Logika, politikai logika

A logika kiterjesztése.

Először felteszek kérdéseket, amikre nem válaszolok.

Az igazság-keresés, ill. igazság-megtalálás azonos a problémamegoldással?

A logika, igazságkeresés, vagy problémamegoldás?

Van külön matematikai logika, egyéb természettudományos logika, játék logika, igazság logika, erkölcsi logika, politikai (társadalmi) logika, egyéb más logika? Vagy a logika részei nem különülnek el teljesen, van egy közös magjuk, illetve összefüggnek?

Az biztos, hogy a logika, gondolkodástan, igazságtan nem arról szól, hogy megnevezze a konkrét igazságokat, hanem arról, hogyan, milyen úton-módon juthatunk el az igazsághoz. Vannak az igazságkeresésnek, problémamegoldásnak szabályai, vannak módszerei, vannak eszközei, vannak tévedései, ezeket kell felsorolni.

Tehát amikor megállapítunk valamit, akkor megállapításon kívül illő azt is megmondani, milyen szabály, mód, eszköz, stb. alapján jutottunk a megállapításhoz. valójában csak akkor tudjuk bizonyítani az adott konkrét igazságot, ha a hozzávezető út, mód, eszköz elfogadott és helyes. Valamint csak ebben az esetben jöhet létre, rációra alapozott közmegegyezés.

A politizálás a politikai logika a kedvencem. Pontosabban ez egyben társadalmi, történelmi logika is.

A politikai logika egyik problémája, a „jó” cél szentesítheti az eszközt? Erről már értekeztem, most biztosan nem fogok bővebben kitérni rá.  Vannak más problémai is melyekre szintén nem térek ki.

Az biztos, hogy a puszta hatalmi logika nem a közérdekről, közjóról a közügyekről szól, (legfeljebb így, vagy úgy érintkezik), ezért ezt ne politikai (társadalmi, történelmi) logikának nevezzük, hanem hatalmi logikának. A hatalmi logika, a hatalomtechnika, a hatalom megszerzésének magtartásának, növelésnek logikája. 

Most itt viszont a politikai, társadalmi, történelmi (közjó, közérdek, közügy) logika egy másik fontos problémáját szeretném taglalni.

Legyen a probléma címe: a reálpolitika jó, vagy rossz?

(A reálpolitika, tehát nem a hatalomtechnikáról szól) Akkor miről? Például, egy ország nemzet,  maradjon e, a régi megszokott „rossz” úton, alkudjon meg, vagy válasszon egy kockázatos utat, mely  jó esetben, komoly fejlődést jelent,  rossz esetben azonban akár  bukást  is jelenthet?  Tehát a vezetőnek, politikusnak a politizálónak melyik utat érdemes választani?  (De itt már mindjárt itt is megállapíthatjuk: ez is kiterjeszthető például az egyének életére is, tehát nem csak társadalmi kérdés.)

Nyilván mérlegelni kell, a régi út mennyire rossz, mekkora a bukás kockázata, vagyis mekkora az előrelépés esélye. Ráadásul az is kérdéses, hogy a feltételezett jó út, biztosan jó?  Hogy ne csak, rébuszokba beszéljünk, nézzük például az 1848-as szabadságharcot. Vagy nézzük a kiegyezést. Vagy nézzük Kádár János megítélését. Vagy szinte bármelyik komolyabb történelmi eseményt. Pl. mekkora esélye volt a szabadságharc győzelmének? Nem lett volna kevésbé kockázatos megoldás? Ha győz a szabadságharc, az biztosan jó lett volna hosszabb távon a magyar nemzetnek?

Ugyanakkor ebben a kijelentésben is van igazság: ha a politika politikus vezető nem az ideális jövő felé néz, ha belenyugszik a rosszba, ha nem törekszik változásra, ekkor a társadalom nem fog fejlődni. A stagnálás pedig veszélyes, hanyatlásba fordulhat át. Ugyanez igaz a magánéletre is.

Az biztos, hogy elméletileg állandóan a jóra, jobbra kell törekedni. Elméletileg állandóan pontosan elemezni, kritizálni kell a jelent, pontosan elemezni kell a jobb (az ideális optimális) jövőt, elméletileg a változásra kell törekedni. Más kérdés, hogy a kockázatok pontos elemzése után mire vállalkozunk a gyakorlatba. Illetve az adott vezető, politikus mire vállalkozik. Az is biztos, hogy valamennyire gyakorlatilag is változtatni kell, a változtatás mértéke üteme, ami kérdéses.