Balla D. Károly
Tömeg tolong a fellazított sárban
- esz(m)ét veszítve belátásra tér? -,
bilincset csörget csak porig alázva
- de virtust gyújt a küldött célsegély!
És frakkot ölt a bősz munkásdalárda
- már díszben áll a lelki bérlemény! -
és álmos lepkék potrohára szállva
törvényt poroz a juss egy ág hegyén.
Talárban járnak fejhangú heréltek
- argót tanul a holt korok latinja? -,
és bűnt latolgat tízparancsba írtan
a jogra éhes, szomjuzó enyészet.
A hullt avarnak rőtes habja zizzen -
s a tömeg oszlik: halkan és precízen.
(1995)