóra, akivel immár harmadik közös osztályunkat indíthatjuk. Dóri kedves, mosolygós egyénisége, a gyerekek felé megnyilvánuló empátiája szeretetteljes légkört teremtve teszi kellemessé az iskolában töltött délutánokat és az általa tartott órákat.