Társadalomfejlődés
Társadalomkritika
Társadalomismeret
Alcím:
Társadalmi, gazdasági ismeretek, melyek mindenki számára hasznosak.
További alcímek:
Rendszer, rendszertan
Amit az igazság megismeréshez tudni kell a gazdasági, társadalmi rendszerről, rendszerváltásokról.
A jelen társadalomtudományától és politikusi felfogásától eltérő egyszerű, egyéni, újszerű, de igaz elmélkedések a gazdaságról, a társadalomról, az erkölcsről, a gondolkodásról és mindenről, ami a társadalmi léttel kapcsolatos.
Közélettel, közérdekkel kapcsolatos problémakörök rendszerezve, lényegesítve, de az átlagember szemszögéből.
A társadalmi, gazdasági ismeretek összefoglalása egyénien, újszerűen.
Milyen lesz a társadalmi gazdasági rendszer, ötven, száz év múlva, ha nem lesz világkatasztrófa. A jövő fejletettebb gazdasági, társadalmi rendszere.
Gazdasági, társadalmi rendszerek, rendszerfejlődések, másképpen, újszerűen, egyénien.
Tanulmány társadalmi, gazdasági rendszerről azoknak, akik nem hisznek a jelenlegi politikában és társadalomtudományban.
A lehetséges válság-láncreakció, annak erősödése és a világkatasztrófa és más lényeges problémakörök.
A tanulmány, és egyben a társadalomtudomány, főbb részei:
Bevezetés
1. tanulmányrész. Rendszer, rendszerfejlődés, tudatalakulás.
2. tanulmányrész. Az állam. Az állam gazdasága, pénzügye, és annak viszonyai. A gazdasági rendszer és a politikai társadalmi rendszer. A kapitalista, tőkés (nagytőkés) gazdasági és politikai rendszer.
3. tanulmányrész. Pénzügyi és gazdasági rendszer alapvetései elméletileg. Alapvető pénzügyi, gazdasági jelenségek, folyamatok. (pénzügy 1)
4. tanulmányrész. A helyes állami gazdálkodás, gazdaságirányítás, adózás, költségvetés. Fogyasztás, árazás, gazdasági, pénzügyi rendszer. A piacgazdaság, versenygazdaság.
5. tanulmányrész. Termelés, innováció, foglalkoztatottság. A természetpusztítás. Egyéb fontos befejező gazdasági problémakörök.
6. tanulmányrész. A pénzügyi rendszer. (pénzügy 2, kevésbé elméleti szempontból)
7. tanulmányrész. A döntéshozó mechanizmus. A politikai rendszer. A demokrácia beillesztése a döntéshozó mechanizmusba.
8. tanulmányrész. A szociális rendszer. A társadalmi, (hatalmi, vagyoni) hierarchia.
9. tanulmányrész. Világnézet, ideológiák, erkölcs (tudatalakulás 3)
10. tanulmányrész. Állami tudatalakítás. Rendszerből eredő társadalomtudomány, oktatás, tájékoztatás, manipuláció. (tudatalakulás 4)
11. tanulmányrész. Jog, jogrendszer. A helyes szabályozás.
12. tanulmányrész. A kisközösségek, a civil szféra. A nemzetiségi problémák. A kultúra (tudatalakulás 5)
13. tanulmányrész. A lelki élettel (érzelmekkel) és erkölccsel kapcsolatos gondolatok, tanítások. (tudatalakulás 6)
14. tanulmányrész. Egyéb fontos rendszertényezők és témák. Verseny, haladás, demokrácia, külpolitika, háború, népkarakter, stb..
15. utolsó, befejező, tanulmányrész. Rendszerfejlődés 3. A vezetés. Az EU. Az egész tanulmány kiegészítése, összefoglalása.
16. tanulmányrész. A világ alapvető felépítése és annak vizsgálata. Elméleti és gondolkodástani problémák. Gondolkodástan, valamint érzés, érzelemtan. (tudatalakulás 7)
A 16 tanulmányrészből az bevezetés rész
Bevezetés
Tisztelt Hölgyem, Uram, a Vakitfed Néptársaság ajánlja e munkát, írást, tanulmányt, egyéni állampolgári véleményt az Önök közösségének, vezetőinek, tagjainak, tanulóinak figyelmébe. Ez egy egyéni állampolgári vélemény, egyszerű átlagos kisember véleménye, (egyben az ország-vezetéshez szóló panasz és javaslatsor). A szerző, szerzők önálló véleményüket mondják el, a néptársaság vita és korrekció után, demokratikus döntéssel, egyetért e véleményekkel. A szerző, szerzők neve nem számít, mivel eme munkában, írásban, véleményben nincs rágalmazás, gyalázkodás, káromkodás, gyűlöletbeszéd, szándékos hazugság, sértegetés, tehát nincs miért, felelősséget vállalni. És nem kérünk semmilyen ellenszolgáltatást. Nem szeretnénk, ha bármi, akár a szerzők ismertsége, veszélyeztetné az elfogulatlanságot. A Vakitfed Néptársaság alapos vizsgálata után biztosíthatja Önöket, hogy e munka, írás, vélemény, a legteljesebb jóindulat, elfogulatlanság, társadalmi fejlődés, általános életszínvonal-fejlődés törekvésével jött létre.
Köszönjük a figyelmüket.
Néhány gondolat a teljes tanulmánnyal kapcsolatban.
Figyelem, a tanulmányban nincsenek direkt idézetek, direkt hivatkozások, direkt forrásanyagok, a szerzők saját gondolataikat mondják el. Természetes és nem büntetendő, hogy a szerzők gondolataira hatottak más emberek gondolatai, de ezek oly mértékben átalakultak, hogy nem lehet szó gondolatlopásról. Sajnálatos módón manapság furcsa és gyanús, sokak számára elfogadhatatlan, ha valakinek vannak saját gondolatati.
Baráti tanácsok az olvasáshoz.
Mit tennénk mi, ha egy hasonló iromány kerülne kezünkbe. Átfutnánk a tartalomjegyzéket és kiválasztanánk, mondjuk a 10 legérdekesebb címet. Ezekbe belelapoznánk. Azután még néhány egyéb helyre belelapoznánk, megnéznénk néhány ábrát. Így döntenénk el, hogy érdekel az iromány, vagy sem.
Szerintünk a tudomány nem arra szolgál, hogy megtanuljuk. Sőt a másik ember által kiagyalt gondolatok megértése sem szükséges. Nincs annál undorítóbb, mint az, ha a másik ember által kiagyalt gondolatokat az embernek meg kell értenie. Mások gondolatai borzalmasan unalmasak, ráadásul érthetetlenek, főleg egy ilyenfajta írás keretében. A saját gondolat azonban izgalmas. A tudomány és ez tanulmány is (ráadásul ez nem is nevezhető tudománynak), arra szolgál, hogy a saját tudásunkat létrehozzuk. Itt van ez a téma, ez a problémakör, ez az ember valamit hadovál róla, de vajon mi az én véleményem erről? – szerintünk ez a jó alapállás. - Miközben erről gondolkodom, bele-belekukkantok az előttem levő könyvbe. Belekukkantok azért, mert hátha kihagytam valamit. Belekukkantok azért, mert kíváncsi vagyok, egyezik, vagy eltér a véleményünk. Belekukkantok, azért mert lehet, hogy jó ötletet kapok a saját gondolataim kialakításához.
Ezt a tanulmányt nem úgy kell olvasni, mint egy regényt, elkezdeni az elején és aztán végigolvasni. Szerintünk ez képtelenség. Inkább egyfajta enciklopédiának tekinthető. Ha valamelyik téma érdekli az olvasót, akkor kikeresi a megfelelő fejezetet és elolvassa. Pontosabban nem elolvasásról, hanem inkább átnézésről és a témán való elgondolkodásról van szó. Ha az egész tanulmány érdekli, vagy az egész rendszertan érdekli, ha a társadalmat egészében összefüggéseiben, minden részletében kívánja megismerni a kedves olvasó, akkor sem tanácsos a végigolvasás. Annak ellenére sem, hogy e tanulmány, remélem, nagyjából tartalmazza rendszer, a társadalom legtöbb, lényeges elemét, tényezőjét. A teljes megismerés szándékúnak azt tanácsoljuk, hogy gyakran vegye elő a tanulmányt, itt, ott gyakran olvasson bele, netán ilyenkor egyes fejezeteket végigolvashat. Miután a különböző fejezetek felét átolvasta kedves olvasó, akkor lehetséges egyfajta összeillesztés, egybeolvasás. Sajnos e tanulmány túl hosszúra sikerült. Az első koncepció az volt, hogy nem lépjük át az 500 oldalt, megpróbáljuk ebbe belesűríteni, mindazt, amit a rendszerről szerintem érdemes tudni. Ez a koncepció arról szólt, hogy az olvasó elkezdi az elején és végigolvassa. Akkor azt gondoltuk, hogy a túl hosszúra nyúló értekezés elveszti a hatását és az érthetőségét. De nem sikerült 500 oldalba belesűríteni a mondanivalót. Közben azonban más ötletünk támadt, megváltozott a koncepció. Ennek nem végigolvasható tanulmánynak kell lenni. Ennek olyan irománynak kell lenni, ahol a fejezetek önmagukban is érthetők, mert ezt az irományt, már a mennyisége miatt is csak fejezetenként lehet elolvasni. Ugyanakkor arra is törekedtünk, hogy a fejezetek mégis összeilleszkedjenek és az egész egyben is kerek legyen. Azért az alaphangot megadó gondolatokat, a kiindulásokat megpróbáltuk a tanulmány elejére tenni. Összességében azonban, ez nem egy végigolvasható iromány. Tehát, ez volt az utolsó elképzelésünk és reméljük ezt sikerült valamilyen szinten megvalósítani. Reméljük, hogy a fejezetek többnyire önmagukban is érthetők.
Egy nagy hátránya azonban van a fejezetenkénti olvasásnak. A kedves olvasó könnyen megállapíthatja: ugyan kérem ez a téma, erősen hiányos. Vagy ezt: ez az elmélet (feladat, cél, megállapítás, stb.) fölösleges, mert már létezik. Vagy éppen ezt: ez így önmagában nem igaz, illetve, ez lehetetlen. Lehet, sőt ki merjük jelenteni, hogy az, amit az olvasó éppen hiányol, vagy fölöslegesnek tart, netán hamisnak, lehetetlennek vél, az egy másik fejezetben megtalálható, vagy a magyarázat, az, ami megtalálható. Ezért arra kérjük a kedves olvasót, ne ítéljen elhamarkodottan. Ha ilyent észlel, akkor átnézheti a közeli fejezeteket, mert többnyire azért azokban van a megoldás, sajnos nem mindig. Megpróbálhat még a címeken, rajzokon, összesítéseken keresztül is utánanézni. Ha erre nincs kedve, vagy nem sikerül, akkor tegyen egy kérdőjelet a szöveg mögé, de arra kérjük, ne húzza át addig, amíg végig nem olvassa a tanulmányt.
Visszatérnénk azonban oda, hogy ez egy unalmas írás. A művészetek képesek a gondolatokat, köztük a társadalomtudományos gondolatokat is érdekesen előadni. A sejtbiológiáról azonban nem lehet dalt, vagy drámát írni. Ezzel arra akartunk utalni, hogy a művészetek is behatároltak, vagyis a részletes elemzésre már nem alkalmasak. A részletes elemzés és majd ebből következő összegzés a tudományok feladata. Kétségtelenül vannak érdekes népszerű és viszonylag izgalmas tudományos ismeretterjesztések. Eme iromány is felfogható egyfajta tudományos ismeretterjesztésnek. Valójában az említett koncepcióváltásnak a következő gondolat volt az oka: ennek a tanulmánynak nem szabad a világ, a társadalomtudomány felületes oldalát erősítenie. Nem szabad a mindent elborító, a mindenre rátelepedő felületességet erősíteni.
Fontosnak tartjuk, hogy a kedves olvasó is ismerje ezen, gondolatainkat is, és elnézést kérünk a tanácsosztogatásért.
A nyelvtani, szövegtani problémák.
Tisztelt olvasó előre is elnézést kérünk, eme irományban, tanulmányban, könyvben (nevezzük, aminek akarjuk) előforduló, sőt hemzsegő nyelvtani hibák miatt. Tisztában vagyunk azzal, hogy szinte mondatonként változnak az idők. Jelen idő, múlt idő, jövő idő. Tisztában vagyunk azzal, hogy szinte mondatonként változnak a módok: kijelentő, felszólító, kérdő, feltételes, stb.. Ennek a legfőbb oka, hogy egy szövegrészben a múltról, jelenről és jövőről is beszélek. Tisztában vagyunk azzal is, hogy szinte mondatonként változik a ragozás: egyes szám első személy, egyes szám harmadik személy, többes szám első személy, többes szám harmadik személy. Ez szövegtanilag azt jelenti, hogy állandóan változik a szövegíró, de az olvasó helyzete is. Elismerjük, hogy mindez rendkívül zavaró tud lenni.
Tisztában vagyunk azzal is, hogy sok helyen rossz a mondaton belüli szórend: alany, állítmány tárgy, stb. Sok helyen rossz a mondatszerkesztés, a mondatok nem egészen világosak, vagyis nyakatekertek. A kettőspont, a gondolatjel, a zárójel használatával is baj van. A szavak helyesírásával is baj van. Nem akarjuk folytatni, tisztában vagyunk azzal, hogy nyelvtanilag, szövegtanilag, stilisztikailag szinte semmi sincs rendben. Több ok játszik ebben szerepet. Egyrészt, baromi nagy munka, sok idő lenne e tanulmányt nyelvtanilag, szövegtanilag rendbe tenni. Erre sem kedvünk, sem időnk nincs, és a tudásunk is kevés hozzá. Másrészt, egyes fejezetekben ezt megpróbáltuk, de eközben, arra jöttünk rá, hogy a nyelvtanilag rendbetett szöveg még ennél is szárazabb, unalmasabb lett, legalábbis szerintünk. Sőt a nyelvtani rendezettség egy kicsit a tartalmat is eltorzította. Így aztán letettünk erről a szándékunkról, inkább elnézést kérünk.
Visszatérnénk arra a problémára, hogy a közlő kinek a szemszögéből, kinek a helyzetéből közli a mondandóját. Látszólag a többes szám első személy egy pofátlan közlési mód. Például így szól egy mondat: kijelenhetjük, hogy a gazdasági, társadalmi ismeretek rendkívül fontosak. Az olvasó jogosan háborodhat fel: ez az ember milyen alapon azonosítja az én véleményem a saját véleményével. Így is szólhatna a mondat: kijelentem, hogy a gazdasági társadalmi ismeretek rendkívül fontosak. Vagy így: kijelenthető, hogy a gazdasági, társadalmi ismeretek rendkívül fontosak. Valójában az első változat a legszerényebb, mert itt és most közlöm a kedves olvasóval, hogy ezen mondatok nem minden olvasónak szólnak. Elsősorban azoknak szólnak akik, egyetértenek velünk. Pontosabban azoknak szólnak elsősorban, akik az elolvasás után legalább nagyjából egyetértenek velünk. (Egyébként, aki az egészre azt mondja, hogy baromság, ő úgy is befejezi az olvasást.) Tehát, amikor azt mondjuk: kijelenthetjük, hogy a gazdasági, társadalmi ismeretek rendkívül fontosak, akkor ez pontosan így értelmezhető. Én és a velünk egyetértő párszáz, esetleg párezer ember, kijelenhetjük ezt az állítást. (Továbbá, mi a „vakitfed” társaság, mint e tanulmány elfogadója, patronálója, takarja a többes szám, első személy használatát.) Vagy, ha kérdésről van szó. Feltehetjük a kérdést, ez így értelmezhető: én, és a velünk egyetértő párszáz ember felteheti a kérdést. Ilyen értelmezés mellett (a többes szám első személyben mondottak, csak a velünk nagyjából egyetértőknek szólnak), már a három változat közül ez lesz legszerényebb, mert ez, ami legkevésbé azonosítja a mi véleményünket az összes olvasó véleményével. Kétségtelenül ennél is van egy szerényebb változat, pl.: szerintem a gazdasági, társadalmi ismeretek rendkívül fontosak. Legszerényebb, ha minden mondatba beteszem a „szerintem” szót. Ebben a változatban kifejezetten kifejezzük, hogy csak a személyes véleményről van szó. Viszont, az állandó „szerintem” szó közlése, unalmas és macerás lenne, és nem is lenne teljesen igaz. Persze, a mások véleményét tiszteletben tartó közlő állandóan figyel arra, hogy nem akar erőszakos rátukmáló lenni. Ugyanakkor ne legyünk álszemérmesek, szinte minden közlő (mi is), a saját véleményét többre tartja egyszerű magánvéleménynél. Azért közli a gondolatait, mert azok általános igazságokat tartalmaznak, legalábbis ő ezt véli.
Térjünk rá, azonban a tartalmi részre, ami szerintem már közel sem olyan pongyola, mint a nyelvtani megjelenés.
Mi mindenről szól ez a tanulmány.
Mindenről, amit mi a társadalommal kapcsolatosan fontosnak tartunk. A tanulmány kb. 5000 oldalból, 16 tanulmányrészből kb. 350 fejezetből (kb. 350 rendszertényezőből és egyéb elmélkedésekből, ebből kb. 70 gyakorlati rendszertényező) és kb. 100 db ábrából áll. Kb. 700 fontos jövőbeli feladat, és kb. 700 fontos társadalomtudományos megállapítás (reményeink szerint igazság, törvényszerűség) is megfogalmazódik.
Nyilván a tanulmányt nem összefüggő műnek, inkább egyfajta összefoglaló enciklopédiának tekinthető, úgy is kell kezelni.
Kérdés, hogy ebben a rohanó és információtömött világban van e időnk megállni (időnként meg tudunk állni) és a lényeges dolgokon is elgondolkodni, rendezni összesíteni a tudásunk, és a leszűrt tanulságokkal továbbmenni (továbbrohanni). Félő, hogy erre az egyéneknek sincs, és a tudománynak sincs ideje, és kétségkívül az információáradat is egyfajta akadály. Az információ állandóan inputban van, szelekcióra, szűrésre, és főleg összegzésre már nincs idő.
Nekünk úgy tűnik, hogy manapság egyre kevésbé készülnek nagy összefoglaló művek, ez a probléma tudományos oldala. De talán van ennél komolyabb baj is. Egy hasonlattal élve, a sebesen haladó bárkán, minden utas össze-vissza rohangál, intézi a saját ügyeit, arra már szinte senkinek nincs ideje, hogy a bárka haladásával foglalkozzon, miközben a bárka halad a viharok tengere felé. Halad a viharok tengere felé és nem a nyugalom tengere felé, miközben úgy romlik a helyzet, hogy szinte észre sem vesszük. Pontosabban csak legyintünk, és ezt mondjuk: majd lesz jobb is. Hohó most már azért meg kell állni, körülnézni, hova, merre tovább – de ez még nem általános igény.
Szóval ehhez hasonló gondolatokkal van tele ez a tanulmány, de azért vannak benne a jelenben, a gyakorlatban is hasznosítható gondolatok.
Ez egy adatok és idézetek nélküli önálló okoskodás, mondhatják jogosan. De mi ezt dicséretnek vesszük, mert annak is készült.
Egyébként a következő okoskodások lehetnek. Az adatokból, idézetekből összevágott önállótlan okoskodás.
Amikor az adatok idézetek úgy vannak összeválogatva, hogy azok alátámasszák az önálló okoskodást. Szerintünk, ennek sincs sok értelme.
Ugyanakkor nemcsak adatokkal, és idézetekkel lehet valamit bizonyítani, de a logikai bizonyítás is létezik.
És végül, amikor az egyén csak önmagában szelektálja az adatokat, idézeteket (írásában nem emel ki adatot, idézetet), és a végső soron, átgondolt, kialakult belső önálló meggyőződését írja le. Nos ez tanulmány ez utóbbi okoskodáshoz szándékozik tartozni, csak a belső meggyőződést kialakító adatok, idézetek (elsősorban praktikus okokból, még hosszabb lenne) nem lettek leírva. Illetve, a tanulmány jelentős része, logikailag van bizonyítva.
Néhány hosszasan bizonygatott és szerintünk bizonyított gondolat a tanulmányból.
Zagyvaság, amit jelenleg a demokráciáról beszélnek, a demokrácia lényege, a népszavazások száma, rendszere, a közvetlen demokrácia.
Az emberek közötti arányos, igazságos jövedelmi, vagyoni, hatalmi különbségek sokkal fontosabbak, mint ahogy jelenleg beállítják.
A jelentős társadalomtudományos elméletek, törvényszerűségek természeti, Isteni törvények, ill. az optimális arányok, értékek elmélete.
A legjelentősebb középiskolában tanítandó tantárgyak még oktatva sincsenek.
A másvilági lét és igazságszolgáltatás tudományosan is lehetséges.
A további fejezetek írói, magánszemészek, egyének, vagyis egyéni szerzők önálló gondolatai kerülnek közlésre (a vakitfed csak patronáló közösség), ezért természetes az egyes szám első személyben való fogalmazás.
A következő fejezet és néhány fejezetrész talán vázolja, hogy milyen szerteágazó dolgokkal foglalkozik e tanulmány.
Egy fejezet a pénzügy témájú tanulmányrészből.
Valóságos befektetési tanácsadás a kicsiknek (2010-ben). Elméleti rendszertényező.
Sokféle tanácsadás van, de ehhez hasonlót érdekes módón még nem olvastam.
A szereplőket feloszthatjuk így is.
Vannak bankok, (pénzintézetek, brókercégek stb.). Vannak a spekulációs nagybefektetők (nagytőkések). És vannak a kisbefektetők, a kicsik. (Érdekes módón az állam inkább a kicsik kategóriájába tartozik.)
A bankok és spekulációs nagyok sok okból erősen összefonódnak.
A pénz nem vész el csak tulajdonost cserél. E vonalon leginkább a vagy-vagy elosztás érvényesül. Valaki érdemtelenül jól jár, akkor más, mások érdemtelenül károsodik, illetve ha valaki érdemtelenül károsodik, akkor más, mások érdemtelenül hasznosul.
A jelen pénzügyi piacát a spekuláció határozza meg.
A rendszerszerű spekuláció lényege az, hogy a kicsik összességében átlagosan károsulnak, bankok, és a nagyok ebből hasznosulnak. Sokszor az adófizetőkből is hasznosulnak, és persze a kis hitelfelvevőkből is.
Arról más sokat beszéltem, hogy bankok és a nagyok sok okból helyzeti előnyben vannak. Ezért hát legszívesebben azt tanácsolnám, hogy csak biztonságos betétben tartsák a pénzüket a kicsik, azonban a spekuláció már olyan szinten van, hogy ez is ráfizetés. Ezért hova-tovább az emberek szinte kényszerűen értékpapír befektetésre is kényszerülnek. Ennek ellenére az értékpapír befektetést csak azoknak lehet ajánlani, akik nagyjából átlátják a folyamatokat és szinte napi szinten követni, tudják az árfolyamokat, és egyebeket.
Az értékpapír befektetés (egyszerűen befektetés) ez esetben egy összefoglaló név, minden olyan befektetés beleérthető, amelynek az árfolyama tetszőlegesen változhat. Sőt még a deviza is idetartozik, mert annak is tetszőlegesen változhat az árfolyama.
Azért nem szégyellem magam, hogy kvázi spekulációra biztatom az embereket, mert a spekuláció amúgy is benne van a rendszerben, azt nem én és nem a kicsik találták ki. Csak az átverteknek próbálok tanácsot adni. És ha talán mindenki megtanul spekulálni, akkor befejeződik, oka-fogyottá válik a spekuláció is. A magam részéről egyébként rühelem a spekulációt.
Tulajdonképpen három szakaszt kellene megkülönböztetni.
A pénzügyi válságok szakaszát. A pénzügyi válságok utáni szakaszt. A viszonylag nyugis szakaszt. A három szakasz más befektetési taktikát igényel. Csakhogy manapság már odajutottunk hogy előre egy kicsi nem látja milyen szakasz, következik, sőt a már kialakult szakaszt is csak erősen késve érzékeli.
Válságszakaszban a nagyok kiveszik a pénzüket szerintem a kicsiknek is ezt kell tenni. Válságszakasz után a nagyok visszateszik a pénzüket szerintem a kicsiknek is ezt kell tenni. Egyébként általában igaz, hogy a kicsiknek nagyok (a spekulánsok) fejével kell gondolkodni.
Van egy viszonylag tiszta szabály, és emellett van több homályos kézi vezérlésű szabály, ami alakítja az árfolyamokat. A viszonylag tiszta szabály: ha sokan vásárolnak egy befektetést, akkor annak nő az árfolyama, ha sokan eladnak egy befektetést, akkor annak csökken az árfolyama. (A nagyok irányítnak, azért is mert egy nagy, kvázi sokat tud vásárolni, ill. eladni.)
Van egy még fontosabb szabály: a befektetések háromnegyede szükségszerűen, de kiszámíthatatlanul hullámzik és ugrál. (Talán pontosabb ez a megfogalmazás: direkt hullámoztatják.) Az ugrálás a heti cikkcakkot (reszketést) jelenti. A hullámzás egy hosszabb távú dolog, lehet két-három hetes, pár hónapos pár éves hullámzás.
Azért szükséges általában hullámzás, mert ebből ered a spekulálók és a bankok nyeresége. Azt már kielemeztem, hogy miért nyer, aki a hullámzást csinálja, ill., aki a hullámzást nyomban követi. A lényeg, hogy olcsón vesz, drágán ad el. És veszít, aki egyszeres fáziskéséssel követi hullámzást és még nagyobbat veszít, aki kétszeres fáziskéséssel követi a hullámzást ezek általában a kicsik.
A másik spekulációs nyereségforrás, hogy sok helyre tesznek ide-oda pénzeket, kvázi sok lábon állnak.
Tulajdonképpen a bankok a hullámzással csalják be, a kicsiket. Ezért is érdekük a bankoknak a hullámzás. Mert egy kicsi megnézi: hűha itt voltak ilyen hatalmas nyereséget adó szakaszok. Akkor tegyünk be ide pénzt, hátha én is egy évben 10-50%-os nyereséget tudok szerezni. Csakhogy ez a gondolkodás kevés. Ennek ráfaragás lesz a vége.
Még egy példa. Pl. valaki, vesz 1millió Ft-ért értékpapírt, és annak leesik az árfolyama, gyorsan 800 ezer lesz belőle. És ez a valaki megijedve visszaváltja (eladja) a befektetését, akkor kinek a tulajdonába kerül a bennmaradó pénz? A többi befektetőjébe nem nagyon, mert az eladás inkább lefelé viszi az árfolyamot. Elsősorban, főleg bank (pénzintézmény, brókercég stb.) széfjébe marad, az ő tulajdonába kerül ez a pénz, jelen esetben az 1 millió és a 800 ezer különbsége, a 200 ezer Ft.
Ez azt jelenti, hogy a bank és a kicsi, a kisbefektető ellenérdekeltségű. Szóval nem kell bedőlni hangzatos szövegeknek. És minden banki (bróker, stb.) tájékoztatást erős fenntartással kell kezelni. Itt van pl. az arról szóló tájékoztatás, hogy melyik befektetést milyen időre ajánlják, és kinek. Szóval ennek is csak a fele igaz.
És az egész viszonyt is jellemzi. Ismétlem a bankok és a nagyok, erősen összefonódnak. A kicsik állnak a másik oldalon.
Mi van, ha valaki betesz, 1 milliót és gyorsan felemelkedik az árfolyam, abból 1,2 millió lesz. És ez a valaki okosan úgy dönt, hogy kiveszi. A nyereség másik oldala, a veszteség ez esetben 200 ezer Ft, elsősorban a többi befektetőt sújtja, mert a kivétellel csökken az árfolyam. Szóval ki van ez találva, nyereség banké (és a nagyoké) a veszteség a kicsiké.
A befektetések negyede, harmada sajnos szivatós befektetés. Ez azt jelenti, hogy közvetlenül megjelenés után, vagy később gyorsan erősen leesik az árfolyam, és nagyon sokáig ott marad, 4-8 évig azon a szinten ugrál. (Egyébként ez is csinált dolog.) Aki (kicsikről van szó), ilyent vesz, az ráfarag. Valahogy ezeket el kell kerülni, de elég nehéz. A kicsi csak abban reménykedhet, hogy a befektetések többsége azért hónapok alatt, esetleg 1-2 év alatt szükségszerűen hullámzik. Ha döntően csak szivatós befektetések lennének, akkor nem fektetetnének be a kicsik, és ez a bankok és a nagyok, ráfaragását jelentené.
Itt térek ki arra, hogy tulajdonképpen az lenne az ideális, ha kicsi amint észleli az árfolyamesést, pl. 1-2%-os esésnél már kivenné a pénzét. Csakhogy ez is nehéz ügy. Mert leesik 1-2%-kal, de akkor az hihető, hogy csak a szokásos ugrálásról van szó. Pár nap alatt leeshet 5%-kal és mire kicsi ezt észleli és intézkedik és mire visszaváltja már 5-10%-os veszteséget könyvelhet el. Pláne, ha nem is figyel oda. Szóval ki van ez találva. Amennyire lehet, követni kell és még a leesés elején kell kivenni a pénzt. Nagy valószínűséggel nem lehet követni a gyors leesést, akkor viszont már érdemes bennhagyni és bízni abban, hogy lesz felfelé menő hullám.
És amikor ez a hullám visszafordul és már eléri nyereséget, akkor kell kivenni, de nem előbb. Az emberek általában pont fordítva gondolkodnak, ha leseik a pénzük, akkor megijednek és kiveszik a pénzük. A bankok és a nagyok pont erre számítanak. Ez az ő nyereségük. Az is hiba: na végre emelkedik, akkor gyorsan vegyük ki, akár áron alul is. Ez is veszteség a kicsiknek, a banknak nyereség.
Visszatérve, milyen befektetést érdemes venni. El kell kerülni a szivatós befektetést, mondjuk úgy, ha egy befektetés tartósan hullámzik, akkor az valószínűleg (de nem biztos) továbbra is hullámozni fog, vagyis az nem lesz szivatós, de ez sem biztos.
Továbbá nem szabad olyan befektetést venni, ami éppen szárnyal felfelé, vagy éppen saját csúcsát döntögeti. Ha túl jól alakul egy befektetés az utolsó évben fél évben, kettő hónapban, akkor pl. a hullámzás miatt, is valószínűleg lefelé fog menni. De azért is mert ez a becsalgatási trükk. Ugyanis az emberek ez esetben is fordítva gondolkodnak: ez jól megy, szárnyal, akkor veszek. A bankok, és nagyok pont erre számítnak. Sokan vesznek, és ezután leesik, vagy leejtik az árfolyamot, és így nyernek a bankok és a nagyok. Tehát olyan befektetést érdemes venni, (ez lehet deviza is) amely szinte biztosan hullámzik, és amely az alsó pontja körül van, de már nem esik lefele. Vagy esetleg, (a végső határ), ha középen van, de felfelé halad. (Egyébként is érdemes vétel előtt egy kicsit alaposabban tanulmányozni, a befektetés grafikonját.)
Ha nincs ilyen, akkor inkább a biztonságos betétet kell választani.
Mikor érdemes eladni, kivenni pénzt?
Mikor az árfolyam úgy áll, hogy van egy tisztességes rendes nyereség, pl. az átlagos kamatoknál 1,5-ször 2-szer magasabb nyereség De vigyázat itt sem szabad sokáig várni. E szempontból is pont fordítva gondolkodnak az emberek: dehogy veszem, most ki, hiszen szárnyal felfelé. De megint azt kell látni, hogy szükségszerű a hullámzás, ami fenn van, az visszaesik. És valószínűleg oly kiszámíthatatlanul és gyorsan esik vissza, hogy akkor már késő lesz. Meg kell elégedni egy viszonylag kisebb nyereséggel.
Ha kiveszi a pénzt, akkor az nem jelenti azt, hogy akár ugyanoda, később mikor lenn lesz árfolyam, ne tegye vissza.
Tehát érdemes a nyereséget hozó befektetéseket kivenni, viszonylag kisebb, de az átlagosnál nagyobb nyereséggel megelégedni.
És érdemes a stagnáló befektetéseket is kivenni, ha azok a befektetés összege körül stagnálnak, ugyanis stagnálás az egy relatív veszteség. Viszont ez a veszteség nem akkora, hogy emiatt érdemes bennhagyni.
És emlékeztetőül érdemes a nagyobb veszteségbe befutó befektetéseket bennhagyni, ha jó esély van a hullámzásra.
És azért azt is hozzá kell tenni, hogy pl. nagyobb veszteség válságszakaszban nagyobb, mint nyugis szakaszban. Vagyis válságszakaszban, pl. a 10-15-20%-os veszteségbe futó befektetést érdemes kivenni, ez ekkor még relatíve kisebb veszteség. Nyugis szakaszban ezt nem érdemes kivenni.
Mindez attól is függ, hogy befektető kibír egy lehetséges 3-4 éves hullámvölgyet, mert eddig is eltarthat, amíg újra nyereséges lesz befektetés.
Végezetül azt mondom, ha mindezt tudja és teszi a kicsi, akkor is ráfaraghat, csak kisebb eséllyel. Mindez arra jó, hogy kisbefektetőnek nagyobb esélye lesz arra, hogy az átlagos kamatnál egy kevéssel nagyobb nyereséget tudjon elkönyvelni, feltéve, ha figyeli az árfolyamokat. És ha nem is farag rá a kicsi, akkor is egyfajta bizonytalanság nehezedik rá,
És ha egy-egy kicsi netán mégis nyereségesen jön ki, az nem változtat azon, hogy összességében igazságtalan, spekulációra alapuló a jelen pénzügyi rendszere, a jelen pénzpiaci rendszere.
Befejezésül mégis azt tanácsolom, hogy mi kisemberek kerüljük el a kockázatosabb befektetéseket, részvény, értékpapír vásárlásokat és hasonlókat. Egyfelől, azért az irányítok helyzeti előnyben, vannak. Másrészt, az irányítók részéről, nincs kizárva, lehetséges az olyan kézi irányítás (a játékszabályoktól eltérő), mely a direkt módón (belenéz a számítógépbe, és egyéni taktikát variál) kopasztja le az egyes kisbefektetőt, vagy azok csoportját.
De ami ezeknél is fontosabb, az erkölcsi okokból való tartózkodás. Mert azért végeredményben itt az érdemtelen nyerészkedés a cél és ez önzőség akár kicsi akár profi teszi azt. És, hogy mi a jutalma az önző embernek, arról az erkölcs témájú tanulmányrészben elmélkedem. Talán éppen az általános bojkottal lehet véget vetni a piszkos üzletelésnek.
Több helyen filózók a társadalom alapvetésein, ebből egy részlet.
Nem árt ismételten felsorolni milyen közösségek lehetségesek.
Persze nincsenek tiszta közösségek, átfedések vannak. És nemcsak az emberi társadalomra, közösségekre kell gondolni, de minden közösségre, rendszerre.
Amelyben a tagok egymással harcolnak. E közösségben szükségszerűen időszakos urak és szolgák vannak. (Anarchikus diktatúra)
Amelyben a tagok szinte közömbösen, lazán működnek együtt. Laza együttműködés, de a harc is gyakori. És azért gyakran megjelenik az anarchikus diktatúra is. (Individualista „liberális” közösség.)
Amelyben a tagok szabályozottan, békésen versenyeznek, illetve közepesen működnek együtt. Ez a kettő oksági összefüggésben van egymással. E közösségben azért megmarad a tagok önállósága. (Optimális társadalom?)
Amelyben a tagok egy szorosabb együttműködésben vannak, részben elvesztik az önállóságukat. Az önrendelkezés (szabadság) szükséglete sérül. (Katonatársadalom)
Amelyben a tagok olyan szoros együttműködésben vannak, hogy teljesen elvesztik az önállóságukat. Az önrendelkezés (szabadság) szükséglete sérül. (Pl. az egysejtűekből kialakul a többsejtű önálló élőlény.)
Minél inkább haladunk a szoros közösség felé, annál inkább felmerül, hogy szükségszerűen kell lenni egy erős főnökségnek irányítónak, és ki az. Ez is egy további felosztás: a tagok önként, vagy kényszerből (esetleg manipulációból) választják a közösség típusát.
A 4. és 5. közösség szétbontható, úgy, mint: a közösség egy erős csoportja lesz a főnök az irányító. Vagy egy megfoghatatlan irányító van (alkotmány, szabályzat, Isten, szentírás, természeti törvények, stb.), a közösség az „egyenlőség” módján lesz egységes. Erre jó példa, ahogy az egysejtűekből kialakult a többsejtű.
Mindez vajon a világnézet kérdése?
Az szerintem nem vitás, hogy az emberiség helyes útját valahol a 3. variáció körül kell keresni, hiszen az egyén nem vesztheti el az önállóságát, de azért minél több ember éljen kellemesen egészségesen, stb., ehhez pedig szervezettség szükséges. A 3. variáció az, amelyben kialakulhatnak az igazságos különbségek. Talán a 2. variáció az, amelyben a központi vezetés, az irányítás szerepe, a legkisebb, de ennek elég nagy ára van. A 3. variációban sem szükséges, hogy erős uralom, irányítás alakuljon ki. És ez ötvöződhet a tagok önkéntességével, és azzal hogy nem egy erős csoport lesz az irányító. És mindez kiadja a demokráciát, (a közvetlen demokráciát).
Amin vitatkozni lehet, és ez már lehet világnézet (és érzelmi hozzáállás), hogy a 3. variáció, a 2. variáció felé hajoljon el, vagy a 4. variáció felé hajoljon el. De azért ne hagyjuk számításon kívül: lehet egy optimális középút is.
Jelenleg sajnos még az is világnézeti kérdés, hogy legyen egy erős vezető, irányító, uralkodó csoport, vagy ne legyen.
Az eddigi történelmi fejlődés úgy is felfogható, hogy az 1. ill. 2. variáció átbillent a 4. variációra, majd visszabillent az 1.ill. 2. variációra. De ez a billegés nagyon hosszú távon egyre enyhébben alakult, alakul, a 3. variáció egyre inkább dominál. De ez a fejlődés nagyon lassú és hektikus. Elsősorban a válság-láncreakciók miatt hektikus.
Van azonban egy ennél is lényegesebb történelmi fejlődési folyamat.
Az rendben van, hogy néha az anarchiából eredő kiskirályok uralkodnak, vagy éppen katonatársdalomból eredő nagykirályok (a maguk eszközeivel, társaságukkal) uralkodnak, de mekkora különbség van az uralkodók és az alattvalók (a kiszolgáltatott, a vezetett emberek) között. Mennyire élnek vissza az uralkodók, a hatalmon levők a hatalmukkal.
(Ez a vonatkozás az optimális társadalomban is probléma, mert abban is van vezetés.) Az emberi lelkekben valójában mi van, és a valóságosan uralkodó világnézetben milyen felfogás él e kérdésben. E téren kirajzolódik egy lassú, enyhe, de hektikus javulás.
A harmadik történelmi folyamat lényege, pedig az hogy a valóságos különbségeket, az uralkodói felsőbbrendűséget, mennyire vállalja fel a vezetés és a valóságosan uralkodó világnézet. A múltban nyíltan vállalták, sőt hivalkodtak a felsőbbrendűséggel, korunkban pedig titkolják, elfedik. És persze ennek megfelelően változik a kizsákmányolás módszere is.
Az elfedésnek sok vonatkozása van. Ezért válik szét napjainkban (államkapitalista rendszerben) a deklarált uralkodó világnézet, és a valóságosan uralkodó világnézet.
Az elfedésnek sok vonatkozása van, de leginkább azt jelenti, hogy az idők folyamán, kevéssel csökkent a direkt, erőszakos, katonai kizsákmányolás, és nőtt a gazdasági, pénzügyi kizsákmányolás. Korunkban (államkapitalista rendszerben) már ez dominál.
Azt viszont mindenkinek és minden politikai erőnek tudomásul kell venni, hogy csak a felsorolt társadalmakból válogathat. Mert könnyű kritizálni: fuj levele. De eközben a kritizáló lényegében ugyanazt akarja csak más köntösbe. Pl. szélsőjobb, lényegében katonatársadalmat akar, akárcsak a szélsőbal, mégis utálják egymást.
Vagy a kritizáló nem akar semmit, halvány elképzelése sincs, de szépen megél a pocskondiázásból, mert ez sem ritka.
És egy másik már a magasból néző okoskodás ismétlése.
Az előző gondolatsor folytatása még szélesebb dimenzióban.
Van tehát 2-4 emberi tulajdonság (lustaság nemtörődömség, túlzott kapzsiság, túlzott hatalomvágy) mely eldönti, hogy szükség van államra, és szükség van magángazdaságra, és kiszabja ezek szerepét és határát. De továbbmegyek, a rendszerszervezés, a társadalomszervezés, az államszervezés, a közgazdaságtan, a jog, a társadalomtudomány és e tanulmány is nagyobbrészt arról szól, hogy milyen módszerekkel, (több száz van ilyen) milyen intézményi struktúrával, döntéshozó mechanizmussal, milyen törvényekkel, szabályozásokkal lehet ezt 2-4 rossz tulajdonságot a normális keretek közé terelni. (Illetve, arról szól hogy ezen tulajdonságok mellett hogyan lehet optimálisan megszervezni a társadalmat.) Erre mondják azt, az igazi kommunisták és egyes más vallások, hogy sokkal egyszerűbb lenne, ha megjavulnának az emberek. Tessék kérem jónak lenni (nem kell lustának, nemtörődömnek, túlzottan kapzsinak, hatalomvágyónak lenni) és akkor erre az egészre nem lesz szükség. Csakhogy nem is annyira egyszerű ez a megjavulás. Mert az emberek 90%-a már most is (régebben is) nagyjából jó. Csakhogy, ha a 10% nem jó, akkor már fel kell építeni a jó felé terelgető bonyolult rendszert. Másfelől, a 90% is csak nagyjából jó (gyakran kilóg a jóság határaiból), márpedig precízen kell jónak lenni. És ez már sokkal nehezebb ügy. Mert ehhez már komoly átgondolás kell, tudás kell. Ekkor már a négy tulajdonság szerteágazik, felbukkannak a tudat és lélek rejtett zugai. Ehhez idő kell, ehhez oktatás, nevelés kell, stb.. Sajnos az jön ki, hogy pusztán önmagunk és mások meggyőzésével szinte lehetetlen, legalábbis nagyon nehéz az embereket precízen jóvá tenni. És így megmarad a bonyolult gazdasági, társadalmi rendszer, (a jó felé terelgető, ill. az adott lélektani helyzetben az optimális működést biztosító módszerek, intézmények sokasága) szükségessége.
Egy egészen más téma, részlet a gondolkodástan tanulmányrészből.
Azért ne felejtsük el, hogy az ember is egy részben programozott lény.
Nemcsak a nevelés, a környezet, valamint az önálló akarat, de programok is munkálkodnak benne. Olyan programok melyek befolyásolják a viselkedését, az érzelmeit, a gondolkodását (a tudatát). Méghozzá jelentősen munkálkodik benne az ősi evolúciós program, még az állatvilág viselkedésének jelei is megjelennek. Pl. a korosztályi programok (miért jön ki az első dackorszak, a serdűlők hasonló viselkedése, a szerelmi és családlapítási program, stb.) az ősi evolúciós program részei. Ezen belül, ill. emellett jelentősen munkálkodik az emberben a közvetlen őseitől (szülők, nagyszülők, stb.) öröklött program.
És jóval kisebb részben munkálkodik benne a népi (al-nemzetségi, populációs, részben „faji”) program. Ugye itt arról van szó, hogy az emberiség egy faj, egy osztály, egy rend, egy nemzettség, hiszen sikeresen párosodik, szaporodik egymás között, bármely népből „fajból”, való ember. És valójában a lényegi különbségek minimálisak. Az ember még annyira sem (messze nem) szelektálódott, mint a kutyafajták. De a példánál maradva, ahogy az egyes kutyafajták nemcsak külalakja, de átlagos viselkedése (tudata) is eltérhet egymástól az emberi népek viselkedése (tudata) is egy kicsit eltérhet egymástól, méghozzá a programváltozás okán is. (Mert programváltozás okon kívül van kulturális ok, társadalmi rendszer ok, stb.) Azonban a fajelmélet nem jöhet szóba, mert az emberi viselkedésnek, tudatnak, a népi program általi meghatározása nagyon kicsike. (Azért kicsike, mert ezek a fő meghatározók: nevelés, környezet, önálló akarat, evolúciós fő program, szülőktől öröklött program.)
És azért sem állja meg a helyét az emberiség a vonatkozásban fajelmélet, mert az egyéni szóródás sokkal nagyobb, mint népi átlagos különbségek. De erről máshol még beszélek.
És nyilván van ez ügyben egy jó adag fogalomzavar, pl., hogy mi az „emberi fajok” fogalmának értelmezése. Az emberi fajok biológiai értelemben, a hetedik (vagy nyolcadik) az utolsó lépcső, az al-nemzetségek lépcsője. Sőt még inkább az al-al-nemzetségek lépcsője. Ez azt jelenti, hogy az emberiségben nincsenek akkora különbségek, mint pl. a házimacska és a vadmacska között. Legfeljebb, ez is vitathatóan akkora különbségek vannak, mint a különböző házimacska fajták között.
Az emberi fajok lényegében megegyeznek az olyan népekkel, melyeknek van nagyon kicsike, de kimutatható saját genetikus vonatkozása. Az emberiségben a népek, „fajok” között, csak ilyen, nagyon kicsike genetikus eltérések vannak. Jó lenne a fogalmakat tisztázni. Visszatérve a fő témára, tehát nem szabad elfelejteni hogy az ősi evolúciós programok (programból eredőhajlamok), ill. a közvetlen ősöktől öröklött programok (programból eredő hajlamok), jelentősen meghatározzák egy egyén viselkedését, tudatát jellemét. Ennek ismeretében sokkal inkább megérthetjük az embereket.
Egy másik téma, másik ismétlés.
Az emberek nem oly bölcsek, okosak, mint amilyennek képzelik magukat, de ennél is nagyobb baj, hogy érzelmileg labilisak.
Az egyének többsége, tehát általában az emberek, vagy az illúzió, vagy valamely kellemetlen érzés (félelem, szorongás, düh, konfliktuskeresés, bánat, szégyen) rabságában (függőségében, komplexusában, mániájában) szenved. Vagy, és, valamely vágyának, (igényének, szükségletének, pl. hatalomvágy, kapzsiság, hiuság, önteltség, feltűnésvágy, fogyasztásvágy, játékvágy, alkohol, dohányzás, stb.) rabságában (függőségében, komplexusában, mániában) szenved. És még lehetne sorolni.
Hosszabb-rövidebb ideig, kisebb-nagyobb mértékben átléphetik ezek, a normálisság határát, vagyis túlmennek az indokoltság határán. Túlságosan kilengenek, nyitva marad a szelep.
Sok minden jut erről eszembe.
Talán a kisebb mérték és a rövidebb időszakok még normálisnak tekinthetők.
Az állat talán kiegyensúlyozottabb, tehát lehet egy negatív haladás. Rosszul van megszerkesztve az egyén érzésmechanizmusa.
Ami még eszembe jut. A boldogságkiegyenlítő rendszer. A belső harmónia megteremtése. Védekezési módok a kellemetlen érzésekkel szemben.
A szükségletek arányos kielégítése, mint gazdasági, társadalmi cél.
Az önálló akarat, amennyiben a belső rabság is rabság. Az ész uralma az érzések felett. Mennyiben ítélhető el (emberi és másvilági megítélés) ezek miatt az egyén. A másvilági megítélés, pl. az önhergelt kellemetlen érzések megítélése.
De leginkább a következők. A bölcsességre és valóságra (igazságra) épülő jobb társadalom kialakításának, egyik vonulata: ne legyél ilyen, meg olyan mert az, magadnak és másoknak is árt. De azért ezt nem árt konkrétabban is bizonyítani. Azért a pszichének is vannak bonyolultabb szinte fizikai, matematikai jelenségei, folyamati. Azért a társadalomnak is vannak a pszichén „kívüli” fizikai, matematikai jelenségei, folyamatai. Ezeket sem árt bölcsen, okosan, az igazságnak megfelelően feltárni. De a címben felsoroltak talán felülírhatják, vagy befolyásolhatják, a bölcsességet, okosságot. Felülírhatják, vagy befolyásolhatják, nem mindegy. El kell fogadni, hogy csak befolyásolhatják.
Kérdés, hogy az emberek közérzete mennyiben független a külső körülményektől pl., a társadalomtól, pl. a szélesebben vett életszínvonaltól? El kell fogadni (és egyébként bizonyítani is lehet), hogy nem függetlenek. (Pl. eddig is labilis volt a lelki állapotom, de hogy kijött ez a rossz törvény, még rosszabbul érzem magam.) Igaz, hogy az arányosság egyirányú, de felezett, negyedezett. Vagyis egy egységnyi külső körülményjavulás, csak annak felével, negyedével javítja az ember közérzetét. És egy egységnyi külső körülményromlás csak annak felével, negyedével rontja az ember közérzetét. De azért javítja és rontja.
A társadalom (rendszer) jósága egyenes arányban áll a szélesen vett életszínvonallal, ez nem vitás.
Egy másik kérdés, hogy az ember jelleme, kiválósága mennyiben függ a társadalom jóságától.
Rövid távon a társadalom jósága nyilvánvalóan nemesíti az ember jellemet, de ez sem egy az egyben történik. Vagy talán az emberek lesznek bölcsebbek kiegyensúlyozottabbak, és ez viszi előre a társadalmat? Talán ez is, az is, oda-vissza, de hektikusan történik mindez. „Véletlenül” jön egy nagy tanító, vagy, és sok kis tanító az emberek bölcsebbek lesznek, fejődik a társadalom is. „Véletlenül” jön egy nagy államférfi, vagy, és sok kis államférfi, megreformálja a társadalmat és az emberek is jobbá válnak. Persze ehhez az is kell, hogy az emberek a jóra fogékonyabbak legyenek, mint a rosszra. Tehát érdemes a jobb, igazságosabb, külső körülményekért, társadalomért tenni. Csakhogy nem mindig van idő az ilyen kényelmes fejlődésre. Voltak és lehetnek hanyatló szakaszok is.