A migráns-menekült válságnak, mint általában a nagy kiterjedt válságoknak, legalább 50 fontos szelete van.
Elsőnek a hanyatlás tendenciájának szeletét emelném ki az 50 szeletből. Nemrég még az EU, élükön a németekkel, képes volt megtervezni pl. az EU-ba léptetés menetét. Csak meredten állunk a precíz, racionális, szigorú németek jelenlegi kaotikus, ostoba, engedékeny tevékenységét bámulva. Volt már ilyen a történelemben, nem is olyan régen, kb. nyolcvan évvel ezelőtt kezdődött. Nem pont ilyen csak lényegében ilyen - a német nép lelkesen és szervezetten menetelt, egy hatalmas ostobaság halmaz felé.
Már megint? És mintha megint kirajzolódna valamiféle árulás-féleség Európa többi, főleg közép, keleti, déli részével szemben. Ezek a népek nemzetek a németektől függnek, a németeket követnék. Valahogy azonban a jóságos köntösbe öltözött németeket (mindig a vezetés a leginkább felelős) nem nagyon érdeklik e népek, nemzetek. Soha magyart, szerbet, szlovákot, egyebet nem vártak lelkes német tömegek, nem úgy, mint a ki tudja milyen országból jövő migráns-menekülteket. Sőt az sem érdekli őket, hogy a befogadási politikájuk elég sok galibát okoz más országoknak, nemzeteknek.
Agymosásra hajlamos nép, erős belső rejtett érzésekkel, sokszor önpusztító gőgösséggel? - Mi vagyunk a kiváló németek, most éppen a kiválóan irgalmasak - ki tudja meddig. Ezt a szeletet is érdemes megemlíteni.
Persze azt is hozzá kell tenni: egy átlagos német sok oknál fogva, egészen másképp gondolkodik, mint pl. egy átlagos magyar. Éppen az lenne a pontos közvélemény-kutatások egyik értelme, hogy megmutassa a különböző véleménycsoportokat. A népeket, nemzeteket nemcsak egymással, de önmagukkal is szembesítse.
A háború szeletét, elsősorban egy a jelenleginél normálisabb nemzetközi jog tudná megoldani.
Az EU határainak problémáját egy normális mindenkire érvényes szabályozás tudná megoldani. Nincs ilyen szabályozás, hiába van EU parlament, és hatalmas apparátus.
Az USA elhibázott önző politikája megint egy másik szelet.
Van még Iszlám-vallás szelet is. Illetve, eltérő kultúra szelet is van.
Van még terrorizmus szelet is.
Van még embercsempész szelet is.
Továbbá, van még a hasznos, ill. haszontalan nemzetközi munkaerő-vándorlás szelet is.
Mindezeket hosszabban kellene elemezni.
Nézzük ezt a szeletet: a feudalizmus és a kapitalizmus is, az óriási, aránytalan igazságtalan vagyoni, ill. életszínvonal, ill. hatalmi különbségek rendszere. Nemcsak a nemzeten belül jön létre ez a probléma, de nemzetközi szintéren is, nemcsak egyének, de országok nemzetek között is. Lehetett volna kimondottan különbségcsökkentő (valójában igazságosan visszaadó) politika. Az elvett természeti erőforrásokat, a természetrombolás kárait, az áron aluli bérmunkát, a „fejlett” nyugat, elfelejtette kompenzálni – ezt akár rejtett kizsákmányolásnak is nevezhetjük. A kompenzáció elmaradása önmagában is különbségnövelő. Már régóta várható volt, hogy az egyre növekvő óriásira dagadt különbség, valahogy robban. Ugyanis a jelenlegi menekült-migráns válságnak a nyomor, (nem háború, nem a vallás) a legfőbb motorja. Azt egy általános iskolás is látja, hogy már most sem a háborús menekültek teszik ki a többséget, hanem a nyomor elől menekülők és ennek önmagától nem lesz vége. Minimálisan tízmilliók jönnének, ha nincs korlát.
Persze nem maradhat ki a nagytőke vonatkozás, szelet sem. Már a 19. századtól, vagy talán korábbtól, minden jelentős válságban a figyelmes szemlélő felfedezheti a nagytőke vonatkozást. A jelen menekült-migráns válságban is ott van, konkrétan a német nagytőke, mely olcsó munkaerőre spekulál, a haszon imádatában, mindent feláldozva, még a német népet is.
A probléma, hogy mindez le van öntve egy szociál-liberál jóságos, humánus álszent cukormázzal. Sokan, csak sajnálni lehet őket, őszintén hisznek ebben az álságos cukormázban. Az álságosság ott lepleződik le, hogy csak tüneti kezelésekről van szó, hosszabb távon mélyülnek a problémák, pl. a különbségek is nőnek. Tehát a haszonimádat nagyon jól el van rejtve. Tulajdonképpen a kapitalizmus, a nagytőke és a politikai vezetés rejtett szövetségének rendszere. Már jó ideje az amúgy kíméletlen nagytőke, a szociál-liberál álszent eszmék emberek, pártok, média mögé bújva ténykedik. Ez az anarchikus diktatúra-demokrácia fajta Mindez nem jelenti azt, hogy a másik vonal, a klasszikus diktatúra-demokrácia fajta, egy jottányival is jobb lenne.
Jöjjön egy általános, kérdésben feltett szelet: miért nincs jelenleg olyan politikai erő, olyan eszmerendszer mely a normális többséget (pl. az arab többséget) maga mögé tudná állítani?
És végül egy másik általános, kérdésben feltett szelet: miért nem alakult ki még a ideológiáktól, vallásoktól, frázisoktól mentes, összesített emberiség-boldogságot néző reálpolitika?
Először is úgy oldanám fel az ellenmondást, hogy egy ideológiának azért kellene lenni: ez az összesített emberiség-boldogságot néző reálpolitika. De mire is gondolok?
Mint mondtam rengeteg ostobaság frázis repked a levegőben, mocskát szétszórva. Viszont nem látni, olyan elemzést mely elindulna A-tól, végigmenne az összes szcenárión, amely végigvenné, hogy hosszabb távon hogyan hat, pl. a migráció az összes érintett csoportra, nemzetre, és eljutna Z-ig. A jelen tendencia mellett, mi lesz az európai népekkel, milyen valóságos kellemetlenségek, vagy előnyök léphetnek fel. Pl. a kerítés látványa nem komoly kellemetlenség, a verés az elzárás, komoly kellemetlenség. Mi lesz a bevándorlókkal, ők vajon összességében jól, vagy rosszul járnak. Mi lesz az otthon maradt arab és más emberekkel, népekkel, Ők vajon összességében jól, vagy rosszul járnak. Az elemző, ebbe az elemzésben nem keverne bele semmit fölöslegest, (értéket, vallást), csakis a szélesen vett életszínvonal alakulást nézné, melynek, az anyagi életszínvonalon felül, része a biztonság igazságosság stb. mérése. Viszont ezek objektív mérések lennének, nem hadoválások. Szóval részletesen elemezné, a különböző csoportok népek boldogság alakulását, majd ezeket összesítené. Kik, hányan, járnak jól, még jobban, és kik faragnak, erősebben vagy gyengébben, rá.
Majd végül, összesítés után az elemzés határozottan kijelentené pl.: a jelenlegi tendencia, az emberiség-boldogság szempontjából nem jó, elfogadhatatlan. Utána hasonló részletes, (fölösleges frázisoktól mentes) elemzéssel kiderítené, az emberiség-boldogság szempontból mely megoldás lenne a viszonylag optimális.
Majd elkészítene egy tervet. A határozott kijelentés itt is megtörténne: ez a jó, ezt kell gyorsan hatékonyan tenni.
Kb. ez az emberiség-boldogság reálpolitika. A feltett kérdés pedig: annak ellenére, hogy e politika jó, ésszerű, miért nem alakult ki? Miért nem e felé haladunk?
Szóval sok szelet van, de mi lenne itt a lényeg? A szükséges új rendszer lényege.
Össze kellene gyűjteni e szeletek elemzését, valamint a nagy nyilvánosság előtt meg kellene azokat jeleníteni. Majd tovább szelektálni, ill. lényegesíteni kellene az elemező szeleteket.
Illetve, valószínűleg készülnének jó átfogó elemzések, olyanok melyekről az előzőekben beszéltem.
Mindezt egy korszerű, népszavazási közvélemény-kutatási rendszer is meg tudná csinálni, melynek működési mechanizmusa, a szelektálásra lenne kitalálva.
Végül is pontos tervet kellene alkotni időhatárokkal is (nemcsak nagyjából ködösen) és a terven belül is, pontosan ki kell jelölni az elsődleges feladatokat. Ebben már a tudományos vezetésnek is segíteni kellene. A pontos terv egyébként azt jelenti, hogy időhatárokra lebontva a pontosan meg vannak határozva a feladatok.
Többek között, a szükséges népszavazások kérdéseit, menetét is meg kell határozni – a sokat emlegetett népszavazási rendszer, erre is képes lenne.
Egyszerűbben a lényeg: a középhosszú (átgondolt, de nem sok hónapig tartó), közös tervezés után a népszavazás, képes kijelenteni: ez nem jó, ez elfogadhatatlan. Illetve: ez a jó, ezt kell gyorsan hatékonyan tenni.
Mindez jelenleg persze csak álom, nemhogy közeledne a társadalom, a rendszer e tervszerűség felé, de távolodik attól.
Jelenleg tipikusan a vezetés szükségszerű negatívumai hatnak, elsősorban a szemét szőnyeg alá seprése, ill. ide-oda tologatása történik. Vagy diktatórikus (nem összesített nép-boldogság), sokszor hibás döntések születnek.
Alapvető változtatás, olyan mit pl. a nemzetközi jog, pontosítása, bővítése, nincs.